Elmúló idő

Nagymamám háza falán.

Van egy Koponya II. képünk is, a két képről most ennél a képnél beszélnék, mert tulajdonképpen mind a két kép hasonló dologról mesél, miközben a kettőből nekem ez az első kép az, ami fotótechnikailag jobban sikerült kép. Nagyon nem mindegy, hogy ezen a szarvon létrejönnek-e tónusok, és ezzel a térbelisége, formája, és struktúrája megjelenik-e, vagy, mint a második képnél, ez egy sötétbarna folttá csökken. Ismerem én is a helyet, volt szerencsém ott járni, ahol Zsófi, és tudom, hogy nem egy egyszerűen megfotózható dolog, mert a nagy pusztaságban van egy tanya, ott ha süt a nap, akkor nagyon sok a fény, meg fehérek is a falak, tehát elég nehéz ezt a dolgot megoldani fénytanilag. Ezt jól sikerült megoldanod, a Koponya I. tökéletesen rendben van, ez egy nagyon jó expozíció. Én nagyjából tisztában vagyok, hogy milyen fotómasinával rendelkezik Zsófi, amit abból a gépből ki lehet hozni, azt itt maximálisan kihoztad. Ami az üzenetét illeti a képnek, az egy nagyon érdekes üzenet, mert nagyon sokrétű üzenet, de annyira szemérmesen fogalmazol, hogy ez csak annak bontható ki az összes rétegét illetően, aki ezt a személyes történetet ismeri. Aki nem ismeri, annak megakad ez a történet az első szintnél, Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert egy koponyát látunk. Jóska kiokosított engem, ez egy merino kosnak a koponyája, és az első rétege ez a lecke értelmezésénél. Ezek az állatok, még akkor is, ha nagy számban vannak jelen, ki tudunk alakítani velük valami személyes kapcsolatot, és nyilvánvaló, hogy ha valamiért ez egy házfalra fölkerül, mint díszítőelem, valamilyen köze a háziaknak ehhez a koshoz volt, valamiért pont az ő koponyája került föl, nem véletlenül az övé, aki itt a szereplő. Ez az első értelmezési rész. Lehet sok más is, ebbe én most nem mennék bele, ezekhez az értelmezésekhez azt hiszem, hogy a leirat ad segítséget. Köszönöm szépen, három csillag, rendben van a leckemegoldás. Egyszer adok három csillagot, mert a kettőből, ha választani kell, akkor nekem a Koponya I. az, ami jobban működik, mint a II. (hegyi)
értékelés:

Hasonló vasalónk volt, egy picit ennél modernebb. Egyszer megégettem vele a kezemet, és utána már nem nagyon piszkáltam, nálunk vasalt ruha nem nagyon van most sem. Ez lenne a humorosabb megközelítés. Nagyon tiszteletteljes az a képi irány, amit itt most Mariann mutat, ugyanakkor azt mondom, hogy ha egy picit följebb mozdul a kamerával, akkor nem a gyerek szempontjából nézi ezt, hanem egy kicsit tárgyszerűbben. Most olyan, mintha a nyolc éves kis Mariann állna a vasalódeszka mellett, még föl nem éri, de azért már figyeli azt, hogy mi történik ebben a helyzetben. Ha nincs is meg ennek a vasalónak a zsinórja, vagy esetleg az elektronika elromlott benne, mert ez egy villanyvasaló, egy platnin meg lehet ezt melegíteni, ha meg ez a megoldás, amit most látunk, akkor ez egy nagyon izgalmas dolog lenne, hogy akár ellenfényben, elkészíteni egy olyan képet, hogy egy nedves, akár itatós papírra, vagy bármilyen textilre ráhelyezni, hogy a gőz is szerepet kapjon, mert így egy kicsit halott ez a tárgy. Az irány az jó, tetszik, de én azt gondolom, hogy ezt sokkal izgalmasabban meg lehet csinálni. Visszaadom ismétlésre, ha lehet ezzel még dolgozni. (hegyi)

A világ összes fájdalma az arcára van írva.

Érdekes értelmezése ez a leckének. Amikor én ezt a leckét kitaláltam, akkor arra gondoltam, hogy leletmentés, tárgyi emlékek mentéséről, felidézéséről szólhat ez a lecke leginkább. És lám, felülírja Csongor, mert itt látunk egy olyan szenvedéstörténetet, ami leirat nélkül is tökéletesen működik. És igen, nem árt megállnunk néha, és elgondolkodnunk azon, hogy mi, akik birtokoljuk ezt az egész rendszert, amit Földnek hívunk, mennyire törődünk azzal, hogy mi itt a több millióra tehető állatfajtából csak az egyik vagyunk, és mint vírus, élősködünk ennek a bolygónak a testén, miközben az összes többi nekünk kiszolgáltatott állat a mi kényünk-kedvére kerül állatkertbe, vagy bármilyen olyan helyzetbe, ami nem egy természetes viszony. Ez ennél a képnél is elég jól látszik. Nem tudok ehhez sokkal többet hozzátenni, három csillag megvan, de szeretném, ha ezzel a leckével még kicsit foglalkozna Csongor, miközben maga a megoldás is tetszik, hogy ebbe az irányba ment, de ahhoz, hogy azt mondjam, hogy a lecke megoldásra került, várnék még képeket. Annyit hozzáteszek, hogy a metszés, ami fent, jobb oldalt vágja a képet nem szerencsés, nem elég koncentrált. (hegyi)
értékelés:

Dani, elmondom konkrétan, hogy mi a bajom: ez egy gesztus, és te ebből hiányzol. Ez egy Gime-féle verbális humor, aminél te jóval konkrétabban szoktál tudni fogalmazni kompozícióban. Most ebből Dani kimaradt, visszaadom ismétlésre. Szerintem ez ott van még, ahol voltál, ahol lefotóztad, próbálj meg valamit kezdeni ezzel úgy, hogy Daniból is kapjunk valamit, hogy most neked ehhez mi közöd van, miért fontos ez számodra. Ismétlés. (hegyi)

Föladtad a leckét, Viki, mert nem tudom, hogy az eltűnő világhoz hogyan tudok kapcsolódni. Esetleg úgy, hogy a mozgó buszon minden világ eltűnő, mert haladunk egyik helyről a másikra, és amit elhagytunk, az már mögöttünk van. Ez lehet egy filozófiai megközelítés. Ami a képet illeti, ez egy jó háttér, ezt már sokszor elmondtam, önmagában viszont nem eléggé jellegzetes. Ez lehet Körösladánynál, Pécsváradon, Szekszárd felé, bárhol, sem a hely nem jellegzetes, az időpont is olyan, hogy lehet ez egy téli délelőtt, vagy kora tavaszi, de rossz idő, szóval nem igazán látom, hogy miről akarsz mesélni a nézőidnek. Egy hangulat, mint egy dallam, de ahhoz ez nem elegendő, hogy a dalnak szövege is legyen. Ami a kompozíciót illeti: nagyon szépek ezek a lágyított vonalak, amiket létrehoz a busz ablaka, amin keresztül a fotó elkészült, de ez olyan, mintha egy mozgó képből tetszőlegesen kiragadtunk volna egy képkockát. Miért épp ez a képkocka? Mi indokolja, hogy pont ez merevítődik ki? Nem látok a képen erre utalást, hogy ez a négy darab fatörzs lenne, vagy az ágaknak a ritmusa az, ami izgalmas? Vagy keresnem kellene valamit itt is, hogy mi tükröződik az ablakban, amit esetleg nem veszek észre? Visszaadom ismétlésre, annál is inkább, mert a 37.-es lecke másról, leletmentésről szól. Lírai megközelítésekhez is van már épp elég leckénk, első körben jó lenne, ha az alapmegoldásokat próbálnánk átszűrni magunkon. A 37-es lecke, Eltűnő világ arról szól, hogy keressünk olyan dolgokat, amik még ma fellelhetőek a környezetünkben, de lehet, hogy holnapra már hírmondónak sem marad belőlük. Ezek lehetnek tárgyi megoldások is, lehetnek cselekvéssorozatok, sok minden elképzelhető, színes a paletta, de én most ezt a képet ebben a leckében nem tudom értelmezni. Ismétlés. (hegyi)

Erről beszéltem, itt van egy olyan sorozat, egy olyan etűd, amit az Eltűnő világ leckébe is tökéletesen odaillőnek érzek, ahol Ágnesnek már köze van ehhez az egészhez. Az első képen témafelvetés van: Ágnes kutatott a családi hagyományban, vagy el akarta rakni a kis házikabátját, és nem volt hely a fiókban, kiborult a fiók, és ideömlött elénk egy csomó üveg nélküli diakeret, S-es méret, magyar szabvány 5531. Zseniális, és ezek a színek is önmagukért beszélnek. Ezek valószínű, hogy a 60-as évek vége, 70-es évek eleje lehet, akkor indult el az, hogy nem csak papír tok van, hanem vannak műanyag tokok is, ráadásul ilyen teljesen valószínűtlen színekben. Gondolom, hogy ennek volt valami dizájn értéke akkoriban. Ez mostanában a szocialista popart. A második kép mutat egy eszközt, zseniális, ez is teljesen autentikus és ez még hagyján, de Ágnes észrevett valamit. Azt, hogy ha kellően erős fényben ábrázolja ezt az egész helyzetet, akkor azon az asztallapon ott lesz egy forma, oda vetítődik. Ez azért érdekes, mert ez egy optikai megfigyelés, viszont ezt a néző, aki nem szakavatott, nem fogja tudni, hogy itt most mit vett észre Ágnes, mert jajistenem mekkora ötlet, de az érzelmi megközelítéshez nagyon is hozzátesz, amihez gratulálok, mert ez egy fontos dolog. Itt már látjuk az első képet, sejtjük, nagyon nézegeti az ember, hogy ott van valami kisember, meg egy nagy ember, de erről aztán utána kapunk ízelítőt is, mert Ágnes belebújtatta a kis kameráját ebbe a nézőkébe, lefényképezte, és itt látjuk a kis Ágnest a kis görbe lábaival húzza ezt az UFO-t valahol. Szerintem egyébként sikerült fordítva betenni ezt a diapozítívot, mert fordítva olvasható a háttérben a felirat. De sebaj, akkor itt szerintem ez Mammucs lesz, és Ágnes. Az a sapka meg a kantáros nadrág még hagyján, de most kiderült, hogy Mammucs tulajdonképpen egy ős-hippi. Az a cipő, a nadrág, a blúz nagyon komoly. Itt már mindent értünk, amikor Ágnesben benne van a kehe, ő honnan örökölte. A következő kép egy vidám fényképfelvétel. Gondolom, hogy egy nagyszülő lehet a képen. Azt nem teljesen értem, hogy miért lett ez ilyen kék, valószínűleg az előhívásnál történhetett valami, és Ágnes ül ennek az idősebb úriembernek az ölében, és vidám a helyzet, az látszik. Előttük az olyan, mintha tekebábúk lennének, de rájöttem, hogy ez padlizsán. Ez egy kerti helyzet, és a hangulat tíz pontos. Utána a következő képen látunk még egy felvételt, talán lehet, hogy ezek nagyszülők, és itt már megjelenik Ágnes keze is. Azt mondom, hogy Ágnes soha még ennyire koncentrált sorozatot nem csináltál, ez az irány az az irány - de szólok, itt most megint úgy jártál, mint régen Anita, vagy Gime, vagy bárki, aki egyszer csak dobott egy tíz pontosat. Innentől kezdve a többi képedre keményebb kritikákat fogsz kapni, mert aki ilyet tud csinálni, az magára vessen, ha ez alatti szinten teljesít ezek után. Ez három csillag, és a 37-es lecke Eltűnő világ is megoldott ezzel, de nem jelenti ez azt, hogy erre a leckére még ne küldhetnél be, de ez mindent visz. Szeretném felhívni itt a figyelmét a nézőknek arra, hogy a négy hozzászólást kicsit keveslem, és megjegyzem azt is, hogy Ágnes itt olyan fotográfusi helyzeteket mutat, ami jóval túlmutat azon, amit egy amatőr szintnek gondolhatunk, mert válogatott a képek közül. Azt is tessék észrevenni, hogy itt gondolom volt miből válogatni, és olyan képeket válogatott ki, amik abban a kompozícióban tökéletesen rendben lévően működnek, amit ő itt létrehozott, mert itt egy új kompozíció keletkezik a nézőke által. A választás is egy fontos dolog, és esztétikai hozzáállást is feltételez, tehát ez sem mindegy, és az sem, hogy ezekkel a kis tárgyakkal, mert ezek nem nagy darabok, ezek mérhetőek Ágnes kezéhez, hogy ezek kicsi holmik. Ezt azért ő megpróbálta számunkra úgy ábrázolni, hogy például az utolsó képet, ha megnézitek, akkor ott egy éles kép keletkezett, nem arról van szó, hogy akkor most ez bemozdult, elbénáztam, hanem igenis arról szól, hogy ő fókuszált arra, hogy a kép a fontos, az üzenet, amit a kép képvisel. Ebben van egy nagy adag tisztelet a régi mesterek iránt, azok iránt, akik ezeket a képeket elkészítették, aziránt a fotográfus iránt, aki ezeket a vetített képeket nekünk most megmutatja. (hegyi)
értékelés: