Máz

Hogy elfedjük a sebeket, melyek amúgy sem látszódnak.

Szeretem, ahogy a képekről gondolkodsz, hogy hajlandó vagy áldozatokat hozni egy fotóért. Ez a kép is ilyen, azzal, hogy összemaszatoltad magad, létrehoztál egy új történetet, amiben bárki lehetsz, mint egy mesevilágban. Ez jó. Technikai bajom van, valahogy mintha életlen lett volna a kép és ezt akartad volna élesítéssel korrigálni, nem tudom, de valami nem tökéletes. És még egy gondolat. A póló. Lehet az jó is, de akkor azt is mint egy kelléket kell használd, önmagában ha csak póló, ebből a kifestett világból kivisz. Arra is ki kell valamit találj. Várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Fülbevaló

Én nem vagyok nagy állatfotózó, szóval tőlem annyit lehet várni ilyen esetben, hogy elmondjam, mint néző, mi az, ami bejön, és mi az, ami zavar. Ez a kép a fülbevalóra van kihegyezve, a cím is ezt mondja, oké. De akkor miért álló a kép? És hát a pillanat se a legjobb, mivel a háttér nem segít neked a komponálásban. Ez se más szerintem, mint az emberportré. Ha ugyanazt tudja teljesíteni technikában, kompozícióban, tónusban, mint akármi portré, akkor jó, ha ilyen-olyan okokból de nem sikerül, akkor a kép maximum emlékkép. (hegyi)

Trinity

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)

Pillanat

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Falak

Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.

Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Oldalirány

Köszönet Zsófinak a képért. Szépek a formák, az ívek, és az is jó ötlet, hogy mindezt szembe szeretné állítani a test kiszögelléseivel. Örülök annak is, hogy a drapériákra is figyeltél. A vágásoknál van mit fejleszteni, de mondom, ez nem hiba, ráadásul semmi sincs kőbe vésve. A lábbal kezdem. A térdnek meg kéne lennie, ,mert a vágással pont azt az ellenpontozó hatást gyengíted, ami az így létrejöhetne a háromszög és az íves formák között. A lábfejjel is az a helyzet, hogy ha vágunk, annak valamiféle szerepe kell legyen, miért és hogy hozunk létre torzót. Kerülni kell, hogy orvosi vágás hatását keltse, vagy azt, hogy nem volt hely, ezért jobb híján vágunk. Még egy dolog, ami a tónusokat illeti: a FF konverziónál arra kell figyelni, hogy a középtónusok, a lágy és tompa szürkékből minél kevesebb legyen, inkább átmenetek, jöjjenek létre. Magyarán minél kevéssé legyen szürke az egész. És az utómunkában az is kérdés, hogy milyen tömörítés jön létre, hogy a tónusok átmenete mennyire lépcsős - itt a combnál van valami ilyesmi. Mégis, mindennek ellenére ez egy hangulatos kép, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: