nézem, a tablóképen
neved mellett nincs jel,
élsz valahol, úgy lehet,
míg az én nevemnél
láthatatlan a kereszt,

a sors a kezünket
egymásba fonta,
s felelőtlen szülőként
két éretlen gyermekét,
védtelen magárahagyta,

vagy negyven év telt így
- súlyos idő - nincs bíró,
ki itélne már felettünk,
nincs felelős tettünkért,
melyet el sem követtünk,

de milyen büntetés
lehetne annál nagyobb,
mint amelynek terhe
negyven évig nyom
és sohasem évül el,

talán ha ismét látlak
és fogadod szemembe,
hogy megváltoztál, tudom
hazudsz, de csalóként
könnyebben szeretlek.

..

Lehet, hogy az én áttételező képességemmel van a baj, a nagy hideg vagy az elhúzódó tél az oka, nem tudom, de én itt a rezonanciával nem tudok mit kezdeni, hogy mi rezonál mire. Jó hangulatkép, amit kapunk, érdekes a meglátás, bár itt is azt tudom mondani, hogy távolságtartónak érzem azt, ahonnan a kép készül, tehát a kamera nézőpontja most ahhoz, hogy térképszerű legyen a sok papírszemét, nem elég magas, ahhoz pedig, hogy érzelmileg közelebb kerüljünk, a kamerával is közelebb, azaz lejjebb kellett volna menni. Drága Robert Capa hogy megmondta ezt a közelséggel... (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem van tárgyfotó leckénk, abban ez nagyobbat szólna, mint fény és árnyékban, de a vágás most is lötyögős, ahogy a hajós képnél is. Most akkor vagy bekapcsolod a felső régiót és ott értelmezhető formákat adsz, vagy a keret felett a sötétbe vágsz, hogy robbanjon az a kar, ami felnyúlik a jobb felső sarokba. Szóval a lényeg: a kép a képben, a keret a keretben tömegében most úgy néz ki, hogy valahogy megvan, de lehetne jobb is, mondjuk például a jobb oldal, ahol a ház fala végetér, érdekesebb, mint a bal oldal, ehhez képest üres része. Ha ez nálad lakik ez a néni, akkor kérek ismétlést. Ha nem, akkor egy csillag a szobornak, mert leckemegoldásnak nem érzem olyan nagyon frappánsnak. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy hol járunk, gondolom ez vagy valami kikötői helyzet, vagy akár hajó is lehet, ahol egy rakodómunkásnő mereng, pihen, figyel valamit. Nem teljesen értem a kompozíció lényegét, hogy most akkor végül is feszesek akarunk lenni - erre utal a szűk felső térrész a hajótest viszonylatában - vagy tágabb teret mutatunk, amire a két szélen meghagyott rendetlenség utalhat. Mindkettőnek lehet értelme, de most így, ahogy ez megjelenik, nem tudok dönteni, mi volt a cél, esetlegesnek érzem a vágásokat. Ami a leckemegoldást illeti, ha nagyobb tér lenne hagyva és a munkásnő magánya jobban érezhető lenne ezáltal, akkor azt mondom, oké, vágyik valamire, elmenni innen, el, a nagy vízre, vagy haza - na de most hogy mire is vágyik, az nem látható, csak képzelhető, mert a térből nem kapunk mankóként utalást erre. Tehát ez is arra utal, hogy bizony a kompozíció az, ami helyre tudja tenni az üzenetet, és ez itt most nem történik meg pontosan. (hegyi)
értékelés:

Ez ilyen szürreális szociofotó, új terület lehet, az ilyen sci-fi szocio, hogy hogyan kerül ez a ló ebbe az UFO környezetbe nagyon furcsa világítással, talán buszmegálló lehet ez az építmény, de érdekes az egész. Nagyon jó a ritmusa, nagyon jó a tömegelhelyezés. Egyetlen egy kérdés, amit itt valaki írt a kommentároknál is, hogy mi lenne akkor, ha ennek nem lenne meghagyva a teteje, ha nem lenne ott az a levegőrész. Magritte jut eszembe erről a képről, de ő egyszerűbben fogalmaz. Ha letakarod a fölső részt, akkor lenyugtatod a kompozíciót, és üvölteni fog az egész, annyira erős lesz szerintem, egyetértek a hozzászólásnál Bojtár Tamással. De megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Laci, hasonló dolgot tudok elmondani neked, mint amit elmondtam Mariannak is. A számítógépes játék izgalmas, biztos ezzel sokat kellett dolgozni, és én abszolút elismerem azt a munkát, amit látok, ez egy jó ritmus, mondjuk azzal a kiégett jobb fölső sarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, ott én vigyáztam volna, hogy megmaradjunk valamilyen tónusrenden belül, de azt javasolom, hogy valamit hagyjuk már meg a fotóból. Egyrészt én nem vagyok grafikus, másrészt, én leelemezhetem kompozícióban úgy, mintha ez egy fotó lenne, de nem az. És a 17-es Absztrakt lecke is a fotóról szól. A fotogram is fotó, fototechnikai eljárás, ezt azért teszem hozzá, mielőtt fölmerülne, hogy de az is tulajdonképpen csak egy árnyjáték. Laci, én szeretném kérni, hogy ezt a leckét a fotó eszközeivel oldd meg, másrészt az első három leckénél volt egy beköszönés, aminek nagyon örülök, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, de azzal sem, hogy adósunk vagy az első három leckével, attól függetlenül, hogy elfogadásra került. Jó lenne, ha többet kapnánk belőled, ne rohanj most előre, időnk, mint a tenger. Ülj le egy kicsit ide közénk, és mesélj egy kicsit magadról az első három lecke által, ne fussunk most sehova. (hegyi)

"Álom" c. lecke még nincs - de majd lesz...

Nem vagyok álomfejtő, sem analitikus, de nagyon érdekes az a világ, amit mutatsz, férfiálom, erotikus és szomorú is. Hisz kiterítenek úgyis, hiába minden, de mégis felébred a vágy és álmunkban kergetődzünk szénakazlak rejtekében, ahol ölve ölelve üvöltve szeretünk, akár utoljára, csak még egyszer, csak most még, amíg lehet, mert jön a fiatalabb, szebb és erősebb, mert elkerülhetetlen az összeütközés, a megmérettetés, de ölelni úgy senki se tud, ahogy az öreg bika, miközben az asszonyállat sem lesz fiatalabb, de álmunkban megtörténhet a csoda, vissza a Balaton partjára, vissza az időben, a kifehéredett haj újra gyászfekete sörényként lobog a szélben, nincs sörhasunk és feszesek a mellek is, az egyesülés utáni csönd a birtoklásé és nem az elmúlásé, nem a szomorúság üvölt, hanem a büszkeség, nem, még nem akarok felkelni, még hagyj aludni, álom, ne menj, ne, inkább átfordulok a másik oldalamra, büszkén hanyatt, hadd táncoljon a hasamon a napfény, nyújtózom, hisz enyém a világ, még akkor is, ha ez is csak egy álom, ha a reggel ördöge kíméletlenül rántja le a takarót, ha nincs is már mellettem az az álomlény, az, aki megigézett a szénakazlak titkos menedékében, ha nincs is határtalan és elfogyhatatlan erő már a testben, és nem nyitom ki a szemem, csiklandozzon csak a napfény, hisz visszajött, itt van újra, csak velem, és csókol mindenütt, és... és az óra másodszor is csönget, a takaró a földön, Bodri ébreszt, körbenyal, nincs ölelés, nincs hódítás, nincs bikaszarv, csak a hólyagunk feszít és nem a vágy. Hol a papucsom? (hegyi)
értékelés: