Munkák | Page 4 | Látszótér

Szűrés

Cégér

Szimfónia

Tél (javítva)

Szerintem ami az élesítést illeti, megérte a javítást. Ami a horizontot illeti, vagyis nevezzük virtuális horizontnak, még mindig nem értem, hogy miért jó így, de az egy csillag megvan a javításra. (hegyi)
értékelés:

Tél III.

Tél II.

- Te Mama, most ez a leves nem igazán jó.
- Ugyan Papa, mit értesz te a főzéshez.
- Mit? Annyit hogy én eszem... te meg elfogult vagy, mert te főzted.
- Nem vagyok elfogult.
- Ha nem lennél elfogult, észrevetted volna hogy a leves sótlan. Egyszerűen nincs sóérzéked.

- Te meg mindent agyonsózol, nem is érzed az ízét.
- Ha nem érezném az ízét, nem mondanám, hogy nem olyan jó, mint máskor.
- Akkor sózd meg és kész.
- De az nem olyan már, mint mikor belefő a só íze. A tészta meg a hús sótlan marad. Különben is rágós.
- A fejed, az rágós. Ez olcsó marhahús, másikat nem veszünk, spórolni kell.
- Attól még nem kell hogy rágós legyen.
- Bezzeg a háború után megetted volna ezt is szivesen.
- De most nem vagyunk a háború után. Akkor petróleummal világítottunk.
- Hát most elég sok is a villanyszámlánk. Mert folyton égve hagyod a sufniban a villanyt.
- Csak egyszer hagytam égve, amikor a nyulakat etettem.
- Az egy éve volt, már nem is voltak nyulaink.
- De a nagy szürke még megvolt.
- Nem volt meg, mert azt Húsvétkor levágtuk.
- Akkor Húsvét előtt volt.
- Nem kell mindig a hibát keresned. A múltkor a gyerekeket is megsértetted.
- Mikor a múltkor?
- Hát tavaly Karácsonykor, amikor Fa szappant hoztak ajándékba.
- Én csak azt mondtam, hogy biztos keveset fürdünk, azért hoznak megint szappant.
- De már évek óta nem hoztak szappant.
- A születésnapodra is azt kaptál tavalyelőtt.
- Azt én kaptam, finom parfümös illata volt, mint a gróféknál, be is raktam a fehérneműk közé.
- Akik most kétszobás lakásban laknak és mégis mindig felvágnak.
- Nem vágnak fel, csak tartásuk van.
- Felvágnak, mindig is felvágtak. Nekik is sótlan levest levest főztél?
- Akkor még az udvarházban laktak, a leves meg most sem sótlan, csak nincs elsózva.
- De sótlan, nincs sóérzéked…

3 citrom

Az ötlet tetszik, és az a helyzet, hogy engem annyira az se zavar, hogy nem éppen rideg-hideg citromsárgákat látunk. Talán a hátsó citromot elforgattam volna úgy, hogy a jellegzetes csőrösebb vége legyen közelebb felénk, mert az most takarásban van. A világításon viszont annyit finomítanék, hogy a hátsó citrom csúcsfényeiben is megmaradjon a részlet - egyszerűen csökkenteni kell a fénymennyiséget, és akkor nem bukik át a felület. Szívesen megnéznék egy ismétlést, pontosítva a fényeket, mert a kép megérné, ugyanis hordozza azt az érzelmi személyességet, ami elengedhetetlen csendélet esetén. (hegyi)
értékelés:

Moritz II (jav)

Picit feszesebb lett a kompozíció, de ez nem oldja meg azt a problémát, amit az előző képnél leírtam, nevezetesen azt, hogy a környezet megválasztása fontos abban a tekintetben, hogy ne maradjanak egy portré esetében olyan elemek a képen, amik bár jól láthatóak, élesek, de mégis értelmezhetetlenek, és elé tolakszanak a modellnek. (hegyi)

Porté -J-

"Bindzsi" nélkül.

Olvasva a kommenteket látom, másnál is elvitte a fókuszt a világítás. Arról van szó, hogy a figyelmet többféle módon tudjuk vezetni a képen. Élességgel - ami éles, arra figyelünk, azt keressük először. Formákkal, azaz kompozícióval - centrális, aranymetszéses elrendezés, ezeken a pontokon lévő képelemek kívánatosabbak a szemnek. Végül fényekkel - mindig az az első, amire a tekintetünket vetjük, ami a legvilágosabb részlet. Jelen esetben a kompozíció inkább nevezhető dekomponáltnak, az arc és a szemek jobb föntre kerültek, kifelé tekintenek a képből, a mélységélesség legalább 5.6-os blende lehet, tehát a fő motívum végig éles. Nem marad más, mint a fények, és ha megfigyeljük, érthető, miért a melleken időzik a szem, miért oda tér vissza, hiszen néhány fényértékkel világosabb, mint a test egyéb részei, az arc legalább 3 fényértékkel sötétebb. Persze, érthető ez, hiszen az autó ablakán a kinti fény így esik, de a kérdés az, hogy vajon a szerző is ezt szerette volna közölni, a melleket ilyen erősen kiemelni? Kipróbáltam, és azt kell mondjam, hogy az élfények mindenféleképp adnak hangsúlyt a testre is, de ha maszkolással ott picit visszafogunk, az arcnál kicsit kiemelünk, akkor helyrebillen az egyensúly. Ez a fénytani kérdés. Ami a képet illeti, hát... hogy is mondjam, közösségi oldalakon látni hasonlatos képeket, ahol mindenféle élethelyzet megörökítődik, utazás, buli, haverok, de nem azzal a koncentráltsággal, ahogy egy portrét elkészítünk, hanem inkább esetlegesen, ahogy adott szituáció engedi, ahogy a pillanatot elkapjuk. Ezek lehetnek az ismerősi körben sikeresek, mert jellemeznek és illusztrálnak történeteket, de a kívülálló mivel nincs érzelmi kötése, ezért nem tud mit kezdeni vele, mert a személyiségről nem elég fókuszáltan mesél. Jelen képen így, ahogy látjuk, a történet nem biztos, hogy apa és lánya kapcsolatáról mesél. Én ezt mindenképp ismételném. (hegyi)

Moritz II.

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Péntek este volt, ilyenkor minden rendes odáknál elhajlás a program. Pempő bevágta  a belvárosi sérót, a flepni és fésű a farzsebbe – Mutter, van egy kis lóvéd? – szólt be menet közben a szobába.
- Ne igyál sokat kisfiam, tudod Apád is... – de itt elakadt és az emlékezés könnyet csalt a szemébe. – Tessék – egy gyűrött százast nyomott Pempő kezébe – vigyázz magadra.
- Ne rinyálj Muter, én bírom a gyűrődést. – és kifordult a konyhaajtón.

A tuja éppen elment – azistenit – morogta két hegyes sercintés között.
- Van tüzed ? – a szomszédkölyök kezében akkora dekk, hogy a repülő leszáll érte.
- Nincs – morogta Pempő - a seggén még ott a tojás de már bagzik.
- Akkor adj egy bélást – könyörgött a kölyök.
- Menj a francba. Csöpiéket nem láttad? - Pempő pipás volt az anyjára, minek kellett most fatert előhozni. Baleset volt és kész.
- Egy ruppóért megmondom - a kölyök szemtelenül vigyorog.
- Idefigyusz hólyag - de azután meggondolta magát és a zsebébe nyúlt.
- Most mentek el a tujával, Karesz volt vele, egy kicsit koksz volt - és dzsuvás kezét elörenyújtotta.
Na igen, Karesz a gróf, faterja ügyvéd volt. Csöpinek nem volt apja, ottmaradt  a fronton, anyja Kareszéknál takarította az irodát amíg az ügyvéd úr le nem falcolt nyugatra, azóta a meló is ugrott. Csöpi a téren nőtt fel, a galeri vette át a nevelését. Karesznak snassz volt a térre járni, a papa havonta küldte a lét, néha csomagot is nyugati cuccokkal, de most hogy Csöpi kibögyösödött, már Karesz sem volt annyira kényes. De Karesz nem tintázott, még pityókásan sem látta senki.
- Majd jól lerúgom a fejét a toszba, ha hozzányúl - sercintet még egyet Pempő mintegy aláhúzva gondolatait és kihúzta kezét a zsebéből.
- Nesze, otthon lejmolj - a félmarék szotyi a kölyök kezét kitöltötte.
A tuján a legjobb időtöltés szotyizás közben a bigéket stírölni, persze nem a vén szatyrokat hanem a fiatal baba gádzsókat. Nem volt senki érdemleges csak egy buksza  a szomszéd utcából, hátul ült kisírt szemekkel a sarokban.
- Mi van Sacika, dobott a Jocó? - persze a kérdés fölösleges volt, Jocó néha megkalapálta, ha nem hozta a mézet rendesen de soha nem dobta volna.
- Kopj le, vagy szólok az ellenőrnek. - felelt a kis dög.
- Ha akarod, megkokizom - mondta Pempő és kiköpött egy adag szotyihéjat a lépcsőre.

Hosszú a Rákóczi téren úgy bukott be az ajtón mint akit üldöznek.
- Szeva Répás, megkergettek a lyányok? - Pempő kaján hangjában kis irigység csillogott, mindenki tudta hogy Hosszú az egy indián, mert nagy farka van.
- Razzia van a placcon, még az ultisok is letélakoltak. - és szabad kezét nyújtotta Pempő felé, de az utolsó pillanatban mellbe bökte - mellpor - mondta most már ő is vigyorogva - Jé a Sacika szabadnapos, te loptad el?
- Vazze, adj egy slukkot - persze Pempő radarszeme meglátta a zacskóban a vodkás üveget, amit Hosszú a másik kezében szorongatott.
- Kell estére a Csajiba, inkább menjünk be a Maciba, Julika ma ott keccsöl.
Dodo úgyse enged be a Csajiba minket, Otyó úgy megszívatta hogy azóta is szimatszatyorral közlekedik. Otyó a múlt héten egy félüveg savanyú uborkát vitt  a kezében mintha aranyhalak lettek volna, mikor Dodó, a Csaji ajtónálló gorillája  a bejáratnál megállította.
- Mi van benne, alkohol? - kérdezte és nagyon rafkónak érezte magát.
- Koviubi apuskám, házi, a nagyikám csinálta, passzol a virslihez. - Otyó szelídszőke lányos haja egyik szemébe csüngött, eltakarva azt, amelyik csillogott a visszafojtott röhögéstől.
- Add ide - lépett Dodó felsőbbségesen közelebb.
- De nehogy belenyúlj! - mondta most már félmagas hangon Otyi, nem lehett tudni, a sírás vagy a nevetés határán parérozik.
Dodó keze egy pillanatra megállt, mintha egy csöppnyi értelem is villant volna hideg szemében, de egéragya megnyugtatta: nehogy most berinyálj egy pár ilyen suhanctól...  - Jó kis házi koviubi, hogy ezeknek mi nem jut az eszükbe - morogta magának. Letekerte az üveg tetejét és kajakra beszippantotta hatalmas cserpákjával a nagyi uborkás üvegének illatát.
Ekkor már mindenki a robbanás határán volt, de ezt Dodó csak homályosan érzékelte.  Az üvegben a koviubi szalmiákszeszben úszkált és ettől orra-szeme-szája eltorzult, kozmikus pofákat vágott, amin nemhogy röhögni, hanem visítani, vonyítani kellett mindenkinek...
- Á, ma Pista bá a csősz, majd a réváson benyomjuk. - ezzel Hoszzú megindult a tujalépcsőn lefelé, majdnem le is perecelt - na avesz!

Harsogó jókedvvel nyitottak be Mackóba. Juli valóban dolgozott - ma biztos jól lesz megmérve a maláta - a pult mögül pillantott rájuk azzal az álmodozó nagy barna szemével, mint aki azt latolgatja, melyiket válassza kettejük közül.
- Pussz Julis, hova kéred? - nyitott Hosszú és lába közé fogta a zacskós üveget, kezeivel pedig körkörös mozgást csinált Julis didkói felé, mint amikor valaki villanykörtét akarna kicsavarni.
- Hülye - válaszolt Julis nemes egyszerűséggel.
- Csumi, rá se bajsz, már félig mák, Csöpit nem láttad? - Pempőnek mindig is kóser stílusa volt.
Julis szeme pillanatra megült a Pempő nyakán lévő szíváson majd pohármosás közben a sarok felé intett. A "szeparéban" ott ült Karesz olyan közel Csöpihez hogy azt szinte az ablaküvegnek nyomta. Pempőben emelkedni kezdett a pumpa, ez jól látható volt rajta mert halálfejes nehéz gyűrűjét kezdte forgatni a középső ujján.
- Vazze, a csirkét meg ott felejtettük a tuján - bukott át egy széken tapintatlanul Hosszú, aki nem értette meg a helyzet vadnyugati hangulatát.
- Dobok egy rundát - próbálkozott Karesz ijedten, Pempővel nem tanácsos kikezdeni, mert nagyon gyors, egyszer egy pofonlekeverés folyamatában felborított egy üveg sört, de utána még elkapta mielőtt leesett volna az asztalról.
- Viselkedj Karika, mert belelépek a szádba - figyelmeztette Pempő gyűrűtekergetés közben - de a rundát azért nem kummantod el - mondta most már középnyomatékkal.
Karesz megadóan odább húzódott egy araszt, csak Csöpi nem tudta most megsértődjön-e hogy őt meg sem kérdezték, vagy örüljön hogy lekaparták róla ezt a nyálas Kareszt.

- Ezt kapd el, ne a náthát - a söröskupak pontosan Csöpi ruhakivágásába esett. Ez csak Pempő lehetett, ő nagyon király volt snúrozásban.
- Hülye - mondta most már megbékéltebben Csöpi és kígyómozdulatokat tett hogy a söröskupak lejjebb csússzon.
- De egy szinten vagytok - morogta Pempő miközben a pult felé pislantott ahol Julis gyorsan elkapta a szemét róla.
- Menjünk a Viába - csuklott fel merev nézéséből Hosszú.
- Ahhoz kevesen vagyunk - próbálkozott a helyzeten enyhíteni Karesz - ott vannak a zuglóiak.
- Te csak ne szipózz bele a nagyok dógába - úgy látszik Hosszúnak jót tett a vadász mert éledezőben volt.
Csöpi nem bírta tovább, felállt és és macskaszerűen domborított egyet majd behúzta a hasát. Hosszú a lapát füleihez tette a kezét mint aki várja a söröskupak csörrenését a kövezeten.
- Fennakadt... kivegyem? - vigyorgott Hosszú.
- Engedj ki - szólt Karesz felé Csöpi, de meg sem várta hogy megmoccanjon, csak úgy átmászott rajta hogy közben kivillant a rózsaszín bugyija.
Karesz úgy meglepődött hogy szinte lemerevedett mint a kanál, szívesen odanyúlt volna egy pacsi erejéig, de magán érezte Pempő lehelletét.
- Hogy miből lesz a cserebogár! - Hosszú már teljesen ott volt megint a cselekményben.

Körmadarak /részlet/

WHOLE LOTTE LOVE

love ´03

kétszer voltunk egymással
megköltöttelek,
most már mehetsz...

minek a szerelem ide,
mint sün az avarban hemperegve,
felszúrt fölösleges levelek,

ne kutass utánam,
mosakodj meg, menj dolgozni,
több tanácsot nem adhatok...

Jó ez a múltba derengő, elmosott, üvegen átrévedő stíl, amit a kép mutat, engem a vécék sem zavarnak, ha jól sejtem, a Diákszigeten (vagy mi most a neve) készülhetett a felvétel, és lássuk be, a szerelem épp úgy váratlanul tud az emberre törni, ahogy a szükség, és így a párhuzam is érthető, még ha profán is, mert a szerelem nem válogat, az érzések nem megrendelésre jönnek. Szóval a kép jó, ahogy a hórihorgas figyeli, mi lesz ebből, ahogy röpül a dizájnretikül - a kompozíciót azonban nem teljesen értem, hogy miért kell fenn ennyi hely, és ha kell, miért lett lenn ennyire szoros. Mintha céllövésnél alá hordana a puska és ezt kompenzálnánk túl. A vers különálló entitás, jó vers, de azon kívül, hogy szerelemről, kapcsolatról szól, nem sok párhuzamot találok, bár az is igaz, nem kell mindent szájba rágni, de nekem ez az egész azért lehetne szorosabb. Hogy akkor miért mégis a 3 csillag? Mert a vers hangulata, a kép hangulata nálam talált, akkor is, ha csiszolhatóak még. (hegyi)
értékelés:

Moritz

Mivel a képnek érkezett javított változata is, ott lesz bővebb elemzés, itt csak annyit, hogy valós a meglátás, hogy ebből a nézőpontból a lábakkal ez a kép, így, ebben a formában bennem elég szürreális, hogy ne mondjam, South Parkos asszociációt ébreszt, hogy a szegény kutyust valaki mindjárt felrúgja. Tudom, (remélem) hogy nem történt meg ez a valóságban, de az hogy a szegény kistestű állat a sok láb között mit keres, miért ez a kép lett kimerevítve az ő élettörténetéből, az nem jól dekódolható. (hegyi)

Portré M

A kommentároknál a technikáról már beszéltünk, a rádióadásban pedig a fejből kinövő cipőmasniról, itt most csak röviden ismétlem magunkat: egyrészt a részleges életlenítés, ami itt is fellelhető, szerintem csak másodlagosan a jpg tömörítés hibája, pontosabban a jpg hiba buktatja le azt, hogy körbe lett a lány rajzolva és ami a körön kívül került, az lett eléletlenítve. Ezt én nem tartom célravezetőnek, az élesség a valóságban nem körformában működik, hanem szeletben, erre érdemes lenne odafigyelni, hogy ha már manipulálok, akkor azt tegyem úgy, hogy vagy teljesen ellentmondjon a valóságnak, ne is akarjon hasonlítani rá, vagy próbálja azt megközelíteni. A másik a kompozíció. Én biztos lejjebb mentem volna a kamerával, hogy ne legyen ez a felfelé tekintő dolog, hanem egyenesen a szemembe nézhessen a modell, nekem az erősebb üzenet lenne. Ami a lábakat illeti, nem az a gond, hogy szerepelnek a képen, mert szerintem lehet olyan kép, amin a lábak is ott vannak, csak akkor ez legyen egy határozott döntés, hogy a lány kalimpál a lábaival. De ha félreérthető, ha hajmasinak is nézhető, akkor az nem jó. Tehát ne a fejből bújjon ki, hanem legyen határozott láb. Megérné majd alkalmasint, ha az időjárás már engedi, ismételni ezt a képet, mert a modell kitűnő. (hegyi)
értékelés: