Hónap képe

csak egy nap

London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi) csak egy nap

Bach Viktóriának

A völgyhidas sorozat Szántódon folytatódott a mólón éjszaka.

A lényeg azt hiszem elveszik a méret miatt, így csak felfogni tudom, sejteni, hogy azok ott csillagok lehetnek. Olvastam a képeidnél az éjszakai kép hiányát, én azt mondom, hogy éjszakát általában nem éjjel csinálunk, mert akkor baromira megnehezítjük a dolgunkat, hacsak nincs valami bődületes szenzor, a dolog térbelisége elvész. Ez viszont itt akár csillagok nélkül is érdekes, dinamikus kompozíció, mint egy avantgárd kiáltvány. (hegyi)

Csend

Nyugodt, csendes, de nem feszültségtől mentes kép, nem andalgunk, csak szemléljük ezt az északi hangulatot, ahol Mads Mikkelsen bármikor feltűnhet akár gyalog vagy csónakon. Nagyon finomak a fények, a parton az apró arany csillogás eleganciája, az acélos kékek, a megbecsülhetetlen távlatok, szóval Gábor nagyon jól dolgozol ezekkel a tájfestményekkel, el tudnám a falamon képzelni. És vegyük észre, ha nincs az a letört szikladarab, az egész érdektelenebb lenne. (hegyi)

Benéz a tavasz

Dunaújváros határában az elhagyatott Szávits kastély (kúria).

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Ábránd

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Téli út

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

a pucér szakács

Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)

Vándor

Bükk, Tar-kő. Gyakran járok túrázni, szeretem a szép tájakat, ennek ellenére mindig keresem a Bükk másik arcát is, és örülök, ha egy megszokottól eltérő képet sikerült "találnom".

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)

Daruk és Én

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés:

Ön itt áll

Ön itt áll A londoni metró bejáratánál (talán nem véletlenül) kiállított kép. Egy "kívülállónak" szerintem azonnal mosolyt csal az arcára. (eredetileg, amikor megláttam, a köldök, majd humor leckére gondoltam, de mire ide értem, ez a lecke átalakult, így az illusztrációra gondoltam) A kép kézből lőve, 50mm fix, f3.2, 1/50sec, iso100 készült, a vaku nem villant.

Jó kis konstrukció, egyszerű, világos. Talán kicsit túl egyszerű is, nem tudom, az idő majd kiforogja, hogy elég-e az a függőleges vonal a boldogsághoz, azaz, hogy fotográfiává emelje a képet, túl a dokumentáláson, vagy műtárgyfotón. Talán igen. Dani hónap képe írása kiváló, én hiszek neki. (hegyi) értékelés:

Menjünk haza rakétával!

gyermekkorom egyik nagy élménye volt a rakéta mászóka, akkoriban minden játszón volt egy és ha belemásztunk egy másik világban találtuk magunkat. órákig tudtunk benne - néha körülötte, de csak amíg volt levegőnk az oxigénpalackban - játszani. jó látni, hogy akad még egy-egy akkor is ha már nincsen ülőkéje, vagy sok színű festése. ... végül gyalog jöttünk haza.

Nem érdemtelenül lett a hónap képe ez a munka, mert maga a gondolat érdekes ezzel a scrollozással, egy olyan technikát kapcsol be Dani, ami ebben a digitális világban mindennap használatos, és mégis tud meglepetést okozni. Viszont azt hozzátenném, hogy nem olyan nagyon precíz ez a fotó, szóval valahogy azt kellett volna elérni, hogy ne legyen ekkora üres flekk a két forma között, másrészt, hát, igen, szóval a világítással azért némi problémám akad. Ezt egyrészt utómunkában is helyre lehet hozni, hogy a srác arca ne legyen ennyire sötétben, mert pont az ő tekintete lenne az, ami behúzna engem ebbe a képbe, ami miatt elkezdem pörgetni. Mindazzal együtt, hogy az ötletet jónak tartom, de a kivitelezés miatt ez 2 csillag. (hegyi) értékelés:

el...

Érdekes képet készítettél, ami technikailag ugyan problémákat vet fel, de kifejezőereje elvitathatatlan. Előbb a problémákról. Egyrészt a tónusokkal valami utómunkás gebasz történt, emiatt olyan érdekesek a kontúrok, mintha túl lenne kontrasztban emelve a dolog, és értem én, hogy az árnyék és a fény közti különbség okán kellett a bebukott tónusokat rendbe tenni, de ez tanulság arra, hogy amit a szemünk lát, az jóval szélesebb spektrum, mint amit az érzékelő vagy film felfogni és megmutatni képes. Ezt fontos tudnunk a világítás miatt, ilyenkor a sötét részeket, ha fontosnak gondoljuk, deríteni kell. A másik a kompozíció ritmikája. Most a jobb oldalon elkezdődik valami újra, és én azt választanám, hogy a fénynél vágok, így persze fenn is vágni lehet, ami nem is baj. Nyugalmasabb lenne és segítene a fő motívumra koncentrálni. Az egyszerűsítés sok esetben segít, erről szól ez is, miket hagyunk meg a képen. Ugyanakkor előnye a képnek az, hogy a két ember közvetít valamit, ami értelmezhető búcsúnak is, vagy egy hívatlan vendég jelenlétének is, mindenképp kívülállás, és erre nagyon jó a belső tér üressége, az asztalé, a falaké, a helyszíné. Szóval kiváló az ötlet, érdemes lenne ezzel még dolgoznod a technika okán. (hegyi) értékelés:    

Vizsgafilmnek készült, az volt a feladat, hogy cold open*-t készítsünk egy általunk forgatandó filmhez. Szabad téma és műfajválasztás volt, egyedül az 5 perces keretbe kellett beleférni. * "előzetes", cím előtti rész, ami felveti a film témáját, stílusát és alapvetően hangulatteremtő.

Azt gondolom, hogy a közösségünk történetének egyik, ha nem a legösszeszedettebb filmjét kaptuk, és akárhogy is volt a feladat, hogy főcím előtti összefoglalót csinálj, de ami született, így is működik, és azt mondom, érdemes lenne elgondolkodnod arról, hogy ebből készíts egy rövidfilmet. A szereplő hiteles, a környezet skandináv sztorimesélésre hajaz, az egész viszont nagyon magyar, a szó jó értelmében, épp annyira száraz, amennyire kell, és működnek az érzelmi pontok is. Köszönet, csillag, lecke, meg amit akarsz. Azt meg tudod, hisz beszéltünk róla, hogy ha lazázol, és magad sem veszed elég komolyan, akkor meg foglak verni. (hegyi) értékelés:    

Deák tér

Ez egy érdekes kép, mert elkezdtem rajta sokat agyalni, aztán találtam egyfajta párhuzamot a fényekkel, ahogy a Deák tér aranyba fordul, és ami a fiú fején megjelenik arany szín, annak tulajdonképpen van valamilyen párhuzama, és ez a dekomponált kompozíció ebben az irányban talán értelmezhető. Ha én készítettem volna ezt a képet, akkor biztos, hogy elmozdulok egy kicsit a fiú irányába a kamerával, hogy ne így vágódjon félbe az ő feje. És talán akkor egy kicsit közelebb kerül ehhez az egészhez. Nem kell itt sokra gondolni, csak annyira, hogy esetleg a feje meglegyen, a vállánál már akár lehet egy vágás. Mondom én. Nekem most tömegében ez a dolog valahogy billeg, mert a feliratok, a Kálvin tér, a Ferenciek tere, azok most nekem nagyon elviszik az egészet, talán egy kicsit kevesebb is elég lenne. De el tudom ezt is fogadni így. Egy meditatív megközelítést látunk, és sok múlik azon, hogy mennyire tudjuk megragadni egy pillanatnak az érzelmi töltöttségét. Én most azt mondom, hogy nem rossz ez az irány, de ahhoz, hogy ez meggyőzően működni tudjon, ahhoz megmásíthatatlannak kell lenni annak az élménynek, hogy ez így, és csak így fotózható le. És ha így kiszorulunk szélre, akkor nem lehet ennyire elkaszálni a lábakat. Nem tudom, hogy mi az, ami ezt a képarányt létrehozza, mert nekem olyan furcsa most. Lehet, hogy én számolom ezt most rosszul, de kicsit olyan panorámához közelítő forma, és ezt szerintem egy kicsit nehezebb is berendezni. Vegyük úgy, hogy ez 2 csillag, hisz nem kell Hegyinek mindent érteni, a saját tudatlanságom miatt azért nem vonnék le. Az az 1 csillag levonás a fiú miatt van, mert nekem ő most így nem olyan határozott forma. (hegyi) értékelés: