Hónap képe

Egy párhuzamos univerzumban

Jó ez a trükk, jó ízléssel és technikai értelemben is igényesen oldottad meg, az üzenet is abszolút működik, szeretem azt, ahogy képileg gondolkodsz. Akár lehetne sorozatot is csinálni, olyan projektet, amiben ezeket az áthelyezéseket más épületekkel, helyszínekkel is megcsinálod, persze így is abszolút oké, hiszen egy képként is erős, és nyilván az az üzenet, amit a párhuzamos univerzumban elszigetelt helyszín mutat, nem igényel ehhez projektet sem. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

holdfogyatkozás helyett

Az van, hogy ez a képed már közelít ahhoz, amit akár falon is meg lehetne mutatni. Viszont még egy lépés kell, és ez az utómunka, a masterelés. Vannak az embernek technikai akadályok, amiket meg kell oldjon, vagy a mobil zaja, vagy az, hogy mindig mindenbe, ami a városban van, belelóg valami nem odavaló, vagy ezernyi dolog lehet, amit a legnagyobb körültekintés mellett is érdemes, mint hatást korrigálni. Igen kevesen vannak, akik gondot fordítanak az utómunkára, egy részük azért, mert azt gondolja, hogy az az igazi művészet, ha azt mutatja, amit ott és akkor látott, talált, és mintha lenne ilyen ökölszabály, azt hiszi, hogy ha belenyúl vagy utómunkával módosít bármit, az szentségtörés. Ha ezt mértékkel tesszük és nem lóg ki, akkor nem az. És itt a másik csoport, aki ész nélkül tolja a filtereket, szétbarmol mindent, vagy egyszerűen csak kiengedi a kezéből a folyamatot és rábízza valami szoftverfejlesztőre. Itt most kéne valamennyit finomítani a nagy kontraszteltérésen, hogy ennyire ne legyen csak a sötét és csúcsfény ellentétére kihegyezve. A másik, hogy bal oldalt lenn van valami ott, egy világosabb négyszetszerű, amit valahogy fedni kéne, mert az meg kivisz az egész hangulatából, idegen. Nyilván ezeket nem azért írom, mert bajom van a képeddel, mert ez egy jó ötlet, és elég szürreális is, csak azért mondom el, mert rá kell vegyed magad, hogy a mastering területén is elkezdj mozogni. (hegyi)
értékelés:

üveges

Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:

A vonaton hazafelé

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Önportrés gyakorlat

Ami a formavilágot illeti, az ötlet kiváló, jó megfigyelés, hogy a lámpa formája és a fejforma ad egy jó ritmust. Van humora is a dolognak, hiszen mindkét forma lebeg. Ami viszont visszatérő hiba, nem csak nálad, hogy egy fénnyel akartok megoldani egy olyan világítási helyzetet, ami elég egyértelműen látható, hogy nem vezet jó megoldásra. A szemek, Feri, a szemek, ha más nem, de a szemekre oda kell figyelni, mert ennyire ha fentről vagy lentről jön a fény, akkor a szemek bebuknak. Márpedig szemek nélkül ez így nem működik jól. Nem is bonyolult a megoldás, mert fogsz egy tükröt, vagy alufóliát, vagy bármit, ami vissza képes verni a fényből, ami fentről érkezik és a szemedbe nyomatod a fényt vele. Ismétlést kérek, mert ezt a dolgot fejben rögzíteni kell. (hegyi)

50+

Hónap képének választott képről nehéz újat mondani, de megpróbálom, mert van egy helyzet, ami itt most nekem tettenérhető, és nem csak neked, de általánosságban is talán hasznos lehet. Ez pedig a tökéletes tónus kérdése. Itt kaptunk egy képet, ami vakuzva lett. A vaku nem olyan lágy és szórt fényekkel dolgozik, mint a lámpa, és a fényerő csökkenés is jelentősebb lehet a távolsággal. Emiatt is van, hogy í tenyér túl van picit lőve. És ezt gondolom én, próbáltad visszahozni, a távolabbi részeket meg előre, mármint tónusban. Ez alapvetően jó lehet. De a mérték nem mindegy, mert ha a HDR-hez hasonló helyzet áll elő, akkor az természetellenes lesz, és ellene dolgozhat a képnek. Itt is ilyesmit érzek. Magyarán a kevesebb még akkor is jobb lenne, ha közben persze világítana a tenyér. Ott a kemény dió, értem, persze, hogy most akkor szocio felé menj vagy egyfajta műtermi idealizmus felé, de nem lehet mindig mindent korrigálni. (hegyi)
értékelés:

összkomfort

Összkomfort, magyar-ázat nélkül. mobilfotó, vaku nem villant, utómunka PS bw + crop

Hogy a vaku nem villant vagy de, mell-ékes Jánosom, de az a partvisnyél, az kár. Melyik? A jobbra közelebbik. A másik kevésbé zavar, bár én azt is kivettem volna, de így most nem elég fókuszált a cucc. Na, ettől még persze a hangulat megvan. Gyere fotózni, ne hanyagold. (hegyi)
értékelés:

Önarckép kutyával

Kifogyhatatlan a téma.

Ez egy kurva jó kép. Tiszta Tarantino, ha akarom, amint elveszed a kezed a kutyáról, szét fog tépni, ez biztos. Oké, ez vicc is lehet, de az érdekes, hogy ettől függetlenül van egy feszültség a képen, bár látszólag a pózod nyugalmas, meg a kutya is, de pont ez a kéz, ami tartja őt, ez okán lesz az egészben egy olyan érzet, hogy nem tudni, mi lesz, ha nem tartod őt nyugalomban. Ami problémám, hogy a kutya arca be van bukva. Hogy ez az utómunka okán lett így, vagy sem, nem tudom, keményebb, mint nekem kényelmes lenne. És még valami. A ruha. Oké ez így is, csak picit civil. Ha ugyanezt ugyanígy mindent egy középkék elegáns ruhával csinálod, olyan sztorija lesz, hogy megőrülsz, mert onnantól már a két szereplő viszonya erősebb, és nem csak érzetszerűen lesz sztorija, hanem filmszerűen erősen. Érdemes néha kilépni a saját szerepből, neked ráadásul még jól is állna. Lehetne ilyen sorozat is akár, elegáns nő, és a kutya, mert ez a kutya alapvetően olyan decens, olyan fitt, szép, hogy jól szerepelne benne, adná magát. (hegyi)
értékelés:

MelléktermékekMelléktermékek

Egy nem teljesen az elképzelésem szerint sikerült sorozatból kettő ff inverzben, mert van rajtuk olyan, aminek köze ahhoz, amit szerettem volna :) ha érthető...

Ahogy írtam, kéne erről majd egy tervezetten világosból induló kép, valami szerethetőbb, mert ez a növény épp ettől lehet érdekes. Erről a kettőről azt tudom mondani, hogy a második háttere jobb, az elsőnél meg a növény jobb. Ha ismételsz majd, törekedj arra, hogy legyenek kontúrok és vonalak, de ne legyen kopogós a fény. (hegyi)

Sietve

Örülök, hogy a hónap képe lett a képed, és épp az indoklás az, ami elindított bennem egy gondolatot, hogy minden mellett mi az, ami mégis valamiféle hiányérzetet hoz nekem. Kezdjük az elején. A ferdeséggel valamit kéne kezdeni, úgy érzem, nem csak ferde, de hanyatt is dől a géped, emiatt esik hanyatt picit a kép is. De ez korrigálható legközelebb, vagy ha ez egy képkivágat, akkor akár az eredetit újra kézbe véve most is. A problémám tartalmi inkább. Ugyanis ez látszólag egy street photo, utcafotó, ami számomra olyan kategória, ami a digitálissal tört elő, előtte a szocio volt az, ami ezt a területet is felölelte. Utcafotó. Aminek a lényege az, hogy ellessen pillanatokat, hogy az ember és a város viszonyrendszerét mutassa, vagy olyan helyszínt, ami önmagában is valamiért eltér az általánostól. Ahhoz, hogy ez utcafotóként működjön, minden adottsága megvan, jó a helyszín, kábé az is, ahol állsz, de két dolog lehetne még jobb. Az egyik az, hogy a négyzetesről le kéne mondani. Túl szűk és ettől túlzottan a középpontra koncentrál. A másik pedig a szereplők. Itt most tökéletesen esetlegesen mozog a képen három személy. Nem egyedi, nincs sztorija, sem valami egyedi gesztus, sem a kapcsolódás a szereplők között, ráadásul a kép középtere üres, ami ha van sztori, jó is lehet, de így most épp emiatt nézek el a szereplők között hátra valahová. A varázsszó a türelem. Kell várni, hogy olyan szereplő érkezzen, aki érdekessé teszi a dolgot. Trükkje az, hogy ha nincs türelem, viszel magaddal szereplőt és instruálod. Persze, akkor mondhatod, oda a spontaneitás, de a spontán dolgok ritkán jók, ahhoz igen nagy szerencse kell a türelem mellett. (hegyi)
értékelés:

Görnyedt hát

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Közel

Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé

Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés:

Egy kihalt laktanyában

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés: