20. Akt

Pihenés

Ennél a képnél teljesen egyet tudok érteni a kompozícióval. Talán a tónusok azok, amiknél picit emelnék, hogy a térbeliség még jobban megmutatkozhasson. Viszont itt is van egy olyan technikai probléma, ami a tájképednél is volt, hogy a tónusváltásnál olyan, mintha körbe lenne ollóval vágva, a váll vonala ahogy találkozik a háttér sötét tónusával, ott van egy éles kontúr. Ennek utána kéne menni, mi okozhatja, mert minden egyéb rendben, de ez "báncsa" a szemem. Gratulálok a képhez, a kettő együtt is, meg külön is izgalmas, értékes, időtlen alkotás. (hegyi)
értékelés:

Várlak

Ma két önaktot hoztam nektek, a két kép arról mesél számomra, hogy ugyan azt a testet mennyire másképp lehet ábrázolni és milyen hatalmas szerepe van a fotós szándékénak, abban, hogy mit akar láttatni .

Külön köszönet illet a két képért, mert valóban nagy különbség van a két kép között. Én külön elemzem őket. Kedvelem ezt a 70-es évekbeli hangulatot, ami a tónusoknak és színvilágnak köszönhető. A képnek története van, nekem egyfajta lolita-történet, és ha innen nézem, akkor a cipő is értelmezhető, viszont ha van cipő, valahol, akár az ágyon, akár a talán kabát, talán köpeny helyett is lehetne valami ruha. Ez, ami most a modell kezében van, ez határozatlan, bár az esése szép, de jellegzetesebb valami kéne, ami ellenfényben is megél. Vagy, ha csak drapéria, akkor viszont nem kell a cipő. Egyébként is nehéz dolog minden fehérnemű, ékszer, akármi, ami fenn marad a modellen, mert ezzel könnyen a playboynyuszis világba csúszunk. Szóval bár érzek némi bizonytalanságot azt illetően, mi a szerepe a kiegészítőknek, de összességében ez egy igen jól sikerült önakt. (hegyi)
értékelés:

Oldalirány

Köszönet Zsófinak a képért. Szépek a formák, az ívek, és az is jó ötlet, hogy mindezt szembe szeretné állítani a test kiszögelléseivel. Örülök annak is, hogy a drapériákra is figyeltél. A vágásoknál van mit fejleszteni, de mondom, ez nem hiba, ráadásul semmi sincs kőbe vésve. A lábbal kezdem. A térdnek meg kéne lennie, ,mert a vágással pont azt az ellenpontozó hatást gyengíted, ami az így létrejöhetne a háromszög és az íves formák között. A lábfejjel is az a helyzet, hogy ha vágunk, annak valamiféle szerepe kell legyen, miért és hogy hozunk létre torzót. Kerülni kell, hogy orvosi vágás hatását keltse, vagy azt, hogy nem volt hely, ezért jobb híján vágunk. Még egy dolog, ami a tónusokat illeti: a FF konverziónál arra kell figyelni, hogy a középtónusok, a lágy és tompa szürkékből minél kevesebb legyen, inkább átmenetek, jöjjenek létre. Magyarán minél kevéssé legyen szürke az egész. És az utómunkában az is kérdés, hogy milyen tömörítés jön létre, hogy a tónusok átmenete mennyire lépcsős - itt a combnál van valami ilyesmi. Mégis, mindennek ellenére ez egy hangulatos kép, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Éltető víz

Formai és kompozíciós értelemben semmiféle kérdésem nincs, minden jó, a kép kifejező és finom - lenne, ha az utómunka nem vinné el ennyire. Egyrészt alapvetően nagyon be van bukva minden, alig kivehetőek a részletek. És persze megnéztem PS-ben, hogy mi lehet ez mögött, amiért ennyire afroamerikaira vitted az egészet, és látom, hogy a helyszínnel akadhatott problémád. Igen, ez nem egyszerű, sokan vagyunk, akinek nincs külön műterme, a lakásban kell megoldani mindent. Ilyenkor azt javaslom, hogy kell keríteni textileket és azokat fellógatni valahogy, nyilván konkrét ötletet csak a hely ismeretében lehet mondani, de azt ki kell valahogy találni, hogy ne a kép roncsolásával kelljen megoldani, hogy ne legyen civil tárgy a háttérben. Ugyanis egyrészt a zuhanyfejből jövő víz hiányzik, másrészt a bőrön lévő vízcseppek így most túl kopogósak, elveszítik a víz jelleget. Hát, tudom, nem könnyű. (hegyi)
értékelés:

Mez-telen

Természetes fényben a teraszomon készült a kép, Canon 700D, 50 mm. Szeretek üveget használni fotózás közben, mert érdekessebbé teszi azt, ami mögötte történik.

Kedvelem ezt a képed, mert van benne üzenet, mert érzékeny munka, tetszik a tónusvilága is. Két megjegyzés: az egyik, hogy valószínű forgattál rajta, így egy pici sávnyi maradt balra fenn, ami nincs levágva. A másik a fej fölötti tükröződés, ott lehet, hogy ha picit a tónusba belenyúlsz, visszább hozod, akkor nem viszi el a figyelmet ennyire. De abszolút jó irány, tetszik. (hegyi)
értékelés:

kapcsolat

Mondok valami durvát. Az orr fölött és a szem alatt vágnám. Csonkolás, igen. Mert akkor nem zavarna az, hogy hiteles-e ez így, vagy sem, benne vagy-e az ellazulásban vagy sem, akkor valahogy ez az egész átértelmeződhetne. És keményebbre venném a fényeket, kopogósra. Mert hát ez az ellazulás kemény meló, és ezt a keménységet a kezeid mutatják is, nyista relax, csak koncentrálás, kurvára akarom már a nyugalmat, de annyira, hogy a körmöm beletörik. Szóval hát valami ilyesmi. De mindezt figyelmen kívül hagyva, amit próbálok itt nyökögni, ez egy fontos lépcső az utadon, értékelem. (hegyi)
értékelés:

Függönynél

Ez egy finom és elgondolkodtató kép, nincs sok minden, amibe bele tudnék kötni, talán csak annyi, hogy a száj szélébe, és a szem fehérjébe kicsit bajos, hogy belelóg a függöny. De ez nem von le annak az erejéből, őszinteségéből ahogy a kamera elé állsz, és a magad szubjektív megjelenését általános érvényű üzenetté formálod. (hegyi)
értékelés:

Strand

Strand

Hát, aktnak nem tudom látni, mert hogy annyira roncsolt a test, hogy ember legyen a talpán, aki kihámoz belőle bármit. Ha ez egy mozgatható objektum lenne, persze egy valódi aktmodellel együtt már érdekes képi összhatások lennének elérhetők, de így önmagában ebből a szobor méretéhez képest túl korrekt távolságtartásból a dolog nem tud személyessé válni, leíró jellegű marad, leltári tárgy. Érdemes lenne vele foglalkozni, de nagyobb elmélyüléssel, hogy mit is szólít meg benned ez a tárgy. (hegyi)

Részlet

Részlet

Csak kísérleteztem.

Lépésről lépésre lenne jó haladni abban, hogy mit kezdjünk a testtel. Nem kell egyből mindennek sikerülnie. Kisebb falatokban a dolog felépül és eléred azt a tapasztalati szintet, ahonnan már az önkifejezésben használni fogod tudni a test formáit. Kezdjük azzal, hogy aktnál fontos a hőmérséklet. Hidegben libabőr van, és ha nem azt akarod kifejezni, hogy valami mennyire hideg, rideg, embertelen, akkor kerülendő, mert a néződ kezd el fázni. A másik kérdés a világításé. A surlófény kiemeli a bőr struktúráját, ami jó lehet, de a bőrhibákat is, ezt retussal utómunkában kell akkor majd javítani, tehát mérlegelendő, mennyire viszed el a fényt érintőbe. De a legfontosabb, hogy egyelőre nem csinálnék színes aktot, mert az a lépés szerintem akkor lehet fontos, ha a FF már megvan. Ugyanis nehezebb a színesnél elérni, hogy ne legyen primer a közlés. Szeretném, ha folytatnád. Ja és a libabőrhöz még egy általános tanács, hogy aktfotó előtt a modellnek 20 perccel kb már le kell vetkőznie és olyan köpenyt venni, ami nem hagy nyomot a bőrön, a bugyi, a gatya gumija, a melltartó pántja, szóval ezek a nyomok nem jók, ha megmaradnak. (hegyi)

Vágyálom

Vágyálom

Na, ezzel sokkal jobban egyet tudok érteni, mert nem láp át egy határt a dolog. Tudod mi húzza vissza? A nő szeme. Az tart meg, mert amúgy ha az nem ilyen jó, akkor a pasi vágya sok lenne. Ha jól értem, akkor ez arról szól, hogy a férfi fantáziál, és a nő megjelenése nem a valóságot akarja mutatni, hanem ami a fejében épp lejátszódik, hogy a vágy tárgya képzeletben megjelenik és megérinti. Ez jó gondolat. A vágás az például, ami ezt egyértelművé tenné, azaz a nő keze most vágva van, és bizonytalan hogy simogat vagy húz magához, és az is lehet, hogy jobban el kellene a szájat takarni, hogy a szemek még hangsúlyosabbak legyenek. Ami bizonytalanná tesz, hogy ha nem a konkrét helyzet, hanem az álom a lényeg, akkor mi az, ami álomszerűvé tehetné, mi erősíthetne erre. És azt gondolom, hogy lehet ez drapéria, lehet a tónus, hogy a férfi legyen a konkrétabb, a nő meg álomszerűbb, nem tudom, ezt még ki kell gondolni. De ez az irány valóban inkább akt, mint az előző bugyis. Ha, akkor ahogy itt, úgy kell belül maradni a határon. (hegyi)

Szerelem

Szerelem

Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.

Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.

Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)