Elmúló idő

Mariann univerzuma egészen sajátos, különleges. André Kertész jut róla eszembe, akinek kevésbé ismert képei (amiket hamarosan a Demeter Galériában is bemutatunk) azok, amiket idős korában mikor már a lakást nem hagyta el, az ablakában található üveggömbökről, tárgyakról készített. Megfigyelni a környezetet, a saját környezetünket, megtalálni tárgyakat, azokat képbe hívni úgy, hogy közben kívülállóként is szemléljük az akár régóta ismert tárgyat, ez nagyon izgalmas út, és nem is kell érte messzire utazni. Nagyon kedvelem ezt a képet, mert eszköztelen, mert mer egyszerűen fogalmazni, egyszerű eszközökkel beszélni a gyászról, a fájdalomról, a magányról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan képet látunk, ami témájában, témafelvetésében nagyon is szerethető és ebben a kategóriában tulajdonképpen a megbékélést, tehát a gyásznak azt a pillanatát közli, legalábbis számomra, amikor már megbékélünk egy helyzettel, és az emlékezés marad a magunk lelki békéjével. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy én jártam ott ebben a temetőben, ez a prágai zsidótemető, és itt ennek a temetőnek van két nagyon speciális értéke, vagy nagyon speciális tulajdonsága. Az egyik az, hogy egymásra temetkezések voltak, tehát ez egy nagyon érdekes helyzet, hogy korokat lehet fölfedezni kidőlt sírokkal, amire rátettek másik sírokat, másrészt pedig az is nagyon fontos, hogy egy nagyon pici területen tulajdonképpen a város közepén egy egészen pici kis udvarban valósul meg. Tehát mint olyan, ezzel a zsúfoltsággal is egy nagyon furcsa érzés. A zsúfoltságot érzékelem a képen és ezt nagyon jól hozza is ez az alkotás, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy van ennek egy olyan időpontja, a kora délelőtt, amikor nagyon szépen súrlófényekkel világítódnak meg ezek a kövek. És amikor egy ilyen időpontban fotózunk, akkor ezek a formák még beszédesebbek tudnak lenni. A másik, hogy hát itt vannak olyan helyzetek, amikor akár 101 különbség is van két sírkő között, amik formailag adnak egyfajta dinamikát ennek a történetnek. Harmadrészt pedig itt méretekben is vannak különbségek. Vannak itt obeliszkek, vannak egészen picike kis sírkövek. És azért mondok még egy dolgot, hogy az az érdekes még ebben, abban nagyon szerencsés Viktória, hogy olyan időpontot választott, vagy olyan helyzetet, amikor nem nagyon van ezen a képen ember. Ott talán a jobb felső sarokban valami kis kabátot látunk, mert hogy egyébként egy nagyon, nagyon erősen látogatott hely. Azt én elfogadom döntésnek, hogy ő azt mondta, hogy ő szeretne maga maradni, vagy minket magunkra hagyni ezekkel a formákkal, tehát nem az embert hiányolom erről a képről, csak azt mondom, hogy valamilyen szinten azért arra lehetne majd esetleg egy következő utazásnál még nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy ezekben a történetekben a formai játék az, ami nagyon izgalmas. Ez egy nagyon barátságos temető, pont ettől meseszerű ezektől a dinamikus helyzetektől. A kis utaktól, amin alig lehet elférni, tehát ténylegesen, mint ahogy ezen a képen egyébként ez jól látszik, hogy nagyon zsúfolt maga a tér. Úgyhogy én azért ettől függetlenül megadom a három disznót, merthogy nagyon fontos maga ez az üzenet, azzal, hogyha van mód Viktóriának, akkor egy ismétlést kérek.

Utóirat a temetőhöz kapcsolódóan: A prágai zsidótemető kapcsán említett sűrű temetkezés Magyarországon is megtalálható a Dohány utcai Zsinagógánál is. Ha a Zsinagóga kertjébe bemegyünk, akkor látható hasonló élmény. Másrészt pedig, ha már egy ilyen témát választott az alkotó, az itt látható kövekről annyit, hogy XIX. századi sírok láthatóak itt a közelben. A díszítéseik a XIX. század vége, XX. század legeleje formavilágát idézik. Gazdagon díszített márványköveket látunk. Nyilván maga a temető az régebbi lehet és az utóirat azért fontos, mert Magyarországon több mint 1600 hasonló temetkezési hely van, sajnos ezeknek csak nagyon kis részét tudják a társadalmi munkában a különböző szervezetek időszakosan rendben tartani. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében észak-kelet Magyarországon nagyon sok ilyen temető található. Dunántúlon nagyon sok ilyen temető található és az Alföldön is. Ez a faragási stílus ez többnyire a Dunántúl temetőiben látható. Valószínűleg a prágai zsidótemető neológ temető, tehát stílusaiban is azért keveredik a faragványoknak a díszítése, mert a neológ temetkezésekre érvényes az, hogy nem csak a tradicionálisan a vallást 100 százalékosan betartókat temették ide, hanem mindazokat, akik származásilag is a közösséghez tartoznak. Érdemes elmenni és megfigyelni építészeti, szobrászati szempontból is ezeket a köveket. És csak annyi zárójeles megjegyzés még az Estiskolások számára, ami kapcsolódik ide, hogy az Estiskolások segítségével is most már több mint 8 éve a Dörögdi medencében, jelesül Kapolcs, Taliándörögd és Öcs településen is sokszor társadalmi munkában az Estiskolások is segítenek, mi tartjuk rendbe a hasonló korú sírokat. És itt még annyi zárójeles megjegyzés, hogy Kapolcson is és Taliándörögdön is és Öcs településen is az eddigi adatok szerint az 1700-as évektől vannak sírok. Sajnos itt, ezeken a területeken viszont nagymértékben sérültek a temetők, töredékesen vannak meg a sírkövek, a nyughelyeket próbáljuk azonosítani. Tehát ezért is tartjuk fontosnak, hogy ez a kép elkészült, mert kapcsolódik azokhoz a kutatási munkákhoz, amelyek a például az Estiskola egyik fontos helyszíne az Ősök Háza programjába is beletartoznak. Köszönjük szépen. És hogyha van ezzel kapcsolatban még ilyen irányú munkája a Viktóriának mind a ketten bátorítanánk, mert az iránya is egy nagyon fontos feladat, amit ő elkezdett itt evvel a képpel. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon köszönöm Gerlei Gábornak ezt az üzenetét, de nem tudom elfogadni. És elsősorban azért nem – értem, hogy a fényjátékokkal is dolgozik – amit talán már többször próbáltam üzenni, hogy bizonyos képzőművészeti alkotások, amelyek más alkotóknak a munkái, véleményem szerint, hogyha a fotográfia világába belekerülnek, akkor még mindig kell valamilyen lépcső, valamilyen generálás, amitől erősebb tud lenni a fénykép és megtalálja a saját nyelvét, minthogy egyszerűen két erdélyi fafaragást lefotografáljon. Az én véleményem az, hogy itt két számomra nagyon szimpatikus és nagyon szerethető szobor van kint a külső térben lefotografálva. Én visszaadnám a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyászt és várnám a Gábortól erre a következő képet. (szőke)

Már csak a fa ágkarjai ölelik

Nem szoktam szeretni az ilyen fajta képeket. Direktnek gondolom. Nagyon sok hasonlót lehet asszociálni ezekben a temetői közegekben. Mégis valami miatt, talán mert hogy legalább azt, hogy ez a fa pontosan szimmetrikusan, középről érkezzen oda árnyékként és ágazzon szét, mégis talán attól, hogy van ez az asszimetria, ez a kép picit túllép azon a szokásos megközelítésen, amit a temetői fotóknál szoktunk látni. A temetői fotóknak sem vagyok nagyon a híve. Épp azért, mert eléggé divatos ezt a fajta témakört eszközként használni ehhez. De az árnyék és a felület játéka miatt én azt gondolom, hogy az egy disznó jár erre a képre. Nagyon sok olyan szín van közben a háttérben, ami ezt a ritmusjátékot, ami itt az előtérben a betonfelület és az árnyékok és a korpuszforma, keresztforma, az ívek, ebben a játékban nagyon érdekes lehetne, csak közben ott vannak azok a natúr zöld bukszusok, puszpángfa és minden más rekvizitum, ami egy picit visszahozza a szocióba ezt a történetet. Nem tudom megmondani, hogy ezt azon túl, hogy esetleg esti időszakban kéne fényképezni, nem tudom, hogy lehet megoldani, mert akkor nyilván nem jelentkezne így ez az árnyék. Most egy kicsit így bizonytalankodik a kép üzenete emiatt. De esetleg várnék a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzásra még további próbálkozást, az egy disznó megvan. Azt azért még hozzáteszem, hogy a horizont azért ezeknél a képeknél fontos, értelmetlen, hogy miért dől ez most ennyire. (szőke)
értékelés:

Egy szegedi kicsi temető kicsi részlete.

Itt egy nehéz feladatot választ a Béla, mert egy temetői sírhely melletti havas padot próbál főszereplőjévé tenni. A probléma az, hogy mint általában minden nagyvárosi temetőnél, túlzsúfolt a temető, rengeteg olyan formanyelv van egymás mellett, ami rettentően kaotikussá ezeket a tereket, és ezeket nagyon nehéz fotózni úgy, hogyha az ember nem a káoszt szeretné hangsúlyozni. Ebből a szempontból mondom azt, hogy tulajdonképpen nem is sikerül teljességgel ez, mert a háttérben lévő katolikus kereszt sötétje, a mellette lévő sírkőboltozat, és ezek a kerítések is, sok minden egy kicsit zavarossá teszi ezt a képet, bármennyire is középre van komponálva, nem tud főszereplővé válni ez a pad. Miközben engem érdekelne az az izgalmas helyzet, hogy van egy kerítés és mögötte pedig toronyházak, tehát annyira szürreális ez. Nem arról van szó, hogy a témakereséssel van a baj, hogy egy temetőben fotózok, és nem ezért adom vissza ismétlésre, mert rossz helyszínt választottál, hanem egyelőre én úgy érzem, hogy nincs eldöntve, hogy mit akartál ezzel közvetíteni. Tudom, hogy erre a padra le lehet ülni, tudom, hogy itt lehet imádkozni, sírni, azt is esetleg, hogy most már nem ülnek le, de alapvetően képileg nincs kifejezve ez, tehát ismétlés. (szőke-hegyi)

Dorina emlékére

A kép jobb oldalán látható a kisgyermekarc nagyon erős kontrasztokkal, sötétekkel, bal oldalon pedig a háttér jelenik meg, talán valami konyha- vagy fürdőszobaháttér csempékkel. Nagyon-nagyon szuggesztív a kép jobb oldali része annak ellenére, hogy a modell nem az optikába néz. Ami talán megjegyzés lenne a képpel kapcsolatban, örülök, hogy nincsenek benne különösebb technikai trükkök, tehát erős a szocio jellege. Ami talán kérdéses, hogy a kis faragott gyermekjáték napocska-figura (többet igazából nem tudok így életlenben asszociálni a háttérben lévő tárgyról) mindenféleképp zavarja az itt az előtérben a kamerához közel látható emberi arcot. Tehát valamit a háttérrel kellett volna kezdeni. Ennek ellenére a tisztelet-búcsúzás-gyász kategóriában a három disznó megvan erre a képre. Egy nagyon erős és szuggesztív kép, és végre van egy vállalt feladat a házi feladatra és az teljesítve is van. (szőke)
értékelés: