Elmúló idő

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

Kedves megemlékezés ez a régi technikákról, a keresőben megjelenő kép is jó. Csak egy megjegyzésem van, amennyit alul vágni kéne, hogy az a sötét csík eltűnjön, annyit felül hozzá kéne adni, hogy ne vágj bele az objektívbe. Nem tudom, Feri, izgultál, hogy erre nem figyeltél oda? Segíteni szeretnék, ezért maradjunk abban, hogy a figyelmetlenségekért egy csillag most lemarad. (hegyi)
értékelés:

Csalogatóak, csábítóak az ilyen makróba hajló megfigyelések, de ez a kép épp úgy egy színpadot mutat, mintha egy város főterét fotóztad volna, és ez a színpad most üres. Az elsődleges jelentéssík a korhadó tárgyakkal megvan. Úgy is mondhatnám, rádiós hasonlattal, hogy megvan az érzelmi vivőhullám, de hiányzik a jel. Az, hogy korhad egy ablak, önmagában még közhely marad, ha nem teszed hozzá üzenetben Frantisek Balgát. (hegyi)

Feri, bocsánat, de nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel, nem értem a miértjét. (hegyi)

A Világ Ifjúsága 1964 januári száma, címlapján Keleti Éva fotója, Orosz Adél ás Róna Viktor a Spartacus című balettben.

Szinte minden rendben van ezzel a képpel, legalábbis, ami a gondolatiságát illeti, és nagyon köszönöm neked, hogy Keleti Évát figyelemmel kíséred, fontos alkotója ő a fotográfiának. Egy kis kritika: azzal, hogy precízen odatetted a szemüveget, agyonvágtad az egésznek a könnyedségét. Ne legyél ennyire szabályos, István! (hegyi)
értékelés:

Feri, most határozottnak kell lennem, mivel lépten-nyomon olvashatod a véleményem a barnítást utánzó színtónusról, és mégis belemégy ebbe a zsákutcába. De miért? Ez olyan geil, olyan szájbarágós, hogy a fal adja a másikat. Ha azt akarod, hogy mint fotós, komolyan vegyenek, ezt hagyd el a fenébe. Ennek már akkor se volt értelme, amikor analógban erőltették a vörös vérlúgsós basztatást, de hogy ezt digitálisan is imitálják, az téboly. A másik, hogy arra a muskátlira, ami a sötét felület előtt van, valami fény kéne, mert ennyi hiányzik csak ahhoz, hogy ezt a barna vackot leszámítva ez a kép egy jó enteriőr legyen. De most erre nem adok csillagot. (hegyi)

Megkapjuk közelebbről is ezt a dolgot, ez már valamivel jobb, de még mindig össze vannak kuszálódva a formák, ennyire nem lehet összetorlódnia egy dolognak, lásd be, ez így önmagában egy paca, nem jön ki. (hegyi)

Ebben a viharos pár napban munkából hazatérve, az egyetlen északi ablak előtt elhelyezkedő hervadó rózsacsokor nagyon megfogott a szép délutáni lágy fénnyel. Kihagyhatatlan volt. Nem utolsó sorban hangulattükröző. Nade.. most süt a nap, legyen jókedv! :)

Van valami, amit nagyon szépen és jól megfigyeltél, jó a háttér megválasztás is, de önmagában most összetorlódnak ezek a formák. Van egy játékos, aki ebből kiemelkedik és az összes többi egy nagy katyvasz. Arra kell odafigyelni, hogy ez valami ritmust kiadjon, tehát a megfigyelés rendben van, de dolgozz még ezzel, mert ez önmagában így azért nem tud működni, mert megtaláltad valahogyan, de nem mertél hozzányúlni. (hegyi)

Szintén régebbi képeim egyike. Az egyik kedves barátommal épp romos, elhagyatott helyeket kerestünk, és az egyik ilyenben bukkantam rá a babafejre. El is időztünk mellette, kifejező a tekintete.

Találtál valamit a természetben, de nem nyúltál hozzá, nem igazítottad helyre, nem csináltál benne kompozíciót, lefényképezted, ahogy van, ez nem jó. Van az az íves ág ott a nyakánál az nagyon zavaró, egy másik ág keresztben ott a szájánál szintén zavaró, ezeket ki kell venni, van egy fehér ág, ezek úgy kell összerendezni, hogy ne zavarjon bele az egészbe, hogy elkezdjen működni ez a babafej. Az, hogy te ezt így találtad ott, az engem se nem vigasztal, se nem érdekel. Elvitt az a primer ösztönélmény, hogy találtam egy babafejet a sárban, ebből majd milyen jó kép lesz. Ennél tovább kell majd egy lépéssel menned. Mondok valamit így ennyi kép leelemzése után: a saját érzelmeiddel kéne tisztába jönnöd, mert most a megélt érzelmeid helyett rendre mintha valami szótárból válogatnál, mintha valami mások által elvárt dolgot teljesítenél meggyőződés nélkül. Keresd magad, és azt fotózd bele a képekbe. (hegyi)

Ez, István, önmagában még kevés, a szirmokat jó megtartani, ezek néhány napig még megtarthatók, de azért nagyon hosszan nem, de gondolkodni lehet már előre, a virág pusztulása közben, hogy fogok majd ezzel kezdeni. Önmagukban a szirmok így leesve még nem fogják képpé szervezni magukat, ráadásul benne van a vázának egy darabja, valamihez képest kell, valamihez viszonyítva kell ezt megmutatnod. (hegyi)

Műcsarnok, 2016, Demeter Telek Balázs képei előtt.

Nagyon eros hatasa van annak, ha valami egy sotet szobaban egyedul kap vilagitast. Arra gondolni sem merek, hogy technikailag hogyan kivitelezheto, hogy egy hatso megvilagitas osszhangban legyen a fenykeppel, lehetne errol beszelni, elmenni papirkep - dia - nedves kollodium es egyeb archaikus technologiak fele es onnan vissza a digitalisra, vagy masik nezopontbol a kiallitas megalmodojanak es felepitojenek munkaja felol kozeliteni. De maradjunk ennel a kepnel. Ahogy a kepek megkapjak a sajat vilagitasukat, az altal adnak egy hasonlo megvilagitast a nezonek. Dramai csendet lehet erezni, elmelyulest, amit erosit a kepek fele fordult poz. Kisse lebukik a fotos, a modell latszolag nem egeszen a kepek fele nez, hanem toluk kisse balra, velhetoen felkeresre, hogy tobbet kapjunk a profilbol. Abszolute megbocsathato csalas, fontos az arc es a szemuveg, segit a nezonek egyutt erezni a modellel. Szepen exponalt, komoly kep, bennsoseges, csendet kovetelo. Talan ketoldalt erzem kicsit szuknek. Olvastam a kerekrol szolo hozzaszolasokat, nekem szemely szerint nem hianyzik az alja, sot, igy stabilabb, mint a kep-piramis, nincs benne a gurulas lehetosege. Ott is elmondom, elmodom itt is: erdemes ezt egyutt nezni a Baricz Kati portreinal keszult keppel, osszehasonlitani az erzeseket, hangulatokat. (bobak csaba)

Korkülönbség

Azt látom a 365-ös munkádból, hogy ezen a szinten már túlléptünk és ennek nagyon örülök, hogy eljutottunk odáig, hogy amit még januárban elkattintottál, az ma már láthatóan a számodra sem annyira érdekes. Ez a kép nem megoldott, alapvetően rossz pózból és rosszkor exponáltál. Az, hogy a néni és a lány közötti különbség értékelhető legyen, az innen és ebből a szögből és ebben a pillanatban nem megoldott, nem átélhető, mert a néni benne van a grafittiben, a lány feje félig lemaradt a tükröződés miatt, a táskák ott vannak, de a fene tudja, minek. Én azt mondom, hogy ezt a képet ugorjuk át. (hegyi)

Párizs 151113

Sokfelekepp megfogalmazott tema, amirol nem szeretnek beszelni. Maga a kep elsore talan direktnek tunik, de megis erzekeny. A kozelseg, a targy merete, es az eloterben felsejlo reteg teszik azza. Errol a retegrol szivesen olvasnek, hogy hogy keszult. Fotosoppal nyilvan nem lenne nehez hasonlot osszehozni, de csodalkoznek, ha itt ez lenne a megfejtes. Na es megis, pusztuljon el mind, aki a vallasanak kiforgatott kepet hasznalja a beteg agya altal vezerelt szornyusegek ideologizalasara. (bobak csaba)

kor

Nekem itt most a repedések a falon elviszik az egészet a fenébe, kibillentenek a nyugalomból. A másik, hogy a fád, akvarell, az nem egyenlő a szürkével. A harmadik, hogy én beáldoztam volna simán a teljes párhuzamosságot a valóság és az árnyék között, közelebb megyek és jobban jobbra, ennek nem kell ekkora tér, mert így a finomságai elvesznek, jelentéktelenné válnak. Ami kifejezetten példás, az az, ahogy az árnyék és a valóság közti nagy formai különbséget észrevetted, ez fontos, ezt tedd a batyudba, jól jön majd. (hegyi)

Egy Feketerigó Halála

Zoli, ha ennyire elmégy makróba és kis élességre, azaz ennyire közel akarod tolni a pofámhoz ezt a törött tojást, akkor figyelni kell arra is, mi marad a környezetben benne zavaró elem, például a cseresznye szára vagy mi az ott, másrészt ha ezt nem oldalról mutatod, kevéssé gusztuspróbáló, mert így most a takonyszerű állag az, ami elviszi a fenébe az egészet, ha fentről mutatod, akkor meg a forma lesz az erősebb. Érdemes ezeken elgondolkodni, az első ötlet nem mindig nyerő, persze, kézenfekvőnek tűnik, hogy akkor másszunk bele az egészbe, mert úgy lesz dráma, de nekem így ez most dráma helyett egy olyan állásfoglalás, amivel nem tudok azonosulni, mert nem hagy a nyákos felület közelebb kerülni érzelmileg. (hegyi)