Jó az absztrakció, és jó az elgondolás. Nyilvánvaló, hogy a fényképezőgép technikai lehetőségei is korlátozzák azt, hogy milyen mélységélességi intervallum az, ami átfoghatóvá válik. Itt az orrunkhoz van tolva egy nagy forma, ami életlenben van tartva, miközben egyébként meg minden más éles. Lehet, hogy érdemes lett volna akár azzal trükközni, hogy egy kicsit távolabbról fényképezünk, és az objektív megválasztásával, és egy nagyobb mélységélességgel már megtartható lenne ez élesben. Talán még annyiban is jobb lenne, hogy egy másik látószögű objektívet válasszunk, mert egy kicsit furcsa nekem, ahogy összetartanak a vonalak. Tehát az egész nem csak torzul, hanem görbül is, és ez annak köszönhető, hogy valószínű, hogy nagy látószögű objektívvel, nagyon közelről lett ez lefényképezve. Egy 85-ös portréobjektívvel lehet, hogy ez már kiküszöbölhető lenne, mint probléma. Nyilván ebben az esetben mást mutatnának a fények, mert valószínű, hogy most a fényképezőgép vakuja az, ami ezt a sok csillogást létrehozza, és ezt akkor valami mással kell majd elérni, de szerintem ez is megoldható. A gondolatot értem, és jónak tartom, van ezen még mit dolgozni, és ha ezek a poharak fellelhetőek, mert ez egy olyan családi esemény volt, ahol a szervizt mi magunk adtuk, és megvannak ezek a tárgyak, akkor jó lenne, ha készülhetne ebből egy ismétlés. Akár azzal, hogy különböző folyadékokkal dolgozunk a poharakban, de sokféle kísérletet el tudok képzelni. Nézzük meg, hogy mit tud ez mutatni most. Engem leginkább az életlensége az, ami megakadályoz abban, hogy belekerüljek ebbe a hangulatba, ezen kívül pedig maga a torzítás. (hegyi)