Kacsa

Kertünk új vendége egy kacsafarkú szender látható a képen. Éppen ölyvet fényképezni indultam, amikor felfigyeltem rá. Nem egy fotósbarát tevékenység a megörökítésük, marha gyorsak és sokat cikáznak a levegőben. Mire sikeredett egy elmegy képet összehozni róla, ő megunta a hajszát én pedig a földön fetrengést, rohangálást fényképezővel a kézben. Technika: 300 mm, ISO 800, 1/1250 sec, f/5.6

Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

AF-et nem kéne használni, hanem beállsz oda, ahol várod az eseményt és rekeszben lemégy, és akkor még ha valamennyire máshol is lesz a téma, akkor se megy ki az élességből.

0
Értékelem!

Már leszoktam az utánuk rohanásról a kivárásos módszerre tértem át. Olyan jól bevált a dolog, hogy pár napja amikor fényképezni voltam sikerült elég tűrhetően megfényképezni, videózni egy törpeegeret is. A madáretető vendégeit való fényképezgetés meggyőzött hogy az a jó módszer. Ekkor még nem volt normális állványom ami elbírta volna az 55 - 300-ast így a kézből vadászat maradt. Az objektív viszont még meg van és egyre jobban nem szeretem ( sokszor túl kevés a 300 mm az AF meg lassú mint egy halott lajhár ).

Új hozzászólás