Köszönöm az elemzést! Alapvetően szeretem a képeslapot a fényképezésben is, bár ma már inkább csak nézem az ilyen képeket mint készítem. Ez a kép még a HDR korszakomban készült :D amit szerintem már kinőttem ( bár kitudja ). Mostanra lett rendes állvány, kitapasztaltam mit bír el utómunkában a gép és az objektív ha találok valami jó képeslap helyszínt hozok ismétlést. Már a kiégett Nap ellen is van ötletem :)

Hú, de sok kérdés. Melyik fotózás? Mert mondjuk a szocio, vagy a természetfotó az jó, ha a valóságot ábrázolja, sőt, ezeknél a területeknél ez elvárás.

Ezen kívül bármit lehet persze, bele is lehet drasztikusan nyúlni egy képbe, ha van oka, és esztétikája.

Attól, hogy a fotográfia a maga 2 dimenziós konverziójával eleve nem a valóságot mutatja, hanem annak egyfajta egyszerűsítő megoldását, ettől még ez csak filozófiai értelemben nem a valóság, de tartalmilag lehet az, vagyis ettől nem lesz érvényes még az, hogy ha nem a valóság, akkor bármi megengedett. Bármi megengedett, ha, lásd mint fent.

Elvi kérdés: Mennyire kell, hogy a valóságot ábrázolja a fotózás? Mit mondanak erről a fényképészek? És belenyúlni drasztikusan egy képbe? Mitől lesz valami már ízléstelen? Vagy gyakorlatilag sose a valóságot látjuk, így bármi megengedett?

Ha ma készíteném a képet, akkor én is kicsit máshogy dolgoznám fel, de mivel szeretem az élénk, akár kicsit túl szaturált képeket, főleg ha azok naplementét ábrázolnak, így az ismétlés is hasonlóan színes valami lesz, csak már Clarity nélkül az égbolton (kezdek lejönni a Clarity csúszka függőségről :D ).

Nagyon tetszik a búzatáblán, a kép alsó felén ami történik, az igazán szép és finom, de középső demarkációs vonal (erdősáv) feletti részen az én ízlésemnek már túl sok.