Munkák | Látszótér

Szűrés

Kérdem én ki telefonnal fényképez, legnagyobb tudása szerint... mi nem túl nagy. Csak érzékeit engedi szabadjára... bármilyen pixeles, vagy zajos is egy kép, nem számít, az számít hogy a szemlélő mit lát, érez a kép láttán.
Ez a kép telefonnal készült, mint ahogy már sok más képem. Egy elkapott hangulat. Az őrület határán... diploma közben...

Olyan ez, mintha egy Jancsó film kockája lenne. Vagy Tarr Béláé. De mégis inkább Jancsó, Tarr ehhez túl excentrikus. Szóval ha egyszerűbben akarom, akkor ez kurva jó. Már ha szabad ezt így mondani. Köszönöm! Akartam írni, hogy fentről akár lehetne annyit vágni, hogy az a balra mutató inda feje ne legyen már benne, de minek, jó így is. (hegyi)
értékelés:

Jó szemed van a mikrotörténetekhez, ráadásul a kpet keretező többi részlet áll, oda se figyel, ezek ketten túl vannak mindenen, mindenkin, lehet, hogy már a zene se számít nekik. Egy technikai dolog, hogy egy kevéssel lehetne világosabb, nem sokkal, nem kell elhúzni a realitásig, de ebből a koszos szürkéből kijjebb lehetne emelni. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Nem véletlen, hogy a műsoromhoz választottam ezt a képet, annyira inspiratív, több minden irányba mutató, mégis hordoz valami rád jellemző személyességet, ha akarom akkor maszk, és akkor vírus, ha akarom, akkor a beszéd tagadása, a mimika elfedése, szóval igen erős jeleket hordoz a kép. Talán a fül, ami vagy legyen jobban érzékelhető, vagy azt a picit akár retussal, akár a fej mozgatásával lehetne eliminálni. Köszönet ezért a képért, várlak vissza. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez mi. Olyan, mint egy lépcsőházi konstrukció, forma, amihez egy könyvespolc is csatlakozott. Mint absztrakt, kiváló. Egy almával például meg lehetne bolondítani azzal, hogy odateszed valahová a polcra, nyilván mondom ezt úgy, hogy nem tudom, ez kivitelezhető volna-e vagy sem. És persze ez személyes is, hogy kit mire inspirál vagy késztet a rend látványa. Jó kép, köszönöm, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Zsófi, elmondom, mi a bajom a képpel, ami javarészt mondhatóan egyéni problémám, bár, fene tudja, majd eldöntöd. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha a 3:2 vagy a 4:3 képaránytól nagyon eltérő fotót látok, mindig az az érzésem, hogy a készítő nem tudott mit kezdeni a kompozícióval és ezért vágta körbe kisollóval az egészet. Nem voltam ott a helyszínen, nem tudom, mi volt, de szerintem bárhogy is volt, a földből és a falból is lehetett volna többet adni lenn és fenn. Vagy vágni oldalról. Miért kell ez az elnyújtott képarány? A másik, hogy ha jól látom, van egy ajtószerű áttörés, ami mögött is grafika van. Ez lehet izgalmas, de akkor ezt valahogy érzékeltetni kell azzal, hogy a teret szabdalod, és odakomponálsz valakit például a másik térbe. Persze, könnyű mondani, ha nem járt épp arra senki rajtad kívül. Ilyenkor jöhet jól az állvány és az időzítő, hogy át tudj oda szaladni, vagy egy barát, aki beáll neked oda valahogy. Szóval szívem szerint ezt úgy adnám vissza ismétlésre, hogy ezzel a térrel, mint egy színpaddal, kezdj valamit. Már ha megoldható. (hegyi)

Hogy elfedjük a sebeket, melyek amúgy sem látszódnak.

Szeretem, ahogy a képekről gondolkodsz, hogy hajlandó vagy áldozatokat hozni egy fotóért. Ez a kép is ilyen, azzal, hogy összemaszatoltad magad, létrehoztál egy új történetet, amiben bárki lehetsz, mint egy mesevilágban. Ez jó. Technikai bajom van, valahogy mintha életlen lett volna a kép és ezt akartad volna élesítéssel korrigálni, nem tudom, de valami nem tökéletes. És még egy gondolat. A póló. Lehet az jó is, de akkor azt is mint egy kelléket kell használd, önmagában ha csak póló, ebből a kifestett világból kivisz. Arra is ki kell valamit találj. Várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Én nem vagyok nagy állatfotózó, szóval tőlem annyit lehet várni ilyen esetben, hogy elmondjam, mint néző, mi az, ami bejön, és mi az, ami zavar. Ez a kép a fülbevalóra van kihegyezve, a cím is ezt mondja, oké. De akkor miért álló a kép? És hát a pillanat se a legjobb, mivel a háttér nem segít neked a komponálásban. Ez se más szerintem, mint az emberportré. Ha ugyanazt tudja teljesíteni technikában, kompozícióban, tónusban, mint akármi portré, akkor jó, ha ilyen-olyan okokból de nem sikerül, akkor a kép maximum emlékkép. (hegyi)

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)