Sárga és zöld

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés:

Az önarckép nem szelfi

A fénykép akkor készült, amikor elgondolkodtam azon, hogy beiratkozzak a Látszótérre. Helyszínül a szobám szolgált. Kissé borongós idő volt, így ablak mellett ülve készült a fotó, mely így jobbról természetes fénnyel lett megvilágítva. A kép készítéséhez jó öreg Nikon D3200 típusú fényképezőmet használtam, állványra téve. Az élesség állításhoz (szerintem sikerült) egy puffra helyezett párnát használtam manuális fókuszálással. A kép elkészítéséhez a telefonomat használva távkioldónak.

Szia, üdv a Látszótéren, ez egy erős első lecke, hatásos, szuggesztív. Igen, a kékkel van némi probléma, modoros dolog a színezés, ha öncélú. Jó, ki kell próbálni, hogy az ember tudja, mit nem kell csinálni, ez is igaz. Ez a kép semmit se vesztene erejéből, ha fekete-fehér lenne. Régi technikáknak vannak színei ilyenek, barnítás, cianotípia és a többi, de ezt nem szabad digitálisan imitálni, mert épp az imitáció lesz az, ami kamunak fog hatni. Ha elfelejtem a kéket, akkor viszont egy kifejezetten jó tónusú és határozott munkát látok, és annak külön örülök, hogy bevállalós vagy ezzel a közeli portréval. Az ember sosem szimmetrikus, csak a divat diktálja azt az érzetet, hogy a szabályos a jó, az elvárt. A fenét. Szóval hajrá! Folytasd az első leckét, várok még tőled önportrét. (hegyi)
értékelés: