Hónap képe

csak egy nap

London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi) csak egy nap

Bach Viktóriának

A völgyhidas sorozat Szántódon folytatódott a mólón éjszaka.

A lényeg azt hiszem elveszik a méret miatt, így csak felfogni tudom, sejteni, hogy azok ott csillagok lehetnek. Olvastam a képeidnél az éjszakai kép hiányát, én azt mondom, hogy éjszakát általában nem éjjel csinálunk, mert akkor baromira megnehezítjük a dolgunkat, hacsak nincs valami bődületes szenzor, a dolog térbelisége elvész. Ez viszont itt akár csillagok nélkül is érdekes, dinamikus kompozíció, mint egy avantgárd kiáltvány. (hegyi)

Csend

Nyugodt, csendes, de nem feszültségtől mentes kép, nem andalgunk, csak szemléljük ezt az északi hangulatot, ahol Mads Mikkelsen bármikor feltűnhet akár gyalog vagy csónakon. Nagyon finomak a fények, a parton az apró arany csillogás eleganciája, az acélos kékek, a megbecsülhetetlen távlatok, szóval Gábor nagyon jól dolgozol ezekkel a tájfestményekkel, el tudnám a falamon képzelni. És vegyük észre, ha nincs az a letört szikladarab, az egész érdektelenebb lenne. (hegyi)

Benéz a tavasz

Dunaújváros határában az elhagyatott Szávits kastély (kúria).

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Ábránd

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Téli út

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

a pucér szakács

Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)

Vándor

Bükk, Tar-kő. Gyakran járok túrázni, szeretem a szép tájakat, ennek ellenére mindig keresem a Bükk másik arcát is, és örülök, ha egy megszokottól eltérő képet sikerült "találnom".

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)

Daruk és Én

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés:

Ön itt áll

Ön itt áll A londoni metró bejáratánál (talán nem véletlenül) kiállított kép. Egy "kívülállónak" szerintem azonnal mosolyt csal az arcára. (eredetileg, amikor megláttam, a köldök, majd humor leckére gondoltam, de mire ide értem, ez a lecke átalakult, így az illusztrációra gondoltam) A kép kézből lőve, 50mm fix, f3.2, 1/50sec, iso100 készült, a vaku nem villant.

Jó kis konstrukció, egyszerű, világos. Talán kicsit túl egyszerű is, nem tudom, az idő majd kiforogja, hogy elég-e az a függőleges vonal a boldogsághoz, azaz, hogy fotográfiává emelje a képet, túl a dokumentáláson, vagy műtárgyfotón. Talán igen. Dani hónap képe írása kiváló, én hiszek neki. (hegyi) értékelés: