Erdei gyakorlás, Erdei gyakorlás

Az erdei képek készítése kezdett el a legjobban érdekelni mostanság. Egy korábbi gyakorló túra eredménye ez a két fénykép is. Késő délután készültek amikor a Nap már lemenőfélben volt.

Úgy is mondhatnám, az egyik tárgyias, a másik mágikus realista, meg úgy is, hogy az egyik úgy tűnik, hogy kapott egy kis HDR-szerű valamit. Ha egy sorozatba fog az ember, azt jó előre tisztázni, milyen mozgásteret hagy magának, milyen elvekhez vagy szabályokhoz ragaszkodik, hogy ne legyen nagyon szerteszét az egész. Hát, majd meglátjuk, a téma érdekes, de egyelőre így ezek alapján nem látom még, mire megy ki a fuvar. A kettőt összehasonlítva nyilván az első az, ami látványosabb, de javarészt ez ennek a furcsa fénynek köszönhető, a másikban nem találom a kapaszkodót. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Sokat tipródtam, hogy mi legyen a hónap képe mert van jó pár kép ami megérdemelné. Bach Viki hendikeppel indult mert ő választott a múlt hónapban, jó pár képe megint nagyon jó. Kiváltképp tetszik a tengerpart képpárja. Ugyanakkor mostanság vagy valami új lencsével vagy a fotoshppal varázsol de nekem már túl sokat. Pl a Murphyvel képe nagyon tetszene de kóvályog a középfülem attól, amit a kép széleivel tett. Ingrid képe is megérdemelten lehetne hónap képe, amin nálam elbukott, az a kép bal széle, ahonnan én vágtam volna, hogy a bal felső sarokban ne nyíljon ki a kép, egész más hatást adna a vágással. Feri fallikus fotója sajnos az évszak áldozatául esett. Ez az egyenszürke ég agyonyomja a képet, pedig az elképzelés jó lenne. Imre király "nő"je megint csak egy remek darab. Simán járna a hónap képe. Ami miatt mégse erre esett a választásom, az a (nekem) túl sok effekt. Nagyon bátor kép de a felkent rétegek, effektek mögé bújás még ott van benne. Szerintem lesz ez még ennél sokkal megközelíthetőbb is. Majd akkor. Áron képe nagyon szoros versenyben volt a kiválasztásban, de végül nem nyert, mert engem a kép nézése közben folyton zavart a nyársra felszúrt anyuka(?). Ha csak a két gyerek lenne a képen nagyon koherens meséje lehetne, de így a háttérben a nőalak, aki kinéz a képből ezt egy kicsit szétzilálja. Péter képéről csak a legőszintébb tisztelettel tudok beszélni. Irtó nehéz technikai műfajban egy nagyon profi munkát tett le az asztalra (vagy inkább fel a képernyőre). Nekem bejön az ellenfény, főleg így, hogy az árnyékos oldalon is minden részlet megvan (gondolom van kis derítőernyő beépítve az etetőhöz). Kuklis Ádám automatája is nagyon tetszik, de nekem bezavar a mellette levő másik, főleg hogy tükröződik is rajta valami. Másrészt nagyon torzít a lencse, ami egy ilyen jellegű képnél rém kellemetlen. Minden egyenes szét tart meg össze és görbe is. Ha a lencse ezt adja, ezt épp lehet utólag is korrigálni. Ányeszék szánkózós képe szentimentálisan nyerő véletlen reneszánsz kategóriában. fotótechnikailag kicsit sajnálom a félkarú kislányt, félő, hogy leesik ha csak egy kézzel tud kapaszkodni a szánkón.

Ami végül nálam a nyertes és így a hónap képe decemberben az Kovács Ádám erdei gyakorlásából az első kép. A másikon sajnos az, hogy minden fa egyfele dől elborítja a képet és a fényelés is túl naturalista lett, de az elsőről úgy érzem minden teljesen rendben van. XVIII-XIX századi tájképfestők, Constable vagy akár Paál László is festhette volna. Jól elkapott nézőpont, szerencsés fények. Kimondottan festőre vall ahogy a jobb felső részen az a két belógó leveles ág is kap a napfényből. Tényleg csak a szignó hiányzik a sarokból meg a blondel keret. Gratulálok. (Gerlei Gábor)

Bogi

Egy nyári barangolás alkalmával véletlenül akadtem erre a boglárkalepkére. A levelek között bujkált éppen, mikor rátaláltam. Technika: gép kézben, ISO 100, 1/500 sec záridő, F/4 blende.

Erdőszél

Elég hosszú idő után újra elővettem a masinát és elnéztem a közeli nyárfásba bohóckodni kicsit. Hellyel-közzel sikerült megcsípni a legjobb fényeket amiket a vasárnap délután mutatni tudott. Technika: focus stack 2 képből, ISO 100, 1/20 sec záridő, +0,7 expó, f/11 blende.

Gyakorlás rendszeváltás után I

Picit molyoltam a darktable -el gyakorlás címszó alatt. Egyelőre elég kezdetlegesen megy az utómunka az új felhasználói környezetben, de próbálom tanulni a dolgot.

Erdőszéli fecskés cikk - cakk

Egy régi fénykép újrafeldolgozása ez a kép. Eredetileg színesben született, de úgy valamiért nekem nem működött - talán a benézett fehéregyensúly miatt - ezért pár napja újra előszedtem az archivumomból. Fekete-fehérben és picit a fényerőt visszavéve viszont megtetszett a végeredmény.

Az ötlet jó, és tetszenek a tónusaid is. De kell úgymond takarítani. A virág a főszereplő. Tehát abból a formából az a jó, ha egy van. A többi fű egy másik forma, az is jó - de nem jó, hogy a virág körül nem takarítottad ki, hogy az a levél maszat ne legyen és a virágot se döfje át fűszál. Ezekre érdemes figyelni, és ha ez megvan, akkor azt is látod, hogy kicsit ki van szorulva a főszereplő. Ha valamivel beljebb van, erősebben érvényesül. (hegyi)
értékelés:

Elárasztott bukógát

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Én(ek)

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés:

Virág az ablak előtt

Molyotam délután picit a géppel. Az ablakon beeső napfény a virágot átvilágítva érdekes képet mutatott, ez lett a vége. Technika: ISO-100, f/11, 1/3 sec záridő, +0,3 expoeltolás a fényképezőgép állványon tartózkodott.

Ádám, én ezt kifejezetten szeretem, főleg, ami a virággal történik. Nagyon szép ez a légiesség, a rajzosság. Finom. Viszont a háttér bajos. Vagy mindenütt az a tapéta kéne, ami a virág mögött van, vagy az, ami a szár mögött, de az a téglalap, ami ott kiégve szerepel, az nem jó, mert nem értelmezhető, miért és mi az. Adok én erre 3 csillagot, ha megígéred, hogy keresed a módját, hogy ezt valahogy megismételd. Tudom, tudom, el vagyok maradva, emiatt ezzel a virággal ez már nem megy. De ügyes fiú vagy te, megtalálod a szereplőd, érdekes kihívás, hogy fogalmazd ezt meg így, de újra. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Kovács Ádám szorgalmiját választom a hónap képének. Sok jó munka érkezett áprilisban. Ádám munkáját az utolsó utáni pillanatban láttam meg, így elég rövidre fogom az indoklást-elemzést. Megfogott a szépségével, egyszerűségével. Nagyon tetszenek a tónusai, a virág formája, struktúrája és a háttérben megjelenő formák. Szép a megvilágítás. Kompozícióból - is - bőven van még hova fejlődnöm így arra nem térek ki. Jó válogatást kívánok májusra. (Szalai Olivér)

Három torony

Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.

Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Január 15.

A 2019-ben készített képeim közül eddig ez a kedvencem. Jobb híján a készítés dátuma lett a címe. Az idei tél egyetlen igazi téli napján sikerült egy hosszabb kirándulást tennem lakóhelyem környékén. Az egyik megálló volt a kedvenc helyem ( a Tisza - Túr torkolat) is a régióban ahol a kép készült. Az előtérben a kicsit megáradt Túr dühöng, a háttérben pedig a Báró Kende Zsigmond bukógát látható, ami egy a Túr duzzasztói közül. Technika: ISO 100, F/16, 1/13 sec záridő, +1 lépés expo eltolás, fókusztáv 18 mm, a fényképező állványon tartózkodott.

Ádám, azzal kezdem, hogy ez szép. Jók a színei, jól áll neki a picit túlhúzott tónusrend, szóval működik. De. Ahogy írod is, sok mindent akartál egyszerre megmutatni, és ez most azt hozta, hogy igen, minden ott van a képen, de valahogy emiatt, hogy a háttérben is fontos a szereplő gát, meg a Túr is fontos, meg még siessen is, szóval kompromisszumot kellett köss, és ez ebből a gépállásból és ezzel az optikával nem adja ki azt a dinamikát, ami ebben rejlik. Olyan objektív kell, ami közelebb hozza a hátteret, tehát a 18 mm biztos, hogy baromi kevés. 135 mm mondjuk, vagy legalább 90, és hátrébb a géppel, meg egy kicsit talán feljebb is, hogy lapítsuk össze ezt az egészet úgy, hogy a gát is éljen. Mondom, szép, jó, de érdemes vagy kemény döntést hozni, mi érdekel ebben igazán, és arra voksolni, a többiről javarészt lemondani, vagy úgy válogatni a technikát, hogy az kiadja, amit látni akarsz, és a néződnek se kell magyarázni, mi van elől és mi hátul. (hegyi)
értékelés:

Télországban jártam

Régen vettem már elő az 1-es leckét, így legutóbbi kirándulásom alkalmával gondoltam készítek hozzá egy képet. Technika: ISO 100, f/8 ( azt akartam elérni a viszonylag kicsi blendével, hogy a háttér is éles, jól kivehető maradjon ), záridő 1/125 sec, +1 expo kompenzáció, gép állványon, időzítővel elsütve.

Minden oké, szépek a deres, fagyott növények is, de mondd, miért állsz háttal? Nem azt mondom, hogy bámulj a kamerába, de most ez a póz ez nekem nem igazán dekódolható. De ennél nagyobb bajom, hogy miért hagyod ebben a kékeszöldes színben? Van ennek valami lényeges oka, amit ezzel hatásként el akarsz érni, vagy csak elfelejted a korrekciót? Nem azt kérem számon, hogy ott állítgass fehéregyensúlyt, de utómunkában miért nem? Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Hócica

Éppen a madáretető vendégeit fényképezgettem, amikor őkelme is hancúrozni kezdett a friss hóban. A kép akkor készült, amikor éppen a fákon csirimpoló cinkéket leste mögöttem. Technika: f/4.8, 1/2000 sec záridő, ISO 1400, 300 mm, kézből fényképezve.

Én ezt szeretem, nagyon jó fej macska ő, ha még egy picit lejjebb vagy, még erősebbek az arányok, hogy a hórengetegben hogy létezik ez a cica, mondjuk akkor talán a környezetből is több jönne, érdemes ilyenkor amennyire lehet, ábrázolni azt a sok sok havat, ami őt körbeveszi. Mondom, amennyire lehet. Más a helyzet viszont a színekkel. Ezt a kékes, picit zöldet is tartalmaző színeltolódást utómunkában ki kell korrigálni, mert a hó nem kék, és a dolog így befejezetlen. (hegyi)
értékelés:

Így nyaral a méhész

Egy, még 2017 nyarán készült fényképet vettem elő az archivúmból újrafeldolgozásra. A képarány azért ilyen, mert két fekvő képből lett a végleges elkészítve. Az újrahasznosítással az utómunka gyakorlása volt a cél, így végül a szorgalmit választottam kategóriának. Technika: f/13, ISO 100, 1/200 sec záridő, 18 mm gyújtótáv mind a 2 fénykép ezekkel a beállításokkal készült. A 2 felhasznált fénykép valójában inkább csak másfél, mert a teljes képbe belefért az autó majdnem a kaptárakig, míg a második képre a kaptárak miatt volt szükség, aminek a felesleges részét levágtam. Mivel az eredeti RAW fájlok már nincsenek meg, így a JPEG -en próbáltam picit finomítani: a színek korrigálására és a kontraszt módosítására mentem rá. Ezeken kívül csak átméretezés történt. Az utólagos élesítésről lemondtam, mert azt tapasztal, hogy a kitobis képeken a legtöbb esetben csak kihangsúlyozza az optika nem túl acélos teljesítményét ez a művelet, így már leszokóban vagyok a képkidolgozás ezen lépéséről (majd talán újra alkalmazom valami jobb optikával).

Én kedvelem ezt a képet, vidám, van hangulata, bár kerestem a méhészt, nem találtam, szóval jó lenne rá egy fickó, hasonlóan vidám hangulatban, valahová a kocsi és a kaptárak közé. Értem, amit írsz a technikáról, én mégis azt mondom, hogy a kaptárak után már vágtam volna, az már oda nekem nem kell, mint plusz tér, viszont valamivel több előtér meg lehet, hogy jó lenne, fene tudja. Szóval érdemes lenne ezt majd ismételni, ha úgy adódik, jó helyszín. (hegyi)
értékelés:

Napkelte a Tiszán

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés: