5. Absztrakt és struktúra

Izzó

Az a jó ebben a képben, hogy amellett, hogy mindenkinek érthető maga az, hogy mit is lát a képen, mégis ad egyfajta elvonatkoztatást is. Két dologban lehetne finomítani. Az egyik a színe. Ha ennyire sárga, az nekem túlmegy a melegség érzet határán. A másik meg az, hogy ahogy ezek öregszenek, úgy koszosodnak belülről általában, és ez a kosz látszik az elején a spirálnak. Ha egy új ilyennel csinálod, ez jó esetben nincs ott. (hegyi)
értékelés:

Határvonal

A reggeli rutin munka alatt vettem észre a fóliasátor ívein megjelenő árnyékokat, közelebb lépve a fagyással megjelenő kontrasztos textúrát is a fólia felületén. Napi szinten látom többször is de ilyen formában még sose látam.

Péter, üdv a Téren! Ez egy izgalmas dolog, erős kezdés, amit láthatunk, jó a kompozíció is. Egy dolog van, amiben bizonytalan vagyok, mégpedig, hogy az utómunkában mik lehetettek a lépések, mert olyan, mintha vagy a struktúra emelésben (clarity), vagy az élesítésben a kelleténél egy fokkal több lenne. Azt kell elkerülni, hogy a tónusátmenetek visszaforduljanak, mert a reliefszerű hatás már idegenül mutat egy fotón. Magyarán lehet, hogy kevésbé mutatós, de a klasszikusabb tónusértelmezés fotószerűbb lenne, és ez azért lenne jó, mert az absztrakció líraiságát jobban át tudná adni. Ha van mód, szívesen látnék erről újabb megoldást is. És az első lecke, az is fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

űrkarácsony

Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

November

Érdekesek ezek a tükröződések, jó formai játék. Nem tudom, hogy ez egy autó motorteteje vagy mi lehet eredetileg, ez csak azért fontos, mert amibe lehet, érdemes belenyúlni valahogy, személyesíteni, hogy a tiéd legyen. De így is jó hangulat, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Tükörszobor

Lehetne a cím az is, hogy Tisztelet Dobos Sándornak, nála találkoztam ilyen érdekes, izgalmas térábrázolással, amiben szerepel a mű is, de alakítja a környezetét is, szóval ez jó, tetszik, talán csak annyi, hogy azt bátrabban, határozottabban kéne eldönteni, hogy kell-e a környezet vagy sem, ha igen, akkor többet, és nem így vágva, ha nem, akkor kihagyva azt, szóval ennyi az egész, de így is nagyszerű. (hegyi)
értékelés:

ikea

Az ötlet és a tónusok jók, gondolom mobillal készült, ezért van pici torzítás is, meg életlenség, talán ha lehet, érdemes ezt megismételni, nyilván persze nehéz az embernek német turistának tettetnie magát egy áruházban, aki elég hangos és agresszív, hogy ne szóljanak rá, miért gyalogol be a hasán lógó fényképezőgéppel, de valamit kéne tenni az élességért. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció 2

Vegyük fix x-re a képkivágás arányait, hogy én jobb szeretem a 3:2-es vagy 4:3-as arányokat, mint a szélesebbeket, erről akkor most beszélek utoljára. Mert ez a kép sokkal erősebb, mint ami az előző volt ebben a bemozgásos témában, erről beszéltem, hogy kell valami felismerhető, azonosítható, hogy az ember fejében beinduljon a mozi, a mese. Itt ez megvan. Úgyhogy megy a 3 csillag is. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció

mobillal "fényfestés" a telefontartóból

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés:

lábnyomok

Kálmán, az van, hogy ez így nem oké. A célt értem, és elérhető, de ahhoz mást kell csinálj. Egyrészt a színek. Ez fekete-fehérben él, színesben nem. A másik az élesség, a bemozdulás, nagyobb mélységélesség kell és rövidebb záridő, és akkor nem kell utómunkában élesíteni. És végül a legfontosabb, a fények. Ez kora reggel vagy késő délután jó, amikor szinte csak surlófények vannak. Akkor jön ki az a holdfelszínszerű hatás, ami ennek a lényege. (hegyi)

holdfogyatkozás helyett

Az van, hogy ez a képed már közelít ahhoz, amit akár falon is meg lehetne mutatni. Viszont még egy lépés kell, és ez az utómunka, a masterelés. Vannak az embernek technikai akadályok, amiket meg kell oldjon, vagy a mobil zaja, vagy az, hogy mindig mindenbe, ami a városban van, belelóg valami nem odavaló, vagy ezernyi dolog lehet, amit a legnagyobb körültekintés mellett is érdemes, mint hatást korrigálni. Igen kevesen vannak, akik gondot fordítanak az utómunkára, egy részük azért, mert azt gondolja, hogy az az igazi művészet, ha azt mutatja, amit ott és akkor látott, talált, és mintha lenne ilyen ökölszabály, azt hiszi, hogy ha belenyúl vagy utómunkával módosít bármit, az szentségtörés. Ha ezt mértékkel tesszük és nem lóg ki, akkor nem az. És itt a másik csoport, aki ész nélkül tolja a filtereket, szétbarmol mindent, vagy egyszerűen csak kiengedi a kezéből a folyamatot és rábízza valami szoftverfejlesztőre. Itt most kéne valamennyit finomítani a nagy kontraszteltérésen, hogy ennyire ne legyen csak a sötét és csúcsfény ellentétére kihegyezve. A másik, hogy bal oldalt lenn van valami ott, egy világosabb négyszetszerű, amit valahogy fedni kéne, mert az meg kivisz az egész hangulatából, idegen. Nyilván ezeket nem azért írom, mert bajom van a képeddel, mert ez egy jó ötlet, és elég szürreális is, csak azért mondom el, mert rá kell vegyed magad, hogy a mastering területén is elkezdj mozogni. (hegyi)
értékelés:

Lámpaoszlop macskakővel

Jó játék ez a miniatürizálós technika, van benne valami gyermeki érzés, de az van, hogy ez akkor az igazi, ha a tereptárgyakon kívül autók, gyalogosok, szóval valami élet is van még. Így nekem ez picit üres. (hegyi)
értékelés:

koccanás

nekem jöttek a vonóhoroggal...

Az ötlet az nagyon tetszik, hogy egy hétköznapinak mondható szituációból absztrakt helyzetet állítasz elő. Meglátni egy balesetben a formai játékosságot, ez alapvetően fontos fotográfusi hozzáállás. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyit hagyunk meg a valóságból, és mennyi marad a néző számára megoldandó feladatként. El tudom fogadni azt a megoldást is amit mutatsz, én lehet hogy a négyzetes képkivágást választottam volna. (hegyi)
értékelés:

Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Ez valóban egy absztrakt kép, de nem tudom eldönteni, hogy a zajosságából mennyi az, ami a homok struktúrájához tartozik, és mennyi az, ami a képfeldolgozásnál keletkezett. Ilyen esetben, mint például itt, vagy egy tengerparton, mindig kell keresni valami egyedit, valami olyan szituációt, ami magával ragadja a nézőt, ami a tekintetét vonzza. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez lehet egy lábnyom is, de persze ennél kreatívabb megoldások is szóba jöhetnek. Viszont amit most látok, abban annyira sok a zaj, hogy hasonlatos ahhoz a képhez, amit adás szünetben látunk a TV-n. A krikszkraksz az nem adja ki, ha a környezet ennyire zajos, a káoszból ki kéne valami határozottabbnak jönnie. (hegyi)