Oldalirány

Köszönet Zsófinak a képért. Szépek a formák, az ívek, és az is jó ötlet, hogy mindezt szembe szeretné állítani a test kiszögelléseivel. Örülök annak is, hogy a drapériákra is figyeltél. A vágásoknál van mit fejleszteni, de mondom, ez nem hiba, ráadásul semmi sincs kőbe vésve. A lábbal kezdem. A térdnek meg kéne lennie, ,mert a vágással pont azt az ellenpontozó hatást gyengíted, ami az így létrejöhetne a háromszög és az íves formák között. A lábfejjel is az a helyzet, hogy ha vágunk, annak valamiféle szerepe kell legyen, miért és hogy hozunk létre torzót. Kerülni kell, hogy orvosi vágás hatását keltse, vagy azt, hogy nem volt hely, ezért jobb híján vágunk. Még egy dolog, ami a tónusokat illeti: a FF konverziónál arra kell figyelni, hogy a középtónusok, a lágy és tompa szürkékből minél kevesebb legyen, inkább átmenetek, jöjjenek létre. Magyarán minél kevéssé legyen szürke az egész. És az utómunkában az is kérdés, hogy milyen tömörítés jön létre, hogy a tónusok átmenete mennyire lépcsős - itt a combnál van valami ilyesmi. Mégis, mindennek ellenére ez egy hangulatos kép, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Spotlight:

Azért teszem spotlightba ezt a leckét, mert minden akt leckébe beküldött kép plusz figyelmet és elismerést érdemel. Mai napság a fotográfia, az alkotás ezt a területet elég furán használja, mutatja, érinti vagy épp kerüli. Az oktatásban nem tudok róla, hogy bármi néven nevezhető gyakorlati esztétikai, kompozíciós vagy formanyelvi képzés szerepelne. Tehát egyrészt senki se születik úgy, hogy ezeket eleve tudja, másrészt tanulni is legfeljebb kútfőből lehet, gyakorolva, esetleg szaktanfolyamokon, már ha aki okítja, maga rendelkezik valamiféle esztétikával - ez se nagyon jellemző. Sajnos. Szóval én csak támogatni tudom azt, ha valaki aktban kezdi el kifejezni magát, még akkor is, ha nem csak a kép készítése, de annak elemzése is emelt szintű feladat. (hegyi)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Először is, köszönöm a hozzászólásokat, és a véleményeket.
A képet érzés szerint vágtam meg, így láttam jónak. Ezért maradt le a térd is.
Nehéz még bármit is hozzáfűznöm a hozzászólásokhoz, mivel nagyrészt leírtatok mindent.
Talán annyit, hogy direkt nem írtam ehhez a képhez semmit, ahogy Aureliano is mondta, nehéz... nehéz, mivel nem találom a szavakat. (jó félig-meddig megvannak, de azok nem illenének ide)

0
Értékelem!

Zsófi, bátor és szép kép. Aureliano után nehéz okosat, vagy szépet írni még. Nekem ami érdekes benne az a bal kar és a jobb láb foltjának az összemérhetősége. Ahogy a hozzánk közeli kontúr leválasztja a jobb lábat, nekem az összerakottságot erősíti, szinte kollázs. Az arc nélküliség is eltávolítja a fotót a személyességtől, számomra rámutat arra, hogy itt a formák szólnak. Nehéz jó kivágatot találni láb és kézfejek nélkül, mert akkor hirtelen lesz egy vége a képnek. A térd is gondolom így maradt le, nem?

0
Értékelem!

Szia Zsófi! Lehet majd duplázódik az üzenet meg a tartalma. Nem tudom beküldtem e. A lényeg az hogy gratulálok a képhez. Tetszik a tervezettsége, a kiválasztott háttér és ahogy darabolod a végtagokat a kivágással. :D Egy pici észrevételem volt a combnál ahogy az ágynak tapasztod és ott picit nekem sok a domborúságból. Nem tudom hogy nézne ki ha nem nyomtad volna oda, de lehet picit finomabb lenne. Lehet sok baromságot hordtam össze , de ez csak egy vélemény egy olyan embertől aki inkább ember épület kapcsolatokat feszeget, szerintem van itt tapasztaltabb is a témában aki tudna írni...
Szép estét neked és gratulálok!

0
Értékelem!

Szia Zsófi! Na kitöröltem amit eddig írtam :D Belekezdek megint. Nagyon tetszik a tervezettsége a képnek. A háttér is nagyon jó választás. Tetszik ahogy belevagdosol a végtagokba a kivágással. Egy észrevételem van és az a combod amit szerintem odanyomsz az ágynak és ezért nagyon domború lett nekem. Picit finomítottam volna ott....Összességében nekem tetszik! De ez csak egy vélemény egy olyan embertől aki inkább házakat, ember-ház kapcsolatokat fotóz, de talán egyszer a tiszta lélek felé is elmegy :D Köszi a képet! Remélem annyira nem baromság amit írtam! Szép estét!
Áron

4
Értékelem!

Tetszik a kitartás, amivel küldöd a képeket, annak ellenére, hogy keveset, vagy semmit szólunk hozzá, pedig megérdemelnék. Persze, mindenki más is megérdemelné, de ne azért szóljunk, ugye, mert mindenkinek jár, szóljunk azért, mert van mit mondanunk. És nyilván, ha már ritka madár, holló vagy mi, fehér és fekete, akt kerül elénk, mi, zömmel nem korosztályod, bús férfiak akik vagyunk, elszemérmesedünk valahogy. Nem jönnek a szavak, mert nehéz a képről, esztétikáról úgy beszélni, hogy elválasztjuk az alanytól, aki, feltélelezem, saját bőrét viszi itt vásárra. Még akkor is nehéz, vagy pont akkor az?, ha amúgy az alany és a kép tetszik, a formák szépen ívelnek, ezen a vásárra vitt bőrön Kismedve alakban sorjáznak az anyajegyek, az árnyalatokon is lehet gondolkodni, hogy akkor van ott valami, vagy nincs, csak a tömörítés, vagy csak egy természetes lapály árnyéka, Mare Tranquilitatis, vagy a tömörítés és a bőr, vagy ami a rosszabb, a bőrön valaminek a nyoma (vö. Igazából szerelem: csak a nyaklánc, vagy nyaklánc és szex, vagy ami még rosszabb ...), régi vagy újabb trauma, és akkor ezen a vonalon már nem is szívesen haladnánk tovább, valahogy vissza kellene találni a mondat elejére, ahol arról volt szó, hogy nehezen jönnek a szavak, még ha nem is lettek még hűtlenek hozzánk, mármint a szavak, szóval ezért beszélünk itt minden másról, a beszédről, hogy lehet-e szavakkal, alkalmasak-e egyáltalán, leírni egy képet vagy a valóságot, ami létezik-e egyáltalán, és ha igen, mi köze a képhez, a képnek az alkotóhoz, van-e mondanivalója egy meztelen emberi testnek. Mondjuk, hogy van, mondjuk, hogy van köze, mondjuk, hogy létezik, mondjuk, hogy lehet. A kérdés az, változott-e valami, a legcsekélyebb mértékben, ettől, a világban, bennünk, az alkotóban? Én igennel szavazok.

Új hozzászólás