20. Akt

kapcsolat

Mondok valami durvát. Az orr fölött és a szem alatt vágnám. Csonkolás, igen. Mert akkor nem zavarna az, hogy hiteles-e ez így, vagy sem, benne vagy-e az ellazulásban vagy sem, akkor valahogy ez az egész átértelmeződhetne. És keményebbre venném a fényeket, kopogósra. Mert hát ez az ellazulás kemény meló, és ezt a keménységet a kezeid mutatják is, nyista relax, csak koncentrálás, kurvára akarom már a nyugalmat, de annyira, hogy a körmöm beletörik. Szóval hát valami ilyesmi. De mindezt figyelmen kívül hagyva, amit próbálok itt nyökögni, ez egy fontos lépcső az utadon, értékelem. (hegyi)
értékelés:

Függönynél

Ez egy finom és elgondolkodtató kép, nincs sok minden, amibe bele tudnék kötni, talán csak annyi, hogy a száj szélébe, és a szem fehérjébe kicsit bajos, hogy belelóg a függöny. De ez nem von le annak az erejéből, őszinteségéből ahogy a kamera elé állsz, és a magad szubjektív megjelenését általános érvényű üzenetté formálod. (hegyi)
értékelés:

Strand

Strand

Hát, aktnak nem tudom látni, mert hogy annyira roncsolt a test, hogy ember legyen a talpán, aki kihámoz belőle bármit. Ha ez egy mozgatható objektum lenne, persze egy valódi aktmodellel együtt már érdekes képi összhatások lennének elérhetők, de így önmagában ebből a szobor méretéhez képest túl korrekt távolságtartásból a dolog nem tud személyessé válni, leíró jellegű marad, leltári tárgy. Érdemes lenne vele foglalkozni, de nagyobb elmélyüléssel, hogy mit is szólít meg benned ez a tárgy. (hegyi)

Részlet

Részlet

Csak kísérleteztem.

Lépésről lépésre lenne jó haladni abban, hogy mit kezdjünk a testtel. Nem kell egyből mindennek sikerülnie. Kisebb falatokban a dolog felépül és eléred azt a tapasztalati szintet, ahonnan már az önkifejezésben használni fogod tudni a test formáit. Kezdjük azzal, hogy aktnál fontos a hőmérséklet. Hidegben libabőr van, és ha nem azt akarod kifejezni, hogy valami mennyire hideg, rideg, embertelen, akkor kerülendő, mert a néződ kezd el fázni. A másik kérdés a világításé. A surlófény kiemeli a bőr struktúráját, ami jó lehet, de a bőrhibákat is, ezt retussal utómunkában kell akkor majd javítani, tehát mérlegelendő, mennyire viszed el a fényt érintőbe. De a legfontosabb, hogy egyelőre nem csinálnék színes aktot, mert az a lépés szerintem akkor lehet fontos, ha a FF már megvan. Ugyanis nehezebb a színesnél elérni, hogy ne legyen primer a közlés. Szeretném, ha folytatnád. Ja és a libabőrhöz még egy általános tanács, hogy aktfotó előtt a modellnek 20 perccel kb már le kell vetkőznie és olyan köpenyt venni, ami nem hagy nyomot a bőrön, a bugyi, a gatya gumija, a melltartó pántja, szóval ezek a nyomok nem jók, ha megmaradnak. (hegyi)

Vágyálom

Vágyálom

Na, ezzel sokkal jobban egyet tudok érteni, mert nem láp át egy határt a dolog. Tudod mi húzza vissza? A nő szeme. Az tart meg, mert amúgy ha az nem ilyen jó, akkor a pasi vágya sok lenne. Ha jól értem, akkor ez arról szól, hogy a férfi fantáziál, és a nő megjelenése nem a valóságot akarja mutatni, hanem ami a fejében épp lejátszódik, hogy a vágy tárgya képzeletben megjelenik és megérinti. Ez jó gondolat. A vágás az például, ami ezt egyértelművé tenné, azaz a nő keze most vágva van, és bizonytalan hogy simogat vagy húz magához, és az is lehet, hogy jobban el kellene a szájat takarni, hogy a szemek még hangsúlyosabbak legyenek. Ami bizonytalanná tesz, hogy ha nem a konkrét helyzet, hanem az álom a lényeg, akkor mi az, ami álomszerűvé tehetné, mi erősíthetne erre. És azt gondolom, hogy lehet ez drapéria, lehet a tónus, hogy a férfi legyen a konkrétabb, a nő meg álomszerűbb, nem tudom, ezt még ki kell gondolni. De ez az irány valóban inkább akt, mint az előző bugyis. Ha, akkor ahogy itt, úgy kell belül maradni a határon. (hegyi)

Szerelem

Szerelem

Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.

Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.

Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)

Puttó letaszítása

A fotó nem új, de eredetileg is e gondolat, az ijedt meglepődés, meglepetés (felismerés) inspirálta. A közlésre az elhatározás ami újnak mondható... Talán érthető a többi.

Titkos játék

Titkos játék

Nagyon örülök annak, hogy valaki elkezd ezzel a leckével foglalkozni, és az is fontos, hogy nem a könnyen bejárható utat választja a szerző, hanem egy férfi aktot mutat. A képet én most egy tanulmánynak fogom fel, abban az értelemben, ami egyrészt magának a póznak is a tanulmánya, másrészt pedig a világításé is. Nagyon szépek a tónusok, de talán a csúcsfényekből – a vállnál és a deréknál – kevesebb is elég lenne. Nézd meg, ha az ujjaddal ezt a két részt letakarod, akkor egyből elkezd élni a hát, és ami igazán izgalmas, az a hátnál kezdődik, azt lássuk be. Azok a surlófények adják meg az egésznek a struktúráját és a dinamikáját, azt, hogy ez a modell innen bármikor felpattanhat, miközben egy nyugalmas pozíciót keres, és ennek az ellentéte, ennek a dinamikája az, ami ezt a képet mozgatja. Ami a csípőt illeti, és a fenék részt, hát, azt gondolom, hogy az is attól válik furcsává, és itt olvastam azért a kommenteket, ahol ennek a többiek is adtak némi hangot, ez szintén a világítás kérdése, ha a deréknál kevesebb fényt kap, akkor más hangsúly kerül a fenékre, és akkor már nem biztos, hogy ennyire furcsának hat a félig kifordult póz. Ugyanis értelmét kell találni annak, hogy miért is ebben a pózban készül el egy kép, és nagyon szép az az ellentét, ahogy a test ellentétes oldalait mozgatod meg, tehát a jobb lábat és a bal vállat, és ez egy jó ritmus. Ebben a képben, ami nekem nagy kérdés, az a világítás. A másik kérdés: a fejnél lévő kéz olyan furcsán csonkolódik. Arra azért figyeljünk, hogy ha csonkolunk, akkor inkább futtassuk ki képhatáron kívülre egy testrészt, mint ahogy ezt a lábnál megtetted, de így, hogy képhatáron belül marad, és takarás miatt csonkolódik, így már anatómiai problémát vet fel. Úgyhogy azt mondom, hogy dolgozz ezzel tovább, van mit javítani, de megadom a 3 csillagot, mert jó érzékkel dolgozol az akttal, ami csak látszólag könnyű dolog, a valóságban azért ehhez kell kurázsi. (hegyi)
értékelés:

AmorfHegyi Zsolt-2013.04.21. 10:28Hegyi Zsolt-2013.04.21. 10:28Hegyi Zsolt-2013.04.21. 10:29Hegyi Zsolt-2013.04.21. 10:29

Amorf
Amorf
Amorf
Amorf
Amorf

Miről szól az akt? Egy emberi test tanulmányozásáról? A szépség dicsőítéséről? A realitások megmutatásáról? Mitől jó egy akt? Ha egyszerre ébreszt vágyat, mutatja meg a időtlennek tűnő emberi test csodás arányait, a tökéletességet, a feszes bőrt, a csodás izmokat, inakat? Az akt egyenlő a szépséggel és a tökéletességgel? Mi van ha én nem vagyok tökéletes? Még mindig nem tudom mi az az akt.

Le a kalappal Éva előtt abban a tekintetben, hogy következetesen halad egy úton - még akkor is, ha ez számára sem biztos, hogy tudatos -, és nagyon határozott lépéseket tesz az önmegismerés feladatában. Ráadásul nagyon örülök annak, hogy nincsenek előítéletei a feladatokat illetően. Ez azért jó, mert nem jelenti azt, hogy nincsenek előképei, vagy gondolatai, vagy megfigyelései, tulajdonképpen ezekből építkezik, és én ezt nagyon fontos útnak tartom. Sőt, talán fontosabbnak tartom annál, hogy mi a végeredmény. Ebben a tekintetben a közös problematika nekem az, hogy hogyan is vágunk egy-egy történetet, tehát, hogy mibe vágunk bele, mint forma, és mit hagyunk meg. Hozzám legközelebb a 3. kép áll, a maga teljesen absztrakt nézőpontjával és kimetszéseivel. Még egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet, mindamellett, hogy a legnagyobb elismerésem az alkotónak, hogy a 4. képen vannak olyan gyűrődések a bőrfelületen, amik adódhatnak műtéti sérülésekből, én is begyűjtöttem már ilyet, de adódhatnak abból is, amit a fehérnemű csinál (gumírozás), ami képes úgy megnyomni a bőrt, hogy idő kell ahhoz, hogy a bőr kisimuljon. Erre minden egyes helyzetben, amikor aktfotózásról van szó felhívom a figyelmet, tökéletesen mindegy, hogy ki a modell, akár magunk, akár valaki modellel dolgozunk, hogy érdemes arra időt szakítani, hogy egy laza öltözéket vegyünk fel, akár csak egy házikabátot, és ezektől a gumírozott szerkezetektől, fémcsatoktól megszabaduljunk, hogy ezeknek a lenyomatai már ne legyenek a bőrön. 10-15 perc alatt megtörténik ez a kisimulás, és utána nem kell majd ezzel különösebben vacakolni. A mellnél a melltartó, a bugyi széle meg tudja nyomni a bőrt, és nem esztétikusan jönnek létre ezek a formatorzulások. Visszatérve a képsorra, nagyon izgalmas ez az egész, a kötött forma mellett is nagyon felszabadult üzenetsor. Arra szeretném bíztatni Évát, hogy folytassa ezeket a megfigyeléseket. A továbblépés az egyrészt az elmondott technikai felkészülésnél fog bekövetkezni, másrészt pedig annál, hogy az egyes formák, mint geometriai üzenetek hogyan kerülnek a képre, mit hagyunk le, mit emelünk be, hol határozzuk meg a képhatár általi vágásokat. Mindenféleképp szeretném bíztatni Évát, hogy mindazzal együtt, hogy ez a képsor nem tökéletes, de fontos az üzenete. Úgyhogy a 3 csillag megvan.
   És még valamit hadd mondjak, mert itt felmerült egy kérdés a kommentároknál az aktot illetően, hogy mi az értelme, vagy hogy egyáltalán mi a szerepe, hogy ez vajon tényleg csak annyi, hogy kielégítsünk valamilyen kukkolási, megfigyelési vágyat, vagy más a cél? Én azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy mi a különbség az akt, a szex-kép, az erotikus fotó és a pornó között. A különbség itt rejtezik, hogy milyen céllal, milyen esztétikai megfejtéssel készülnek a képek. A pornónak, a szex-képeknek, az erotikus fotózásnak az első fő ismérve az, hogy primeren ki akar hozni a nézőből olyan ösztönöket, olyan vágyakat akar kielégíteni, amik abszolút elsődleges ügyek, tehát kielégülésre szolgálnak, ennek tulajdonképpen eszközei. Ha egy szóval akarom megfogalmazni, akkor a pornó, vagy a szex-kép, az eszköz. Az akt tökéletesen más megközelítés. Az akt nem vált ki és nem elégít ki primer vágyérzetet. Ott a testről van szó, formákról van szó, líráról van szó, és az aktnál, függetlenül attól, hogy mennyire szembesítő erejű egy aktfelvétel, mert ez is abszolút elfogadható, mindezzel együtt a fő szerep az esztétikáé. És az esztétika nem azonos, az adott kor elvárásával, divatirányzataival. Nézzük meg a reneszánsz kort, hogy mi volt az ideál, nézzük meg a mai kort, hogy akár pl. a divatmagazinok oldalain mit látunk, nem kötelező ezeket a trendeket elfogadni, sőt, én azt gondolom, hogy ha most belemehetek egy témába még, és ez az aktnál szintén fontos, ez a szőr, és a szőrtelenség kérdése.
   Ugyanis divat, és biztosan van higiéniai oka is, vagy legalábbis képzelt higiéniai oka annak, hogy az emberek igyekeznek megszabadulni a testszőreiktől, és sajnos már a férfiak, nők egy irányba mennek, és mindenki próbálja magát úgy beállítani, mintha ez valami bűnös, vagy tisztátalan dolog lenne, miközben pedig én azt gondolom, hogy egyrészt hozzánk tartozik, másrészt ha aktról beszélünk, akkor sokkal kritikusabb a szőrtelenség kérdése. Ugyanis ne tessék elfelejteni azt a párhuzamot, ami a kisgyermekkorral, vagy a nagyon idős emberekkel vonható meg a szőrtelenség tekintetében. Ez a két életkor az, amikor ez fellép. A kisgyerek még nem, az idős ember már nem rendelkezik szőrökkel az intim testrészeinél, de akár a hónaljat is mondhatjuk erre példának. Tehát itt most nem arról van szó, hogy én bárkinek divattanácsokat akarnék adni, hanem egyszerűen arról, hogy egy kép, és annak a látványa milyen asszociációkat indít be. Márpedig, tetszik, vagy nem tetszik, ez az asszociációs irány nem elhanyagolható. Ezt most azért mondom, nem is ennél a képnél elsősorban, de azért az is fontos, hogy ha megtörténik egy ilyen borotválkozás, akkor rögtön utána nem készíthető fotó. Ezeknek a sebeknek, amit a borotva okoz, ezeknek a mikrosebeknek be kell gyógyulniuk, meg kell nyugodnia a bőrnek. Megint azt mondom, hogy az aktnál ez egy fontos kérdés, hogy mennyi időt hagyunk a bőrnek a regenerálódásra. Azért mondom el ezt itt, hogy legyünk egyértelműek a képeknél, tehát ez egy fontos dolog.
   És még egy harmadik dolgot hadd mondjak: a hőmérséklet szerepe. Ha nagyon hideg van, az ember libabőrös lesz, ami nem biztos, hogy esztétikusan tud megjelenni egy felvételen. Lehet ennek szerepet kölcsönözni, ha a történet, amit el akarok mesélni, az a félelemről, az ijedtségről, a kiszolgáltatottságról szól, akkor ennek lehet szerepe, de azért általánosságban azt mondom, hogy érdemes erre odafigyelni, hogy megfelelő hőmérsékletben dolgozzunk. Már csak azért is, mert egy beállítás eltarthat viszonylag hosszabb ideig is, és akár mi vagyunk a modellek, akár más, az nem jó, ha utána megfázunk. Köszönöm. Ha bármi kérdés van, lehet, hogy érdemes lenne a fórumon nyitni egy topicot az akt témakörnek, és beszélgessünk erről. (hegyi)
értékelés:

Árny

Árny

Fürdőszobaajtó. Kint sötét, bent két lámpa. Ajtó résnyire kinyitva. A színes kép jelleget a szürke padlószőnyeg veszi el.

Sajnálom, hogy Nóra ritkán szólal meg, mert önző módon többet szeretnék belőle kapni. Amit most mutat, az egy nagyon finom gesztus, azzal együtt, hogy tömegelhelyezésben a kép baloldalához én akár 3-4 ujjnyit is hozzátennék ezzel a szürkés tónussal. Ott elférne ez a líra még, tehát működne ez az egész úgy, hogy valami nagy homogenitásból egyszer csak ez a ritmus előjön. Oldalt ettől egy kicsit szűk nekem ez az egész. Amit megfigyeltél, és amit megmutattál most formarendszer, tónusrendszer szinten, az tökéletes, úgyhogy nagyon érzékeny gondolat, aminek nagyon örülök. Köszönöm szépen! 3 csillag megvan, és azt kell, hogy mondjam, bármily hihetetlen is, de a leckemegoldás is, mert úgy érzem, hogy van affinitásod ehhez az egészhez. Várnám Nóra, hogy legyél velünk többet egy kicsit, jó? Ugyanis szeretnék veled együtt utazni azon a vonaton, amivel te utazol, szeretném egy kicsit jobban ismerni a gondolataidat, talán megérné, hogy ne csak végállomásokat kapjunk, hanem az odavezető úttal is ismerkedhessünk. (hegyi)
értékelés:    

Kísérlet

Kísérletezem és megismerem önmagam.

Éva, azt gondolom, hogy ez egy nagyon határozott és átgondoltan végigvitt képi ötlet, a reluxa árnyékjátéka mint megfigyelés jól lett átültetve a képre és a női test ehhez kiválóan alkalmas vászon. Nem baj, hogy néhol a gerincoszlop és a reluxa elcsúszik, nem kell ezt didaktikusabban csinálni, hiszen a cél nem az, hogy valamit tűpontosan imitáljunk, hanem hogy formai játékként egy olyan esztétikai rendszert hozzunk létre, ami egyszerre valós és álomszerű, egyszerre tény és utalás, egyszerre vágy és forma. Egyetlen dolog, hogy a kép fölső régiójában a képhatár általi metszések kicsit problematikusak, vagy határozottan vágni kell, ha nincs a képen a far teljes íve, vagy ha megvan, akkor azt érdemes lett volna megmutatni. De ez egy három csillagos leckemegoldás, ami nem jelenti, hogy erre ne küldj többet, sőt - hiszen megelőlegezett ez az értékelés abban, hogy arra csak az idő ad rálátást, hogy ez mennyiben lesz majd később megismételhető teljesítmény. (hegyi) értékelés:    

Szobrok 1

Szobrok 1

Tamás, ezt én átteszem az aktba. És azt is megmondom, miért: függetlenül attól, hogy egy tárgy maga a kiindulási alap, de az értelmezés az akt. Nem csak az az akt, amit élő emberről fotózunk, vagy élő emberrel dolgozunk, attól még akt lecke lesz az akt lecke, hogy átértelmezzük valakinek az alkotását. Ez a kép tökéletes abban, hogy megtaláltál egy színvilágot, egy ritmust, és fantasztikusan jó érzékkel használod a képkivágást. Minden pontjával egyetértek a képnek, pontosan azért, mert ettől válik élővé az egész és hús-vér szereplővé ez a szoborfigura, hogy meghoztad azt a vágást, amit meghoztál. Eldöntötted, hogy téged mi érdekel, a figura, a teste, a keze, a gyík. És hogy ez az egész milyen ritmust hoz létre ebben a hármasban. Ez egy nagyon jó döntés! Itt a leckebesorolással nem értek egyet. Ne legyél kishitű! Ez egy aktfotó - nem tudom, egyetértesz-e velem, és erre kérném a reakciódat. Azt szeretném hozzátenni, nem elsősorban Tamásnak, hanem a többieknek is, hogy érdemes lenne megfigyelnetek ezt a képet, egy kicsit talán jobban elidőzve a képnél, hogy mennyire plasztikus lesz a test formája, mennyire izgalmassá válik ez az egész attól, hogy Tamás olyan fényviszonyok között dolgozott, ami ezt az egészet kiemeli a háttérből és életszerűvé teszi. És még egy dolog: a bátorság. Annak a bátorsága, hogy Tamás megfogalmazta azt, hogy őt mi érdekli ebben a képben, és ezt képre merte vinni és nem tartott attól, hogy most mit fognak szólni, hogy ennek a szobornak levágta a fejét, vagy a lábát. Nem fontos. Mert fejben be tudjuk fejezni, ha akarjuk, ugyanakkor az ő döntése által az alkotói fókuszálásra tudunk koncentrálni. Nagyon köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Foltok

Foltok

Ágnes nagyon fontos, hogy kinyitottál egy ajtót, hogy beléptél ebbe a szobába és kíváncsian, érdeklődően nézel körbe, azaz fontos, hogy az önmegfigyeléseidet kitartóan folytatod, mert ezen az úton olyan alapélményekhez juthatsz, amik nem csak magadhoz visznek közelebb, de ezáltal a külvilághoz való alkotói viszonyulásodban is jelentősek lehetnek, pontosíthatnak gondolatokat. A fény, a fény, a fény. A környezet, a főszereplő, minden akkor fog összeállni és egységbe kerülni, ha a fényeket figyeled és tudatosan használod. Az "úgy ahogy", a talált helyzet jó kiindulási alap lehet, de ahhoz, hogy majd később végállomásként üzenetet is hordozhasson, ahhoz az kell, hogy a klasszikusabb irányt is magadévá tedd. Ha javasolhatok ilyet, tedd félre a kortársakat, egyrészt azért, mert sok bennük a blöff, másrészt azért, mert ahol valódi érték és üzenet van, ott amit mint kortárs, mondhatnám úgy is, hogy experimentális vagy kísérleti vonal megtalálhatunk és láthatunk, ahhoz adott alkotó is javarészt a klasszikusok ismeretén át és a klasszikusok megfigyelésével szerzett tapasztalatok által jutnak el. Egyszerűbben fogalmazva fel kell építeni egy olyan alapzatot, ami mint esztétikai bázisélmények tömege az építkezés alapja is lehet, ahonnan majd el lehet rugaszkodni. Az aktban sok kísérletezési lehetőség rejlik. Az önmegfigyelés azért segít, mert úgymond ingyér juttat hozzá anatómiai ismerethez, a magam megfigyelése és használata által tudhatom, hogy ha erre hajlok, így gyűrődik a bőr, ha arra, úgy, és ez is fontos ahhoz, hogy mindez majd később, amikor modellel dolgozik az ember, úgymond élményként a kisujjában legyen. A klasszikus festészeti vonalat javaslom tanulmányozni, szánj rá időt, hogy amit tudsz, élőben, eredetiben, nagy méretben és térben lásd, azaz amit lehet, múzeumban nézz meg. Itt kilóra kell menni, nem az a fontos, hogy művészettörténetileg is képben legyünk, hanem hogy minél több kép befogadása által feltöltsük a képi akkumulátorainkat. (hegyi)

Nem tudom mi az akt

Nem tudom mi az akt

Tényleg nem tudom mitől akt egy akt, hol kezdődik, vagy hol ér véget.

Éva, addig jó, amíg nem tudunk semmit. Tudni, azaz birtokba venni, az már valaminek a nyugalmi állapota, végpont, ahonnan nincsen tovább. Jó ez a kísérlet a tükörrel, arra kell figyelni, hogy a tükör éle akár akarjuk, akár nem, vágásként lesz jelen a képen, azaz ezt bele kell komponálni a formába, hogy mit hol vág, mint egy könyvgerinc, mert ez a vágás lehet értelmezést segítő is, tehát a szükségből kovácsolható erény. A formák szépek, egy fokkal talán épp a beazonosíthatósága lehetne erősebb, mert ha nagyon elvont irányba mozdulunk el, akkor a néző is bizonytalan marad, hogy hogyan azonosuljon egy amúgy valós formákat használó képpel. A másik kérdés a világítás. Ennek óriási szerepe van az aktnál (is), hiszen akár értelmezni, akár átértelmezni segít a látványt, kiemelünk vagy eltüntetünk vele és általa, magyarán szükségszerű, hogy a fénnyel határozottan bánjunk. A kép izgalmas kísérlet! Folytasd! (hegyi)
értékelés: