Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)

Jelkép

A hétvégén lakhelyemen is megrendezésre került a Magyar Kultúra napi ünnepség. Megkértek, hogy fotózzam meg az ünnepséget és a koszorúzást. A Kölcsey Ferenc síremlékét koszorúzó emberek egyikét ábrázolja a feltöltött fénykép.

Zárólejesen mondom, hogy a szorgalmik nem kapnak csillagot, csak a leckék, újabban sokan töltötök szorgalmit fel lecke helyett, amit nem igazán értek. Ez egy portré. Ráadásul jó portré. Ha mindenáron bele kell kössek, akkor annyi, hogy a szeménél a sötét gödör utómunkával egy kicsit világosabbra hozható lehet, akkor még hatásosabb. Jó a pillanat, jó a környezet, a hóesés még rá is tesz erre, szóval nem csak az ember, de az is bemutatásra kerül, érződik, milyen hangulat veszi körül. És ez fontos. Meglenne a három csillag, ha lecke lenne. (hegyi)

Éjszakai önportré

Több szempontból is az első alkalmak képe ez nekem, mert a készítésekor először próbálkoztam éjszakai fényképezéssel, ez volt az első kép amin magam is szerepelek, és szintén ez a kép volt az első aminek az elkészítése során több fényképből barkácsoltam egyet (külön készült az égbolt és az előtér képe).

Értékelem, mert sok munka volt vele gondolom, szóval mindenképp dicséretes a törekvés. Vannak azonban technikai nyűgjei. Három tónusforma szerepel. Az egyik, a reális, az a napraforgóké. Ott kábé egyenes a tónusrend, ahogy egy lámpával vagy vakuval megvilágított ügynek ki kell néznie, olyan. Aztán vagy te. Ott a fehér póló bakiját próbáltad korrigálni. Nem lehet. Mert ez lesz az eredménye, hogy egy szürkébe visszaforduló tónus alakul ki, mintha szinte inverzbe fordulna néhol. És van az ég, amit nagyon akartál, hogy részletgazdag legyen. Igen ám, de nem ilyen az ég. Az ég éjjel szinte fekete. Ahhoz, hogy ne legyen ennyire kitekeredve, néhány tanács. Egyik, hogy nem veszünk fel fehér pólót, soha, semmire, ha fotózunk. A fehér becsap, a fehér kellemetlenül világít, és beleszólhat a fényekbe. A másik, hogy valamiről le kell mondani. És nem érv a HDR, az alapvetően zsákutca amúgy, de még a jól használt HDR se ennyire durva. Tehát vagy égbolt és csillagok, vagy te és a mező, vagy a mező és az ég, de ez így nem átfogható. Az erőfeszítésé a csillag. (hegyi)
értékelés:

Tiszai hajnal

Jó helyszín lehet ez később majd, kéne hozzá valami vagy valaki még. És jobbra ott van két flekk, az egyik a parton, a másik a kép széle felé a fákon, ami nagyon elüt a környezettől. Lehet, hogy a nap játszott veled, nem tudom, de vagy azokat a foltokat kellene visszább venni, vagy minden mást (kivéve az eget, mert az így is ki van égve) vinni közelebb színben és fényben azokhoz, így több élet is lenne a képben. (hegyi)

Élelem bére

Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés:

Sárga és zöld 2

Megkerült a fénykép. Az előtérben levő elmosódott rész miatt esett a választásom az előző feltöltött képre.

A tér használatában ez a jobb kép, de értem, mi a bajod vele, nos igen, ezt ott a helyszínen kell átnézni előtte, mi van a háttérben, ha túl konkrét formák, akkor azok elvihetik a figyelmet akkor is, ha az élességhatáron kívül vannak. (hegyi)

Sárga és zöld

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés:

Az önarckép nem szelfi

A fénykép akkor készült, amikor elgondolkodtam azon, hogy beiratkozzak a Látszótérre. Helyszínül a szobám szolgált. Kissé borongós idő volt, így ablak mellett ülve készült a fotó, mely így jobbról természetes fénnyel lett megvilágítva. A kép készítéséhez jó öreg Nikon D3200 típusú fényképezőmet használtam, állványra téve. Az élesség állításhoz (szerintem sikerült) egy puffra helyezett párnát használtam manuális fókuszálással. A kép elkészítéséhez a telefonomat használva távkioldónak.

Szia, üdv a Látszótéren, ez egy erős első lecke, hatásos, szuggesztív. Igen, a kékkel van némi probléma, modoros dolog a színezés, ha öncélú. Jó, ki kell próbálni, hogy az ember tudja, mit nem kell csinálni, ez is igaz. Ez a kép semmit se vesztene erejéből, ha fekete-fehér lenne. Régi technikáknak vannak színei ilyenek, barnítás, cianotípia és a többi, de ezt nem szabad digitálisan imitálni, mert épp az imitáció lesz az, ami kamunak fog hatni. Ha elfelejtem a kéket, akkor viszont egy kifejezetten jó tónusú és határozott munkát látok, és annak külön örülök, hogy bevállalós vagy ezzel a közeli portréval. Az ember sosem szimmetrikus, csak a divat diktálja azt az érzetet, hogy a szabályos a jó, az elvárt. A fenét. Szóval hajrá! Folytasd az első leckét, várok még tőled önportrét. (hegyi)
értékelés: