7. Ételfotó

Fácán találkozása bulgurral

A Lillafüredi Tókert étteremben fogyasztottam el eme étket. Ezen kép főszereplője erdei gombás bulgur ágyon fekvő baconbe csavart fácán mell filék. Az étlaphoz receptet nem mellékeltek.

töltött datolya

István én azt elhiszem, hogy ez baromi finom lehetett, de kinézni elég randán néz ki. Értem miért választottad az íves tányért, mint háttér, de így most az a hatás, mintha maradék lenne a tányér szélén. Másik problémám az élességgel van, fentről fotózva egy tárgyat nincs indoka annak, hogy miért életlen. Ezt a hatást oldalról fotózva szabad csak használni ételfotónál. A színek is bajosak, ki is szorultunk bal szélre, szóval ez most nem sikerült. (hegyi)

Az első kovászos kalácsunk

Több szempontból is első próbálkozás. Ilyen kovászos kalácsot sem készítettem eddig a feleségem, és én sem fotóztam még ételt - már úgy hogy nem csak úgy lekaptam volna az étteremben.. Amúgy ez egy nem túl édes kalács, inkább friss és édeskés kenyérféle. Nekem például minden egyéb nélkül nagyon ízlik. Receptet majd megszerzem a páromtól, és ha megvan, a megjegyzésbe írom.

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

menza-geometria

István, a majdnem jó, az tőled nem elég, főleg, ha geometria. A párhuzamosok Karinthy óta tudjuk, a végtelenben találkoznak. A tieid meg valahol a Keletinél. Csálé a gép tartás. A bögre fülei? Helló! Ha geometria, ki kell dekázni az egészet, enélkül nem megy. Ismétlést kérek. (hegyi)

A tök

Ha fentebbről fotózod, jobban összeállhatna, most a tök a bal oldalon és a többiek a jobb oldalon két csapat, nincs igazi kapcsolat, és a szerszámok is csak sejthetőek. A gyömbér meg így most idegen ott. És hát a csempe, az bajos. Úgyhogy ezt akkor tudod kiküszöbölni, ha kevés a hely vagy a háttér bajos, akkor fentről ezt megfogva ki lehet hagyni dolgokat, amik nem odavalók. (hegyi)
értékelés:

Full burger krumplival

Miskolc Bohém Marha Bisztro. Full burger: Angus marha pogácsák, tépett malac (lapocka) hús, cheddar sajt és colesla (amerikai saláta).

Szia Máté, üdv a Látszótéren, picit jobban örültem volna, ha ah első képed egy önportré, bemutatkozásképp, de ez a kép is jó és alapvetően tetszik is, amit és ahogy megmutatsz. Abban kellene határozottnak lenned, hogy az étel az első, vagy kell hozzá a szociográfia is, mert ha ezt eldöntöd, akkor az adni fogja magától azt a megoldást is, hogy mi és hogyan kell szerepeljen a képen. Most a fiú és a tévé is elviszi a figyelem egy részét a kajáról. Aztán ha a kaja a fontos, akkor meg azt a krumplit abban a fém izében is ki kell találni, hogy hogyan legyen, mert a fémszerkezet túl határozott most. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Sütögetés

Nagyon guszta, én mondjuk még köppesztettem volna a hagymán, rádobni kockára vágott sült krumplit, hmm, nagyon jó, éhes vagyok. A megoldást úgy tudod képileg javítani, ha nem forró nagyon és nincs zsírgőz, pára, hogy föléhajolsz az edénynek és fentről, mint egy térkép, úgy mutatod meg, és akkor kevéssé lesz problémás a háttér vagy a környezet. A másik irány nyilván az, ha szituációba hozod, ha villák, piszkáló eszközök, kezek, emberek vannak, azaz ha élet van körülötte. Két út, két iskola, az egyik a tárgyra koncentrál, a másik a szituációra, bármelyik jó lehet. Most így picit magányos az egész. (hegyi)
értékelés:

52/30 minimál

Nagyon kedvelem ezt a munkádat, Gábor. Zseniális, hogy a törött tányért felhasználtad. Annyit változtatnék csak, hogy jobb oldalról a fekete tömegből lehagynék két ujjnyit és megenném a paradicsomot. Az ott már sok formailag. (hegyi)
értékelés:

Egy kis finomság

Szívesen leírnám a receptjét, de a barátom mindig csak érzésből főz, nem recept alapján, így hát ez örökké titok marad, hogy hogyan is készül :) Mellesleg fantasztikusan finom volt. :)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ebéd

Ebéd

Hozzávalók:
- Jó félnapos hegyi túra, a kicsit csípős, de napsütéses, tiszta levegőn.
- Egy kedves, és professzionális sütödés a parkoló büféjében, ahol kívánságra vékonyra és ropogósra sütik és enyhén fokhagymásan, kevés füstölt sajttal, tálalják a farkaséhes, kedves vendég elé.
- 3 dl forró citromos tea illik hozzá, (ha Te vezetsz) egyébként forralt bor.

Nagyon enném, imádom a lángost, és ez a keresetlen egyszerűség jót tesz a képnek, mert hangulatba hoz. Ami javítható lenne, az a tónustartomány, egyszerűbben mondva, sötét a kép ahhoz, hogy eléggé szerethető legyen, ez ad ennek most egy fád, szomorkás búcsúzás hangulatot, ami persze lehet akár érthető is, ha visszaemlékezésről van szó, de mégis, én lehet, hogy ezt javítanám. (hegyi)

Hozzávalók

Hozzávalók

Mazsi, az van, hogy ez a barna asztallap ez nem jó. Próbálom én elfogadni, és funkciójában biztos zseniális, de képileg nem. Egyrészt csillan a fény, általában nem jól világítható, de ennél bajosabb a színe. Komor, lehangoló. Én a következőt javaslom. Lehet kapni mindenféle vágódeszkákat. Azokban van olyan, ami esztétikus és nem zavar meg ennyire mindent. Vannak ilyen reggeliző műanyag izék, nem tudom mi a neve, tányéralátét lehet, az is izgalmas lehet, ha találsz olyat, ami színben jobb, de nem nagyon harsány. Aztán lehet kapni papírboltokban mindenféle kartont, de ott vannak műanyag lapok is, az többször is használható lehet. Szóval sok irányt találhatsz, keress valamit. Lehet textil is, lehet háncs, bambusz, mindenféle, minél több, annál több játékod van a készítésnél. A másik a pohár. Nagyon nagy így, tolakszik, betakar és mivel ő az éles, viszi a figyelmet magára, de hát ő mellékszereplő, a lényeg ha mondjuk gombás puszedli, akkor a gomba, ő a főszereplő. Ha narancsos müszmüsz, akkor a narancs, szóval érdemes azt is figyelni, hogy egyes receptnél mi mekkora figyelmet kap. Jó lesz ez, csináld! (hegyi)

Tepertős pogács

Tepertős pogács

leveles tésztához:
•30 dkg liszt
•másfél dl tej
•15 g élesztő
•5 g só
•25 dkg vaj
•apróra darált tepertő érzés szerint

A vajat közepesen keményre hűtjük és két sütőpapír között 1/2 cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Lehűtjük.
A tejet langyosra melegítjük. Hozzáadjuk egy teáskanál cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt (belemorzsoljuk és 10 percre félretesszük).

A lisztet összekeverjük a sóval. Beleöntjük a felfutott élesztőt és simára dagasztjuk. A tésztából golyót gyúrunk, kissé kilapítjuk és kb. 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy a vajjal azonos hőmérsékletű legyen. A tésztát kinyújtjuk, a közepére tesszük a vajat, a tészta széleit ráhajtjuk, hogy sehol ne lógjon ki a vajlap, végül egyszer kinyújtjuk a tésztát. A kinyújtott tészta felét megszórjuk tepertővel, félbehajtjuk, és kicsit beledolgozzuk a tepertőt, ezután összehajtjuk, mint egy francia borítékba szánt levelet és a hűtőbe tesszük. 1/2 óránként kinyújtjuk, és újra összehajtjuk a tésztát - összesen háromszor, mindig ügyelve arra, hogy a tésztát 90 fokot elforgatva kezdjük a nyújtást. A sok nyújtás és hajtogatás eredménye egy szép, több rétegű tészta lesz. A három hajtogatás után másfél, 2 cm vastagra nyújtjuk a tésztát majd kerek vagy szögletes pogácsákat szaggatunk belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, egy órát kelesztjük szobahőmérsékleten, majd 220 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Kellett nekem konyha képeket kérni, most nyelem a nyálam, imádom a tepertős pogácsát. Hangulatos a kép, de amennyi most a kép aljából hiányzik ahhoz, hogy az előtérben lévő forma is befejeződjön, annyit vágnék a tetejéből, azaz billentettem volna a kamerán egy kicsit még, mert az előtér a fontos, a háttérben levő már elkészült, és nejlonba csomagolt pogácsák szerepe csak az illusztrálás lenne. (hegyi)