5. Absztrakt és struktúra

Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)

Budapest 2018

Kedves Gábor, üdv a Téren, elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés, igyekszem utolérni magam, és azzal kezdem, hogy a szorgalmiból betettem leckébe a képed, mert szeretném az értékelése mellett csillagokkal is jutalmazni, az meg csak a leckékre megy, a szorgalmira nem. Nagyon izgalmas az a rétegződés, amit a tükröződésekkel és az áttetsző felületekkel megláttál és képben megmutatsz. Olyan hatása van, hogy akár könyvcímlapnak is elmenne nekem. Jók a tónusai is, segítik ezt a rejtélyes világot, a formák is jól összegződnek, szóval köszönet, jó lett. Várom az önportré leckéd is. (hegyi)
értékelés:

Jéggalaxis

A fotón egy jégtábla látható elég érdekes textúrával. Hogy ezt az eredményt kapjam a RAW képen elég extrémen túltoltam a csúszkákat.

Ez a kép is olyan, ami nagyban élne meg igazán. A hatás, amit elértél abszolút nem juttatja eszembe a jeget, inkább egy apokalipszis utáni autószerelő műhely jut eszembe róla. Nem baj ez, ha ez volt a cél. Ha viszont a jeget akartad, akkor megszaladtak a potméterek. Az eredmény önmagában guszta és jó, mai szóval szemcukor, de inkább nevezném számítógépes képnek, mint fotográfiának. Én most ezt visszaadnám újragondolásra, hogy mi lenne, ha jég maradna, vagy legalább utalásszinten benne maradna a jégség. (hegyi)

Fogasszemű pinceajtó

A kép egy pinceajtó része, amiben én egy arcot véltem felfedezni. Legalábbis a szemek és a száj meg van, a többi pedig már a képzelőerőnkön múlik. (A száj egyébként a kulcsnyílás.) A kép mobiltelefonnal készült.

Tudom, szokták szeretni azt, amikor emberarcúvá formálódik valami tárgyi környezet. Itt a lényeg az, hogy a fények mennyire segítenek, vagy dolgoznak ellene annak, amit láttatni akarsz. Türelem és megfigyelés. Ha tudod, hogy itt meg tud az arc jelenni, figyeld, ülj oda egy pofa sörrel egy kisszékre és nézd, hogy mozog a fény, mit mutat reggel, délután, estefelé. Hogy mozognak az árnyékok. És nem kell ennyire lehagyni azt a fogast vagy akasztót. Legyen türelmed az ismétléshez. (hegyi)

jégvirág

Telefonnal készült a kép, mert nem volt nálam a gépem sajnos. Fagyott ablak, áttűnő fényekkel.

Ez izgalmas és szép. Fentről vágnék egy ujjnyit, hogy ennyire ne világosodjon ki újra a képmező, és hogy ne legyen ez a fura képformátum. És elforgatnám 90 fokkal. Akkor is van minden, ami most, de kényelmesebb lenne, mint az álló formátum, kevésbé lenne feszültség benne. De nagyon szép meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

tükrözve-forgatva

Hát, ez egy jó játék unaloműzőnek, amíg az ember elmolyol vele a gépen, de mint fotó, nem sokat mond, annyira nem izgalmas a formai eredmény. Oké, kaleidoszkóp, jó, jó, de minek. Persze meg kell ahhoz csinálni, hogy az ember utána rájöhessen, hogy az ilyen gegek nem időtállóak. (hegyi)

Tűzijáték

Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:

Ónosesőben

Feri, ez egy szép hangulat, de mint minden olyan esetben, amikor a véletlent hívjuk szerzőtársnak, itt is a helyzet, hogy a véletlen gonosz. Kínálja magát, kínálgatja, de a Maya-fátyol ritkán libben föl. Egyszerűbben fogalmazva, jó ez a struktúra, van hangulata az esőcseppeknek, de ahhoz hogy ez a kép telitalálat legyen, egyrészt az is fontos, hogy mi az a minimál, ami átsejlik a cseppeken, másrészt, hogy mi az, ami még ezt a rendezetlen rendszert, amit a cseppek képeznek megbontja, mert önmagában egy ilyen megfolyás általában nem elég. (hegyi)
értékelés:

Az út

Nehéz dolgok ezek, én tudom, a véletlenek együttállása nehezen kontrollálható és az is igaz, hogy ismételni ezeket baromi nehéz. De épp ezért kell exponálás előtt figyelni, picit megállni, mielőtt gombot nyomunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy a kompozíció is rásegít arra, amit üzenünk. Itt most ez a kép négyzetesben lenne igazi, ha lenn még lenne belőle, és ez az út arrafelé kiteljesedhetne. Így, fekvőben most nekem hiányos. (hegyi)
értékelés:

Fényérzékeny

Na, ez valahogy inkább nekem való, és igen, nyilván a felismerhetőség mértékkel adagolt jelenléte okán. Lehetne vacakolni, hogy lenn miért ennyi, de nem teszem, ez jó és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Hajnalka

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)