Kacsa

Kertünk új vendége egy kacsafarkú szender látható a képen. Éppen ölyvet fényképezni indultam, amikor felfigyeltem rá. Nem egy fotósbarát tevékenység a megörökítésük, marha gyorsak és sokat cikáznak a levegőben. Mire sikeredett egy elmegy képet összehozni róla, ő megunta a hajszát én pedig a földön fetrengést, rohangálást fényképezővel a kézben. Technika: 300 mm, ISO 800, 1/1250 sec, f/5.6

Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Ugri-bugri

Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.

Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:

Virágpók

A kép még 2017 -ben készült makró fotózás gyakorlás közben. Nehezítő körülmény volt a szél, de hellyel - közzel sikerült eltalálnom a fókuszálást. Ekkor még nem volt valódi makró optikám, így a fénykép még az 55 - 300 -asra felcsatolt makró előtéttel készült. Technika: f/10, ISO 400, 1/1250 sec záridő, kézből fotózva.

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Margaréta

Új téma, helyszín keresés közben találtam pár tő éppen virító margarétát, próbáltam megfotózni őket, ez lett az egyik kép amit megtartottam. Technika: f/16, 1/4000 sec záridő, ISO 800 ( nem lett volna szükségem ilyen magas értékre, de elfelejtettem visszatekerni 100 -ra :( ).

Az a becsapós ezzel a képpel, hogy ezeknek a növényeknek valami száruk azért van, és így, hogy nem látjuk a szárát, maximum a tavirózsák úsznak a vízen. Nekem most ez hiányzik, mert most teljesen ki van billenve a koordináta rendszeréből ez a növény. A másik, hogy önmagában kevésbé érzem érdekesnek azt, hogy egy virágot lefotózunk, ráadásul az élességgel vannak problémáim, a tónus is egy kicsit elment szürkébe, de szerintem ez ennél vidámabb, mint amennyi most ebből kijött. Olvasom a technikai részét, azt írod, hogy 16-os blende. Ilyen blendénél miért nem éles? Ez fura nekem, ennek élesebbnek kellene lennie, érdemes utánanézni ennek. Egy csillagot tudok erre adni, mert maga az elképzelés nem lenne rossz, ha rajta lenne ennél több a növényből. (hegyi)
értékelés:

A lemenő Nap fényei

Ez a 2017 -ben készített kedvenc fényképem. A júliusi hőségben való méhészkedés fáradalmait egy kisebb sétával vezettem le. Mivel jónak ígérkeztek a fények, így a fényképezőmet is vittem magammal, ez lett a végeredmény. Technika: ISO 100, f/11 blende, 1/13 sec záridő, -1 expo kompenzáció.

Ez egy szuperélesített, nagy dinamikájú képbeállítás, és mint ilyen, javarészt cukorkának nevezhető a fotós világban, erre az ember rengeteg lájkot kaphat. Ami nekem ebben megoldatlan probléma, hogy ennyire erősen ki van égve a napkorong. Ez egy expozíciós probléma, és nehéz megoldani azt, hogy rendesen legyen exponálva. Ha máshogy nem megy, akkor utómunkában erre érdemes odafigyelni, hogy valamennyit rá kell segíteni. A tömegelhelyezésből is adódik, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy picit a horizont dőlne. Ettől függetlenül maga a meglátás, a helyszín megtalálásra nem rossz, de tőlem idegen ez a fajta nagyon képeslapszerű, idealizált helyzet. Ha viszont ilyen helyzetet teremtünk, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy a kép jobb alsó részénél is legyen még búzamező, jobban be kell akkor gyalogolni, vagy olyan nézőpontot találni, ahol ez nem problematikus. Akkor a kép előterében ne legyen ez a virág a búzák között, mert az összezavarja a formai megoldást. Tehát ha képeslap, akkor az nem tűr ilyen billegést, pongyolaságot a formai megfogalmazásban. (hegyi)
értékelés:

Séta Narniában

Tegnap este felé jártam egyet a közeli nyárfásban. A lemenő nap fényei megfogtak. megálltam fényképezgetni kicsit. Ennek a képnek a hangulata megfogott, dolgoztam vele picit, ez lett a végeredmény. Technika: 18 - 55mm kitobjektív, ISO100, f/16, 1/10 sec záridő, fényképezőgép állványra téve.

Én erre megadom a 3 csillagot, mert lehet, hogy csak az én szubjektív nünükém, hogy ez így egy frankó színpad, de kéne valami még, amitől sztori lesz - lehet, hogy ennyi is elég, szóval ha te elégedett vagy vele így, ha neked nem hiányzik valami, akkor legyen. Ugyanis az feltétlen erénye a képnek, hogy utómunkáztál, és ezt ízléssel tetted, épp megállva a határán a giccsnek. (hegyi)
értékelés:

Egyes lecke újratöltve

Régen foglalkoztam már az önarckép készítéssel, idejét éreztem újra elővenni a leckét. Mivel kéznél volt az öreg Smena Symbol (ez volt az első fényképezőgép amit valaha a kezemben fogtam és csattogtattam is vele még kisgyerekként) amihez kedves emlékek fűznek, így bevontam a kép készítésébe. Technika: ISO 800, f/4, 1/15s záridő, 18mm. Viszonylag magas ISO-t azért állítottam, mert odakint nagyon borús idő volt, kompenzálni kellett a szoba sötétjét, az ablakon beszűrődő fény kevésnek bizonyult alacsonyabb ISO érték mellett. A fényképezőt állványra téve, időzített önkioldással használtam. A homogén hátteret a szobám fala biztosította.

Ádám, ez egy nagyon humoros kép lett, mosolygok, amikor meglátom, az ukrán maffiózó volt bokszbajnok szabadidejében fotóz. Egyetlen probléma van, és ez a háttér körbevágása, az el van nagyolva, azt írod, hogy a homogén hátteret a szobád fala biztosította, de ha így van, akkor miért kellett körbevágni magad? Emiatt jön le egy csillag, amúgy a dolog nekem nagyon bejön. (hegyi)
értékelés:

Macska az itatónál

A kép az új objektívemmel való ismerkedés / gyakorlás közben készült. Szerintem egész jól sikeredett, így első 10 -es leckés képnek beneveztem. A technikáról: ISO 200, f/3,5, 1/200 s zársebesség, 105 mm gyújtótáv.

Ádám, hogy itatónál van, az nem látszik, de ez nem is fontos igazából - ez egy nem könnyű műfaj és sikerült egy jó macskaportrét csinálnod. Tanál annyi finomítható dolog van, hogy a sárgás tónusból visszaveszel, vagy globálisan, vagy legalább a macska testén, hogy a szőre ne legyen ilyen sárgászöldes, mert így van egy kicsit koszos hatása, és a fején jobban hatna, ha még picit emelnél a fényerőn, ott lokálisan, utómunkával. (hegyi)
értékelés:

Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)

Jelkép

A hétvégén lakhelyemen is megrendezésre került a Magyar Kultúra napi ünnepség. Megkértek, hogy fotózzam meg az ünnepséget és a koszorúzást. A Kölcsey Ferenc síremlékét koszorúzó emberek egyikét ábrázolja a feltöltött fénykép.

Zárólejesen mondom, hogy a szorgalmik nem kapnak csillagot, csak a leckék, újabban sokan töltötök szorgalmit fel lecke helyett, amit nem igazán értek. Ez egy portré. Ráadásul jó portré. Ha mindenáron bele kell kössek, akkor annyi, hogy a szeménél a sötét gödör utómunkával egy kicsit világosabbra hozható lehet, akkor még hatásosabb. Jó a pillanat, jó a környezet, a hóesés még rá is tesz erre, szóval nem csak az ember, de az is bemutatásra kerül, érződik, milyen hangulat veszi körül. És ez fontos. Meglenne a három csillag, ha lecke lenne. (hegyi)

Éjszakai önportré

Több szempontból is az első alkalmak képe ez nekem, mert a készítésekor először próbálkoztam éjszakai fényképezéssel, ez volt az első kép amin magam is szerepelek, és szintén ez a kép volt az első aminek az elkészítése során több fényképből barkácsoltam egyet (külön készült az égbolt és az előtér képe).

Értékelem, mert sok munka volt vele gondolom, szóval mindenképp dicséretes a törekvés. Vannak azonban technikai nyűgjei. Három tónusforma szerepel. Az egyik, a reális, az a napraforgóké. Ott kábé egyenes a tónusrend, ahogy egy lámpával vagy vakuval megvilágított ügynek ki kell néznie, olyan. Aztán vagy te. Ott a fehér póló bakiját próbáltad korrigálni. Nem lehet. Mert ez lesz az eredménye, hogy egy szürkébe visszaforduló tónus alakul ki, mintha szinte inverzbe fordulna néhol. És van az ég, amit nagyon akartál, hogy részletgazdag legyen. Igen ám, de nem ilyen az ég. Az ég éjjel szinte fekete. Ahhoz, hogy ne legyen ennyire kitekeredve, néhány tanács. Egyik, hogy nem veszünk fel fehér pólót, soha, semmire, ha fotózunk. A fehér becsap, a fehér kellemetlenül világít, és beleszólhat a fényekbe. A másik, hogy valamiről le kell mondani. És nem érv a HDR, az alapvetően zsákutca amúgy, de még a jól használt HDR se ennyire durva. Tehát vagy égbolt és csillagok, vagy te és a mező, vagy a mező és az ég, de ez így nem átfogható. Az erőfeszítésé a csillag. (hegyi)
értékelés:

Tiszai hajnal

Jó helyszín lehet ez később majd, kéne hozzá valami vagy valaki még. És jobbra ott van két flekk, az egyik a parton, a másik a kép széle felé a fákon, ami nagyon elüt a környezettől. Lehet, hogy a nap játszott veled, nem tudom, de vagy azokat a foltokat kellene visszább venni, vagy minden mást (kivéve az eget, mert az így is ki van égve) vinni közelebb színben és fényben azokhoz, így több élet is lenne a képben. (hegyi)

Élelem bére

Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés:

Sárga és zöld 2

Megkerült a fénykép. Az előtérben levő elmosódott rész miatt esett a választásom az előző feltöltött képre.

A tér használatában ez a jobb kép, de értem, mi a bajod vele, nos igen, ezt ott a helyszínen kell átnézni előtte, mi van a háttérben, ha túl konkrét formák, akkor azok elvihetik a figyelmet akkor is, ha az élességhatáron kívül vannak. (hegyi)

Sárga és zöld

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés: