7. Ételfotó

Minden, ami nem paleolit

Budapest, 2010.06.18.

Küzdöttem itt ezzel a címmel, azért is, mert az én ismereteim ilyen szempontból egy picit szegényesebbek, de amint megfejtettük a szót, máris jött egy érzés, hogy miről is lehet itt szó, aztán Sándor elmondja, hogy eltaláltam-e. Azok a kenyerek, amik ott vannak a harmadik képen a kirakatban, azok nagyon is úgy néznek ki, mint ilyen kőlenyomatok, amikbe fosszíliák vannak belekövülve a végtelen időben. Tényleg olyan az egész, mintha egy pincebogár lenne kőbe faragva. Nagyon érdekes ez a dolog, sokszor nézem, hogy valamire hasonlít, és valami élményt hoz, de nem jött meg a párhuzam, és most ezáltal a kép által igen. Ezt nagyon köszönöm Sándornak. Egy kicsit problematikus nekem az, hogy itt most semmi nem párhuzamos semmivel, meg egy kicsit a perspektíva is dől, én korrigáltam volna, ennyi szerintem fotosopba is belefér, mert ezt meg lehet csinálni a laborban is, ez nem egy ördögtől eredő dolog. Jók ezek a flekkek, amik létrejönnek, hogy a külső tér a belső térrel, a reklám a valós sütikkel. Ebben a távolságból, ezzel a megvilágítással bőven összekeverhető, és egyszer csak fölfedezzük az eladót, nagyon érdekes ez az egész játék. Azzal is, hogy első körben azt mondtam volna, hogy megbolondíthattuk volna egy külső vásárlóval, vagy egyébbel, de akkor az elrontja ezt az egész ritmust, úgyhogy ez most nagyon rendben van. Én lehet, hogy ezt a képet inkább elvittem volna a fekvő felé, valamennyit vágtam volna a fölső részből, pontosan azért, hogy az a lenti tárgyias megközelítés, ami ezzel a négyzetes sémákat ismétlő rendszerrel létrejön, azt fönt nem tartottam volna ennyire szigorúan be. Ebből a PÉKÁRU feliratból a fele is elég, azokból a betűkből, ha felénél vágom, ki lehet következtetni, hogy mi van oda írva, így most ez a nagy felirat konkurál azzal az izgalmas felülettel, ami létrejött az ablaknál. Valamennyi kell a feliratból, ha teljesen levágjuk, akkor az nekem kevés, kell a valóság, de fele ennyi is elég. (hegyi)
értékelés:

egy kis malac röf-röf-röf

Hozzávalók: cukor, glükózszirup, esetleg invertcukorszirup és zselésítőanyagok - gumiarábikum, zselatin, egyéb nyalánkságok - vagy 50 HUF. Ízléstelenül tálaljuk. Vegáknak a magas zselatin tartalma miatt nem ajánlott.

Szeretem a Dani humorát, még leírást is kapunk, hogy hogyan kell ezeket elkészíteni. Az üzenet nagyon erős. Itt látunk legalább egy olyan elemet, amivel némely estiskolások találkozhattak személyesen is, ebben a beállításban, ebben a ritmusban érdekes viszontlátni ezt a tárgyat. Nagyon jó a beállítás, nagyon jó ez az egész. Ez az alumínium tálca is jellemző a 80-as évek kis presszóira, ahol a pincérnő ilyesmi vackokon hozta a mignont. Gusztustalansági versenyen első díjas, az biztos. (hegyi)
értékelés:

Cseresznyéslepény

Itt most azt hiszem a receptnek kéne jönnie, de az igazat megvallva gőzöm sincs róla. Én csak annyit tudok, hogy elmondhatatlanul finom. Volt.

Nagyon guszta, Gábornak arany élete van, ha őt ilyenekkel kényeztetik. Nem olyan bonyolult dolog a lepény elkészítése azért, tehát a többiekre gondolhatsz abban, hogy elkéred majd a receptet, és ide beírod. Ebben, kérlek, segíts, hogy más is ehessen ilyen finomat. Tökéletesen rendben van a süti, gyönyörű, és annak is örülök, hogy sikerült érzékeltetni Gábornak képileg is azt, hogy ez cseresznye. Ez azért fontos nekem, mert a cseresznye és a meggy egymástól nehezen megkülönböztethető gyümölcs fotóban. Most itt, a megvilágítással és a színbeállítással Gábor elérte azt, hogy ezen látszik, hogy ez cseresznye. A rostozata más a két gyümölcsnek, ezt kell tudni ábrázolni, a meggy erősebben szétesik hő hatására, mint a cseresznye. Szóval a kép rendben van, ez a perverz villa is, ahogy ezt beleszúrta Gábor, gondolom, hogy a fényképezőgépet le se tette, és az a villa már a szájában volt. Megvan a három csillag, ez egy jó ételfotó. Megvan a leckemegoldás is, de Gábor, nehogy ettől abbahagyd a fotózását ennek a leckének, mert annyira sok ételfotó leckét nem láttam még tőled, hogy bizton állítsam, hogy te ezt meg tudod csinálni, de ez most jól sikerült. (hegyi)
értékelés:

Tejszínes brokkolis csirke

Hozzávalók:
60 dkg csirkemellfilé
1 kis fej vöröshagyma
40 dkg mirelit brokkoli
1 dl húsleves
2 dl tejszín
mustár, só, bors
vaj

Elkészítés: A mirelit brokkolit szobahőmérsékleten kiolvasztjuk. A csont nélküli csirkehúst megmossuk, lecsöpögtetjük, és ceruza vastagságú metéltre vágjuk. A vöröshagymát finomra vágjuk. Egy lábosban kevés vajat megolvasztunk, és a hagymát kissé megpirítjuk. Rárakjuk a feldarabolt csirkehúst, és erős tűzön, állandó kevergetés mellett fehéredésig pirítjuk. Sóval, fehérborssal megszórjuk, és hozzátesszük a brokkolirózsákat. Ráöntjük a leveslét, és addig pároljuk, amíg a levét félig elfövi. Akkor hozzáadjuk a tejszínt, ízlés szerint mustárral fűszerezzük és összeforraljuk. Vágott petrezselyemzölddel megszórva, párolt rizzsel körítve tálaljuk.

A környezet kiválasztása tökéletes, nagyon szeretem ezt az áttört asztalfelületet. Az is jó, hogy harmonizál ennek a színvilága ahhoz az öntethez, ami itt elkészül, de kicsit bágyadtak a színek. Ha tudom azt, hogy a rizs nagyjából fehér, a háttér halványbarnás, amire a hús is rásegít, és a brokkoli zöld, akkor ezeknek meg kellene keresni valamilyen ellenpontját, és azt szerepeltetni. Ez lehet egy piros szalvéta, de ha ezt a kék tányért ki tudnánk cserélni valamilyen másik színű tányérra, akkor az is jót tenne, mert az egy fontos dolog, hogy erőt, vidámságot, egészséget sugározzon a kép, és ez a kék eléggé bánatos szín. Egyébként a képpel egyetértek, ez egy jó megoldás. A világításnál még annyit lehetett volna segíteni, hogy valami minimális derítéssel visszatükrözzünk a fényből a kép alja felől, plasztikusabb lett volna a tárgyfotónk. Ha megfigyeljük, akkor van két rizs-hengerünk, és a tőlünk távolabbi rizs-hengernek az árnyékos része is kevésbé bukik be, mint a másiké, és ez annak köszönhető, hogy maga a rizs a reflektáló felületünk, tehát az egyik rizs-henger deríti a másikat. Ez a mennyiségű fény elég lenne, akár ha csak egy fehér papírlapot használunk, akkor már egy picit tudunk deríteni, plasztikusabb, térbelibb lesz a tárgy. Az irány abszolút jó, Bara kezdjen el ezzel dolgozni, érdekes terület, nem csak finom, meg célszerű is, hanem titkon a csendélet-fotózásról van itt szó az alkalmazott fotográfiának ebben a szeletében. Egyébként most már tavasszal lehet használni rendes brokkolit is mirelit helyett, de ez is biztos nagyon finom volt. (hegyi)
értékelés:

Töltött muffin

Kedves kollegámat leptem meg néhány feldíszített édes falattal.

Muffin alaptészta (12 darab)
Hozzávalók:
15 dkg margarin,
15 dkg kristálycukor,
1 csomag vaníliáscukor,
15 dkg liszt,
1 teáskanál sütőpor,
2 egész tojás,
1 citrom leve és héja,
5 evőkanál tej

Elkészítés: A tojás fehérjét külön felverem, majd félreteszem. Kikeverem a margaint, cukrot és vaniliáscukrot a tojássárgákkal. Ezt követően adom hozzá a sütőporos lisztet, a citromhéjat- és levet, valamint a tejet. A kikevert tésztába lazán belekeverem a felvert tojásfehérjét. A papírral bélelt muffin formát félig töltöm a tésztával, majd ráteszek egy-egy kis kanál csokipudingot, végül újabb kanál tészta kerül a formába. Középmeleg sütőben aranybarnára sütöm a muffinokat. A kisült sütiket cukormázzal és dekor gyöngyökkel díszítem.

Végre elindulunk egy fotográfusi megközelítés irányába. A leiratból, és a kommentárokból tudom, hogy a mi környezetünkben talán ezek a kis színes golyók nem annyira ismertek, de én abszolút el tudom fogadni a szereplésüket. Ehhez még hozzáteszem azt, hogy az alkotó próbált ehhez csatlakozni azzal a szalvétával, ami körbeveszi ezt a kis csomagot. Ez egy jó irány. Talán itt annyit lehetett volna a térrendezésben létrehozni, hogy megcserélem a kis fehér bogyókat tartalmazó muffint azzal a muffinnal, ami most a kép bal alsó sarkában van, amin a nagy színes gömbök vannak. Vagy ha készült még ilyen színes bogyós, akkor azt valahová, például a képnek a jobb felső sarkába helyezem. Most ennek az egésznek a tömegét, és a figyelmet a bal alsó sarokra viszi el a kép, mert ott vannak a legnagyobb értékkel bíró színdinamikai megjelenések. Ahhoz, hogy a szem körbe tudja járni ezeket a muffinokat, be kell csapni magunkat, erőszakkal kell rávenni a nézőt arra, hogy minden egyes muffinra ugyanannyi idő jusson, vagy legalábbis ez a kör, amit itt létrehoztunk, valóban körbe tudjon menni. Ott van két olyan muffin a jobb felső sarokban, amik lényegesen kisebb szerepet kapnak, ami nem baj, csak akkor azokon a díszítésnek kell erősebbnek lenni. Kettő csillagot adok rá, Eszter. Az irány abszolút jó, ez egy türelemjátékos dolog, hogy az ember elkezd ezekkel játszani. Ha te még csinálsz ilyeneket, márpedig én úgy gondolom, hogy igen, mert ebben látszik a szeretet és a törődés, ez valószínűleg nem egy egyszeri eset volt, hogy te sütöttél, és akkor lássuk azt, hogy hogyan kezdesz el ezekkel játszani. Annyi segítséget tudok még mondani, hogy tessék eltekinteni attól, hogy én most muffinokat látok, tessék ezeket úgy kezelni, mint tárgyak, ez fog segíteni az elrendezésben. (hegyi)
értékelés:

Téli álom

Hozzávalók:

4 nagy alma
baracklekvár
barackpálinka
citromlé
porcukor
fahéj

Az almák magházát felülről kivájjuk (késsel megkezdve, körbevágva, majd élesebb peremű kiskanállal kivájva), és a lyukat citromlével kiöblítjük. A savanykás almáknál a citromlé elhagyható, helyette több porcukor mehet bele. A lyuk belsejét megszórjuk fahéjjal, megtöltjük baracklekvár, barackpálinka és citromlé keverékével, a tetejére megint fahéj és ízlés szerint porcukor mehet. Az almákat egyenként rátesszük egy darab megfelelő méretű kiolajozott alufóliára, amelyet lazán összefogunk az almák tetején. Sütőben nagy lángon 30-40 percet sül (kemény alma többet, puha húsú kevesebbet). A végén az alufóliát széthajtva az almákat meghintjük porcukorral, és azt gyorsan, felső lánggal rákaramellizáljuk. Nagyon ínyencek egy pár csepp barackpálinkát a tálaláskor is ráönthetnek. :)

Nagyon ínycsiklandó az, amit látok. Nagyon tetszik az, hogy végre nem csak sütiket látunk, hanem egy igazi téli csemegét. A leirattal abszolút egyetértek. Ez a baracklekvár-barackpálinkás őrület fölkeltette a kíváncsiságomat, nagy kár, hogy nincs itthon barackpálinka, mert kipróbálnám. Mi alapvetően a leckénél a képet fogjuk elemezni, miközben nagyon fontos az, hogy a leirat is megérkezett, és más is elkészítheti. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha más formában is, de a Konyha rovatunk él tovább ebben a leckében, tehát érdemes ezt ilyen tekintetben is figyelembe venni. A képről tudok elsősorban beszélni. Egy jó megoldást kapunk erre az almás finomságra. Gusztusos, finom megoldás, és jól láttatja azt, hogy milyen is a végeredmény. Szinte az illatát is érezzük, látjuk a kis fahéj szemcséket, amik úszkálnak a szirupban. Egy problémám van: ezt a tányért valami fehér háttérre kellett volna tenni, például szalvétára. A két kis háromszög a felső résznél elviszi a figyelmemet, tehát talán ez az egyetlen, ami a technikai kérdés. Ilyenkor jön a bolondság: az ember fogja, és egy kis szpottal belevilágít valahogy az alma közepébe, hogy abban a kis kehelyben vajon mi lakhat. Látom, hogy ott lehet a baracklekvár, de az most nagyon erősen nem tud érvényesülni. Ennyit tudok hozzátenni, nagyon köszönöm, tetszik. Itt megint egy új kérdés: a dekoráció, amiről tudjuk, hogy nem arra szolgál, hogy megegyük, hanem arra, hogy fölkeltse a vágyat és a kíváncsiságot, vagy harmonizáljon. Itt például néhány borókaszem lehetne a tányér szélén. Ha ez mindenféleképpen a télhez akar kapcsolódni, akkor azt is el tudom képzelni, hogy a tányér köré lehetett volna néhány fenyőággal, vagy bármivel díszíteni. Ez egy másik irány, nem kötelező elfogadni, csak ötleteket próbálok adni arra nézvést, hogy mivel lehet ezt esetleg megbolondítani. Valami zöldes szirupot körbe lehetne cizellálni a tányéron, hogy ne csak ebben a sárgás – vöröses - narancsos tónusban működjön, tehát ellenpontokat lehet keresni, ez a saját fantáziára van bízva. De ezt egy jó megoldásnak tartom, megadom rá a három csillagot azzal, hogy hajrá tovább, Nóra, mutasd mit tudsz. Szerintem van még a tarsolyodban ilyen ötlet. (hegyi)
értékelés:

Darázsfészek

Reakció Prisztacs Judit Darázsfészek c. fotójára
Hozzávalók: 
2,5 dkg élesztő,
3 dl tej,
1 evőkanál cukor,
65 dkg liszt,
2 tojás,
1 kiskanál só,
kevés tejföl,
reszelt citromhéj,

a töltelékhez:
10 dkg vaj,
10 dkg darált dió,
10 dkg porcukor, 

a tetejére:
5 dkg vaj,
1 evőkanál cukor,
0,5 dl tej,
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés: Az élesztőt kevés langyos tejbe morzsolva futtasd fel. A maradék tejjel és a többi hozzávalóval alaposan dagaszd meg. Letakarva, langyos helyen keleszd a kétszeresére. Eközben a puha vajat a darált dióval meg a porcukorral keverd össze. A tésztát finoman gyúrd át, és lisztezett deszkán nyújtsd ujjnyi vastagra. Kend rá a diókrémet, majd, ahogy a beiglit is szokás, csavard fel. Olvasztott vajba mártott késsel szeleteld fel. A szeleteket fektesd egy kivajazott tepsibe. Locsold meg olvasztott vajjal, s keleszd még fél órán át. Azután előmelegített sütőben 180 fokon süsd kb. 20 percig. Ekkor kenegesd meg cukros tejjel, és süsd további 20-25 percig. A sütőből kivéve még melegen szórd meg vaníliás cukorral.

Én örülök annak, hogy Ágnes is elkezdett ezzel a területtel foglalkozni, mert kihasználatlan terület volt ez eddig az ő palettáján, és szerintem ő sok mindent tudna nekünk mutatni abból a kultúrkörből, ahol ő él, nem csak darázsfészket, hanem más dolgokat is. Ez egy új ajtó. Izgalmas lenne, ha elővenné újra a videokameráját, és elkezdene Piller Gergővel versenyt futni a konyharovatban. Szerintem van ebben kakaó, annál is inkább, mert annak, hogy ételfotót tudjunk készíteni az első lépcsője az, hogy kezdjünk el ételeket készíteni, hogy legyen közünk ahhoz, ami ott történik. Nem tudom, hogy Ágnes mennyire szokott jeleskedni a főzésben, erről keveset beszéltünk, de jó lenne, ha először Mammucsot figyelné meg, aki a környezetében főz, és készítene vele interjúkat, vagy akár főzési filmeket is, hogy kicsit közel kerülhessen ehhez a helyzethez. Ennél a képnél, miközben ezek a darázsfészek sütemények rendesen be vannak ide stokizva, és nyilvánvaló, hogy a sütésnél ezek rendben kell elfoglalják a helyüket, mert a helykihasználás egy fontos elvárás ennél a munkafolyamatnál, de fénykép szempontjából nagyon kopogósra sikerült ez a dolog. Ha grafikai megoldást szeretnék ebből kihozni, akkor persze érthető a fekete háttér, ez a tepsi maga, de ha ezt reakciónak vesszük Prisztacs Judit darázsfészkére, márpedig ezt írja Ágnes, akkor igenis nézzük meg annak a képnek a szabadságát, azokat a formai szabadságokat, amik most itt nagyon is ellenpontoz Ágnes azzal, hogy ebben a rendben hagyja ezeket a kis csigákat. Egy világítási helyzetet hozott létre Ágnes, viszonylag mondhatóan egy oldalsó megvilágítást kaptak ezek a csigák, de itt a bizonytalanságot érzem a döntésben. Ha még inkább surló fényt adott volna hozzá Ágnes, akkor a struktúra lehet, hogy még erősebben érvényesül, és akkor létrejön az a grafikai hatás, amit esetleg el akart érni. Most bizonytalan ez a dolog, mert ez egyharmad-kétharmad arányban surlófény. El kellett volna dönteni, hogy tárgyszerűen akarom ábrázolni, és kívánatosnak akarom mutatni ezeket a sütiket, vagy elfeledkezem arról, hogy ezek sütemények, és elkezdek a formával játszani. Most ennek a határán billegünk. A recept tökéletes, javaslom, hogy más is próbálja meg ezt megsütni. A leckemegoldásra most egy csillagot adok, és Ágnes kezdjen el ezzel dolgozni a konyhában. Az lenne a jó irány, ha filmet küldene, és első lépésként. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de a film, mint egy folyamat-ábrázolás, segíti az emberben legyűrni a nehézségeket, hogy megszeresse ezt az egész feladatkört, és utána már a film hatására az ember már könnyebben nyúl hozzá ehhez a témához állóképben. (hegyi)
értékelés:

Mákos

Életem első süteménye, ezért nagyon büszke vagyok rá. A recept nem lesz túl pontos, mert soha semmit sem mérek.
Egy zacskó darált mákot keverj össze porcukorral. Reszelj le négy almát, héjastól, keverd hozzá. Üss bele két tojást és tegyél hozzá annyi árpalisztet, hogy laza, éppen nem folyékony tésztát kapjál. Keverj bele egy zacskó sütőport és tedd a sütőbe. Ha már kellemes illatot érzel a konyhában nézd meg, ezután vélhetően még öt tíz perc kell neki. Az alma miatt, rendesen át kell sütni, de ne égjen meg. Nem tudom, egy ilyen recept segít-e, de én így főzők.

Kaptunk egy leírást is, ételreceptet - én ennek örülök, és ezekhez az ételfotós leckékhez mindig kérném azt, hogy történjen meg a leirat, mert hátha valaki szeretne ilyet csinálni, hátha valaki szeretné ezeket megismételni, adjuk meg erre a lehetőséget, még akár ilyen módon is, ahogy ez most itt történik, hogy nem teljesen pontos a leirat. Férfi ember így szokott főzni, nekiáll, és intuitív módon össze-vissza pakolgat mindent, aztán lesz valami végeredmény, jó esetben az ember visszaemlékszik arra, hogy hogyan történt a dolog. Ennyit a receptről, izgalmas, és talán érdemes kipróbálni is, nagyon ínycsiklandó az a pirult állapot, amit én itt látok, én megkóstolnám, nem lehet rossz. A képről azt tudom elmondani, hogy kicsit slendrián a megvalósítás, azt én értem, és a hangulata megjön, hogy ha ott lettünk volna Tamásnál, akkor ő ezt így tálalja föl, mi ott ülünk, cigizünk, iddogálunk valamit, kvaterkázunk, és közben előjön ezzel a kis sütivel, kitálalja nekünk, ez tökéletesen rendben van, valós helyzetekben az ember nem kéri számon, hogy mit keres ott az a táskarádió, mit akar üzenni. Az sem fontos olyankor, hogy tulajdonképpen semmi nem párhuzamos semmivel, minden dől és borul. Hasonlóképpen, mint egy építészeti fotónál, ezt nem árt kiküszöbölni, még akkor is, ha az ember azt mondja, hogy a szabadságot, és azt a helyzetet akarom megmutatni, ahogy ez a valóságban megtörtént. Igen, de a valóság önmagában mindig egy kicsit más. Amikor megéljük, akkor nem nézzük például azt, hogy az almának miért vannak nyomorúságos kis foltok a testén, mert finom az az alma így is. Ugyanakkor, ha rögzítünk egy ilyen pillanatot, akkor az az örökkévalóságnak készül, és abban a helyzetben az ember kicsit rendez az almákon, és már nincsenek ott a hibák, és nem viszik el a tekintetet az almákról. Jó a tál, jó ez így, hogy ott van az alapanyagból is valamennyi, érzékelteti azt, ami most nem látszik, hogy ebben a sütiben van alma is, de így nekem kicsit zavaros. Az a króm tárgy talán mécsestartó lehet, ha az, akkor azokat a gyertyákat illik meggyújtani, mert halott dolog az, ha egy gyertya nem ég, csak úgy szerepel a képen, és funkció nélkül van. A sótartót se nagyon értem, hogy miért kellene megsóznom ezt a sütit. Ezek olyan apróságok, amire nem gondol az ember akkor, amikor készíti, és föltálalja a vendégeknek, de amikor ételfotót készítünk, akkor ez mind-mind fontos. Az ötlet jó, a recept kitűnő, hajrá, tessék kipróbálni. Én azt szeretném, ha Tamás ezt megismételné, mert ér ez a dolog annyit. Az a fajta kézművesség, ami az ételkészítésnél jelen van, és az a fajta attitűd, ahogy az ember ezeket süti-főzi-elkészíti, igényli azt, hogy ha fotós vagyok, és szeretném megmutatni, akkor abban legalább annyira legyek igényes. Ez pontosan attól érdekes, hogy attól, amiért a recept nem dekagrammokat ír, hanem egy kis ez, egy kis az, ettől még az igényessége, vagy az az érzelmi hozzáállás, ahogy ez készül, semennyit sem változik. Nem kötelezően kell mindennek a matematika szabályainak megfelelni, és kilogrammokban mérni ezeket az ügyeket, ez a fotográfiánál is igaz. Lehet a dolog egy könnyed megoldás, de ezt a könnyedséget úgy kell elérni, hogy nem maradnak a képen olyan zavaró elemek, amik nem oda valók. Tehát az alma egy jó irány, még a vágódeszkával sincs különösebb bajom, bár ott is lehetett volna annyit trükközni, hogy az a lyukat, ahol ezt megfogjuk, takarja el a süti, és a másik oldalon legyen amit megmutatunk. Ezek apróságok, de minden egyes ilyen dolog elviszi a figyelmet, és itt van a szegény kis sütink, kívánná azt, hogy úgy legyen megmutatva, hogy a nyálam csorogjon, de ez most javarészt a fantáziánkra van bízva, nem a kép hozza ezt az élményt. (hegyi)

Az úgy van, hogy mindenféle versenyen kívül gondoltam megosztom veletek azt a receptet, amit minden évben egyszer, vagy kétszer maximum, elkészítünk. Ez a flódni. Fűszeres Eszternél láttam az ő receptjét, ami ehhez nagyon hasonló. Minden alkalommal kicsit finomítok a technikán és az összetételen is. Azt előre le kell szögezzem, hogy szerintem a flódni nem egyszerű dolog, egy napot simán rá kell szánni. Igyekszem a teendőket sorrendben leírni.

Először a töltelékeket szoktam megcsinálni, mert egyrészt azokat hidegen kell belesimítani a tészták közé, másrészt azok pihenhetnek, és ha nem egy nap alatt akarom lezavarni a sütést, akkor ezt előző nap nyugodtan meg lehet csinálni, nem lesz baja, hogy áll. Hogy a recept mennyire kóser vagy sem, nem tudom megmondani, nem értek hozzá. Ami még fontos: a mi tepsink 25x35x5.5 cm-es, ebbe amit leírok, így éppenhogy tetőig fér bele. Tehát ehhez képest kellhet módosítani az arányokat, ha más méretet használtok.

Almatöltelék:
   * körülbelül 1 kiló alma meghámozva, szeletelve. Nem baj, ha több.
   * 1 ek. méz
   * 1 ek. porcukor
   * fahéj
   * szegfűszeg
   * prézli (ami felszívja a nedvességet majd az almából)
   * 2.5 dl bor (fehér, nem édes, jó minőségű)

Meghámozod, leszeleteled az almát, bele egy edénybe, rá a bort és a többit és átpárolod. Nem szabad, hogy péppé főzd. Ha megvan, lecsöpögteted, a leve jó lesz a dióba, és hagyod kihűlni.

Máktöltelék:
   * 35 dkg mák darálva
   * 2 narancs héja belereszelve
   * 2 kanál baracklekvár
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * 2 dl bor

Összekutyulod, rottyantasz rajta egyet és kész. Ha van narancslekvár, az is lehet benne.

Diótöltelék:
   * 35 dkg dió
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * negyed tábla étcsoki
   * 1,5 dl bor

Mint a máknál, kevered, kutyulod, rottyantod, hagyod hűlni. A csoki kihagyható.

* szilvalekvár - erről sokat nem tudok mondani. 35 deka körüli mennyiség elég kell legyen, lehetőleg ne túl hígat válassz, de legyen kenhető.

Tészta:
   * 80 dkg liszt
   * 40 dkg vaj
   * 15 dkg porcukor
   * 6 tojás sárgája
   * 2 dl bor
   * csipet só

Összekevered, gyúrod, amíg egyenletes, könnyen nyújtható tésztát nem kapsz. Én teszek bele sót, anélkül nem ízlik, de elhagyható, ha ezen múlik a kóserség. Amikor meggyúrtad, akkor fogod szépen a kész tésztát és elosztod úgy, hogy legyen négy darab 30 dekás darab, és egy pluszban, ami körülbelül 45 deka lesz. Ezeket becsomagolod folpackba, és beteszed a hűtőbe. Állhat nyugodtan, könnyebb lesz vele dolgozni.
Ha ezzel megvagy, a tészta pihent és a töltelék kihűlt, akkor jön a melós rész, a nyújtás és kenés. A nagyobbik darab tésztával kezded. Kinyújtod úgy, hogy a tepsidbe tudd tenni úgy, hogy felérjen oldalt a tepsi tetején túlig. Mintha kibélelnéd vele a tepsit. Én vékony tésztát szoktam. Ha ez megvan, jön az első réteg, a mák. Rákened, eldolgozod, óvatosan, hogy ne szakítsd ki a tésztát. Igyekezz egyenletessé tenni. Utána kinyújtod a második tésztaréteget, belehelyezed a mák tetejére, úgy, hogy sehol ne lógjon ki alóla a mák. Hozzá is tapicskolhatod az alap tészta széléhez. Megszurkálod villával. Jöhet az alma. Ellapogatod, ha nagyon leves, keversz hozzá prézlit, hogy ne áztasson el mindent. Utána megint tészta. Erre diót teszel, ellapogatod, szép egyenletesen. Utána megint tészta. Ezt is megszurkálod. Aztán jön a szilvalekvár. Ha elkented, utána az utolsó tészta jön. Ennek a szélét összedolgozod a legalsó tészta oldalával. Megkened tojásfehérjével, megszurkálod, rajzolsz bele, ami tetszik.
A sütés nagyon fontos dolog. Villanytűzhelyünk van. Középre helyeztem, alsó-felső tűz megy, és így kap a tepsi 3, 3.5 órát 150 fok körüli hőn. Nem szabad gyorsan sütni, mert akkor megég az alja, teteje, a közepe nem lesz kész. Idő. Amikor szépen aranybarna a teteje, akkor megszúrod, hogy mit mutat, ha nem ragad semmi se a tűhöz, akkor lehet, hogy kész. 3 óra elég kell legyen. Ha késznek ítéled, akkor megvárod, míg kihűl, és utána kiborítod egy deszkára, vagy valahogy kiszeded a tepsiből. :) Ami a lényeg: én nem vacakolok, villanykéssel szeletelem. Hát, ennyi nagyjából.

Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg

Hozzávalók:
   * 7 csirke apróléka
   * néhány hülye mondat pár nappal korábban
   * só, bors, paprika
   * 3 nap különalvás
   * víz, tűz
   * jegygyűrűt nem hordó menyasszony
   * néhány hülye mondat a pár nap alatt
   * leveskocka, delikát, olaj, hagyma
   * ágy, fazék
   * fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.

Sose főzz ezelőtt pörköltet!

A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet?
   Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
   A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
   Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.
   A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
   Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
   Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás.
   Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen.
   Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

A képek a szociofotó kategóriában indulhatnak, jól alátámasztják a hangulatát az írásnak, bár vannak még a történet szempontjából képileg jól illusztrálható pontok, amiket még nem aknáztál ki. Az írás kitűnő. (szőke-hegyi)

Ebben a leckében benne van a tárgyfotó, a csendélet, a világítás, tehát minden olyan, amit eddig gyakorolhattunk, ezen kívül természetesen az is fontos, hogy amit tálalunk, az ehető és gusztusos legyen. Elsősorban tehát az adjusztálás, a fogások bemutatása a téma, de azt is kérjük, hogy mellékelj receptet és a hozzávalók listáját is, hogy ha valaki kedvet kap elkészíteni azt, amit bemutatsz, sikerrel utánad tudja csinálni.

Az ételfotó egyik titka az, hogy adott fogás elkészítése nem biztos, hogy vizuálisan is azt az élményt adja, amit a helyszínen annak feltálalásakor, elfogyasztásakor érezhetünk, ezért olykor szükségessé válik, hogy szépítsük a szituációt. Lehet, hogy az a kávé már kihűlt, mire a kamera elé kerül, vagy az a sülthús nem csillog olyan kívánatosan a valóságban - ilyenkor kell arra törekedni, hogy kitaláljunk olyan trükköket, amikkel a hatás képileg elérhető. Tehát nem minden ételfotó ehető, de minden ételfotónak kívánatosnak kell lennie. Ehhez azt is el kell érni, hogy a tálalás, az asztal és a környezet is harmonizáljon, méltó legyen az adott fogáshoz. Kattints ide a feltöltéshez!