Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Kedves Zsófi, ezt én egy kényszer szülte megoldásnak érzem, a cica neked tetsző helyen feküdt le pihenni, viszont a környezet nem volt tökéletesen megfelelő, így jöhetett ki ez az álló forma. Viszont így olyan, mintha egy bitófa lenne ez a láncos gerenda. Lehetne vágni fentről, nem sokkal a szék fölött, hogy az egész ne legyen ennyire nyurga gép, de azt jól érzed, hogy ha így teszel, akkor meg értelmezhetetlen lesz az oszlop és a lánc. Ilyen esetben a két közlés viszonyát kell figyelembe venned, mit üzen a cica a széken és mit ez az oszlop a lánccal. A kettő együtt milyen történetet ad ki? Ugyanis most a kettő egyenlő erővel van jelen, viszont a sztori nem érthető, amit ez így együtt kiad. Sajnos igen, vannak helyzetek, a kisállat fényképezésben főleg sokszor, amikor van egy majdnem jó helyzet, de a környezeti dolgok szétverik azt. Ilyenkor nehéz, mert a cicát nem tudod kérni, keressen fotogénebb helyet. Ez van. (hegyi)

Zsófi, az ötlet jó, de én ebben a leckében főleg jobban szeretném a fekvő képet, mint az állót. Az álló forma úgy zár be, hogy nem tud jól beindulni a mozgás és az álló részek játéka eléggé. Szeretném, ha ismételnél, kipróbálnád ezt fekvőben is. (hegyi)

Formai és kompozíciós értelemben semmiféle kérdésem nincs, minden jó, a kép kifejező és finom - lenne, ha az utómunka nem vinné el ennyire. Egyrészt alapvetően nagyon be van bukva minden, alig kivehetőek a részletek. És persze megnéztem PS-ben, hogy mi lehet ez mögött, amiért ennyire afroamerikaira vitted az egészet, és látom, hogy a helyszínnel akadhatott problémád. Igen, ez nem egyszerű, sokan vagyunk, akinek nincs külön műterme, a lakásban kell megoldani mindent. Ilyenkor azt javaslom, hogy kell keríteni textileket és azokat fellógatni valahogy, nyilván konkrét ötletet csak a hely ismeretében lehet mondani, de azt ki kell valahogy találni, hogy ne a kép roncsolásával kelljen megoldani, hogy ne legyen civil tárgy a háttérben. Ugyanis egyrészt a zuhanyfejből jövő víz hiányzik, másrészt a bőrön lévő vízcseppek így most túl kopogósak, elveszítik a víz jelleget. Hát, tudom, nem könnyű. (hegyi)
értékelés: