Hónap képe

kapu

Tanyakapu,valahol az alföldön.

A Hónap képe címmel nem vitatkozom soha, ez a ti döntésetek, legfeljebb ha úgy érzem, hogy valami fontos kérdésben érdemes lehet, hogy vállaljam az ellentmondást, akkor azt elmondom. Itt ez elsősorban a tónusrend, nem csak hogy túl sok a vörös, de a mély tónusokban nincsenek már részletek, és emiatt az, ami a kép értelmét adná, alig kivehető. Valamennyire minden monitor vagy laptop kalibrálható hardveres segítséggel, szóval én azt mondom, hogy érdemes ebbe legalább egyszer beruházni, hogy szakember készítsen egy profilt a monitorodhoz, mert a nagy eltérések ezzel korrigálhatók lesznek. Már, ha nem valami tudatos döntés eredménye, hogy ennyire kemény legyen, mert azzal nem tudok mit kezdeni akkor. (hegyi)

A vonaton hazafelé

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Önportrés gyakorlat

Ami a formavilágot illeti, az ötlet kiváló, jó megfigyelés, hogy a lámpa formája és a fejforma ad egy jó ritmust. Van humora is a dolognak, hiszen mindkét forma lebeg. Ami viszont visszatérő hiba, nem csak nálad, hogy egy fénnyel akartok megoldani egy olyan világítási helyzetet, ami elég egyértelműen látható, hogy nem vezet jó megoldásra. A szemek, Feri, a szemek, ha más nem, de a szemekre oda kell figyelni, mert ennyire ha fentről vagy lentről jön a fény, akkor a szemek bebuknak. Márpedig szemek nélkül ez így nem működik jól. Nem is bonyolult a megoldás, mert fogsz egy tükröt, vagy alufóliát, vagy bármit, ami vissza képes verni a fényből, ami fentről érkezik és a szemedbe nyomatod a fényt vele. Ismétlést kérek, mert ezt a dolgot fejben rögzíteni kell. (hegyi)

50+

Hónap képének választott képről nehéz újat mondani, de megpróbálom, mert van egy helyzet, ami itt most nekem tettenérhető, és nem csak neked, de általánosságban is talán hasznos lehet. Ez pedig a tökéletes tónus kérdése. Itt kaptunk egy képet, ami vakuzva lett. A vaku nem olyan lágy és szórt fényekkel dolgozik, mint a lámpa, és a fényerő csökkenés is jelentősebb lehet a távolsággal. Emiatt is van, hogy í tenyér túl van picit lőve. És ezt gondolom én, próbáltad visszahozni, a távolabbi részeket meg előre, mármint tónusban. Ez alapvetően jó lehet. De a mérték nem mindegy, mert ha a HDR-hez hasonló helyzet áll elő, akkor az természetellenes lesz, és ellene dolgozhat a képnek. Itt is ilyesmit érzek. Magyarán a kevesebb még akkor is jobb lenne, ha közben persze világítana a tenyér. Ott a kemény dió, értem, persze, hogy most akkor szocio felé menj vagy egyfajta műtermi idealizmus felé, de nem lehet mindig mindent korrigálni. (hegyi)
értékelés:

összkomfort

Összkomfort, magyar-ázat nélkül. mobilfotó, vaku nem villant, utómunka PS bw + crop

Hogy a vaku nem villant vagy de, mell-ékes Jánosom, de az a partvisnyél, az kár. Melyik? A jobbra közelebbik. A másik kevésbé zavar, bár én azt is kivettem volna, de így most nem elég fókuszált a cucc. Na, ettől még persze a hangulat megvan. Gyere fotózni, ne hanyagold. (hegyi)
értékelés:

Önarckép kutyával

Kifogyhatatlan a téma.

Ez egy kurva jó kép. Tiszta Tarantino, ha akarom, amint elveszed a kezed a kutyáról, szét fog tépni, ez biztos. Oké, ez vicc is lehet, de az érdekes, hogy ettől függetlenül van egy feszültség a képen, bár látszólag a pózod nyugalmas, meg a kutya is, de pont ez a kéz, ami tartja őt, ez okán lesz az egészben egy olyan érzet, hogy nem tudni, mi lesz, ha nem tartod őt nyugalomban. Ami problémám, hogy a kutya arca be van bukva. Hogy ez az utómunka okán lett így, vagy sem, nem tudom, keményebb, mint nekem kényelmes lenne. És még valami. A ruha. Oké ez így is, csak picit civil. Ha ugyanezt ugyanígy mindent egy középkék elegáns ruhával csinálod, olyan sztorija lesz, hogy megőrülsz, mert onnantól már a két szereplő viszonya erősebb, és nem csak érzetszerűen lesz sztorija, hanem filmszerűen erősen. Érdemes néha kilépni a saját szerepből, neked ráadásul még jól is állna. Lehetne ilyen sorozat is akár, elegáns nő, és a kutya, mert ez a kutya alapvetően olyan decens, olyan fitt, szép, hogy jól szerepelne benne, adná magát. (hegyi)
értékelés:

MelléktermékekMelléktermékek

Egy nem teljesen az elképzelésem szerint sikerült sorozatból kettő ff inverzben, mert van rajtuk olyan, aminek köze ahhoz, amit szerettem volna :) ha érthető...

Ahogy írtam, kéne erről majd egy tervezetten világosból induló kép, valami szerethetőbb, mert ez a növény épp ettől lehet érdekes. Erről a kettőről azt tudom mondani, hogy a második háttere jobb, az elsőnél meg a növény jobb. Ha ismételsz majd, törekedj arra, hogy legyenek kontúrok és vonalak, de ne legyen kopogós a fény. (hegyi)

Sietve

Örülök, hogy a hónap képe lett a képed, és épp az indoklás az, ami elindított bennem egy gondolatot, hogy minden mellett mi az, ami mégis valamiféle hiányérzetet hoz nekem. Kezdjük az elején. A ferdeséggel valamit kéne kezdeni, úgy érzem, nem csak ferde, de hanyatt is dől a géped, emiatt esik hanyatt picit a kép is. De ez korrigálható legközelebb, vagy ha ez egy képkivágat, akkor akár az eredetit újra kézbe véve most is. A problémám tartalmi inkább. Ugyanis ez látszólag egy street photo, utcafotó, ami számomra olyan kategória, ami a digitálissal tört elő, előtte a szocio volt az, ami ezt a területet is felölelte. Utcafotó. Aminek a lényege az, hogy ellessen pillanatokat, hogy az ember és a város viszonyrendszerét mutassa, vagy olyan helyszínt, ami önmagában is valamiért eltér az általánostól. Ahhoz, hogy ez utcafotóként működjön, minden adottsága megvan, jó a helyszín, kábé az is, ahol állsz, de két dolog lehetne még jobb. Az egyik az, hogy a négyzetesről le kéne mondani. Túl szűk és ettől túlzottan a középpontra koncentrál. A másik pedig a szereplők. Itt most tökéletesen esetlegesen mozog a képen három személy. Nem egyedi, nincs sztorija, sem valami egyedi gesztus, sem a kapcsolódás a szereplők között, ráadásul a kép középtere üres, ami ha van sztori, jó is lehet, de így most épp emiatt nézek el a szereplők között hátra valahová. A varázsszó a türelem. Kell várni, hogy olyan szereplő érkezzen, aki érdekessé teszi a dolgot. Trükkje az, hogy ha nincs türelem, viszel magaddal szereplőt és instruálod. Persze, akkor mondhatod, oda a spontaneitás, de a spontán dolgok ritkán jók, ahhoz igen nagy szerencse kell a türelem mellett. (hegyi)
értékelés:

Görnyedt hát

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Közel

Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés: