Csaba, nekem ez kevés a boldogsághoz. Olyan ez, mint egy színpadi tér, de nincsenek rajta szereplők, ezért a történetet sem tudom jól elindítani. Lehet azt mondani, hogy csak ezek a fénysávok azok, amik érdekesek, de ahhoz viszont túl nagy a tónusban és a kontrasztban a dinamika. Tehát nem igazán tud érvényesülni a sötét tónusokban meglévő szépség, miközben a csúcsfények meg kiégtek. Ezeket közelebb kéne hozni értékben egymáshoz ahhoz, hogy egy olyan képet kapjunk, ami valahogy ezt az egészet úgy mutatja meg, hogy az önmagában is meg tudjon állni a lábán, és ne hiányoljak róla valamilyen szereplőt. (hegyi)