A világ összes fájdalma az arcára van írva.

Érdekes értelmezése ez a leckének. Amikor én ezt a leckét kitaláltam, akkor arra gondoltam, hogy leletmentés, tárgyi emlékek mentéséről, felidézéséről szólhat ez a lecke leginkább. És lám, felülírja Csongor, mert itt látunk egy olyan szenvedéstörténetet, ami leirat nélkül is tökéletesen működik. És igen, nem árt megállnunk néha, és elgondolkodnunk azon, hogy mi, akik birtokoljuk ezt az egész rendszert, amit Földnek hívunk, mennyire törődünk azzal, hogy mi itt a több millióra tehető állatfajtából csak az egyik vagyunk, és mint vírus, élősködünk ennek a bolygónak a testén, miközben az összes többi nekünk kiszolgáltatott állat a mi kényünk-kedvére kerül állatkertbe, vagy bármilyen olyan helyzetbe, ami nem egy természetes viszony. Ez ennél a képnél is elég jól látszik. Nem tudok ehhez sokkal többet hozzátenni, három csillag megvan, de szeretném, ha ezzel a leckével még kicsit foglalkozna Csongor, miközben maga a megoldás is tetszik, hogy ebbe az irányba ment, de ahhoz, hogy azt mondjam, hogy a lecke megoldásra került, várnék még képeket. Annyit hozzáteszek, hogy a metszés, ami fent, jobb oldalt vágja a képet nem szerencsés, nem elég koncentrált. (hegyi)
értékelés: