5. Absztrakt és struktúra

Hídon

Hídon

Azon kívül, hogy nem tudom, hogy kerültél oda, úgy értem, hogy mi a francnak kell oda fölmászni, de persze a fotós ilyen, én azt gondolom, hogy a kompozícióval itt azért van probléma. Most nem eldöntött, hogy mi az, ami téged izgat: a struktúrája a hídnak, a vaselemek, amik a szerkezetét létrehozzák, vagy pedig az a mese, hogy bemásztam a híd közepére, és lám-lám milyen jó a perspektívája. Ezt most kicsit öncélúnak tartom, mert nincs kitalálva a történet azon kívül, hogy milyen bátor, hogy oda bemászott. Igen, bátor, de akkor tessék ezt végigcsinálni, akkor lógassam a lábam a hídról, mutassam, hogy itt most mi történik, akkor jön egy személyes helyzet. Vagy tessék az egészet kompozícióban úgy szemlélni, hogy ezek struktúrák. Ez nem híd, hanem ezek vízszintesek, függőlegesek és átlós vonalak, és ebben tessék megtalálni azt a ritmust, ami ebben érdekel. Különben nem jön ez így jól ki. Ismétlés. (hegyi)

Smiley

Smiley

A digitális kultúrának az egyik ilyen áttételes üzenetét kapjuk Istvántól, de ez így, ebben a formában nekem még nincs kész. Azért, mert primér, nagyon direkt. Látok egy fürdőkádat, benne van valami furcsa színű folyadék, gondolom, hogy ez valami fürdősóval dúsított habfürdő lehet, és ennyi. Most, ebben a helyzetben a fürdőkád, maga kiad egy formát, és ez egy érdekes megfigyelés, de önmagában ez a kép elkészítését nem indokolja, valaminek történni kell. Megint azt mondom: mese. Mesélj, István, mesélj! Visszaadom ismétlésre, gondolom, a fürdőkád megvan, szoktál fürödni benne, tessék megoldani azt, hogy ebben elinduljon egy mese: kiskacsákat raksz a vízbe, vagy beleülsz a kádba, vagy behajolsz, vagy odadobod a törölközőt, nem tudom, hadd ne én adjak ötleteket, de ez így önmagában nekem kevés, ahhoz, hogy ezt fotónak nevezzem. Ez csak egy történet felvázolása. Mint tanulmány, tökéletes, mert az ember készít jegyzeteket ahhoz, hogy később majd hogy fogja ezt a problémát megoldani, tanulmánynak el tudom fogadni, de ebben a formában ez nekem nem működik. Az absztrakthoz, amit itt képviselni akarsz, az kell, hogy kevésbé hamar bukjon le az, hogy itt miről van szó. Az absztrakciónak mindig az a lényege, hogy becsapjuk a nézőt, elvisszük az erdőbe, és ott elkezdünk vicceket csinálni, és egyszer csak az ember a fejéhez kap, hogy „jé, ez egy kád, hát nem gondoltam volna”. Itt most ez a helyzet nem áll elő. Ismétlés. (hegyi)

2X

2X

Javítás. Az elemeket elválasztó zavaró vonalat eltüntettem. (Újra megcsináltam a panorámaképet). Erősebb lett a kontraszt és a szín.

Megkaptuk a javítást az elválasztó vonalak kihagyásával, és azt gondolom, hogy ez így egy sokkal erősebb ritmust ad. Ha már absztrakció, és ezt az irányt követjük, ami nem egy rossz irány, akkor ez szerintem egy elfogadható verzió. A másik képnél lemaradt egy csillag, úgyhogy itt most hozzátesszük azt az egy csillagot, ami onnan lemaradt, azt itt kipótoljuk. (hegyi)
értékelés:

Redőnykiütés

Redőnykiütés

Azért tartom ezt egy nagyon jó megoldásnak, miközben nekem a Tetris nevű orosz játék jut eszembe, mert az absztrakció nem áll meg azon a szinten, hogy gyökértelenül lebegjen, ússzon a semmiben. Ez a fényjáték eszembe juttatja Deim Pál nevét, aki nagyon hasonló formákkal dolgozott a festészetben. Nem csak arról van szó, hogy itt találtam valami fényjátékot, és azt akarom megmutatni, hanem a valóságból ezt az átlósan áthúzódó villanykapcsoló zsinórt benne hagyom ebben a mesében, és itt már ettől az egész térbe, korba helyeződik, van egy viszonyítási rendszerünk, alapunk. Ezt egy nagyon jó meglátásnak tartom. Túl sokat nem szeretnék hozzátenni, magáért beszél a munka, egy finom megoldás, és örülök neki, hogy Balázs egy ilyet is megtalál. Ez a ritmusjáték tökéletesen illik erre a leckére. (hegyi)
értékelés:    

Apúliai motívumok 5-8Apúliai motívumok 5-8Apúliai motívumok 5-8Apúliai motívumok 5-8

Apúliai motívumok 5-8
Apúliai motívumok 5-8
Apúliai motívumok 5-8
Apúliai motívumok 5-8

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Megint négy kép, hasonlóan az előzőhöz, a saját élményeimet próbálom elmondani. Az első kép olyan, mintha egy színházi hátteret látnék egy kicsit modernebb darabhoz, vagy egy antik darab modern feldolgozásához. Izgalmas, de nekem olyan, mint egy háttér, itt még nincs sztori. A negyedik kép is olyan, mintha akár Madách Ember tragédiájához lenne egy háttér valamelyik színhez. Érdekes és nagyon izgalmas, de megint csak háttér. A második és harmadik képnél indul el a sztori, egyébként gyönyörű a harmadik kép. Az a struktúra, ami a háttérben létrejön a korlátokkal, és az a meszelődés, ami az egészen rajta van, ez valami fantasztikusan szép ügy. Mégis nekem ebből a négyből a második kép az, ami a legerősebb. Azért, mert itt van egy olyan helyzet, ami ebbe a nagyon finom ritmusjátékba, amit Sándor zseniálisan meglát, komponál és transzponál a maga formanyelvére, bekapcsolódik ez a korlát, és olyan, mintha egy algériai Rómeó és Júlia sztori lenne. Egészen izgalmas hatása van annak, hogy ebbe a nagyon finom pasztellszínű dologba ilyen harsányan bejön az a korlát. Egészen őrületes, és az is feszültséget hordoz, hogy be lehetett volna ezt tenni aranymetszésbe is, vagy középre is, és mégsem oda tette Sándor, pontosan azért nem, hogy ezt a feszültséget a nézőben fönntartsa. Egy új, és nagyon izgalmas arcát ismerjük meg Sándornak, ez megint egy olyan dolog, amiből akár egy teljes kiállítási sorozatot is el tudnék képzelni, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy ezt is megmutatja nekünk. (hegyi)
értékelés:    

habfürdő

habfürdő

Gime, amit észrevettél, az egy jó megfigyelés, nekem ez tetszik, az irány is jó, és végre nem az utcán kódorogsz, de azért azt engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy ebben a ritmusban, ebben a kompozícióban hova van komponálva a kép jobb felső részén lévő nagy üresség? Mint kompozíciós elem fontos, ahogy a zenében a csendnek is szerepe van, de most ennél a szituációnál én azt gondolom, hogy onnan nekem valami most hiányzik. Elhelyezted ezt a kávéscsészét ebben a habban, annyira lehetne odafigyelni, hogy magát a típust nem ábrázoljuk, gondolom, nem fut körbe ez a felirat az egész edényen, tehát ha egy kicsit elforgatod, akkor az kerül a víz alá, és akkor nem annyira zavarja azt a féle játékot, ami egyébként ott létrejön ezekkel a szappanbuborékokkal. Másrészt pedig az ujjaddal odahúzol egy kicsi habot, valamit odarajzolsz, és akkor máris visszahúzza a tömeget. Így annyira a szélére komponáltad ezt a csészét, hogy ott valahogy vissza kellene tudni húzni valamilyen formai játékkal. Az irány jó, biztatlak, hogy ezzel dolgozz még, de tessék odafigyelni a részletekre, ez a kávéscsésze nem mászik el, érdemes kísérletezni. (hegyi)
értékelés:

Hamutartó

Hamutartó

Egyik kedvenc tárgyam.

Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:

2X

2X

Az Erzsébet híd egy részletét variálva lett a 2X.

Jó a meglátás, abban érzek egy kicsi bizonytalanságot, hogy miért van odatéve az a segédvonal, vagy én nem tudom, hogy minek értelmezzem azt a keresztet, ami a képet ketté osztja. Ha ezt az osztást nem jelölöd be, akkor is izgalmas lesz az, amit kapunk, vagy vastagítsd meg, legyen ez egy határozott döntés, hogy én négy képpel dolgozom, és a négy képből jön létre valami. Ez az egyetlen hozzáfűznivalóm, az Absztrakt leckéhez ez egy jó meglátás, a kivitelezésen lehetne még valami csiszolni. (hegyi)
értékelés:

11.11.11-11.11.11

11.11.11-11.11.11

Mindegy nap, mindegy pillanat...

Ez még egy kicsit kevés, Gime. Ehhez még valami kellene. Jó ez a megfigyelés, de ez olyan megint, mintha valaminek a háttere lenne, egy történetmesélésnek a háttere. Ha mint formai játék nézem, van három darab geometriai formánk, két háromszögünk és egy négyszögünk. Ha akár a kubizmust, akár a konstruktivizmust veszem figyelembe, mondjuk egy kör, egy lámpa, vagy valami még innen nekem hibádzik, főleg ebből a nagy flekkből. Viszonyrendszereket kell kialakítani, dolgozz még ezen, de ne dobd el, ne menj más irányba. Egy csillag mindenképpen jár a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

árnyékok a falon

árnyékok a falon

Sok nagy fotós elődöt tudnék mondani, aki ihletadó lehetett ehhez a képhez, nem szeretnék neveket sorolni, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Gime talált most megint valamit. Én ezt megint reménykeltőnek tartom, hogy talált egy villanást és megfigyelte ezt a helyzetet, hogy micsoda, az ember elkezdi forgatni magában, de esztétikailag rendben van a dolog. Izgalmas az, ami kapunk, szép tónusokkal játszik, miközben az egésznek van egy 20-as évek fílingje. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Gime, nem tudom, hogy olvasod-e amiket írok, mert nem nagyon szoktál reagálni, de ha lehet, azt javasolnám, hogy azon kívül, hogy az önportrékkal kellene dolgozz, mert nagyon-nagyon régóta hiányzik nekem ez az irány, azon kívül pedig jó lenne, ha valami mellett megpróbálnád letenni a voksodat, és nem odafigyelni másra, nem elkezdeni megfelelni, hanem elkezdeni élvezni azt, amit csinálsz. Akár ilyen kis formai játékokat is lehet keresni a környezetedben, és egyszer csak ebből elindul valami, hidd el. Kicsit lassíts, és próbáld meg, hogy nem lősz minden mozgó objektumra, mint a rossz vadász, hanem elkezdesz valamiben elmélyedni. Most már elég sok mindenbe belekóstoltál, valami mellett most már le kellene tenned a voksodat, hogy elmélyedjünk a kommunikációban is. (hegyi)
értékelés:    

a Keleti teteje

a Keleti teteje

Gime, értem én, de ez attól válik absztrakttá, hogy technikailag rásegítettél. Nem baj ez, csak akkor a kompozíciónak kell nagyon feszesnek lenni, hogy ilyen kevés elemből létrejöjjön az, amit keresel. Most nem értem, hogy a kép bal oldalán mi történik, ott valahol kifut a kép, de miért pont ott, és miért pont így, miért pont ez. Ha ennyi "miért" kérdés merül föl az emberben, mint nézőben, amikre nem biztos, hogy vannak érvényes válaszok, akkor ott valami a kompozícióval nem stimmel. Azt érzem, hogy ez egy talált kép. Ott voltál a Keletiben, felnéztél, mondtad, hogy „jaj de érdekes a fény!”, megcsináltad. Szuper, de ez egy tanulmány, ez még nem megoldás egy kérdésre, én legalábbis ne érzem annak. A megfigyelés rendben van, úgyhogy egy csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Lucien Hervé emlékére

Lucien Hervé emlékére

Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:    

egy sima, egy fordított

egy sima, egy fordított

Átteszem az Absztrakt leckébe, tudom, abban maradtunk, hogy nem pakolgatunk képeket, de azért annyit engedjetek meg, hogy ha valamit a saját megítélésetek szerint ti szorgalmiba tesztek, azt én beemelhessem leckébe, mert ez az absztrakt leckének egy nagyon jó példája lenne. Olyan ritmusok vannak benne, olyan képi meglátások, amik attól zseniálisak, hogy a valóságban ezekkel a visszatükröződésekkel és a fal mintáival olyat figyelt meg Mariann, ami egy nagyon szép ritmus és dinamika lett. Én ennek nagyon örülök, és kifejezetten azért tartom jónak, mert azt a négyzetes ábrázolást, ami akár az op-art képviselőjének lehet egy képe, nagyon jól oldja az ablakban visszatükröződő körökből létrejött formai játék. Én ezt egy nagyon jó ötletnek tartom akkor is, ha Mariann egy picit becsapott minket, és itt egy grafikai ismétlést hozott létre az alsó és a felső képpel, tehát magát a fölső képet ismételte meg lent. Ez egy jó ötlet pontosan attól, hogy dolgoztatja a nézőt. Köszönöm, ebben a leckében megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Quetzalcoatl

Quetzalcoatl

Régi képem, csak most, a keresgélés alatt került elő.

Valószínű a cím valami indián istenség neve lehet, ennyire nem vagyok ebben otthon. Ez egy nagyon izgalmas kép, tetszik az, amit István itt megfigyel. Finomak a vonalak, bár talán máshova tettem volna az éles pontot. Ezek a leszakadó tolldarabkák, amik a széleknél látszanak nekem fontosabbak. István, egy vallomást kérnék tőled: biztosan van ezen éles valahol? Vagy elmozdult? Mintha sehol nem találnám az éleset, most lebuktál. Mindegy, de erre azért nem árt odafigyelni, hogy legyen valami éles. Hogy itt most maga ez a tollszerelék mozdult el, vagy a kamera, azt nem tudom, ettől függetlenül maga a kép nagyon tetszik, szép ritmus, dinamikus és jó megfigyelés, jó a vágás is, tehát minden egyéb más rendben van. (hegyi)
értékelés:

Vonalak

Utasszállító repülőgép leszállás előtt. A vaskos hídtartó huzalkötegek (Megyeri híd) és a repülőgép által az égen húzott lágy vonalak fényképezésre ösztökéltek.

Leheletnyi problémám van, mégpedig az, hogy ha hozok egy döntést, hogy átlós rendezést csinálok, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezek a vonalak hova kerülnek, mert nagyon kevés képelemmel dolgozom. Ezt utólag nyugodtan lehet rendezni, tényleg csak két milliméter, amit a tetejéből vágunk, és akkor az oldalsó sodrony pont a képhatáron fut ki. Most ez nem teljesen így van. Ezek azért fontosak, mert ezek azok a részek, amikre azért érdemes odafigyelni, mert egy kiállításnál attól válhat valami kiállítási képpé, hogy ezekre az ember odafigyel. Kicsinek tűnő szőrözés, de fontos. Amit Attila itt megfigyelt, az nagyon rendben van, lehet, hogy én feszesebbre vettem volna, és szinte négyzetesre komponálom, hogy ez a repülő kiszoruljon a kép szélére, és jobb oldalból a felhőrészt leveszem, vagy pedig itt lehetett volna alkalmazni azt a komponálási elvet, amit a portrénál, a második önarcképednél alkalmaztál. De a három csillag megvan, köszönöm. (hegyi) értékelés: