Gondolkodtam, mire utalhat ez a cím. Marilyn Monroera? Vagy másra? Ha őrá, neki milyen kapcsolata van ehhez? Talán úgy állnak ezek az ágak, ahogy egy felfújt szoknya állna? A kép egyébként tetszik, borongós, homályos magány. Talán a köd határán van más is, nem ér véget a világ, van némi remény. És valahol túl a ködön van a lényeg, az nem lehet, hogy maga a köd az!
Jól következtetsz, pont azért ez a címe.
Én bármilyen lehetőséget fentartok, jelentsen bárkinek bármit. De miért ne lehetne a köd a lényeg, sétálni és elveszni benne, a magányban, ami nem mindig jelent rosszat. Elveszünk, és ezáltal találjuk meg azt amit keresünk. Magunkat, vagy akár mást. A köd mögötti világot akár.