Trinity

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)

Pillanat

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Falak

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Oldalirány

Köszönet Zsófinak a képért. Szépek a formák, az ívek, és az is jó ötlet, hogy mindezt szembe szeretné állítani a test kiszögelléseivel. Örülök annak is, hogy a drapériákra is figyeltél. A vágásoknál van mit fejleszteni, de mondom, ez nem hiba, ráadásul semmi sincs kőbe vésve. A lábbal kezdem. A térdnek meg kéne lennie, ,mert a vágással pont azt az ellenpontozó hatást gyengíted, ami az így létrejöhetne a háromszög és az íves formák között. A lábfejjel is az a helyzet, hogy ha vágunk, annak valamiféle szerepe kell legyen, miért és hogy hozunk létre torzót. Kerülni kell, hogy orvosi vágás hatását keltse, vagy azt, hogy nem volt hely, ezért jobb híján vágunk. Még egy dolog, ami a tónusokat illeti: a FF konverziónál arra kell figyelni, hogy a középtónusok, a lágy és tompa szürkékből minél kevesebb legyen, inkább átmenetek, jöjjenek létre. Magyarán minél kevéssé legyen szürke az egész. És az utómunkában az is kérdés, hogy milyen tömörítés jön létre, hogy a tónusok átmenete mennyire lépcsős - itt a combnál van valami ilyesmi. Mégis, mindennek ellenére ez egy hangulatos kép, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Az álmosság határán

Kedves Zsófi, ezt én egy kényszer szülte megoldásnak érzem, a cica neked tetsző helyen feküdt le pihenni, viszont a környezet nem volt tökéletesen megfelelő, így jöhetett ki ez az álló forma. Viszont így olyan, mintha egy bitófa lenne ez a láncos gerenda. Lehetne vágni fentről, nem sokkal a szék fölött, hogy az egész ne legyen ennyire nyurga gép, de azt jól érzed, hogy ha így teszel, akkor meg értelmezhetetlen lesz az oszlop és a lánc. Ilyen esetben a két közlés viszonyát kell figyelembe venned, mit üzen a cica a széken és mit ez az oszlop a lánccal. A kettő együtt milyen történetet ad ki? Ugyanis most a kettő egyenlő erővel van jelen, viszont a sztori nem érthető, amit ez így együtt kiad. Sajnos igen, vannak helyzetek, a kisállat fényképezésben főleg sokszor, amikor van egy majdnem jó helyzet, de a környezeti dolgok szétverik azt. Ilyenkor nehéz, mert a cicát nem tudod kérni, keressen fotogénebb helyet. Ez van. (hegyi)

Ház a tónál

Mikor elhagyod a kitaposott ösvényt, és beleveted magad az erdőbe! Mész, amíg be nem kebelez az erdő, és már a napot sem látod. De egyszer csak találni fogsz valamit, amit még sosem láttál.

A koncepció érthető, azzal, hogy az előtér éles, a ház viszont a háttérben van, azt szeretted volna, ha ez az egész nem első pillanatban rögtön kerül fő helyre, mint üzenet, hanem mintegy rátalál a néző, ahogy az a valóságban is történhetne. Az idea jó. Viszont a képelemekkel az a helyzet, hogy mind a ház, mind a tó, ami alig vehető ki, mind a virágok kevésbé mutatnak jól, nagyon sematikusak, és emiatt a kép összességében nem nagyon találni olyan pontot, ami igazán megragadna, ami vonzó lehetne. A ház formája elég jó, de a körítés hozzá túl átlagos. Valahogy olyan helyet kellett volna találni, vagy olyan időpontot, amikor a természet meseszerűbben veszi ezt körbe. (hegyi)
értékelés:

Megcsúszott valóság

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai.

Zsófi, az ötlet jó, de én ebben a leckében főleg jobban szeretném a fekvő képet, mint az állót. Az álló forma úgy zár be, hogy nem tud jól beindulni a mozgás és az álló részek játéka eléggé. Szeretném, ha ismételnél, kipróbálnád ezt fekvőben is. (hegyi)