7. Ételfotó

Azt nem biztos, hogy be tudom azonosítani, mi volt az uzsonna, de nem is biztos, hogy kell. Viszont hogy ez működjön, kell némi meló még. Ki kell nyitni a fóliát minden irányba, keresni helyet, ahová leteszed, ahol van fény és a fólia tükröződései is működnek és úgy megcsinálni, hogy semmi egyéb ne legyen, mint a kaja, a fólia meg maga a háttér. És az utómunka, elkerülhetetlen, nyersen ezek nem működnek eléggé, kell vele matatni még, tónus, fények, színek, szóval ahhoz, hogy egy kaja működjön, sok esetben a hihető határáig el kell vinni. (hegyi)
értékelés:

A hangulata jó a képnek és a színei, fényei is szépek, kívánatos serital lett a végeredmény. De a kompozíció valahogy nem áll össze. Valami hiányzik. Nem tudom, hogy a helyszín mit engedett volna meg, mi volt a környezetben még, én hiányolom az alját. Ugyanis ha a hab a lényeg, meg annak környezete, akkor azt kéne mutatni, és nem kell sokkal több lenn, de ha már mutatod a pohár tetejét, ami igazából annyira nem adja ki most, akkor lenn miért nem? És a pohár elhelyezése a képen, ez is furcsa, mert ki van szorulva oldalra, de miért? Mi van, ami miatt ez történik? A kép erre nem ad választ. (hegyi)
értékelés:

Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

Ha fentebbről fotózod, jobban összeállhatna, most a tök a bal oldalon és a többiek a jobb oldalon két csapat, nincs igazi kapcsolat, és a szerszámok is csak sejthetőek. A gyömbér meg így most idegen ott. És hát a csempe, az bajos. Úgyhogy ezt akkor tudod kiküszöbölni, ha kevés a hely vagy a háttér bajos, akkor fentről ezt megfogva ki lehet hagyni dolgokat, amik nem odavalók. (hegyi)
értékelés: