Vasalnivaló
Nagyon érdekes ez a képi világ, amit Noémi itt mutat, és nagyon örülök neki, hogy megint valami dinamikus, új irányt keresett magának ebben a formaiságban. Hogy itt most arról van szó, hogy egy furcsa perspektívát talált, vagy megfordította ezt a képet, a lényeg szempontjából tulajdonképpen mindegy, mert egy olyan esztétikai, formai rendet hozott létre, ami abszolút működőképes. Talán ez a két szemnek felfogható fehér forma a kép közepén nekem egy kicsit erős a többihez képest, nem tudom, hogy az mitől van ott, de a formaiság működik. Egyetlen problémám van, mégpedig a kép felső határvonala, mert ott nekem valahogy rendezetlen a történet, főleg nagyjából a kép közepétől jobbra elhelyezkedő dolgokkal van problémám. Ha én készítem el ezt a képet, akkor valószínű, hogy azt a döntést hozom meg, hogy azt, ami a kép jobb felső határvonalánál történik, azt a fekete belógást én már levágom, és akkor lényegesen koncentráltabb lenne szerintem ez a formai játék. Ettől függetlenül ez egy jó ritmus erre az absztrakt leckére, az irányt jónak tartom. Azért még egy dolgot hadd mondjak mindehhez: az absztrakciónál nem árt, ha a néző tud valamibe kapaszkodni, mert ha minden kapaszkodó kötelét elvágjuk, vagy minden létrát kirúgunk alóla, amin ő meg tudna állni, akkor egyszer csak elvesszük a kedvét attól, hogy megfejtse a képet. Egyszerűbben fogalmazva, ha annyira túlgondolunk, vagy túlforgatunk egy szituációt, hogy ne lehessen felismerni, akkor annak sokkal vegytisztább formai ügynek kell lennie. Sokkal grafikusabbnak, sokkal kevesebb képelemmel dolgozónak. Itt azért elég nagy a rendetlenség, elég nagy a vibrálás, mindehhez képest viszont nem tudom beazonosítani, hogy mit látok. Elvetted annak a lehetőségét, hogy azonosulni tudjak azáltal, hogy felismerek valamit, és jön az úgynevezett „aha” érzés. Ez most elmarad, és ettől talán a katarzis is. (hegyi)
értékelés:
Csillagrendszer
Javítás. A sötétkék-arany kombinációt már nem sikerült lencsevégre kapnom, mert az októberi napsütés már nem olyan, mint a szeptemberi. De a háttér megváltoztatásával létrejött különbséget ezzel a hűvösebb színű bogánccsal is jól látom. Köszönöm.
Örülök annak, hogy Noémi komolyan veszi, amikor azt kérem, hogy ismételjen. Példamutatónak tartom ezt, és azért jó ez, mert saját maga is rájön arra, hogy az, amit mondtam, az az ő számára igaz lehet, vagy nem, belefér-e a komfortzónájába, vagy nem, és ez máshogy nem fog kiderülni, csak akkor, ha kipróbálod. A formai ügyeket én itt abszolút rendben lévőnek tartom, a tónusok is jók. Örülök annak, hogy ez az ismétlés megtörtént. Ha ilyen aranyló napsütést akarunk csalni a képre, akkor lehet ám trükközni azzal, hogy ilyen színes irattartókat mondjuk a lámpa elé teszünk, vagy a külső fény elé, vagy a külső fényt vegyítjük egy íróasztal lámpájával, szóval létre lehet hozni azt az aranyló fényt is, de ez nem probléma nekem. Inkább az, hogy szűk. Lehet, hogy már fogyott ebből a kis bogáncsból, de most nekem ez egy picit szűkké válik, mert annyira kitolul a képhatáron túlra, hogy olyan, mintha így zuhannánk bele ebbe a te naprendszeredbe, miközben én azt is várnám, hogy mint ahogy az a valóságban is van, hogy vannak ezek a galaxisok, de közben van a nagy semmi is. Ezeket a nagy semmiket is bátran lehet ám ábrázolni. Úgy érzem, hogy attól tartottál, hogy ez az egész elmegy majd egy olyan irányba, hogy az ember túl realista, és ha a teljes növényzetet mutatod, akkor majd én elkezdek ezen vacakolni, hogy nem tudok fejben átváltani erre az üzenetre, pedig hát, hidd el, hogy megtörténhet ez a váltás. Úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, és megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ezzel érdemes játszani. (hegyi)
értékelés:
tükörben
5. Absztrakt és struktúra, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Az épület ablakaiban a Halászbástya tükröződik.
A helyzet az, hogy előbb kapta meg a Hónap képe díjat, mint hogy leelemeztem volna, ugyanakkor ez egy nagyon jó ritmusú munka ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nem véletlen az, hogy felkeltette az érdeklődést. Pontatlanok vagyunk, azt azért hozzáteszem. Nem tudom, hogy ennyi-e az összes, ami a képből van, ugyanis a kép jobboldalához vagy hozzá kell adni, hogy ott az a forma, ami elindul a tetőrésznél, az megint rendesen megjelenjen, akár egy negyednyit még kapjunk ebből a háromszögből, vagy pedig akkor azt a kis fekete izét felejtsük már el. Lehetett volna ezt a vágást úgy csinálni, hogy az nem koszol bele. Nem nagyon értem egyébként azt, hogy ha valaki ennyire precízen tud fogalmazni képben képhatáron belül, akkor a széleknél miért ilyen trehány? Azért én tudnék ezen az egészen még mit vágni, mert a kép felső részében is elindulnak olyan formák, amiket én nem hagynék benne, meg a kép bal oldala is elég érdekes, szóval, a körbevágásnál azért vitatkoznék. Ugyanakkor a megfigyelés nagyon pontos. Hogy absztrakt lecke-e? Hát, legyen, bár én úgy gondolom, hogy ez az épített környezet leckébe való volna, azért ez az absztrakciótól egy kicsit messze van. De a megfigyelés fantasztikusan jó. Tényleg olyan, mint ezek a tili-tolis türelemjátékok voltak, vagy akár mondhatnám a tetrist is példának, szóval jó a dolog, tetszik. Mivel a képhatárokkal való problematika leküzdhető utólag, tehát, lehet ezen vágdosni, megkapja a 3 csillagot. A leckemegoldást azért nem, mert az absztrakt nekem másról szól. (hegyi) értékelés:
Haladunk a fény felé
Aki kitalálja, mi ez, kap tőlem egy sört. De komolyan.
Erről túl sokat nem fogok beszélni, a kommentárok alatt ment a ki mit tud, hogy ez micsoda, örülök, hogy ezt feltetted kérdésnek, mert téged biztos izgatott, hogy felfedezzük-e, és meg is kaptad rá a választ. Én azt gondolom, főképp, hogy ez az absztrakt leckébe került, hogy engem nem érdekel az, hogy ez micsoda. Lehet mondani, hogy ez az, ami, meg lehet valami ellentéteset is gondolni, de az absztrakt lényege pont az, hogy nem arról kezdek el gondolkodni, hogy micsoda, hanem hagyom, hogy átfolyjon rajtam egy történet, és ez itt most megtörténik. Mert lehet akár azt mondani, hogy ez a kockás fülű nyúlnak a propellere, vagy egy torony, vagy bele lehet képzelni egy ventilátor forgását, szóval sok mindent adhat, és pontosan attól, hogy jól van exponálva a dolog, ez működik is. Azt gondolom, hogy nincs sok értelme azzal törődni, hogy hányan fényképezték már le ezt a helyet esetleg, mert ha ez így lenne, hogy ezzel törődni kellene, akkor egyrészt senki nem fotózná le mondjuk a Parlamentet, vagy az Eiffel-tornyot, másrészt pedig nem születnének olyan új meglátások, amik aztán új értelmezést is adnak akár a helynek. Mindenféleképpen azt mondom, hogy nyugodtan tessék dolgozni, nyilvánvaló, hogy azoknál a helyeknél, vagy helyzeteknél, amit már nagyon sokan lefotóztak, azoknál nehezebb újat mutatni, mert az ember szelektál az agyával, de én azt mondom, hogy ez nem értelmetlen, vagy nem felesleges. Számomra ez teljesíti a leckét, és ez egy jó, 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Tornyok
Regensburgi tornyok
Kaptunk már egy hidas képet Ágnestől a víztükörrel, és most egy másik ilyet kapunk. Ez egy abszolút jó irány, és örülök annak, hogy ezt Ágnes felfedezi magának. Amit ott elmondtam, azt most nem kívánom itt megismételni. Annyit tudok ehhez pluszban hozzátenni, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez az absztrakt leckébe való, sőt, biztos vagyok abban, hogy nem. És még egy dolgot hozzátennék még, ezt a képet erősebbnek érzem tömegelhelyezésében, mint az előzőt. Itt nagyon jó konstrukciók jönnek létre, ez egy 3 csillagos kép. A leckébe sorolás nem talált, és most nem fogok Ágnesnek súgni, hogy ez melyik leckébe való, már bocsánat, de ezt azért jó, ha saját maga tisztázza. (hegyi)
értékelés:
Csillagrendszer
A nappalinkban.
Az a helyzet, hogy ez működne, de nem ebben a környezetben. Miközben az előző felhasználásnál nagyon jól eltaláltad ezt a dolgot, mint megfigyelés fontos. Az kellett volna elérni, hogy tényleg a csillagrendszerre hajazzon a dolog, márpedig, bocsánatot kérek, de ha az égre felnézünk, hogy ha mást nem, de egy gyerekrajzot nézzünk meg, kéknek ábrázolják az eget. Ha csillagos, akkor sötétkéknek. Megtartva ezt a megvilágítást, a háttérben kellett volna valami olyat találni, ami kék, és akkor ez az arany a kékkel gyönyörű kontrasztot adna. Ezzel a fal háttérrel nem működik. (hegyi)
Szerpentin
Azt mondom most nektek, és ezt most a Pedellus mondja, és itt most nem képelemzés fog következni, hanem a Pedellus üzenete: Fel vagyok háborodva azon, hogy 2 hozzászólást sikerült ehhez a képhez tennetek! Kezdek meggyőződni arról, hogy az érdektelenség győz le benneteket, vagy pedig egészen egyszerűen az, hogy nem nőttetek fel ahhoz a feladathoz, hogy valakinek a képéről elkezdjetek gondolkodni. Megdöbbentő! Ne haragudjatok, hogy ezt kell mondjam, hogy gyöngyök vannak elétek téve, és nem kezdtek vele semmit. Én kérek elnézést!
A képről azt tudom mondani, hogy jelen voltam az elkészítésénél, ezért nem fogom tudni leelemezni, és nem szeretném helyettetek megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket ez a kép felébreszthet. Azt tudom elmondani, ami nekem fontos ebben. Az, hogy egy képi utalásból hogyan lesz verbális utalás, és az hogy kerül utána mégiscsak vissza a képre, miközben mindez megtart egy ettől teljesen eltérő személyes, perszonális irányt, ami csak erre a képre igaz. Tehát, hogy hogyan lesz az általánosból mégiscsak egyedi, erre ez a kép nagyon, nagyon jó példa. Köszönöm Demeternek, hogy megosztja velünk a munkáit, még akkor is, ha a társaság ezt egyelőre nem az értékén kezeli. (hegyi)
Perspektíva
Jó tanulmány, viszont a megoldással nem értek egyet. Azért nem, mert a világítástól, és a háttér rossz megválasztásától az a térbeli játék, amiről itt beszélünk, hogy a behorpadás, vagy a kitüremkedés lenne a fontosabb - ami egyébként Vasarely művészetének a gerincét adja -, ez a hatás nagyon gyengén tud érvényesülni. Úgyhogy ezt én kérném megismételni ennél méltóbb környezetben, és ennél finomabb megvilágítási játékban, mert ez a vakuzós őrület nem jön be. (hegyi)
Tornaterem
Olyan az egész, mint egy asztal. Nagyon furcsa, hogy akárhányszor ránézek erre a képre, olyan, mintha egy esküvőre, vagy valamilyen rendezvényre megterített asztal lenne, miközben ez a földön egy árnyék, de mégis ilyen hatása van, és ez egy nagyon furcsa hatás. Talán, ha ebben az irányban mozdulunk el, akkor lehetett volna játszani is ezzel az egésszel, hogy kihasználom ezt a teret, és behúzok még valamilyen vázát, széket, valamit, hogy még jobban megvadítsam ezt az ügyet, hogy legyen egy kis őrület abban, hogy megmozgatom ezt a játékot. Talán ennyi az, ami eszembe jut, hogy mit csináltam volna másként, persze, nem kötelező, hogy egyetértsetek ezzel, mert ez már tényleg nagyon szubjektív kérdés. Ez a kép így, ahogy van egy abszolút elfogadható és rendben lévő üzenet, és ráadásképp az absztrakció is abszolút érthető, úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás. Tamás, ez egy nagyon erős jelenlét! (hegyi)
értékelés:
Várakozás
Első okostelós fotóm Segesváron készült, várakozás közben.
Tulajdonképpen nincsen semmi baj azzal, hogy ez a kép okostelefonnal készült, mert elfogadható technikai eszköz akkor, ha tudjuk, hogy milyen roncsolásokat végez a képen. Sötét tónusú képeknél, esti felvételeknél, kevés fénynél már kritikussá válik az, hogy mit tudnak ezek a készülékek, hisz nem erre vannak igazán kitalálva. Formailag történik elnagyolás, és én azt gondolom, hogy ha ezt tudjuk, akkor azt is tudjuk, hogy három fő pont lesz az, ami világos lesz, az utcalámpákból kettő, ami látszik, és a Hold. Ennek a hármasnak kellene ezen a képen elosztva jól megjelennie. Márpedig, ha most ezt megnézzük, akkor a kép jobb oldalán van másfél, majdnem kétujjnyi rész, ami képi információt nem nagyon hordoz. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a másik oldalon is megjelenne legalább ekkora tér, mert akkor ez helyrebillenne, de most a kép egyensúlya ezzel felborult. (hegyi)
értékelés:
A főtér Tolnán
Tamás, ez egy három csillagos leckemegoldás, nagyon jó ritmus. Az épített környezetes leckébe is el tudnám képzelni, de tegyük az absztraktba, hát, hogyha te odatetted, én elfogadom. Jók a fények, jók a ritmusok, jókor exponáltál, még az is jó, hogy a háttérben hagyod, hogy kimenjünk a képből, mert ez a valóság, ettől az egész elveszti a sterilitását, és ez jót tesz neki. Hát, én erre most mit mondjak? Kész van! (hegyi)
értékelés:
Fémszerkezet
Csaba, a képről csak annyit tudok neked mondani, és nem is nagyon húzom tovább: keresd az egyediséget. Itt ezt én nem érzem. Ez bármilyen fémszerkezetnél megtalálható, nem annyira erős. Igen, hasonlít egy kicsit a brit zászlóhoz, de ez azért nekem kevés a boldogsághoz. Ha ilyesmivel akarsz foglalkozni, akkor vagy egy teljesen egyedi nézőpontot kell keresni, vagy valami olyan szerkezetet, ami önmagában is elvarázsol. Ez így most kevés. (hegyi)
A híd alatt
Csaba, nekem ez kevés a boldogsághoz. Olyan ez, mint egy színpadi tér, de nincsenek rajta szereplők, ezért a történetet sem tudom jól elindítani. Lehet azt mondani, hogy csak ezek a fénysávok azok, amik érdekesek, de ahhoz viszont túl nagy a tónusban és a kontrasztban a dinamika. Tehát nem igazán tud érvényesülni a sötét tónusokban meglévő szépség, miközben a csúcsfények meg kiégtek. Ezeket közelebb kéne hozni értékben egymáshoz ahhoz, hogy egy olyan képet kapjunk, ami valahogy ezt az egészet úgy mutatja meg, hogy az önmagában is meg tudjon állni a lábán, és ne hiányoljak róla valamilyen szereplőt. (hegyi)
Csavart pad
Ez egy nagyon érdekes ritmus, és én azt gondolom, hogy ez kellően izgalmas, és kellően jól szerkesztett kép, nincs nekem ezzel semmi bajom. A tónusok is rendben vannak, még az sem baj, hogy az előtér egy kicsit kiégett, mert ez ad egy oda-vissza mozgást ennek az egésznek. Ha letakarnánk, nézzük meg, akkor elkezdünk a háttérben keresni valami kapaszkodót, márpedig ennek a képnek pont az a lényege, hogy ne legyen egy fix pont se, megbolondítjuk a teret. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:
Poharak a fényben
Születésnapi felhasználásra itélt poharakon megcsillanó fény egy kis trükkel.
Jó az absztrakció, és jó az elgondolás. Nyilvánvaló, hogy a fényképezőgép technikai lehetőségei is korlátozzák azt, hogy milyen mélységélességi intervallum az, ami átfoghatóvá válik. Itt az orrunkhoz van tolva egy nagy forma, ami életlenben van tartva, miközben egyébként meg minden más éles. Lehet, hogy érdemes lett volna akár azzal trükközni, hogy egy kicsit távolabbról fényképezünk, és az objektív megválasztásával, és egy nagyobb mélységélességgel már megtartható lenne ez élesben. Talán még annyiban is jobb lenne, hogy egy másik látószögű objektívet válasszunk, mert egy kicsit furcsa nekem, ahogy összetartanak a vonalak. Tehát az egész nem csak torzul, hanem görbül is, és ez annak köszönhető, hogy valószínű, hogy nagy látószögű objektívvel, nagyon közelről lett ez lefényképezve. Egy 85-ös portréobjektívvel lehet, hogy ez már kiküszöbölhető lenne, mint probléma. Nyilván ebben az esetben mást mutatnának a fények, mert valószínű, hogy most a fényképezőgép vakuja az, ami ezt a sok csillogást létrehozza, és ezt akkor valami mással kell majd elérni, de szerintem ez is megoldható. A gondolatot értem, és jónak tartom, van ezen még mit dolgozni, és ha ezek a poharak fellelhetőek, mert ez egy olyan családi esemény volt, ahol a szervizt mi magunk adtuk, és megvannak ezek a tárgyak, akkor jó lenne, ha készülhetne ebből egy ismétlés. Akár azzal, hogy különböző folyadékokkal dolgozunk a poharakban, de sokféle kísérletet el tudok képzelni. Nézzük meg, hogy mit tud ez mutatni most. Engem leginkább az életlensége az, ami megakadályoz abban, hogy belekerüljek ebbe a hangulatba, ezen kívül pedig maga a torzítás. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…