7. Ételfotó

Gonosz zsömle és virsliarcok

Ez egy pár éve készült kép, épp főzés közben. A gonosz zsömle és a mérges virsliarcok, szerintem érdekes összhangot adnak.

Elemózsia

Azt nem biztos, hogy be tudom azonosítani, mi volt az uzsonna, de nem is biztos, hogy kell. Viszont hogy ez működjön, kell némi meló még. Ki kell nyitni a fóliát minden irányba, keresni helyet, ahová leteszed, ahol van fény és a fólia tükröződései is működnek és úgy megcsinálni, hogy semmi egyéb ne legyen, mint a kaja, a fólia meg maga a háttér. És az utómunka, elkerülhetetlen, nyersen ezek nem működnek eléggé, kell vele matatni még, tónus, fények, színek, szóval ahhoz, hogy egy kaja működjön, sok esetben a hihető határáig el kell vinni. (hegyi)
értékelés:

Fridays

Valami mindig lemarad vagy belelóg... vagy a fények...Ti mit gondoltok? Finom volt mondjuk :)

Örülök neked Márti, hogy látlak újra. Ez a kép nem jó. A szín, szóval gondolom a tányér fehér volt, most meg sárga, az egész tónusa is sötét, nem kívántam rá a kajára, mert így olyan, mintha el lenne égetve az egész. Ezekre érdemes figyelni. És hát igen, van olyan, hogy a környezet se jó, ez az asztal alkalmatlan a fotózásra a színe miatt. (hegyi)

ERB

A hangulata jó a képnek és a színei, fényei is szépek, kívánatos serital lett a végeredmény. De a kompozíció valahogy nem áll össze. Valami hiányzik. Nem tudom, hogy a helyszín mit engedett volna meg, mi volt a környezetben még, én hiányolom az alját. Ugyanis ha a hab a lényeg, meg annak környezete, akkor azt kéne mutatni, és nem kell sokkal több lenn, de ha már mutatod a pohár tetejét, ami igazából annyira nem adja ki most, akkor lenn miért nem? És a pohár elhelyezése a képen, ez is furcsa, mert ki van szorulva oldalra, de miért? Mi van, ami miatt ez történik? A kép erre nem ad választ. (hegyi)
értékelés:

Totál

Oké, ki kell próbálni a kis mélységélességet, rendben, de a kérdés az, hogy mi legyen éles és mi nem. Namost itt alapvetően a struktúrák lennének a fontosak, az adja ki egyben a dolog izgalmas jellegét, de ez a mélységélesség játék ellene megy ennek, és így a dolog nem tud működni, mert miért épp az az éles, ami, nincs ott semmi, ha még az uborka lenne, vagy mi az ott, akkor még jó, de az se, miközben azzal meg nem törődtél, hogy ha már mint egy tengert ábrázolod az ételt, ne legyen már benne az edény széle, a kékesre elcsúszott terítő. Én azt mondom, hogy ennek a baromira nyitott rekesznek akkor van létjogosultsága, ha valamire nagyon fel kell a figyelmet hívni, ki kell emelni, de őszintén, nekem ez a világ már kezd unalmas lenni, annyi kajafotónál látom, hogy ferde is legyen, életlen is, mert ha így fotózzák, akkor nem kell döntéseket hozni, nem kell ízlésesen egy ételt elrendezni, nem kell a környezettel is törődni, olcsón megúszható a foodporn. Hát... Nem. (hegyi)

Fácán találkozása bulgurral

A Lillafüredi Tókert étteremben fogyasztottam el eme étket. Ezen kép főszereplője erdei gombás bulgur ágyon fekvő baconbe csavart fácán mell filék. Az étlaphoz receptet nem mellékeltek.

Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)

töltött datolya

István én azt elhiszem, hogy ez baromi finom lehetett, de kinézni elég randán néz ki. Értem miért választottad az íves tányért, mint háttér, de így most az a hatás, mintha maradék lenne a tányér szélén. Másik problémám az élességgel van, fentről fotózva egy tárgyat nincs indoka annak, hogy miért életlen. Ezt a hatást oldalról fotózva szabad csak használni ételfotónál. A színek is bajosak, ki is szorultunk bal szélre, szóval ez most nem sikerült. (hegyi)

Az első kovászos kalácsunk

Több szempontból is első próbálkozás. Ilyen kovászos kalácsot sem készítettem eddig a feleségem, és én sem fotóztam még ételt - már úgy hogy nem csak úgy lekaptam volna az étteremben.. Amúgy ez egy nem túl édes kalács, inkább friss és édeskés kenyérféle. Nekem például minden egyéb nélkül nagyon ízlik. Receptet majd megszerzem a páromtól, és ha megvan, a megjegyzésbe írom.

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

menza-geometria

István, a majdnem jó, az tőled nem elég, főleg, ha geometria. A párhuzamosok Karinthy óta tudjuk, a végtelenben találkoznak. A tieid meg valahol a Keletinél. Csálé a gép tartás. A bögre fülei? Helló! Ha geometria, ki kell dekázni az egészet, enélkül nem megy. Ismétlést kérek. (hegyi)

A tök

Ha fentebbről fotózod, jobban összeállhatna, most a tök a bal oldalon és a többiek a jobb oldalon két csapat, nincs igazi kapcsolat, és a szerszámok is csak sejthetőek. A gyömbér meg így most idegen ott. És hát a csempe, az bajos. Úgyhogy ezt akkor tudod kiküszöbölni, ha kevés a hely vagy a háttér bajos, akkor fentről ezt megfogva ki lehet hagyni dolgokat, amik nem odavalók. (hegyi)
értékelés:

Full burger krumplival

Miskolc Bohém Marha Bisztro. Full burger: Angus marha pogácsák, tépett malac (lapocka) hús, cheddar sajt és colesla (amerikai saláta).

Szia Máté, üdv a Látszótéren, picit jobban örültem volna, ha ah első képed egy önportré, bemutatkozásképp, de ez a kép is jó és alapvetően tetszik is, amit és ahogy megmutatsz. Abban kellene határozottnak lenned, hogy az étel az első, vagy kell hozzá a szociográfia is, mert ha ezt eldöntöd, akkor az adni fogja magától azt a megoldást is, hogy mi és hogyan kell szerepeljen a képen. Most a fiú és a tévé is elviszi a figyelem egy részét a kajáról. Aztán ha a kaja a fontos, akkor meg azt a krumplit abban a fém izében is ki kell találni, hogy hogyan legyen, mert a fémszerkezet túl határozott most. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Sütögetés

Nagyon guszta, én mondjuk még köppesztettem volna a hagymán, rádobni kockára vágott sült krumplit, hmm, nagyon jó, éhes vagyok. A megoldást úgy tudod képileg javítani, ha nem forró nagyon és nincs zsírgőz, pára, hogy föléhajolsz az edénynek és fentről, mint egy térkép, úgy mutatod meg, és akkor kevéssé lesz problémás a háttér vagy a környezet. A másik irány nyilván az, ha szituációba hozod, ha villák, piszkáló eszközök, kezek, emberek vannak, azaz ha élet van körülötte. Két út, két iskola, az egyik a tárgyra koncentrál, a másik a szituációra, bármelyik jó lehet. Most így picit magányos az egész. (hegyi)
értékelés:

52/30 minimál

Nagyon kedvelem ezt a munkádat, Gábor. Zseniális, hogy a törött tányért felhasználtad. Annyit változtatnék csak, hogy jobb oldalról a fekete tömegből lehagynék két ujjnyit és megenném a paradicsomot. Az ott már sok formailag. (hegyi)
értékelés:

Egy kis finomság

Szívesen leírnám a receptjét, de a barátom mindig csak érzésből főz, nem recept alapján, így hát ez örökké titok marad, hogy hogyan is készül :) Mellesleg fantasztikusan finom volt. :)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: