A lemenő Nap fényei

Ez a 2017 -ben készített kedvenc fényképem. A júliusi hőségben való méhészkedés fáradalmait egy kisebb sétával vezettem le. Mivel jónak ígérkeztek a fények, így a fényképezőmet is vittem magammal, ez lett a végeredmény. Technika: ISO 100, f/11 blende, 1/13 sec záridő, -1 expo kompenzáció.

Ez egy szuperélesített, nagy dinamikájú képbeállítás, és mint ilyen, javarészt cukorkának nevezhető a fotós világban, erre az ember rengeteg lájkot kaphat. Ami nekem ebben megoldatlan probléma, hogy ennyire erősen ki van égve a napkorong. Ez egy expozíciós probléma, és nehéz megoldani azt, hogy rendesen legyen exponálva. Ha máshogy nem megy, akkor utómunkában erre érdemes odafigyelni, hogy valamennyit rá kell segíteni. A tömegelhelyezésből is adódik, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy picit a horizont dőlne. Ettől függetlenül maga a meglátás, a helyszín megtalálásra nem rossz, de tőlem idegen ez a fajta nagyon képeslapszerű, idealizált helyzet. Ha viszont ilyen helyzetet teremtünk, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy a kép jobb alsó részénél is legyen még búzamező, jobban be kell akkor gyalogolni, vagy olyan nézőpontot találni, ahol ez nem problematikus. Akkor a kép előterében ne legyen ez a virág a búzák között, mert az összezavarja a formai megoldást. Tehát ha képeslap, akkor az nem tűr ilyen billegést, pongyolaságot a formai megfogalmazásban. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Köszönöm az elemzést! Alapvetően szeretem a képeslapot a fényképezésben is, bár ma már inkább csak nézem az ilyen képeket mint készítem. Ez a kép még a HDR korszakomban készült :D amit szerintem már kinőttem ( bár kitudja ). Mostanra lett rendes állvány, kitapasztaltam mit bír el utómunkában a gép és az objektív ha találok valami jó képeslap helyszínt hozok ismétlést. Már a kiégett Nap ellen is van ötletem :)

0
Értékelem!

Hú, de sok kérdés. Melyik fotózás? Mert mondjuk a szocio, vagy a természetfotó az jó, ha a valóságot ábrázolja, sőt, ezeknél a területeknél ez elvárás.

Ezen kívül bármit lehet persze, bele is lehet drasztikusan nyúlni egy képbe, ha van oka, és esztétikája.

Attól, hogy a fotográfia a maga 2 dimenziós konverziójával eleve nem a valóságot mutatja, hanem annak egyfajta egyszerűsítő megoldását, ettől még ez csak filozófiai értelemben nem a valóság, de tartalmilag lehet az, vagyis ettől nem lesz érvényes még az, hogy ha nem a valóság, akkor bármi megengedett. Bármi megengedett, ha, lásd mint fent.

0
Értékelem!

Elvi kérdés: Mennyire kell, hogy a valóságot ábrázolja a fotózás? Mit mondanak erről a fényképészek? És belenyúlni drasztikusan egy képbe? Mitől lesz valami már ízléstelen? Vagy gyakorlatilag sose a valóságot látjuk, így bármi megengedett?

0
Értékelem!

Ha ma készíteném a képet, akkor én is kicsit máshogy dolgoznám fel, de mivel szeretem az élénk, akár kicsit túl szaturált képeket, főleg ha azok naplementét ábrázolnak, így az ismétlés is hasonlóan színes valami lesz, csak már Clarity nélkül az égbolton (kezdek lejönni a Clarity csúszka függőségről :D ).

0
Értékelem!

Nagyon tetszik a búzatáblán, a kép alsó felén ami történik, az igazán szép és finom, de középső demarkációs vonal (erdősáv) feletti részen az én ízlésemnek már túl sok.

Új hozzászólás