Fú, Tamás, pedig szívesen olvasnám.
3 képet kapunk, 3 teljesen más világról, amiben nyilvánvaló, hogy az életlenítés, vagy az eléletlenedés az, ami közös, ugyanakkor 3 tökéletesen más minőséget is kapunk. Visszafelé megyek, jó? Az utolsó kép az valamilyen virág, talán, mintha erről már kaptunk is volna fotót, nagyon érdekes és finom, ahogy az ő vörösei megjelennek. Amit nem értek az az, hogy a formák miért így fejeződnek be? Ebben van nekem egy nagy adag esetlegesség abban, ahogy ő kinyúl a képkeretből, és alul, ahogy ez az egész olyan furcsán vágódik el. A tömeghez képest szűk ez az egész. Szűkek a keretei, túlnőtt ő már ezen. Olyan érzésem van, mint amikor át kéne ültetni egy virágot, és ellustálkodja az ember, és az már túrja ki a földet, meg repeszti szét a cserepet. A középső kép valami faág lehet, és nem nagyon értem, hogy miért pont ez a képkivágás történt. Semmi nem indokolja. Nem érzem a tömegelhelyezésben a ritmust, nem érzem azt, hogy mi akar lenni a fő motívum. Van két vonalunk, de azok viszonyrendszerben nem nagyon találják el a képhatárokat, nem tudom, hogy miért így született ez a kép. Nem látom az indokát. Így ez lehetne állókép is. Nagyon érdekesek azok a formák, amik ebben az életlen világban létrejönnek, fejformákat lehet észrevenni, mindenki más dolgot fog ebbe belelátni, de maga ritmus, azt nem értem, hogy miért ilyen. Úgyhogy ez a két kép nekem abszolút kihagyható, vagy hát nem képviseli azt a minőséget, amit a legfelső kép képvisel. Mert bár úgy érzem, hogy szűkek vagyunk, de itt az esztétika is, a forma is érvényes és nagyjából a tömegelhelyezés is. A felső régióban, főképp ott a jobb oldalnál az a tömeg azzal, hogy ennyire kifut, nekem egy kicsit bajos. Talán érdemes lett volna erre odafigyelni, bár nem tudom, hogy ez a növény, amit itt látunk egyébként milyen viszonyrendszereket hozott létre, de még egyszer mondom, hozzám ez áll a legközelebb. Tehát, ha az a kérdés Tamás, hogy a háromból melyik irány az, ami működik, akkor nekem az első kép az. Azért furcsa most a dolog, mert van még két másik képünk is, hát most akkor mit csináljak, hány csillag legyen? Ha azt mondom, hogy a 3 kép együtt 3, akkor egy kép abból az egy, viszont ennél meg többet ér ez a kép, úgyhogy azt mondom, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, mindazzal együtt, hogy én szeretném érteni azt, hogy te melyikre tetted a voksodat. Mind a három nem fog működni, nekem ez a véleményem. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést! Nálam ez, egy évek óta tartó görcs, hogy nem tudok életlen képet csinálni. Most, végre csináltam, bár csak a legegyszerűbb körülmények között. Ezért ilyenek. Hosszú lenne elmesélni, hogy miért nem megy nekem az életlenség, annak ellenére, hogy az egyik kedvenc fotós eszközöm. Mármint másoknál. Majd még próbálkozom.
Én az elsőt csípem leginkább. Az életlenség ehhez a képhez ad hozzá: a finom zöld vonalakat, foltokat úgy dolgozza át, mintha egy sodort kötelet fosztanék szálaira
Életlenül, fókuszálatlanul másképp éli meg a hétköznapi dolgokat is az ember, amikor nincs erő vagy akarat kiélesíteni a látványt, feltenni a szemüveget... Úgy sejtem két szobabeli növény között van egy külvilágos, de ilyenkor összemosódik a kint és a bent... Nekem nagyjából ez derül ki, ide jutok, de lehet eleve rosszfelé kalandozok el.
Én ezt a képet nem értem, mert sosem volta szemüveges. Viszont az egyik fülemre nem hallok egy ideje. Lehet hogy ezt megpróbálom majd feldolgozni. Biztos élvezni fogjátok : )
Mindhármon más rajzolatok vannak ami miatt izgalmasak. Ugyanakkor arra is gondolok, hogy a középső talán ismét egy szépen rajzolt szünetjel, az alsó és felső - talán más tekintetben is összetartozó - téma között. De minél többet nézem, a középső márványrajzolata fog meg mégis a legjobban - mondhatni az a fás szár talán eleve a gerince is a hármasnak.
Ha sikerül értelmesen megfogalmaznom, akkor leírom.