Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Újabb utómunka gyakorlás a darktable-ben.

Picit molyoltam a darktable -el gyakorlás címszó alatt. Egyelőre elég kezdetlegesen megy az utómunka az új felhasználói környezetben, de próbálom tanulni a dolgot.

Egy régi fénykép újrafeldolgozása ez a kép. Eredetileg színesben született, de úgy valamiért nekem nem működött - talán a benézett fehéregyensúly miatt - ezért pár napja újra előszedtem az archivumomból. Fekete-fehérben és picit a fényerőt visszavéve viszont megtetszett a végeredmény.

Az ötlet jó, és tetszenek a tónusaid is. De kell úgymond takarítani. A virág a főszereplő. Tehát abból a formából az a jó, ha egy van. A többi fű egy másik forma, az is jó - de nem jó, hogy a virág körül nem takarítottad ki, hogy az a levél maszat ne legyen és a virágot se döfje át fűszál. Ezekre érdemes figyelni, és ha ez megvan, akkor azt is látod, hogy kicsit ki van szorulva a főszereplő. Ha valamivel beljebb van, erősebben érvényesül. (hegyi)
értékelés:

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés:

Molyotam délután picit a géppel. Az ablakon beeső napfény a virágot átvilágítva érdekes képet mutatott, ez lett a vége. Technika: ISO-100, f/11, 1/3 sec záridő, +0,3 expoeltolás a fényképezőgép állványon tartózkodott.

Ádám, én ezt kifejezetten szeretem, főleg, ami a virággal történik. Nagyon szép ez a légiesség, a rajzosság. Finom. Viszont a háttér bajos. Vagy mindenütt az a tapéta kéne, ami a virág mögött van, vagy az, ami a szár mögött, de az a téglalap, ami ott kiégve szerepel, az nem jó, mert nem értelmezhető, miért és mi az. Adok én erre 3 csillagot, ha megígéred, hogy keresed a módját, hogy ezt valahogy megismételd. Tudom, tudom, el vagyok maradva, emiatt ezzel a virággal ez már nem megy. De ügyes fiú vagy te, megtalálod a szereplőd, érdekes kihívás, hogy fogalmazd ezt meg így, de újra. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Kovács Ádám szorgalmiját választom a hónap képének. Sok jó munka érkezett áprilisban. Ádám munkáját az utolsó utáni pillanatban láttam meg, így elég rövidre fogom az indoklást-elemzést. Megfogott a szépségével, egyszerűségével. Nagyon tetszenek a tónusai, a virág formája, struktúrája és a háttérben megjelenő formák. Szép a megvilágítás. Kompozícióból - is - bőven van még hova fejlődnöm így arra nem térek ki. Jó válogatást kívánok májusra. (Szalai Olivér)

Kora őszi fénykép, a határban kóboroltam, amikor hazafelé menet megfogott ez a látvány, a kora esti hangulat, a táj nyugalma. Kicsit elmerültem a csendben, élveztem a kellemes enyhe időt, majd hazaindulás előtt kattintottam egy képet róla.

Én azt igazán nem tudom, olvassátok-e egymás képeire írt elemzéseim. Lehet, hogy nem, pedig kéne. Ugyanis ezt a képarány dolgot elég sokszor elmondtam. Most akkor újra. A kép jó lenne, a helyzet is, a szín is talán, de ez az elcseszett filmes képarány ez baromi idegen dolog. Olyan, mintha a Lutra albumba csak így, körbevágva fért volna bele. 3:2, 4:3, 1:1. Ezek a képarányok. ezekkel tessenek fotózni. A 16:9-et hagyjuk meg a filmeseknek, ott van értelme, meg a moziban. Ugyanis a képarányok javarészt azért alakultak így, ahogy, mert matematikailag és geometriailag ezek közelítik jól meg azt, amit a szemnek nézni kellemes, ami kiadja az aranymetszést, és nem utolsó sorban, mert ezek azok az arányok, amiknél a legerősebb kompozíciós hatásokat lehet elérni. Itt az előtérből még simán adhatnál, sőt. Ahhoz, hogy ez a három épület, három forma jól éljen, kell a tér, viszont ha nincs kontextusba helyezve a forma, akkor az egész kiszakad a valós helyzetéből és elveszít minden kötést, szétesik. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A 2019-ben készített képeim közül eddig ez a kedvencem. Jobb híján a készítés dátuma lett a címe. Az idei tél egyetlen igazi téli napján sikerült egy hosszabb kirándulást tennem lakóhelyem környékén. Az egyik megálló volt a kedvenc helyem ( a Tisza - Túr torkolat) is a régióban ahol a kép készült. Az előtérben a kicsit megáradt Túr dühöng, a háttérben pedig a Báró Kende Zsigmond bukógát látható, ami egy a Túr duzzasztói közül. Technika: ISO 100, F/16, 1/13 sec záridő, +1 lépés expo eltolás, fókusztáv 18 mm, a fényképező állványon tartózkodott.

Ádám, azzal kezdem, hogy ez szép. Jók a színei, jól áll neki a picit túlhúzott tónusrend, szóval működik. De. Ahogy írod is, sok mindent akartál egyszerre megmutatni, és ez most azt hozta, hogy igen, minden ott van a képen, de valahogy emiatt, hogy a háttérben is fontos a szereplő gát, meg a Túr is fontos, meg még siessen is, szóval kompromisszumot kellett köss, és ez ebből a gépállásból és ezzel az optikával nem adja ki azt a dinamikát, ami ebben rejlik. Olyan objektív kell, ami közelebb hozza a hátteret, tehát a 18 mm biztos, hogy baromi kevés. 135 mm mondjuk, vagy legalább 90, és hátrébb a géppel, meg egy kicsit talán feljebb is, hogy lapítsuk össze ezt az egészet úgy, hogy a gát is éljen. Mondom, szép, jó, de érdemes vagy kemény döntést hozni, mi érdekel ebben igazán, és arra voksolni, a többiről javarészt lemondani, vagy úgy válogatni a technikát, hogy az kiadja, amit látni akarsz, és a néződnek se kell magyarázni, mi van elől és mi hátul. (hegyi)
értékelés:

Régen vettem már elő az 1-es leckét, így legutóbbi kirándulásom alkalmával gondoltam készítek hozzá egy képet. Technika: ISO 100, f/8 ( azt akartam elérni a viszonylag kicsi blendével, hogy a háttér is éles, jól kivehető maradjon ), záridő 1/125 sec, +1 expo kompenzáció, gép állványon, időzítővel elsütve.

Minden oké, szépek a deres, fagyott növények is, de mondd, miért állsz háttal? Nem azt mondom, hogy bámulj a kamerába, de most ez a póz ez nekem nem igazán dekódolható. De ennél nagyobb bajom, hogy miért hagyod ebben a kékeszöldes színben? Van ennek valami lényeges oka, amit ezzel hatásként el akarsz érni, vagy csak elfelejted a korrekciót? Nem azt kérem számon, hogy ott állítgass fehéregyensúlyt, de utómunkában miért nem? Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Éppen a madáretető vendégeit fényképezgettem, amikor őkelme is hancúrozni kezdett a friss hóban. A kép akkor készült, amikor éppen a fákon csirimpoló cinkéket leste mögöttem. Technika: f/4.8, 1/2000 sec záridő, ISO 1400, 300 mm, kézből fényképezve.

Én ezt szeretem, nagyon jó fej macska ő, ha még egy picit lejjebb vagy, még erősebbek az arányok, hogy a hórengetegben hogy létezik ez a cica, mondjuk akkor talán a környezetből is több jönne, érdemes ilyenkor amennyire lehet, ábrázolni azt a sok sok havat, ami őt körbeveszi. Mondom, amennyire lehet. Más a helyzet viszont a színekkel. Ezt a kékes, picit zöldet is tartalmaző színeltolódást utómunkában ki kell korrigálni, mert a hó nem kék, és a dolog így befejezetlen. (hegyi)
értékelés:

Egy, még 2017 nyarán készült fényképet vettem elő az archivúmból újrafeldolgozásra. A képarány azért ilyen, mert két fekvő képből lett a végleges elkészítve. Az újrahasznosítással az utómunka gyakorlása volt a cél, így végül a szorgalmit választottam kategóriának. Technika: f/13, ISO 100, 1/200 sec záridő, 18 mm gyújtótáv mind a 2 fénykép ezekkel a beállításokkal készült. A 2 felhasznált fénykép valójában inkább csak másfél, mert a teljes képbe belefért az autó majdnem a kaptárakig, míg a második képre a kaptárak miatt volt szükség, aminek a felesleges részét levágtam. Mivel az eredeti RAW fájlok már nincsenek meg, így a JPEG -en próbáltam picit finomítani: a színek korrigálására és a kontraszt módosítására mentem rá. Ezeken kívül csak átméretezés történt. Az utólagos élesítésről lemondtam, mert azt tapasztal, hogy a kitobis képeken a legtöbb esetben csak kihangsúlyozza az optika nem túl acélos teljesítményét ez a művelet, így már leszokóban vagyok a képkidolgozás ezen lépéséről (majd talán újra alkalmazom valami jobb optikával).

Én kedvelem ezt a képet, vidám, van hangulata, bár kerestem a méhészt, nem találtam, szóval jó lenne rá egy fickó, hasonlóan vidám hangulatban, valahová a kocsi és a kaptárak közé. Értem, amit írsz a technikáról, én mégis azt mondom, hogy a kaptárak után már vágtam volna, az már oda nekem nem kell, mint plusz tér, viszont valamivel több előtér meg lehet, hogy jó lenne, fene tudja. Szóval érdemes lenne ezt majd ismételni, ha úgy adódik, jó helyszín. (hegyi)
értékelés:

A Tiszai hajnal című feltöltésemre egyfajta reflektálás ez a fénykép. Ez a fotó is akkor készült pár perc eltérés van a két kép között, de csak pár napja találtam meg az egyik winchesteremen. Itt már nincsenek kiégett flekkek és az ég is valamivel érdekesebb, a bongyorabb felhőkkel. Technika: 1/15 sec záridő, ISO - 400, a blende valahol f/22 és 36 közötti értéken volt (egy félig összetört kitobjektívvel készült a kép így ezt az értéket nem látta a gép), gép kézben tartva.

Ádám, a legfontosabbal kezdem. Nincs indoka annak, hogy miért térsz el a klasszikus 3:2-es képaránytól. Ez a fajta méretezés, ez inkább a filmekhez áll közel, ott lesz jó, mozgóképnél, mert ott az alakok megjelenése, távozása, kommunikációja indokolja ezt a képarányt, de fotográfiában ez ritkán jó. Tehát javaslom, hogy maradj a 3:2-es vagy 4:3-as arányoknál. A kép szép, a hangulat jó, izgalmas az ég, ez oké. Amit viszont be kell lőni, az a szín és tónus egyensúlya. Most valami picit koszos és picit zöldes az egész. Ami támpont, az a csónakok fehérje. Csináltam egy verziót, hogy lásd, mire gondolok, tónusban, színben és képarányban is. (hegyi)
értékelés:

Augusztus 25 -én került megrendezésre lakóhelyemen a Kulturális Filmek Fesztiválja 2018 nevű esemény, melynek egyik fotósa voltam. A rendezvény egyik mozzanata, amikor a résztvevők együtt lesétálnak Kölcsey Ferenc síremlékéhez és megkoszorúzzák azt. Ennek a sétának egyik pillanatát ábrázolja a kép. Technika: 1/80 sec záridő, ISO 400, f/7.1 -es rekesz, 18 mm -es gyújtótáv, fényképezőgép kézben.

A kép alapvetően jó, nincs vele semmi problémám, de önmagában nem képes ábrázolni egy helyzetet, ha képekkel akarod elmondani, amit leírtál, akkor ennek sorozatnak kell lennie. Most azt látni, hogy egy temetőben egy csoport sétál és koszorúkat visznek, de hogy ez hol van és hova mennek, az nem derül ki. Persze lehet egy képpel is, ha megvan a sírhely, ott készíteni a képet, hogy látszódjon az esemény is, és az is, hogy ez kinek a sírja, de nem könnyű, hogy meglegyen a pillanat. (hegyi)
értékelés:

A mai szabadnapomat egy a határban véghez vitt mászkálással, fényképezéssel ünnepeltem meg. Fő célom egerészölyvek fényképezése volt, de velük nem volt szerencsém. A közeli kis nyárfásban megálltam pár kép erejéig, ez lett az egyik. Technika: f/4.8, ISO 320, 1/1600 sec záridő, -1,3 expo kompenzáció, 140 mm -es gyújtótáv, mivel madárfényképezés volt az eredeti tervem a fényképező háromlábú helyett most monopodon tartózkodott.

Barátságos, hívogató kép, nyilván az időpont megválasztása, a fények, a forma, ami a kép közepe felé húz, ez mind együtt adja ki ezt. És persze, megértem, ha egyedül bandukol az ember, akkor nem tud hirtelen keríteni egy társat, akit belekomponálhat a képbe, ezért mondom, hogy oké, ez 3 csillag, de alkalmasint érdekes lehet egy ismétlés valakivel, aki megszemélyesítheti ezt a teret. (hegyi)
értékelés:

Egy kora tavaszi barangolásom során készült a fénykép, a Túr és a Tisza torkolatától körülbelül 5 - 6 kilométerrel lejjebb fekvő szakaszon. A helyszínen áradások kivételével folyamatosan nagy folyamatosan nagy porond található, ami kiváló lenne strandolásra is, de mivel az ártéri erdő rejti a "bejáratot" így néhány pecáson, cigarettacsempészeken és rajtam kívül csak vadállatok látogatják a partot. A középpontban levő gally csalóka látványt nyújt, mivel a képen a szemlélő akár egy öles darabnak is hihetné, valóban egy seprűnyéltől nem sokkal vastagabb dolog van a képen. Sétabotnak használtam az ágat, hogy a csúszós, sáros partra le tudjak kászálódni, majd sétapálcából modell lett belőle. Technika: f/11, 1/60 sec záridő, ISO 400, 18 mm gyújtótáv, kézből a víztükörhöz közel tartva, térdig a Tiszában ácsorogva készítettem a képet. A régi állványom elég kis gagyi volt, így nem bírta megtartani a fényképezőt a sodrással szemben, végül a csobbanást elkerülendő kézben maradt a gép.

Ádám, ahhoz, hogy ez működjön, neked kell kitalálni, mit akarsz mutatni. Most a képeden is az jön le, amit írsz is, hogy volt egy bot, használtad, majd hmm, mi lenne, ha lefotóznám, és így lett ez a kép, de nem volt vele különösebb célod, hogy miért, vagy hogy mit akarsz vele mondani. Ha a bot a fontos, akkor őt kell felemelni úgymond, nem lehet ennyire a környezetbe keveredve. Ha ő csak egy szép eszköz, akkor még valami kell, ami sztorit hoz. Így ez nem elég, túlságosan elengeded a néző kezét, gondoljon, amit akar, érezzen, amit akar, és ez nem jó. (hegyi)