Ház a tónál

Mikor elhagyod a kitaposott ösvényt, és beleveted magad az erdőbe! Mész, amíg be nem kebelez az erdő, és már a napot sem látod. De egyszer csak találni fogsz valamit, amit még sosem láttál.

Éltető víz

Formai és kompozíciós értelemben semmiféle kérdésem nincs, minden jó, a kép kifejező és finom - lenne, ha az utómunka nem vinné el ennyire. Egyrészt alapvetően nagyon be van bukva minden, alig kivehetőek a részletek. És persze megnéztem PS-ben, hogy mi lehet ez mögött, amiért ennyire afroamerikaira vitted az egészet, és látom, hogy a helyszínnel akadhatott problémád. Igen, ez nem egyszerű, sokan vagyunk, akinek nincs külön műterme, a lakásban kell megoldani mindent. Ilyenkor azt javaslom, hogy kell keríteni textileket és azokat fellógatni valahogy, nyilván konkrét ötletet csak a hely ismeretében lehet mondani, de azt ki kell valahogy találni, hogy ne a kép roncsolásával kelljen megoldani, hogy ne legyen civil tárgy a háttérben. Ugyanis egyrészt a zuhanyfejből jövő víz hiányzik, másrészt a bőrön lévő vízcseppek így most túl kopogósak, elveszítik a víz jelleget. Hát, tudom, nem könnyű. (hegyi)
értékelés:

Harmat

Ha ilyen kora hajnalban kint jársz, nem érted, miért nincs több ember az utcákon, mások miért nem élvezik a nap kezdetét. Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat, a madárcsicsergést, a levegő finom frissességét. Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad, amiért ott vagy a kezdeteknél, megelőzve mindenki mást.

Felemészt

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

Időtlen

A kultúra egyfajta palimpszeszt, amelynek lényege, hogy a különböző írások egymás fölött nem törlik ki teljesen a másikat, hanem egyfajta áttűnésben együtt léteznek.

Egy pillanat

,,Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat." (Történet: A legjobb barátnőmről készült ez a kép. Semmi előkészület, csak egy pillanatkép. Nézz ide!- felszólítással.)

Cseppek

,,Tartsd vissza a könnyeidet, tegyél úgy, mint aki jól van. Vagy zokogj a zuhany alatt - a víz a könnyek terepszínű álcázása."

Miért a hónap képe:

“Ürítsd ki az elméd, és legyél alaktalan. Alaktalan, mint a víz. Ha vizet egy csészébe öntöd, akkor egy csésze víz lesz. Ha egy palackba, akkor egy palack víz lesz. Ha egy teáskannába, akkor egy teáskanna víz lesz. A víz vagy folyik, vagy szétfeszít maga körül mindent. Barátom, legyél olyan, mint a víz.” (Bruce Lee)

A hónap képe számomra Harangozó Zsófia Cseppek című alkotása. A másik önportréd is nagyon tetszik. Nagy elemzésbe nem folynék bele. Azért választottam ezt a képet, mert érdekes a színvilága, meg ahogy a víz áramlik a testen, szinte eggyé váltál vele. Az aránya is érdekes, meg ahogy hajat formáznak a vízcseppek. Gratulálok Zsófi a munkádhoz és kíváncsi vagyok a többi képeidre is, vagy ami a fejedben van. Jó válogatást neked a köveztkező hónapra! (Lality Áron)

Unalom

Mikor az ember lánya unatkozik és van nála némi festék, meg egy telefon. Eredetileg színes volt a kép, de úgy véltem fekete-fehérben hatásosabb.