5. Absztrakt és struktúra

lamp

lamp

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó formajáték – de itt most a technika ellened dolgozik. Ezt én inkább egy vázlatnak tekintem. Ebben ez a fajta digitális technika, Polaroid utánzat, fényképezőgépes megoldás túl sokat roncsol azon, amit látnunk kéne. Akkor tudná ez a kép 100% kifutni a maga lehetőségeit, ha ez a kép technikai minőségében is meglenne és nem csak a formákban. Most ez egy jegyzet nekem, úgyhogy remélem maga ez a tárgy még megvan, remélem hogy ezt még viszonylag könnyen meg tudod ismételni, mert én most azt kérném, hogy ebből egy nem fényképezőgéppel készített verziót kaphassunk. (hegyi)

Kusza utak

Kusza utak

Kedves László, üdvözlünk itt a Látszótéren és nagyon örülök annak, hogy küldtél képet, ráadásul nem is egy szokványos megfejtést kapunk első képként – de az első három lecke a legfontosabb, mert azzal köszönünk be úgymond, azzal tesszük le a névjegyünket, azzal vállaljuk magunkat, tehát az egy bemutatkozás is, nem csak önismereti kérdés, tehát ezt a bemutatkozást ne hagyjuk ki. Ami a képet illeti, ahhoz pedig egy olyan vallomással tartozom, hogy Laci ezt úgy küldte be, hogy igazándiból benne is kérdés volt, hogy ez absztrakt lecke –e vagy sem és ezen vacillált. Tulajdonképpen ő arra a megoldásra jutott, hogy ez egy szorgalmi. Én ezt azért a szorgalminál többre értékelem és látom benne az absztrakciót. Pontosan azért, mert nem a formai absztrakció a lényeg, tehát nem csak az lehet absztrakt lecke, aminél valami felismerhetetlen kubista őrületet hozunk, hanem attól is absztrakttá válik az egész, hogy olyan, mintha textilre lenne ez az egész felhordva és olyan, mintha a festővászon nem lenne rendesen kifeszítve és ezt a hatást viszont elérte a kép és ez mindenféleképpen erénye. Kicsit a jobb alsó sarokba valami belóg, az ott nem lett pontosan körbevágva, de ettől függetlenül maga az üzenet abszolút érthető és én ezt egy jó indulásnak gondolom. 2 csillag mindenféleképpen megvan erre a képre és még egyszer mondom Laci, az első három leckére várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Nyözönek, a vendégmókusa miatt.. :)

Értem azt, hogy itt egy hullámhelyzetről van szó (valószínű valami tóparti szituáció) ennek a képnek most valószínűleg a digitalizálás ami a szépséghibája, valószínű, hogy ott a mélyben a feketében meg a középrészben is több tónus és több részlet lehet, mint most én itt láthatok – ez az egyetlen problémám. De emiatt most én azt gondolom, hogy ez az a látható verzió amit látok, az ettől nekem nem tud leckemegoldássá válni – a 3 csillag megvan, mert az absztrakthoz tökéletesen jól kapcsolódik, bár érzek némi didaktikus megközelítést abban, hogy itt most mind a három régió egyformán jelen van (a sötét, a középtónus és a világos), valami döntést én lehet, hogy meghoztam volna. Egyébként nekem ebből furcsa módon legkevésbé a part ami érdekes, a legérdekesebb ami a víz határvonalán történik – ami úgymond a jég alatt egy belátható terület még. Amivel én elkezdtem volna játszani, az ez a partszakaszi rész és ami a teljesen sötét feketében úszó tónustartomány közti tömegelosztási játék lehet. Úgyhogy ezt így a jövőre nézvést is mondom, hogy tessék bátran bevállalni azt, ami ebből mi az ami igazán érdekel, mert most biztos, hogy 100%-osan el tud hozzám jutni. A három csillag azért megvan. (hegyi)
értékelés:

Átmenet

Átmenet

A meglátás abszolút jó, csak nekem megint azt mondom, hogy még hiányzik a főszereplő. Lehet, amikor azt mondom, hogy hiányzik a főszereplő, nem fogalmazok egészen egyértelműen, nem tudom, mindenesetre megint azt mondom, hogy van egy jó ritmusunk és ez az absztrakt leckébe tökéletes, de valahogy ezt meg kellene próbálni kimozgatni a statikusságból. Mert hogy ez így még csak egy színpad. Tessék nézni konstruktivista festőket. Nézd meg, hogy hogyan dolgoznak: biztos, hogy akár ha Bak Imréről beszélhetek most nektek, biztos, hogy ő bekapcsolna ide valami más színt, valami más formát (egy gömbölyű formát), hogy ezt az egész feszültséget oldja. Nem azt mondom, hogy én most itt ötleteket akarok adni, hogy rúgd be a pöttyös labdát oda a sínekhez és akkor ez máris működni fog, de valaminek kéne történnie. Az meg rád van bízva, hogy minek. Ezt tudom most erre elmondani. Egyébként maga a ritmus az jó, tehát ez az egész színpad már megkapta az egy csillagot, amit a leckemegoldás jelent, de mégiscsak azt mondom, továbbgondolásra visszaadom. (hegyi)
értékelés:

KERTI MAKRÓ 2

KERTI MAKRÓ 2

2013.01.19.

Itt egy vidámabb helyzetet kapunk, egy másképp szervezett képi ritmust, kicsit itt is megvannak a kékek, ebből még mindig érdemes lenne átgondolni, hogy mennyit akarunk meghagyni, mert az, hogy ebben a vörösben kék van, az hűti ezt az egészet, ettől nekem egy kicsit szájbarágós az üzenet. A csipeszen lévő hódarabkák pontosan elég jelzésértékkel bírnak a telet illetően. A másik az, hogy itt megint az a helyzet, hogy a négyzetes formához kapcsolódni akarunk. Ott szoktam találkozni ezzel a fajta didaktikus megközelítéssel, amikor az Androidportálon elemzem a képeket, és figyelem azt, hogy mik töltődnek oda föl, mert ott az a szoftver, ami publikálja ezeket a képeket csak és kizárólag négyzetes képeket enged megjeleníteni, az Instagramon nincs más forma, csak négyzetes, és ezért, akarod, vagy nem, tetszik, vagy nem, csak négyzetes formában tudsz komponálni. Igen ám, de ez ott sem áll meg mindig a lábán, tehát ha ez a kompozíció utalás akar lenni a mobiltelefonos világra, akkor azért, mivel ezek nem mobillal készülnek, annyit tegyünk már hozzá, hogy akkor tudunk följebb lépni egy lépcsőn, és nem csak másolni azt a világot, akkor tudunk példát mutatni annak a világnak, ha a mi rendszerünkben kikezdhetetlenek ezek a kompozíciók. Itt nem érzem ezt. A fönti részből bizony-bizony abból a nagy fehérből, amit ott kapunk, én biztos, hogy vágtam volna azért, mert mindig a legvilágosabb rész van hozzánk közel, mindig az hív, az húz be minket, és kigyengíti a csipeszt. Nézd meg, ha a kezeddel azt a nagy fehérséget letakarod, rögtön, egyértelmű, félreérthetetlen az üzenet, ami a csipesz. Ennek a képnek ez az értelme és a lényege, de ha ezt tudom, és ez az a képi szenzáció, ami nekem felkeltette az érdeklődésemet, akkor ehhez bulldogként ragaszkodnom kell, hogy igen, ezt nem engedem, és addig nem nyugszom, amíg nem találom meg azt a ritmust, ami csak erről beszél. Most elengedted a gyeplőt fölfelé. (hegyi)
értékelés:

KERTI MAKRÓ 1

KERTI MAKRÓ 1

2013.01.19.

Az az érdekes ezeknél a képeknél, hogy feltételezek valamiféle tudatosságot abban, hogy Sándor miért nem korrigálta a színeket, ugyanakkor szubjektíven nekem, ezek a szürkés-kékek távolságtartóak, szomorúak, és dekadensek, de nem abban a formában, amit maga az elmúlás, ezek a levélkék, az elszáradt növényrészek mutatnak, hanem inkább abban, ami a csapzottsága, a koszossága ennek az üzenetnek, és ez nekem nem teszi szerethetővé a képet. Ha abban a tónusrendszerben maradtunk volna, amit ezek az elszáradt növénykék jelentenek ezekben a barnás-sárgás színrendszerekben, akkor értelmezhető lenne ez a kép, és akkor közelebb tudna hozzánk kerülni érzelmileg. Most ez az érzelmi kötés az, ami nem tud megvalósulni. Még valami, ami most, ebben a képben számomra zavaró: megint használjuk a négyzetes formát, ami olyan kötöttség, ami bár egyszerűbbnek tűnik ezzel dolgozni, mert kompozícióban könnyebben rendezhető, de ha ezt a képarányt helyezem az előtérbe, és ő az, aki rendezi a képemet, akkor óhatatlan, hogy olyan képrészek is bekerülhetnek, amik nem biztos, hogy azt a formai rendszert erősítik, amik egyébként a fő motívumot képezik a képen. Egyszerűbben megfogalmazva: itt most látunk egy növényi részt, ami gyönyörűen és líraian omlik ki ebből a kaspóból, ugyanakkor a kaspó szereléke, az a tartóelem, ami ezt tartja az akasztóján és az arra ráforduló elszáradt, letört ágrész a maga négyzetességével, szögletességével visszaránt engem a tárgyi valóságba. Elindulna egy líra, még a hó is ebbe a körbe tartozik, de ez a szögletes ritmus ellene beszél ennek az egésznek. Ha ezt a képet veszem, akkor simán azt mondom, hogy ott a képet vágom, nincs rá szükség, nem ad ehhez hozzá, vagy fordítok a kaspón, és máris kizárhatom a képből ezt a képelemet. Viszonylag nagy részről beszélünk, itt nem arról van szó, hogy ez csak egy vékony vonal lenne, mert összehasonlítható méretben és tömegben a levélkékkel. Sándor, én ezt visszaadom újbólgondolásra, és szeretném, ha elindulna egy kommunikáció köztünk, hogy hogyan is vannak ezek a képek, mert mindenképpen jó lenne, ha kapnék valami iránymutatást arra nézvést, hogy miért hagyod ezeket ebben a furcsa színvilágban. Biztos van oka, de jó lenne ezt fölfejteni. Ismétlés. (hegyi)

A látszó tér

A látszó tér

Kis közösség az emberek tengeréből. Pár kiragadott csepp, de a tenger is csak cseppekből áll.

Ezzel az üdítős flakonnal már dolgoztunk, és azon ritka esetek egyikét látjuk, amikor egyébként puritán és hétköznapi tárgy átlényegül, és mindezt a mélységélesség megválasztásával érted el. Ami jó ebben az egészben az, hogy elkezdtél gondolkodni a háttéren, hogy milyen háttér előtt lenne ez izgalmas, és hoztál egy érzelmi döntést, hogy a Látszótérrel kapcsolod ezt össze, a megoldás pedig a monitor. Igen ám, de egy fontos kérdésben nem hoztál döntést, abban, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Ha az érdekel, ami a módosulás, a torzulás az áttört felületeknél, és ezért tetted a kép hátterének azt a fotót, ami ezen az oldalon szerepel, akkor elfogadom, érthető, és jó a lírája. De akkor ennek a flakonnak valószínűleg a másik oldalát kell erre a képre helyezni, és a vágást úgy megejteni, hogy ez nagyjából négyzetes forma, és azt a szöveges részt, ami értelmezhetetlen, levágom a képről. A másik megoldás az, hogy egy formai párhuzamot hozok. Akkor ezt a flakont átteszem a képnek teljesen jobb oldalára, ott takarom azt a szövegi részt, ami egyébként sem érdekes, és ha a mélységélesség miatt még életlenben is, de megtartom a fotót, az oldal logóját, beazonosíthatóvá teszem, és a két forma között teszek hasonlóságot, ami a fejjel, a hajjal és az üveggel létrejön, és ezzel dolgozom. Most ebben a formában értelmezhetetlen az, hogy miért szerepel ezen a képen a szövegi rész, mert ez sem tartalmában, sem formájában nem csatlakozik ahhoz a rendszerhez, ami a kép közepén és bal oldalán létrejön. Ismétlés. (hegyi)

Életfa

Életfa

Kicsit átvittebb értelemben köldök lecke is lehetne...

Elolvastam a kommentet, hogy ez most micsoda, és ott olvastam meglepetésszerűen, hogy ez egy kókuszdiónak a belseje. Régen volt a kezemben szétszedett kókuszdió, úgyhogy abszolút sikerült meghökkentened. Itt fölmerült kérdésnek, hogy mit lehetne ezzel kezdeni ahhoz, hogy esetleg ez még erősebb megfogalmazás lehessen. Egyrészt kevesebb fénnyel kellett volna dolgozni ahhoz, hogy ne égjen ki ennyire a kép középső vonala, másrészt pedig a kép megadja neked erre a választ: nézd meg a képhatárnál, hogy milyen gyönyörűen létrejönnek ezek a struktúrák, tehát ott már valami megtörténik. A kép fölső régiója meg a bal oldala abszolút izgalmas, aztán van egy középső, jobb oldali rész, ami túl van világítva. Itt ez a túlvilágítás a probléma, minden más működik. A leckemegoldás rendben van, a kivitelezés nem, én ezt visszaadom ismétlésre, akár utómunkára, ha ez megoldható, akár ismétlésként más világítási környezetben megoldva ezt az egészet. Ismétlés. (hegyi)

Kompozíció

Kompozíció

Lapát az ablakpárkánynál.

Ez egy jó megfigyelés, attól függetlenül, hogy a függőleges nem ártana, ha az maradna, de maga az az egyszerűség, amivel ez létrejön, jót tesz ennek a képnek. Viszonylag jól komponált a dolog, bár, ha már ilyen kevés a képelem, akkor érdemes lenne megkeresni az aranymetszés pontot, és valahogy úgy komponálni. Tömegelhelyezésben is jót tett volna, ha ez a lapátnyél úgy kerül a képre, hogy annak a végpontja az aranymetszéspontban van, akár a felsőben, mert akkor a bal oldali háromszög kisebb lenne, és a jobb oldali hosszabb árnyék kapná meg a nagyobbik teret, ettől a tömeg kiegyensúlyozottabb lenne. Ha most megnézzük, ezt a tömegelhelyezést billenti a bal oldali háromszög mennyisége. Azt nem mondom, hogy ezt ismételd meg, mert nyilvánvaló, hogy ez adott helyzetben volt izgalmas, aztán fene tudja, hogy ez melyik kisháznál volt, és ott létre lehet-e hozni újból ezt az állapotot, de amennyiben igen, örömmel veszem az ismétlést. Egyébként érdemes ezzel ott a helyszínen is, már a helyzetnek megfelelően foglalkozni, hogy keressük azokat a képszerkesztési pontokat, amiben ez jól tud működni, mert most nem biztos, hogy ez jól értelmezhető, hogy miért oda került, ahová. (hegyi)
értékelés:

A teremtés bölcsője

A teremtés bölcsője

Nos, néhány képpel ez előtt beszéltünk arról, hogy ezekkel a tűzjátékokkal vigyázni kell, na nem azért, mert éjjel bepisilünk, hanem mert ha nincs tér és a forma csak a tényközlésre elég, akkor kép sincs. Itt most nem csak az segít, hogy redukáltad a dolgot feketére, hanem az is, hogy jókor jó pillanatot találtál és működik az asszociációs irány, amit a címben is említesz. Szóval igen István, a dolog innentől könnyű(nek látszik), már csak azt kell elérned, hogy ezek a betalálások növekedjenek számukban. (hegyi)
értékelés:    

egyedül

egyedül

Az ötlet jó, de nem nagyon értem, hogy mi az oka annak, hogy ekkora teret hagytál fenn, miközben lenn, ahol a kép ritmikája erős, vágtál. A vörös kiváló, az a jobb felső sarokban tökéletes ellenpont lenne, szóval megvan ennek a húzása, de most nem pontos a szerkezet. Ettől még a 3 csillag megvan, de hogy leckemegoldás legyen, konstrukcióban is helyén kell legyél. (hegyi)
értékelés:

Négyzetrácsos

Négyzetrácsos

Absztrakt a városban, Kölnben járva rengeteg absztrakt témát talál az ember, az építészetben, csak figyelmesen kell járni-kelni.

A konstruktivista megközelítés geometriai alapon nyugszik. Mint egy matekfeladat. Amikor tömegekről beszélek, tulajdonképpen területekről is beszélhetnék. Mi mekkora, hogy aránylik egymáshoz, ez a kérdés, amit pontosan kell megrajzolni ahhoz, hogy a kép stabillá váljon. Itt most a négyzetrácsos két osztathoz képest a bal oldal ege nem aránylik jól, adja magát, hogy ha van két egyforma sávom, akkor a harmadik is legyen akkora. Vagy vedd fele ekkorára, és akkor is megjön a ritmus, de így most suta az egész ettől, hogy nincs a méret arányosítva egymással. (hegyi)
értékelés:

Naplemente gyöngyök

Naplemente gyöngyök

Nekem ez a pusztán szép, bokeh-orgia.. különösebb jelentéssel nem bír, akinek igen.. bátran meséljen róla! :D Ha valaki igényli: Zársebesség: 1/80sec Rekesz: f/5.6 Gyújtótávolság: 50mm (35mm-en: 75mm) ISO: 100

János, rövid leszek: nekem is azok csak. :) Az absztrakt akkor jó, ha valamerre azért elmozdítja a nézőt, utal, ad irányt annak, hogy merre is keresse a kapaszkodót, mert ha nem, akkor az a végeredmény, hogy bárhol bármikor lehet ilyet, ha kellően ügyesek vagyunk technikailag, de ez csak technika, nem esztétika. (hegyi)

Elnyomók és elnyomottak

Elnyomók és elnyomottak

Alanyom ismét a vászonra ragasztott papírcsíkok, mindenki fedezze fel magának :)

Nagyon érdekes az, ahogy János alakítja a világát, egyszerű eszközökből épít magának olyan játszóházat, ahol a hullámok akár női testet, akár építészeti makettet is formázhatnak. Nagy elődök előtti tisztelgés is lehet, akár Pécsi József, akár Moholy-Nagy László munkáira gondolunk, és az benne az izgalmas, hogy mintha e két előd világa gyúródna egybe itt most. Javaslom Jánosnak, hogy foglalkozzon ezzel, és a megfigyeléseit terjessze ki a portré területére is. (hegyi)
értékelés:    

Csók

Csók

Sándor bedobott a köztudatba egy jó rigmust, ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes - itt most ezt érzem, hogy ha akarom, akkor bele tudom látni, hogy ez egy száj, azt is, hogy ez két száj, akár azt is, hogy nyelves puszi, de ezek a belelátós dolgok tőlem távol állnak, amikor ennyire elvonatkoztatott a közeg. Tudom, ez az én fogyatékosságom. A kép érdekes tónusokkal dolgozik, szinte ég a fű, ég az egész, perzsel, és ez jó. Amit nem tudok, hogy vajon másnak ez az asszociáció valóban elindul? (hegyi)