(tombol mint az őrült ki letépte hóláncát)

Az életem egy art bru-vel keresztezett ready made.
Ha ezt most nem érted, mit pofázzak? A teringettét.
A teremburáját, a kupoláját,
a macska rúgja meg a kutya fáját,
az MKKP kapja meg a Kúriáját,
Nagy Árpi vegye el a fa szállítóját.
Kifakadtam és most igazam van,
Lascaux-ban voltak csak homage-ok az art-ban.
Na jól van, ott van még a képírás,
a sfumato, a ready made, de azóta szopás.
Egymástól lopás, sok marketing fogás,
csak egy mandala lehet ma extravagáns.
Egy sima, egy fordít. Ahogy PMK mondaná.
Az art placc csak ordít majd fába szorít mandalát.
Fából vaskarikát ígér nekem,
de a spanyol vigaszt Dali óta nem élvezem.
Nem ért nekem annyit az egész,
mint a boros pincében a nemes penész.
Pénz nyomtok bele, oszt flesseltek: „Szép”
aztán a páncél szekrényben köt ki a kép.
(mi?) Kép a falon! Én így akarom!
A grefkót megöli a legál te barom.
Veszek is egy Tripót a Latarkában
és tovább adok rajta az Elm utcában.
Ez rémálom és nem hiába bírálom,
mint King tesának, nekem is van egy álmom:
Ellehetetleníteni a műtárgy ipart!
Ezek lesztek ti majd: műtrágya art.
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Lenyúlok egy Csontváryt a Modemből,
felnyomtam az árát is egyből,
kibasztam a Vaterára, öt forint a vételára,
Licitálhat rá a műkincs ipar,
de csak Kuklával baszok ki, nem a piaccal.

Jeff Koons a második eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
Leinád Zsáhuj eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
emszí néma eladhatatlan,
Lady Gagarin halhatatlan,
ReMeTeMeN eladhatatlan,
emszí néma hallatlan.
emszí néma halhatatlan,
Lady Gagarin eladhatatlan,
ReMeTeMen halhatatlan,
emszí néma hallatlan

(Mi a kép?)
Mi a pék faszát képzelsz mi a kép?
Ezt megmondta Mitchel már rég:
Wittgensteini család modell aszt kész.
(Fu de szép!) Vagy inkább bosszantó,
mint mikor arról hadovál nekem a Dantó,
hogy Warhol meg a Brilló milyen frankó
és ez igaz is lehetne talán akkor
ha nem lett volna R Mutt már anno.
(Inkább hagyjuk jó?) Inkább baszunk be jól kisbarátom.
Sör, bor, pálinka, szimulákrum,
de ne felejtsd el:
ez referens nem referentum.
Dínom-dánom diri-dom-dom!
Jó kedvem van táncoljunk! Tudom:
nem vagyok egy Barisnyikov,
de ha beszólsz szádba megy a kalasnyikov.
Parancsolj: itt egy parancsikon
amit elrejtettünk egy ikonosztázon
és ezt nem találja meg a mi korosztályunk
amíg elporoszkál itt a bufében.
Én meg karöltve Jean Debuffet-vel
nyers húst rajzolok a gügyékkel,
majd megetetem megnyitón a hülyékkel
(majd megetetem megnyitón a hülyékkel).
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
(khm)
A kiállítást megnyitom,
hogy mit állítasz ki azt leszarom.
A lényeg: a végén úgyis eladom.
Addig ingyen a pogácsa, ingyen a bor.
A művészet dögszaga megcsapott jól,
de kár, de kár, hogy halott.
(de kár, de kár, hogy halott.)
Így soha nem leszek már művész,
néma nem mű hanem igazi vész.
Nem pakol hastaget az üzifaladra,
egy falakban fest szóképet a falakra.
Tehát, ha a művészet halott
akkor én most simán terápián vagyok.
Csődbe mehet a galériátok
a gallérotokig érjen ez az átok:
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
(fu de szép kép, ugye látjátok?)
Szebb ez a gyerekrajz mint egy Michelangelo,
ja és eladhatatlan mert a hűtőajtón lóg.
Le nem venném onnan senki kedvéért,
el nem cserélném tíz Van Goghért.
Picasso egy picsa – szóval hagyjuk is.
Manet meg a Monet legyen egy pokémoné!
Festékre költök minden pocket money-t
és falra festem ezt a zombi dzsemborit.

„üzenjünk brüsszelnek, hogy ők is megértsék”

mondom:

meggyüttek már megannyi migrácsok
meghoztak merkelnek minden mákot.
mer merkel meghív minden muszlimot
munkásnak míg maga mákot morzsolgatott.

mondom:

müezinek mormolják:
mama merkelnek műzlibe megy ma mák.
míg missy merkel morfintól mosolyog,
minden migrács menetel meg mocorog.

mondom:

míg múltkor minden migrács masírozott
magyarország melett minden moslék malackodott.
magyar miniszter mattot mondott
majd mädchen merkel melléről mákolt.

mondom:

mer megígérte merkel már:
minden migrács munkája marginál.
már múltkor megcsetelte minden mecsettel
mese-mese meskete minden mer mák kell

Minden mák Merkelé
mer kell Merkelnek a mák.
Minden mák Merkelé
mer markában a márka.

(minden migrács megosztott minket minden megosztón)

kutyaházőrző

kutyaházőrző

Gordon nagyon jó modell volt. Pontosan azt tette amire kértem, a bal oldali kép esetében arra, hogy még kis ideig maradjon úgy ... kb húsz percig fotózgattam, ő olyan ötpercenként megunta, felállt, de mikor megkértem, hogy még egy pici időt kérek, akkor visszaült szépen ... a jobb oldalinál annyit kértem tőle, hogy jöjjön és nyalja meg a mancsomat.

Dani, az a helyzet, hogy az ötleteid mindig érdekesek, és első blikkre tetszik is, de azért az idő próbáját akkor állná ki ez, ha nem csak az ötlet lenne rendben, hanem a képisége is. Máshogy kérdezem: ha ezt neked kell megrajzolni, tuti, hogy ennyi felesleges képemelet is rárajzolsz? És ha rajzolsz is rá hangulatfestő dolgokat, mint a kötélen a ruha, valóban nem kell azt befejezni? Bevallom, engem ez bosszant, úgy kábé, mintha egy mix hangereje nem lenne összerakva, egyik szám hangos, másik halkabb, közben odakenve a zajok, de csak úgy, ahogy épp puffan, na, hát én így vagyok képileg ezzel, hogy a skicc oké, de azért ez megérne annyit, hogy gondosabban komponálva is elkészüljön. Ugye csinálsz belőle javított kiadást is? (hegyi)

Képernyőkép – 2014-12-20 13:25:27

Dani, megvan, mi a bajom ezekkel a képernyőképeiddel. A szerelékek. A menüsor, az ottani ikonok, azok az ismétlődések, amik nekem esetlegessé válnak, túl sok és túl mechanikus, szóval az nekem egy olyan ritmus, ami a kép belső ritmikáját szétkalapálja, ellene dolgozik, így alig tudom értelmezni, mert felbosszant a sok biszbasz. (hegyi)

Képernyőkép – 2013-12-21 22:06:49

49

barátom "A" Sheepsheperd

Dani, tudod, hogy minden tiszteletem az őrületedé, és az utcaművészet is a kedvencem, de ez most nekem kevés a boldogsághoz. Nem tudom, hogy állsz, van-e kamerád, de tőlem akár festékszóróval is megoldhatod a leckéket, csak érezzem, hogy van közünk hozzá, hogy nem mellébeszélés folyik, hanem valóban a feladatra koncentrálsz. Fekete bárány, beatrice, fehér bárány, szürke élet, szprézek, mert kifújt belőlem a lélek, félek. Élek. Ja. (hegyi)

Menjünk haza rakétával!

gyermekkorom egyik nagy élménye volt a rakéta mászóka, akkoriban minden játszón volt egy és ha belemásztunk egy másik világban találtuk magunkat. órákig tudtunk benne - néha körülötte, de csak amíg volt levegőnk az oxigénpalackban - játszani. jó látni, hogy akad még egy-egy akkor is ha már nincsen ülőkéje, vagy sok színű festése. ... végül gyalog jöttünk haza.

Nem érdemtelenül lett a hónap képe ez a munka, mert maga a gondolat érdekes ezzel a scrollozással, egy olyan technikát kapcsol be Dani, ami ebben a digitális világban mindennap használatos, és mégis tud meglepetést okozni. Viszont azt hozzátenném, hogy nem olyan nagyon precíz ez a fotó, szóval valahogy azt kellett volna elérni, hogy ne legyen ekkora üres flekk a két forma között, másrészt, hát, igen, szóval a világítással azért némi problémám akad. Ezt egyrészt utómunkában is helyre lehet hozni, hogy a srác arca ne legyen ennyire sötétben, mert pont az ő tekintete lenne az, ami behúzna engem ebbe a képbe, ami miatt elkezdem pörgetni. Mindazzal együtt, hogy az ötletet jónak tartom, de a kivitelezés miatt ez 2 csillag. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Hosszas latolgatás után, mert hiszen itt volt Demeter két, ritka csemegének számító portréja is, az augusztusi fotók közül végül, teljesen szubjektív módon, Juhász Dániel: Menjünk haza rakétával című képét választottam a hónap képének. Azért ezt, mert Dani gondolatvilágát és közlésmódját nagyon közelállónak érzem az enyémhez. Tetszik a fotó, mert spontán(nak tűnő), mert hétköznapi, ellesett pillanat. Tetszik, mert előhív rég feledett történeteket – ez által megszólít, s mesél. S persze tetszik a nyelv is, ahogy teszi mindezt; a kreatívan alkalmazott panoráma. Mindenkinek jó görgetést kívánok! Dani, gratulátum! (Homonnay-Tóth Zsuzsa)

Hegyi Zsolt-2014.02.06. 17:27

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/02/juhaszdaniel140206_1.mp4|image=/sites/default/files/14/02/juhaszdaniel140206_1.jpg]

köszönöm fiúk, ez példaértékű volt.

ved(e)lés

ved(e)lés

a kép vasárnap hajnalban készült amúgy, de ha kedd reggeli kép lenne akkor is ebbe a leckébe tettem volna.

Vessetek a mókusok elé, de nem tudom, hogy mik ezek a bogyók, hogy ez most egy ilyen gyertyaöntő szakkörön van, ahol valaki bemutatja a legújabb találmányait, vagy ez mi akar lenni, ezzel nem tudok mit kezdeni. Ugyanakkor az egésznek a hangulata egy nagyon érdekes világ. Valami most benne maradt ebben, ami csak a tiéd, és nem tudsz átadni ez által a kép által közönségnek. Mégpedig az, hogy te ott benne voltál egy hangulatban, akár szólt a zene, akár volt előtte valamilyen kommunikációs helyzet, nem tudom, de ez arra sarkalt téged, hogy elkészítsd ezt a képet. Abszolút bízom abban, hogy ez nem egy véletlen elkattant kép, ugyanakkor nekem, aki ezt a képet szemléli, nem nagyon mond semmit ez a sok valami a pincében, előtte a figura sem, és így együtt sem tudok megkapaszkodni annyira, hogy az enyém legyen ez a kép. Itt ténylegesen az a kérdés, hogy ha ez egy képsorból egy kiragadott kép, akkor oké, de akkor kérem a többit is. Tehát lehet ez egy lírai beszámoló állomása, de önmagában ez a boldogsághoz kevés. Ezt most visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

land art

land art

2010 ben készített land art munkámat láthatjátok. mielőtt megkapnám, hogy picit régi a téma szólok, hogy miközben tapostam a sarat erősen eszemben volt hogy beküldöm talp leckére, de csak most szántam rá magam, hogy az interneten megjelentessem.

Le a kalappal Dani előtt, egy biztos, türelme az van. Azok a kis tipegések, mint veréb lábacskák fantasztikusan izgalmasak és szerethetőek. Valószínű, hogy ez a grafikai pályájának egy korábbi szakaszából lehet, olyan érdekes gyerekmeseszerű ez a lábnyomábrázolás, de én ezt abszolút el tudom fogadni. Remélem, hogy készült olyan is, ahol látjuk magát az alkotót is, nem csak az alkotást. Valamennyit én őbelőle most hiányolok, de fene tudja, lehet, hogy ez csak az én problémám. Nekem megvan a 3 csillagos leckemegoldás Dani, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

trainshooting

trainshooting

Kapunk Danitól egy nagyon érdekesen szétszabdalt történetet egy vonatútról. Rajta van a felszállás, a helyfoglalás, a mogyorók bejövetele, az unalmas várakozás, egyfajta gyűröttség, egyfajta szembenézés azzal, hogy mi végre is vagyunk ezen az úton, vagy ebben a szituációban, és utána pedig a megérkezés. Minden megvan, és még a ritmusokkal is egyetértek. Az utolsó kép hagy némi kívánni valót maga után, mert én azzal azért kezdtem volna valamit. Kicsit közelebb hoztam volna a többihez, és ez talán a negyedik képre is igaz, azt pedig a harmadik képhez hoztam volna egy kicsit közelebb. Tehát, valamit tettem volna annak érdekében, hogy ezek a ritmusok simábban gördüljenek tónusban, mert formában minden rendben van. Ezt tudom hozzáfűzni, de ezzel együtt ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm!
értékelés:    

Képernyőkép – 2013-11-29 19:22:44

44

A történet nagyjából ugyanaz, mint az első két leckében. Számomra itt egy kicsit kifulladt a dolog, ugyanis nem érzem a kohéziót az egyes elemek között. Humoros, geg, poén, ugyanakkor nem látom azt, hogy ebből hogyan lépünk tovább. Tehát, amíg az első és a második között volt egy minőségi lépcső, és az egész történet működött, most úgy érzem, hogy ez a második leckénél nem tud továbblépni. Az első és a második között volt egy formai felbontás, egy ritmikai bontás abban, hogy ez a nagyon szabályosan négyfelé választott képernyő megmozdult. Ez a mozdulás marad meg itt is, ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mit keres itt a szeneslapát, vagy hogy miért van ott ez az üvegszárító tartó azon túl, hogy persze, formailag lehet egy testnek is gondolni, vagy olyan, mint egy abroncs, amit régen a szoknyákhoz készítettek, de akkor ezt tessék jobban végigjátszani. Szóval, most azt gondolom - nem tudom, csak így gondolom -, hogy olyan, mintha erre kevesebb időt, vagy energiát fordítottál volna, mint a második képre. Dani, maradjunk abban, hogy az első kettőt elfogadom, de már csak böcsületből is, szeretném, ha ezt megismételnéd, hogy valamilyen ívben ez haladjon, valamilyen végcél felé. Történjen ezzel valami, amitől tovább tud lépni annál, mint ami a második leckénél van, mert azt gondolom, hogy ha nagyon megpiszkálom, akkor ez lehet akár egy második lecke, de a harmadik leckébe nem lép be. Nem tudom a térbeliségét, és a testi mivoltát megfogni ennek az egésznek ezen keresztül, amit most mutatsz. (hegyi)

Képernyőkép – 2013-11-28 17:35:53

53

Haladunk előre, és örülök annak, hogy Dani végigvisz egy gondolati irányt. Ez a leckemegoldás is hasonló képernyőképekkel dolgozik, mint az előző, ugyanakkor a dolognak van egy technikai része, és annak örülök, hogy kitöltésre kerültek a felesleges részek azzal, hogy úgymond kapunk egy leiratot, hogy hogyan is kell képernyőképet csinálni. Mindezzel együtt ott vannak azok a már beküldött képelemek, amikkel Dani már jelentkezett hozzánk a Látszótérre, és ebből ő tulajdonképpen összeállított kollázs technikával egy portrét. Azért érdekes ez, mert tornáztatja az ember agyát, nem csak a forma miatt, hogy összeálljon nekem ebből egy kép, egy egység arról, hogy hogyan is nézhet ki Dani, mert ez a második leckénél valamilyen szinten feladat, hanem azért is, mert keresi az ember a kapaszkodókat. Hogy mi miért került oda, és mi miért ebben a méretben, vagy formában akar működni, és hogy hol vannak azok a rontások, vagy elcsúszások, megbicsaklások, amik által ez az egész tulajdonképpen aztán a végén vagy kiad, vagy nem egy új minőséget. Hozzátenném azt, hogy vannak olyan kis pöszmöszök, amikre még mindig azt mondom, hogy nem biztos, hogy száz százalékig erősítik azt az üzenetet, amit Dani mutatni szeretne. Tényleg apróságoknak tűnhetnek. Ilyen például az, hogy a kép bal oldalán egy képernyőkép, ami a háttérben van, elindul, aminek nincs túl sok szerepe szerintem, ami egy gyűjtőoldal képernyőkép készítésre. Ettől valahogy az egész olyan nekem, hogy hát, van egy hátterem, de nem igazán jól illesztettem rá a képeket. És talán ennek esik áldozatul a többi kép ritmusa is, ugyanis ez a kékes valami, amit itt kapunk ebben a felbontásban, ebben a képi összhatásban, nem biztos, hogy ugyanezzel az erővel tud szerepelni, vagy akár a kép bal alsó részén levő szájdarab, mint amivel a többi megjelenik, tehát határozottságában billeg nekem egy kicsit ez az egész. Még egyszer mondom, mindezzel együtt, mint gondolatiság, még azt is mondom, provokatívnak tartom, és ez jó, mert a provokáció mindig válaszra ingerel, ez egy fontos dolog, és jó gesztus. Megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is, és várnám Dani reakcióját. (hegyi)
értékelés:    

Képernyőkép – 2013-11-27-20-00

00

Dani egy érdekes játékba fogott, grafikai elemekből, képernyőképekből csinált egyfajta montázst. Az életének különböző területeit láthatjuk itt, különböző közösségi felületeket, ahol ő jelen van. Ezek közül az egyik a Látszótér, és ez mindegyik valahol egy profiloldal, ahogy én látom. Egyfajta bemutatkozás ez a közönség felé, vagy részére. Az irány abszolút tetszik, hogy a különbözőségben találni meg a párhuzamokat, ez jól működik, és tulajdonképpen minden egyes belépésnél ez az első, hogy az ember beiratkozik, kitölti a maga kis formuláit, megad magáról adatokat, vagy nem, álnéven van jelen, vagy valós névvel, ami nyilvánvalóan az adott közösségtől függ. Ez a munka ebben a tekintetben abszolút jól mozog, és jól felismerhető. Talán egyetlen egy problémám van, ami nem más, mint az iskolássága. Az, hogy ahhoz, hogy felismerjem ezt a dolgot, hogy felismerhetőek legyenek ezek a közösségi terek, ahhoz számomra nincs szükség arra, hogy mindegyik kitöltse a képernyő teljes részét, és ennyire elvágólagos legyen ez a szerkezet. Lehet, hogy én valamilyen módon fókuszáltam volna egy-egy terület sajátosságára, kevesebb képelemmel dolgoznék, és abból állítanék valamit össze, így talán attraktívabb lehetne az ügy. Most azt látom, hogy ugyanazzal az értékkel szerepelnek a Windows indító menüjének a gombjai, valamennyi talán a háttérből is felsejlik, tehát, elég sok minden van, ami eleve elvonja a figyelmet, és aztán mindehhez vannak kihasználatlan területek, azok a szürkék, amit az adott webdesigner nem töltött ki információval, avagy amik az adott képernyőfelbontásnál már nem tudtak feltöltődni tartalommal. Miért mondom ezt? Azért, mert ahhoz, hogy ez működjön, ennek ebben a képernyőfelbontásban is működnie kéne, tehát, ott már némi probléma adódik számomra, amikor valami felbontás, vagy méret függővé válik, mert ott valami olyat határozok meg a néző számára, hogy márpedig te kénytelen vagy az én rendszerembe, az énáltalam megadott technikai feltételekkel belépni. És ez bizony kizár embereket ebből a dologból. Én most egy viszonylag nagy monitoron nézem ezt, és ennél a monitornál elég erősen kell dörzsölnöm a szememet, hogy ezek a képernyőelemek beazonosíthatóak legyenek. Értem én, hogy nem biztos, hogy cél az, hogy minden azonosítható legyen, ugyanakkor sajnálom azt a teret, amit itt most feleslegesen az egyes oldalaknak a szürke sávjai kitöltenek. Ritmusban nem érzem ezt így nagyon egyben. De az első leckére ez egy nagyon frappáns gondolat. Mindaz, amit elmondtam, az az én személyes, szubjektív ízlésem, ettől függetlenül objektíven, mintegy első leckés bemutatkozást abszolút el tudom fogadni. Úgyhogy Dani, megvan az első leckéd, én ezt jó gondolatnak tartom hozzá, és a többiről meg beszélgessünk. (hegyi)
értékelés:    

lyány víz fiju víz

lyány víz fiju víz

Ez egy jó geg, örülök, Dani, hogy látlak, bár túl ritkán látlak. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy értem a szituációt, ez kb. olyan, hogy a csaj még elmentében hozzávágja a fiúhoz a vizet. Hogy mitől van ez, azt nem tudom, lehet, hogy itt valami harci helyzetnek a lebonyolítása van. Nem érzek drámát, inkább azt, hogy az a másik kettő nem elég a srácnak, neki kell még a harmadik is, és megkapta. A feszültség, a mozgalmasság megvan, a kompozícióval is abszolút egyetértek, nagyon attraktikus az egész. Hogy ez miért a Fény és árnyék leckébe került, azon kívül, hogy dől be a fény az ablakon, azon még kellene gondolkodnom. Most én ezt kettő csillagra értékelem, Dani, legfőképpen azért, mert itt sok mindent benne hagytál, mint kulcs, nem tudom teljesen jól kifejteni. Zárójeles, hogy az első leckét megcsinálhatnád... (hegyi)
értékelés: