5. Absztrakt és struktúra

A bezárt és nyitott szögekre gondolok a címmel. A modell az Erzsébet híd.

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)

Abszolút jó a megfigyelésed, különleges ez a sok margarinszelet. Ami kérdéses, az az, hogy most félúton vagyunk a sziluett és a konkrétan fényelt kép között, ezt pedig neked kell eldöntsd, hogy mi érdekel, a forma, vagy a tartalom. Ennek megfelelően kell világítani is. (hegyi)

Kék és narancssárga, meg egy medúza.

Nagyon szép ez a kép! Nagyon elgondolkodtató, nagyon lírai. Nem túl sokat tudok hozzátenni. Azért nem, mert nem bántanám ezt, nem nyúlnék én hozzá, nem szerkeszteném át, sok minden mást is lehetett volna ezzel ábrázolni. A címből a "meg egy medúzát" lehagynám, mert az már nekem sok, az pont ezt a lírai egyszerűségét viszi el a dolognak, valami humoros irányba, ami tőlem idegen. Persze lehet arra a középső formára mondani, hogy olyan, mint egy medúza, de ennek pont nem az a lényege, hogy medúzát lássak benne, hanem az a formaváltozás, ami létrejön a teljesen nedves, és a csak vízcseppekkel pettyezett területek között, úgyhogy maradjunk abban, hogy a két szavas cím, és köszönöm szépen, ez egy szép megoldás. (hegyi)

Vallettai absztrakt

Bevallom, az ilyen absztrakciók nem tekerik le a fejem, inkább feladványok, mint fotográfiák, de ez egy jól megoldott dolog, még ha szívemhez nem is áll ez a témakör közel. Kötelező gyakorlat, lenézni magasból, megvolt, pipálható. (hegyi)

Napos

A formaérzékenységed megvan, de a függőlegesekre oda kell figyelni, mert azok ferdesége most gyengíti az összhatást. Tudom, hogy ez nem egyszerű, megy is el a fény a francba, meg minden, de itt is azt mondom, ha megvan az ötlet, érdemes még picit mocorogni, hogy máshonnan mit mutat, hogy adja, hogy megtaláld azt, ahol minden klappol. (hegyi)

Lovak

Ha a tömegelhelyezést nézem, ez egy jó megoldás, de ha formailag figyelem, akkor a jobb oldali izé, ami lehet egy ló feje is, de egy kő is, vagy egyéb alkatrész, szóval akkor meg a háttérben lévő pacik kiszorultak a képből szinte. Én nem mennék a lovakhoz ilyen közel, mert a ló rendkívül ostoba tud lenni és megtapos, de ha már vetted a bátorságot, amiért nagy respekt, akkor egy picit még mocoroghattál volna, hogy befogd a hátteret és kizárd a jobb oldali izét. (hegyi)

Balatoni geometria

Ez így se rossz, sőt, a meglátás kiváló, egy kis rendezés itt is elkelne, egy pöttyös labda, egy napozóágy, egy növény, akármi, ami megbontja, ami kontextusba helyezi a formát. (hegyi)

Renoválás

Ez a színes állványzat nagyon megfogott, nem is értem, hogy miért ilyen.

A színes állványzat jó terep, de be kell rendezni a képet, azaz vagy kell modell, aki megcsinálja, amit mondasz vagy ki kell várni, hogy megtörténjen, azaz hogy úgy sétáljanak be a képbe, hogy ez az egész megtelhessen élettel. Enélkül egyelőre egy színpadi kép, egy jó ritmus, de még nem elég a képhez. Mégis azt mondom, hogy érdemes ezeket megcsinálni a tapasztalás miatt és mert kell gyűjteni a helyszíneket. (hegyi)

orchidea

Érdekes ez a negatívban megfogalmazott kép, minden ellentétre van fogalmazva a fényekkel, ami ha a sötét részekben is lenne elég részlet, akkor jól kiadná, de így most a zártsága miatt formailag nem igazán jól dekódolható a főszereplő. Tehát nem azt mondom, hogy rossz a fordított tónusrend, hanem hogy ebben az esetben is jó, ha meghagyjuk a mélytónusokat. És vessetek a mókusok elé, de ez nekem önarckép. (hegyi)

Fali háló

Jó meglátás, de itt most egészen konkrétan azt érzem, hogy beleesünk abba a helyzetbe, hogy nem csinálunk végig dolgokat, így ide-oda kapva a tanulmány oké, de rendre ugyanazok a kérdések maradnak megoldatlanok. Ágnes, komolyan kérem, hogy kapcsolj rá. Máshogy nem tud a formaérzék stabilizálódni, mint gyakorlással. Még képet, még, még, lehetőleg nem csapongva a témakörökben. Megérné. (hegyi)

Apróságok

Apróságok a hóban.

Ez egy nagyon finom kép, ezek a kis növénykék és az árnyékuk egészen lenyűgöző, tehát ha kép témáját veszem alapul, akkor minden pontos és kellően érzékeny. De ha a képkivágást is figyelem, akkor az az érzés van bennem, hogy valami nincs megnyugtatóan rendezve, nincs a helyén, nem értünk a végállomásra. Mit is akarok mondani? Azt, hogy a kép határait mint egy képkeretet vesszük és mozgatjuk képzeletben, nem mindegy, hogy ezt a mozgást mikor állítjuk meg. Azt most nem tudom neked megmondani, hogy fentről és jobbról, vagy lentről és balról kellene vágni, merre kéne eltolni ezt a képkeretet. Talán akkor járok legközelebb a megoldáshoz, ha azt mondom, hogy erről szól az aranymetszés, matematikailag ezt írja le a Fibonacci számsor. Erre nem tudok neked jó megoldást adni, mert ez érzésre megy nálam, ami abban érdekes, hogy egy matematikai és geometriai képlet az emberben miképpen fordul át esztétikába és érzelmekbe. (hegyi)

Cultural Zone

Ez is még nyári kép a Szigetről, mégpedig a kulturális zónából, ahol mindenféle alternatív programok kapnak helyet, pl. operaelőadások, stb.

Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)

Híd

Nem igazán tudtam eldönteni melyik leckébe tegyem, ez mellett döntöttem.

Ez egy egészen kiváló kép. Precíz, jó a ritmusa, hangulata van, miközben egyszerűnek tűnik, de a pillanatot megtalálni és képéé formálni a gyakorlatban sosem olyan egyértelmű, mint az már a kész képen látszik. Gratulálok - és a megújult Látszótér szabadságát használd ki, várjuk a képeid. (hegyi)

impresszió

Elmondom mi a bajom, nem tudom, sikerül-e jól. De remélem. Az a helyzet, hogy a képhatáron belül mindennek szerepe és jelentése van, akár tudatos, akár nem az, ahogy az létrejön. A véletlennek is. Van egy csoport, hibaista csoport a neve, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó viták voltak azt illetően, mit jelent a hiba, mi a szerepe az alkotásban. Borzalmasan fontos kérdés. Ugyanis azt hiszem, hogy ha erre tudjuk, vagy legalább érezzük a választ, akkor az a további kérdéseinkre is megad egyfajta irányultságot. A talált kép egyszeri tünemény. És miközben azt mondom, hogy tökéletesen érvényes a hiba, a véletlen is, de ez nem azonos a talált képpel. Ha elkezdjük eldobálni a szabályokat, az akkor lesz hosszú távon működő, ha saját szabályokat tudunk a helyükre tenni. A káosz nem ábrázolható a rendetlenséggel. Annak, hogy elvetjük az élesség kapaszkodóját, nagyon erős jelentése van a közlésben. Ahogy a sántításnak is a színpadon. Vagy a beszédhibának. Érvényesek, de csak ha kontextusba kerülnek. A kép minden dekája egyenértékkel bíró képalkotó eszköz. Itt van egy kép, és nem az a probléma, hogy életlen. Hanem hogy értelmetlen az életlensége. A hiba - mondják isten ujjának is, mindegy - egy plusz lehetőség. Hogy egy meg egy az lehet három is. Akkor adja ki, ha valami többletértéket ad. Csak úgy nem. Ez igaz a csinált hibára is. Az életlenséget az ember hibának értékeli. Ettől még használható. De okkal. Mi az érzés, amit el akarsz általa mesélni? Mindannyian bámulunk fókuszálatlanul a tájba. Van ez így. De nem minden táj alkalmas, hogy ezt az érzelmet közvetítse. Azaz, ha bambulok, az egyénileg nekem jó, mert a fejemben ettől még van valami történet, vagy annak hiánya, búskomorság vagy fáradtság. Valami van. És akkor mindegy, mi a kiváltó formai helyzet, mindegy, mit bámulok, mert nincs direkt input. Itt viszont te a néződ bámultatod, mintha fókuszálatlanul. És ha íg van, akkor Azt a hiányt kell pótolnod, ami a fejben kell ehhez. Az pedig esztétikával pótolható, hogy úgymond kedvet kapjon a néződ és veled bámuljon, általad. Hát, nem tudom, mennyire sikerült elmondanom. Várom a visszajelzéseiteket. (hegyi)

Árpában

Idén nyáron készült, most utómunkáztam. Látom a hiányosságait, és már csak ezért is várom a következő nyarat, hogy ismételhessem. Egyszerűen befeküdtem a táblába. Nagyon szeretem azt a nyugalmat (még ha a fotó nem is nyugodt, azért az van ott)

Én kedvelem ezt a nyüzsgést. Jó az ötlet. Ha kinevezel egy kalászt, ami a főszereplő és őt közelebb hajlítod a kamerához, az még dinamikusabbá tehetné a dolgot, mert talán most ez a főszereplői státusz az, aminek hiánya miatt a kép billeg és nem találunk benne nyugvópontot. De nagyon jó a hangulata, tetszik az, hogy egyszerű eszközökkel dolgozol. (hegyi)