A legjobb testvér

A legjobb testvér

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez komoly? Mert viccnek durva, szokták mondani. Laci, ez közhely, szótagolva. A legjobb testvér, mellé téve két gyerekről egy talán pénztárcából előhalászott fotót, és egy csillárdíszt, azaz mint a Grätzer-féle SICC könyvben a szóképes fejtörők, a megfejtés: a legjobb testvér olyan érték, mint a gyémánt. Coelho megirigyelné, de tényleg. Ne már... Valódi érzéseket kérnék. (hegyi)

Még tíz másodperc

Még tíz másodperc

Itt körübelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előző, Szilveszteri hangulatot imitáló képnél, csak ha lehet, még szájbarágósabban elmagyarázva. Ahhoz hogy ez vicc legyen növelni kell az iróniát, ha viszont komolyan gondolod, akkor én azt kell mondjam, hogy ennek a stílusnak az ideje már lejárt. (hegyi)

Bohém Rapszódia

Bohém Rapszódia

A 70-es években volt divat olyan képeslapokat csinálni, ami abban a szocialista időben az átlag melósnak elérhetetlen úgymond buli hangulatot próbált közvetíteni. Konfetti eső drága pezsgővel, ünnepi malac, nem sorolom. Ezek képi közhelyek voltak, de a képeslap kiadó jól fizetett érte és még működött a posta, még küldtek az emberek egymásnak képeslapot. Ez a stílus ez a szituáció mára okafogyottá vált. De! Ez nem jelenti azt, hogy akár múltidézés, akár a giccs értelmezése kapcsán ne készíthetnénk ilyen felvételeket. A szarkazmus, az irónia, a retro indokolhatja ezeket. Na jó, de akkor tessék a teret berendezni, mert most kicsit olyan érzés ezt a képet nézni, mintha egy orvosi boncasztalon lennénk, ahol a boncmester leltároz. (hegyi)

Kikötve

Kikötve

Ezt a képet sem tartalmilag, sem formailag nem tudom értelmezni. Az első lépcső, hogy felismerhető-e amit látunk. Éjszakai hatást keltő felvételt soha nem éjszaka csinálunk, ugyanis szemünk érzékenysége és az a dinamika tartomány, ami képesek vagyunk értelmezni, sokkal nagyobb, mint azt a digitális technika képes visszaadni, még a dia sem, pedig az jóval többet tud, mint a digit. De ez csak a formai kérdés. Egy szorosan körbevágott csónak a semmiben mit akar közölni? (hegyi)

Csendélet sajttal

Csendélet sajttal

Laci, nem akarom ismételni azt, amit az előzőekben már elmondtam, azt gondolom, hogy az lehet a segítségedre, ha egyszerű formákkal, tárgyakkal előbb a kompozíciót próbálod ki, aztán a világítást, majd a színek dinamikáját. És ahogy azt már több csendélet esetében is elmondtam, érdemes lenne tanulmányozni régi mesterek festményeit, hogy mi mivel hozható egy képre, hogy a tárgyak elhelyezése hogyan viszonyul egymáshoz. A csendélet egy puzzle, türelemjáték. (hegyi)

Csendélet dióhéj

Csendélet dióhéj

Ezzel a képpel kapcsolatban Lacival váltottunk néhány e-mailt a tónusok, színhőmérséklet kérdéskörében. De azt gondolom, hogy túl azon, hogy a sárgás tónus indokolt, vagy nem, az én problémám a képpel annak tárgyi világával kapcsolatban van. Mint azt már elmondtam több csendéletnél, lehet logikai és lehet formai a kapcsolódás. Például a körte és alma formailag érdekes, harmonikus rendszert hozhat létre. De mi köze a diónak a káposztához, nos ezt nem értem. De mondhatjuk azt, hogy a dió formája hordoz hasonlóságot a káposztával. De akkor mit keres ott a búzakalász? És akkor még nem beszéltem a giccsbe hajló vázáról. A csendélet lényege abban rejlik, hogy létrehozunk valami belső kohéziót, rendszert, ami formájában és esztétikájában megáll a lábán. Ez itt most nem történik meg. (hegyi)

Önkép Adyval

Önkép Adyval

Laci, a helyszín kiváló. De ha magunk között lennénk, azt mondanám, ez igen elnagyolt gesztussal ide lett baszarintva, oszt csók. Miért Ady? De oké, legyen, de te meg miért bújdokolsz a sarokban? És a képkivágás, a horizont, a belógó izék, az miért? Sok a miért. És nem tudom a választ. Kurva jó lenne az az áttűnés az üveges résznél. Szóval vannak részletek, amik szépek. De oda kellene koncentrálni és mindent, ami nem fontos, igyekezni kihagyni. (hegyi)

Csendélet akttal, Csendélet Adyval, Csendélet könyv + üveg, Csendélet vadászat után, Csendélet terített asztal, Csendélet ollóval

Csendélet akttal

Csendélet akttal

Csendélet Adyval

Csendélet Adyval

Csendélet könyv + üveg

Csendélet könyv + üveg

Csendélet vadászat után

Csendélet vadászat után

Csendélet terített asztal

Csendélet terített asztal

Csendélet ollóval

Csendélet ollóval

Bizonyos szempontból jó, hogy ennyi képet tettél egyszerre fel a csendéletre, mert így látni, hogy mi az, ami közös bennük, így talán ki lehet bogozni a dogot. De mindenekelőtt azt mondom, hogy érdemes lenne klasszikus csendéleteket nézni, főképp festményeket, hogyan is épülnek fel, miket tartalmaznak, milyen tárgyakat, milyen fényekkel, és hogy viszonyulnak ezek, milyen elrendezésben. A leckeleiratnál Demeter szóban is elmondja a maga meglátásait, érdemes talán meghallgatnod őt.

Az első képen ami szembeötlő, az a csáléság, az, hogy a képhatár esetlegesen lett kijelölve. A rozsdaszínek alapnak jók lennének, a fiókos szekrény és az asztal oké. Ha erre találsz egy ízléses tálat és abba gyümölcs kerül, el tudom képzelni, hogy kijöhet jó csendélet belőle. De minek a laposüveg, a petruska, a könyv és szemüveg - ezek így most a néző számára nem dekódolható, hogy hogyan kerültek össze, sem formában, sem színben nem adják ki. A második képen Ady nekem modoros ügy, a laposüveg itt sem működik (formája és színe nem illik ebbe a milliőbe), az alma mintha ottfelejtették volna. A harmadik kép fényviszonyai okán értelmezhetetlenné válik, de új szereplő tűnik fel, a kivasalt borosüveg. Aztán jön egy szép bicska és valami elpusztult szélkakas, mintha a bádogembernek lenne feltálalva. Az utolsó előtti kép iránya jó lehetne, ha ez a poénüveg nem lenne ott (borzalmas tárgy), tehát a hagyma, paprika, talán mág a kukorica is akár beleférne. De az a helyzet, hogy minden olyan erősen szét van darabolva a fénnyel, annyira vakít a nap, hogy azt kell mondjam, maga az időpont megválasztása olyan, ami alkalmatlan csendéletfotóra. Nem lehet a fény-árnyék kontraszttal ennyire szétverni a dolgot - és még a képre rá is van élesítve... ez így nem ad sem kohéziót, sem nyugalmat. Összefoglalva, ezek a képek inkább egy kirakodóvásár hangulatát idézik nekem.

Az utolsó képről nem tudok mit mondani, nem tudom értelmezni. (hegyi)

Estfelé

Estfelé

Van olyan, hogy az ember elforgatja a képkivágást és egy új belső rendet hoz létre, de ehhez az kell, hogy olyan koordinátapontokat találjunk, amik mentén ez az új rend megvalósulhat. Mindenkinek javaslom, hogy Féner Tamás képeit figyelje meg ebben a tekintetben. Itt én nem érzem indokát annak, hogy miért dől a kép. Javaslom Laci, hogy a csendélet leckeleírást tanulmányozd, igyekeztünk a dolgot pontosan megfogalmazni, mi az, ami működik mint csendélet. A kockaburkolat, a baromi kemény árnyékok szétverik ezt az egészet, az ellenfény miatt kopog a kompozíció. Érdemes lenne a klasszikus csendélettel foglalkozni és ha az megvan, onnan elrugaszkodni. (hegyi)

Portré

Portré

Laci, valahogy ezen a képen minden fordítva van, mint ahogy az egy portrénál lenni kellene. Ebben az értelemben ez egy antiportré. A fényekkel kezdem. A háttér falai vakítanak, a portré alanya sötétben, bebukva, erre még a sapka is ráerősít. Az alanynak semmiféle kontaktusa nincs a kamerával, így a nézővel sem. Az öltözék megjelenése esetleges, a zöld mellény olyannyira ordít, hogy szétveri a formákat. Az a helyzet, hogy így ez ott nem megoldható. Azt a fényt, ami a falon van, nem lehet kompenzálni, legfeljebb erős lámpákkal, de akkor se lenne a helyszín optimális, mert annyi biszbasz van, ami szétkalapál mindent, hogy így ez itt nem működhet. Értem, hogy kvaterkázás közben jött az ihlet, de akkor fel kell emelni a feneked és oda kell hívni a kúthoz a modellt, akkor a házfal mint derítőlap esetleg még segíthet is, és szűkebben tartva készülhet egy portré. Ilyen sildes sapkánál vigyázni kell, nem könnyű az árnyékvetését kompenzálni. (hegyi)

mérték

mérték

A gondolat jó, de miért látunk bele az edénybe? A technikával megint van bajom, azt hiszem, hogy érdemes lenne egy kicsit még gyakorolni azt, hogy hogyan alakítunk át egy színes fotót fekete-fehérré, mert az nem elég, hogy azt mondod a képszerkesztőnek, hogy vegye el a színinformációt, mert akkor a középtónusokban probléma lesz. Értem ezt a fajta ilyen demokrata megközelítést, hogy hogyan hozod párhuzamba, filozófiailag rendben van, formailag nincs megoldva. Miközben a kép üzenetével egyet tudok érteni, és izgalmasnak tartom, lehet, hogy ezt hangosan még ki kéne magadban mondani, hogy mit akarsz ezzel üzenni ahhoz, hogy ez formailag is helyre kerüljön, és megjöjjön az, hogy hogyan tudod ezt jól megmutatni nekünk nézőknek. (hegyi)

mondd meg

mondd meg

ki a legszebb?

Nekem ez a fajta ilyen tükör kerettel nem éppen vágykeltő, hanem lelohasztó forma. Olyan, mintha marcipánból lenne csinálva, mondjuk ez megint egy technikai kérdés, nem tudom, hogy mi történt, de talán bemozdult a gép, és utólag lett túlélesítve. Olyan, mintha egy kisebb, és már nagyon erősen tömörített jpg-ből lenne túlnagyítva ez az egész. Elvesznek a formák finomságai. Nem tudom, hogy ez a rózsa porcelánból van-e a Herendi manufaktúrából, vagy valódi rózsa, fel sem tudom ismerni az anyagszerűségét. Sajnos itt megint elvérzik a kép a technikán. Amit még hozzá tudnék tenni az az, hogy ez talán inkább a giccsbe kellene beküldeni, mint a vágyba, mert azt elég jól teljesíti. A környezettel kellene még valamit csinálni, mert a gyűrött kartonpapír ellentmond, ugyanakkor, amit belül látok a kép közepén, az viszont nagyon is teljesíti, a nagymamám vitrines szekrényében voltak ilyen tárgyak. (hegyi)

elmentél

elmentél

Emlék Tőled. Igaz, összetörhet, de mégis mindig megmarad.

Az a helyzet, hogy ebben a tónusban nem nagyon értem, hogy mi történik. A nyakkendőhöz hozzá van kötve a virágcsokor, és mellé van téve a lámpás, együtt vannak a fallikus, és a női formák, mind a két üzenet egyszerre működik, ami nem baj. Technikailag viszont annyira agyon van verve ez a kép, hogy sajnos ez nagyon sokat ront most az élvezhetőségén. Egyrészt, mintha bemozdult volna, és utólag lenne élesítve, másrészt nagyon belementünk ebbe a furcsa szürkeségbe. Nincsen húsa az egésznek, nincs dinamikája, nagyon le lett fojtva a tónus. Olyan erősen, hogy bizonyos dolgokat nem is értek, miközben szolarizációs hatásokat is észreveszek, szóval elég sok minden dolgozik itt, de ezek most nem a kompozíció érdekében történnek, hanem olyan, mintha valamit, amit a helyszínen nem oldottunk volna meg, utána a terepasztalon kezdenénk el boncolgatni. Ezt visszaadom azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy gondolja újra ezt az egészet, és próbálja meg egyszerűsíteni, és közelebb hozni a nézőhöz, hogy értsem, hogy miről akar mesélni. (hegyi)

dáridó

dáridó

Laci, az igazság az, hogy amit képben most mutatsz az olyan mértékben szét van kaszabolva, hogy nem tudok a kompozícióval mit kezdeni. Attól, hogy táncot mutatsz, mert az felismerhető, attól még ez képben egy nem megoldott szituáció. Belóg egy lábfej, furcsán van vágva ez az egész, a másik résznél egy boka van, a környezet nem optimális, úgyhogy ez ebben az állapotban számomra nem hordoz fotográfiailag értelmezhető üzenetet. (hegyi)