5. Absztrakt és struktúra

Örülök annak, hogy Noémi komolyan veszi, amikor azt kérem, hogy ismételjen. Példamutatónak tartom ezt, és azért jó ez, mert saját maga is rájön arra, hogy az, amit mondtam, az az ő számára igaz lehet, vagy nem, belefér-e a komfortzónájába, vagy nem, és ez máshogy nem fog kiderülni, csak akkor, ha kipróbálod. A formai ügyeket én itt abszolút rendben lévőnek tartom, a tónusok is jók. Örülök annak, hogy ez az ismétlés megtörtént. Ha ilyen aranyló napsütést akarunk csalni a képre, akkor lehet ám trükközni azzal, hogy ilyen színes irattartókat mondjuk a lámpa elé teszünk, vagy a külső fény elé, vagy a külső fényt vegyítjük egy íróasztal lámpájával, szóval létre lehet hozni azt az aranyló fényt is, de ez nem probléma nekem. Inkább az, hogy szűk. Lehet, hogy már fogyott ebből a kis bogáncsból, de most nekem ez egy picit szűkké válik, mert annyira kitolul a képhatáron túlra, hogy olyan, mintha így zuhannánk bele ebbe a te naprendszeredbe, miközben én azt is várnám, hogy mint ahogy az a valóságban is van, hogy vannak ezek a galaxisok, de közben van a nagy semmi is. Ezeket a nagy semmiket is bátran lehet ám ábrázolni. Úgy érzem, hogy attól tartottál, hogy ez az egész elmegy majd egy olyan irányba, hogy az ember túl realista, és ha a teljes növényzetet mutatod, akkor majd én elkezdek ezen vacakolni, hogy nem tudok fejben átváltani erre az üzenetre, pedig hát, hidd el, hogy megtörténhet ez a váltás. Úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, és megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy ezzel érdemes játszani. (hegyi)
értékelés:    

Erről túl sokat nem fogok beszélni, a kommentárok alatt ment a ki mit tud, hogy ez micsoda, örülök, hogy ezt feltetted kérdésnek, mert téged biztos izgatott, hogy felfedezzük-e, és meg is kaptad rá a választ. Én azt gondolom, főképp, hogy ez az absztrakt leckébe került, hogy engem nem érdekel az, hogy ez micsoda. Lehet mondani, hogy ez az, ami, meg lehet valami ellentéteset is gondolni, de az absztrakt lényege pont az, hogy nem arról kezdek el gondolkodni, hogy micsoda, hanem hagyom, hogy átfolyjon rajtam egy történet, és ez itt most megtörténik. Mert lehet akár azt mondani, hogy ez a kockás fülű nyúlnak a propellere, vagy egy torony, vagy bele lehet képzelni egy ventilátor forgását, szóval sok mindent adhat, és pontosan attól, hogy jól van exponálva a dolog, ez működik is. Azt gondolom, hogy nincs sok értelme azzal törődni, hogy hányan fényképezték már le ezt a helyet esetleg, mert ha ez így lenne, hogy ezzel törődni kellene, akkor egyrészt senki nem fotózná le mondjuk a Parlamentet, vagy az Eiffel-tornyot, másrészt pedig nem születnének olyan új meglátások, amik aztán új értelmezést is adnak akár a helynek. Mindenféleképpen azt mondom, hogy nyugodtan tessék dolgozni, nyilvánvaló, hogy azoknál a helyeknél, vagy helyzeteknél, amit már nagyon sokan lefotóztak, azoknál nehezebb újat mutatni, mert az ember szelektál az agyával, de én azt mondom, hogy ez nem értelmetlen, vagy nem felesleges. Számomra ez teljesíti a leckét, és ez egy jó, 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy ez működne, de nem ebben a környezetben. Miközben az előző felhasználásnál nagyon jól eltaláltad ezt a dolgot, mint megfigyelés fontos. Az kellett volna elérni, hogy tényleg a csillagrendszerre hajazzon a dolog, márpedig, bocsánatot kérek, de ha az égre felnézünk, hogy ha mást nem, de egy gyerekrajzot nézzünk meg, kéknek ábrázolják az eget. Ha csillagos, akkor sötétkéknek. Megtartva ezt a megvilágítást, a háttérben kellett volna valami olyat találni, ami kék, és akkor ez az arany a kékkel gyönyörű kontrasztot adna. Ezzel a fal háttérrel nem működik. (hegyi)

Jó tanulmány, viszont a megoldással nem értek egyet. Azért nem, mert a világítástól, és a háttér rossz megválasztásától az a térbeli játék, amiről itt beszélünk, hogy a behorpadás, vagy a kitüremkedés lenne a fontosabb - ami egyébként Vasarely művészetének a gerincét adja -, ez a hatás nagyon gyengén tud érvényesülni. Úgyhogy ezt én kérném megismételni ennél méltóbb környezetben, és ennél finomabb megvilágítási játékban, mert ez a vakuzós őrület nem jön be. (hegyi)

Tulajdonképpen nincsen semmi baj azzal, hogy ez a kép okostelefonnal készült, mert elfogadható technikai eszköz akkor, ha tudjuk, hogy milyen roncsolásokat végez a képen. Sötét tónusú képeknél, esti felvételeknél, kevés fénynél már kritikussá válik az, hogy mit tudnak ezek a készülékek, hisz nem erre vannak igazán kitalálva. Formailag történik elnagyolás, és én azt gondolom, hogy ha ezt tudjuk, akkor azt is tudjuk, hogy három fő pont lesz az, ami világos lesz, az utcalámpákból kettő, ami látszik, és a Hold. Ennek a hármasnak kellene ezen a képen elosztva jól megjelennie. Márpedig, ha most ezt megnézzük, akkor a kép jobb oldalán van másfél, majdnem kétujjnyi rész, ami képi információt nem nagyon hordoz. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a másik oldalon is megjelenne legalább ekkora tér, mert akkor ez helyrebillenne, de most a kép egyensúlya ezzel felborult. (hegyi)
értékelés:

Csaba, a képről csak annyit tudok neked mondani, és nem is nagyon húzom tovább: keresd az egyediséget. Itt ezt én nem érzem. Ez bármilyen fémszerkezetnél megtalálható, nem annyira erős. Igen, hasonlít egy kicsit a brit zászlóhoz, de ez azért nekem kevés a boldogsághoz. Ha ilyesmivel akarsz foglalkozni, akkor vagy egy teljesen egyedi nézőpontot kell keresni, vagy valami olyan szerkezetet, ami önmagában is elvarázsol. Ez így most kevés. (hegyi)

Ez egy nagyon érdekes ritmus, és én azt gondolom, hogy ez kellően izgalmas, és kellően jól szerkesztett kép, nincs nekem ezzel semmi bajom. A tónusok is rendben vannak, még az sem baj, hogy az előtér egy kicsit kiégett, mert ez ad egy oda-vissza mozgást ennek az egésznek. Ha letakarnánk, nézzük meg, akkor elkezdünk a háttérben keresni valami kapaszkodót, márpedig ennek a képnek pont az a lényege, hogy ne legyen egy fix pont se, megbolondítjuk a teret. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés: