5. Absztrakt és struktúra

Laci, hasonló dolgot tudok elmondani neked, mint amit elmondtam Mariannak is. A számítógépes játék izgalmas, biztos ezzel sokat kellett dolgozni, és én abszolút elismerem azt a munkát, amit látok, ez egy jó ritmus, mondjuk azzal a kiégett jobb fölső sarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, ott én vigyáztam volna, hogy megmaradjunk valamilyen tónusrenden belül, de azt javasolom, hogy valamit hagyjuk már meg a fotóból. Egyrészt én nem vagyok grafikus, másrészt, én leelemezhetem kompozícióban úgy, mintha ez egy fotó lenne, de nem az. És a 17-es Absztrakt lecke is a fotóról szól. A fotogram is fotó, fototechnikai eljárás, ezt azért teszem hozzá, mielőtt fölmerülne, hogy de az is tulajdonképpen csak egy árnyjáték. Laci, én szeretném kérni, hogy ezt a leckét a fotó eszközeivel oldd meg, másrészt az első három leckénél volt egy beköszönés, aminek nagyon örülök, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, de azzal sem, hogy adósunk vagy az első három leckével, attól függetlenül, hogy elfogadásra került. Jó lenne, ha többet kapnánk belőled, ne rohanj most előre, időnk, mint a tenger. Ülj le egy kicsit ide közénk, és mesélj egy kicsit magadról az első három lecke által, ne fussunk most sehova. (hegyi)

Azon kívül, hogy nem tudom, hogy kerültél oda, úgy értem, hogy mi a francnak kell oda fölmászni, de persze a fotós ilyen, én azt gondolom, hogy a kompozícióval itt azért van probléma. Most nem eldöntött, hogy mi az, ami téged izgat: a struktúrája a hídnak, a vaselemek, amik a szerkezetét létrehozzák, vagy pedig az a mese, hogy bemásztam a híd közepére, és lám-lám milyen jó a perspektívája. Ezt most kicsit öncélúnak tartom, mert nincs kitalálva a történet azon kívül, hogy milyen bátor, hogy oda bemászott. Igen, bátor, de akkor tessék ezt végigcsinálni, akkor lógassam a lábam a hídról, mutassam, hogy itt most mi történik, akkor jön egy személyes helyzet. Vagy tessék az egészet kompozícióban úgy szemlélni, hogy ezek struktúrák. Ez nem híd, hanem ezek vízszintesek, függőlegesek és átlós vonalak, és ebben tessék megtalálni azt a ritmust, ami ebben érdekel. Különben nem jön ez így jól ki. Ismétlés. (hegyi)

Javítás. Az elemeket elválasztó zavaró vonalat eltüntettem. (Újra megcsináltam a panorámaképet). Erősebb lett a kontraszt és a szín.

Megkaptuk a javítást az elválasztó vonalak kihagyásával, és azt gondolom, hogy ez így egy sokkal erősebb ritmust ad. Ha már absztrakció, és ezt az irányt követjük, ami nem egy rossz irány, akkor ez szerintem egy elfogadható verzió. A másik képnél lemaradt egy csillag, úgyhogy itt most hozzátesszük azt az egy csillagot, ami onnan lemaradt, azt itt kipótoljuk. (hegyi)
értékelés:

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Megint négy kép, hasonlóan az előzőhöz, a saját élményeimet próbálom elmondani. Az első kép olyan, mintha egy színházi hátteret látnék egy kicsit modernebb darabhoz, vagy egy antik darab modern feldolgozásához. Izgalmas, de nekem olyan, mint egy háttér, itt még nincs sztori. A negyedik kép is olyan, mintha akár Madách Ember tragédiájához lenne egy háttér valamelyik színhez. Érdekes és nagyon izgalmas, de megint csak háttér. A második és harmadik képnél indul el a sztori, egyébként gyönyörű a harmadik kép. Az a struktúra, ami a háttérben létrejön a korlátokkal, és az a meszelődés, ami az egészen rajta van, ez valami fantasztikusan szép ügy. Mégis nekem ebből a négyből a második kép az, ami a legerősebb. Azért, mert itt van egy olyan helyzet, ami ebbe a nagyon finom ritmusjátékba, amit Sándor zseniálisan meglát, komponál és transzponál a maga formanyelvére, bekapcsolódik ez a korlát, és olyan, mintha egy algériai Rómeó és Júlia sztori lenne. Egészen izgalmas hatása van annak, hogy ebbe a nagyon finom pasztellszínű dologba ilyen harsányan bejön az a korlát. Egészen őrületes, és az is feszültséget hordoz, hogy be lehetett volna ezt tenni aranymetszésbe is, vagy középre is, és mégsem oda tette Sándor, pontosan azért nem, hogy ezt a feszültséget a nézőben fönntartsa. Egy új, és nagyon izgalmas arcát ismerjük meg Sándornak, ez megint egy olyan dolog, amiből akár egy teljes kiállítási sorozatot is el tudnék képzelni, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy ezt is megmutatja nekünk. (hegyi)
értékelés:    

Egyik kedvenc tárgyam.

Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:

Mindegy nap, mindegy pillanat...

Ez még egy kicsit kevés, Gime. Ehhez még valami kellene. Jó ez a megfigyelés, de ez olyan megint, mintha valaminek a háttere lenne, egy történetmesélésnek a háttere. Ha mint formai játék nézem, van három darab geometriai formánk, két háromszögünk és egy négyszögünk. Ha akár a kubizmust, akár a konstruktivizmust veszem figyelembe, mondjuk egy kör, egy lámpa, vagy valami még innen nekem hibádzik, főleg ebből a nagy flekkből. Viszonyrendszereket kell kialakítani, dolgozz még ezen, de ne dobd el, ne menj más irányba. Egy csillag mindenképpen jár a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

Gime, értem én, de ez attól válik absztrakttá, hogy technikailag rásegítettél. Nem baj ez, csak akkor a kompozíciónak kell nagyon feszesnek lenni, hogy ilyen kevés elemből létrejöjjön az, amit keresel. Most nem értem, hogy a kép bal oldalán mi történik, ott valahol kifut a kép, de miért pont ott, és miért pont így, miért pont ez. Ha ennyi "miért" kérdés merül föl az emberben, mint nézőben, amikre nem biztos, hogy vannak érvényes válaszok, akkor ott valami a kompozícióval nem stimmel. Azt érzem, hogy ez egy talált kép. Ott voltál a Keletiben, felnéztél, mondtad, hogy „jaj de érdekes a fény!”, megcsináltad. Szuper, de ez egy tanulmány, ez még nem megoldás egy kérdésre, én legalábbis ne érzem annak. A megfigyelés rendben van, úgyhogy egy csillag megvan. (hegyi)
értékelés: