Két problémám van ezzel a képpel. Az egyik, hogy ez nem akt. Akkor sem, ha a szobor egy meztelen férfi szobra, még úgy sem, hogy a fényviszonyok megválasztásával azt a hatást akarod elérni, mintha tényleg élő ember ülne a parton. A szobor és az élő test nem ugyanaz a kategória. A másik problémám, hogy ez a fentről lefelé kommunikálás, tehát a kamera nézőpontjának megválasztása nekem nem zen, mert a zen nekem nem alá-fölérendeltségi viszony, hanem mellérendelés, egyenrangúság. Vagyis egyszerűbben fogalmazva nem tudok közel kerülni érzelmileg ahhoz a szobor szemponthoz, amit a szobor alkotója és a térben elhelyező kerttervező érzett, nem kapom meg azt az élményt, hogy ő hol van, mit láthat, mekkora teret vagy falat vagy folyót vagy mezőt, tehát épp az út, a tér és a tértömeg az, ami nem jön át most a képen. Mint szobor fotó ha ez egy picit korábban készül, és mondjuk egy nagyobb fehér kartonnal kap egy kis derítést, hogy a formaisága élő maradjon, akkor egy jó szoborfotó lehetne. Ismétlést kérek, ha lehet, eldöntve azt, hogy ez most tárgyfotó, vagy valami elvontabb üzenet akar lenni. Az aktot pedig tessen megcsinálni aktban. (hegyi)