Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.
Köszönöm. Megpróbálok ott lenni.
Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, melyekkel leírhatnám, mit kelt bennem.
Nagyon kedvelem ezt a képet, izgalmasak az áttörései, nagyon jó helyszínt találtál. A legjobb az egészben a motorkerékpár. Ami viszont problémás számomra, az technikai kérdés. Nagyon élesek a vonalak, nagyon ki van élesítve az egész, és ezért számomra kevésbé tud átjönni a történeti lehetősége, mert azzal vagyok elfoglalva hogy milyen szép rajza van a háttérben a téglafalnak, holott nem a téglafal a fontos. Nem tudom, történt-e bármi utólagos élesítés, sharpening, clarity, texture, akármi módosítás, ha igen, érdemes elgondolkodni, hogy valóban fontos-e ennyire az élesség. Ugyanis nem így látunk, nem így rögzítünk egy pillanatot, egy emléket. Tudom hogy ez a digitális kor problémája, hogy minden hibátlan karcmentes, hogy minden éles, jól rajzolt, de a mi döntésünk, hogy ezt mikor használjuk ki és mikor megyünk ellene. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy csaj az analóg világ tónusrendje az érvényes, és főleg nem azt, hogy valami archaizáló utólagos karcokat rátevő effekt lenne a megfejtés, mert az aztán főleg gagyi, de például kis bemozdulások jót tehetnek. (hegyi)
értékelés:
Kedves Zsófi, jó a kép, akármi is van rajta. Elviszem a hétfői rádióadásomhoz, kérlek, ha van időd, halgasd te is: 2020.03.30. 20:00 órától, a remélhetően viszlát a cseten :) A Shownotes még alakul, majd itt lesznek megnézhetők az adáshoz kapcsolódó kocafotók: http://zimix.hu/rissz-rossz-terasz-13-a-...
Ne várj rám, most fordulok vissza,
fásult tekintetem e kopott falak közé szorul.
Soha többé ne várj, fejem már tiszta
Holnap mással kelek, némán, szótlanul.
Múltam s jelenem
Úgy hull le rólam,
mint vakolat hátsó udvarokban,
És a feltárt égetett agyag
Derűs terrakotta színeire
Mint sorvadó ínyek alatt
zománcát vesztett fog a hidegre,
Ráérzékenyedem.
Valaki hanyagul leparkolt
Robogóra pattanva viszi
Egy kosárban jövőmet nevetve.
Ezek után hóesésben is el kell készíteni, bár lehet csak további benyomások jönnének. Köszönöm, hogy kifejtetted, nekem ennyi is elég.
Ennyire jutottam (és még ez sem egészen foglalja magába) :
...úgy éreztem, mintha hó volnék, és a nap fölszívna; egyre kisebb és kisebb vagyok,míg édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe...
Köszönöm, és megpróbálom leírni, és akkor majd ide is megírom.
Aureliano, az ott lévő kép is hangulatos, bár ezen kép nekem más benyomást kelt. A szöveg ami alatta van, a második bekezdéstől már némiképp leírta, de én még hiányolok valamit. Csak jelenleg még nem tudom, hogy mit, nem állt össze.
A képet így is vágtam, még jobban nem akartam, mert akkor már túlságosan romlott volna a minősége. (Mivel telefonnal lett fényképezve)
A színek, a formák megvannak. A motorbicikli nem kell. Talán a jobboldali csőre sincs szükség. Némi átalakítás után erre jutottam: Falak
Köszönöm az értékelést.
Hmm... azt hiszem nem állítottam az élességén, de ennek kapcsán ne bízzunk az emlékezetemben. Ha ez mégis megesett, megpróbálok erre odafigyelni.