a gyöngyöző buborékok varázsa :)
a gyöngyöző buborékok varázsa :)
Ennek Csongi ismétlés a vége. És kérlek tedd meg, hogy ismételsz. Ha már, akkor már legyen kihozva belőle, amit lehet. Egyrészt a slaggal valamit kezdj, ha már ott van. Másrészt ne csonkold az ujjaid, ha már talp. A buborékok kifejezetten jók, a fényekkel még érdemes kísérletezni. Várom! (hegyi)
hát egy újabb poros nap :)
Csongi, kifejezetten jó a poros kéz, a struktúrát kiemeli, ez fontos megfigyelés, erre kell törekedni, mert érzékletes. Azonban a fényekkel még kell játszani. Kérek ismétlést, egyrészt úgy, hogy figyelsz arra, hogy ne legyen kiégett rész, a téma pedig plasztikusabb, térbelibb legyen, másrészt nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a szerszám az, ami az asztalosmunka legszebbik szerszáma, szóval ha már oda akarsz csalni a műhelyedbe a faforgács illatához, akkor tessék kigondolni azt, hogy milyen munkafolyamatban, milyen tárgyi környezetben mutatod meg magad, és milyen eszközt választasz ki arra, hogy kedvet csinálj. Egy csiszológép nem az. (hegyi)
Ez vagyok...
Csongi, jó sokáig váratsz magadra, hogy újból visszatérj közénk, de örülök neki, hogy itt vagy. A cselekvő kéz mindig egy izgalmas kérdés. Az, hogyha valaki valamilyen munkát végez, és látszik abban a szakértelem, vagy látszik az, hogy nem először nyúl hozzá, ez egy érzet, a pólusok közé ivódott por, az egésznek a munkássága érződik. Ugyanakkor nem biztos, hogy száz százalékig jó irányból van ez megközelítve, már csak azért sem, mert ami itt a közlési ritmust illeti, ott előkelőbb helyre került a pulóver, meg a kézfej, ami önmagában nem rossz, csak mindehhez képest engem az érdekelne, hogy azt a smirglipapírt ott csiszatolod, mert ott történik az izgalmas dolog. Azok a poros pólusok lennének azok, amik igazán szépek. Kicsit menjünk ehhez közelebb, jó? Ezt most úgy adnám vissza, tudom, hogy neked ez szakmád és szerelmed is ez a fa munka, úgyhogy talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy avass be minket ebbe, és azt az érzelmet, ahogy ehhez az egészhez hozzáállsz, azt a felfokozottságot, azt a magába feledkező munkát, azt mutasd meg. Így ez most nekem tárgyias. Szeretném érezni azt, amit te érzel akkor, amikor hozzáérsz egy fához. (hegyi)
a határban jártamban keltemben...:)
Az egésznek a ritmusa, ezek a fehérek fantasztikusan jók. Én, mint néző azért vagyok zavarban, mert van a képnek két jól elkülöníthető fele. Az egyik fele a fehéreknek és a barnáknak a ritmusával egy nagyon érdekes vibrálást ad, a másik fele, amiben a színek, a fény jobban jelen van, viszont ott a formák izgalmasabbak, és a színjáték a sárgákkal, a fehérekkel, barnákkal, zöldekkel, a dinamika nagyobb. Az egyiknél koncentráltabbnak érzem a kontrasztos megoldást, és a rajzosságát, a másiknál meg a történetet érzem erősebbnek, de hát, ez egy képen belül történik meg, ráadásul nagyjából középen válik ketté, de úgy, hogy van egy sáv középen, ami meg a két értelmezés határán olyan semmilyen lesz. Ahol már nincs meg ez a ritmus a fehérekkel, de még nem indul meg a mezőnek a ritmusa. Valahogy ezt kellett volna megoldani, hogy az a sáv ott ne így szerepeljen, ne így jelenjen meg. Lehet, hogy ha egy kicsit jobban bekucorodsz a fák közé, akkor ez kevésbé jelentős, szóval, hát nem voltam ott, ezt én nem tudom neked jól megmondani, hogy hogyan kellett volna másképp csinálni, csak azt, hogy mit. 2 csillag. És Csongor, csak mondom neked, hogy amikor nem itthon voltál, akkor lényegesebben aktívabb tagunk voltál, mint amikor most itthon vagy, és aktív lehetnél, de nem vagy az. Vegyük úgy, hogy akkor most én várnám ezt az aktivitást. (hegyi)
értékelés:
Ez egy jó első leckés megoldás, nagyon jól érvényesülnek a vízfelület ritmusai, jók a kavicsok, kövek is, szépen adják a víz mélységét. Átteszem elsőbe. Ugyanis harmadikhoz már konkrét portré kell egész alakban, nem úszható meg árnyképpel. (hegyi)
értékelés:
A sokadik próbálkozás.
Csongor, ez tulajdonképpen egy jó próbálkozás, ahogy írod, és szerintem az a megoldás, hogy a technikát kell valahogy kigyakorolni, akkor az már nem idegesít, és tudsz magadra koncentrálni. Persze nehéz így tanácsot adni, hogy nem ismerem a géped, tehát amit írok, az csak elv. Ha van állvány, az jó, mert akkor nem kell tartani a gépet. Ha nincs, egy könyvespolc is megteszi, vagy bármi stabil felület. A gépeken általában van időzítő, amit akkor szokás használni, amikor csoportképet készítünk, és mi is oda akarunk szaladni a csapathoz. Na, ha van ilyen, ez is segítség, hiszen 30-40 mp van a géptől elmenni és megtalálni a helyünket. Azért írom ezt, mert itt most az érződik, hogy elfáradtál a próbába, ezért nem tudsz felszabadult lenni. Ugye nem haragszol, ha ismétlést kérek? (hegyi)
A víz és a természet a lételemem...
Jó az ötlet Csongor, de a kivitelezésben pontosabbnak kell lenni. Tudom, nem egyszerű fél lábon egyensúlyozni és még exponálni is, de ha eldöntötted, hogy ezt a képet akarod, hogy a tested árnyékába kerüljön a lábad, akkor maradjon is az árnyék határain belül, ne lógjon ki esetlegesen. A másik, hogy ha már azt mondod, hogy szükséges a partot is megmutatni, akkor keress olyan partszakaszt, ami jellemzőbb, erőteljesebb, hogy legyen miért a képre kerüljön. Ismétlést kérek. (hegyi)
Kicsit álmosan, kicsit gyűrötten, de ébren.
Csongor, üdvözlünk újból, remélem, hogy nem ez az álomszuszékság az oka annak, hogy ritkásan kapunk tőled képeket, egy kicsit szeretnélek felébreszteni, és várnám én tőled a munkákat, hogy tudjunk beszélgetni és haladni. Ez egy nagyon izgalmas kép, és sokat mond. Jó az is, hogy a párna, a szekrény, a fej vonala, tehát ezek a V betűk létrejönnek, ezek nagyon dinamikussá teszik ezt az egyébként félig alvó pózt. Humoros és erős kép, jó kettes lecke megoldás. (hegyi)
értékelés:
A tükör mögé bújva.
Örülök annak, hogy Csongor Csengét megmutatja nekünk egy képen, és a saját értelmezésében megkapjuk ezt a képet. Ami nekem izgalmas, az a tükröződésekkel való játék, és az, hogy azzal a mélységélességgel, amivel dolgozik, az egész egy képeslapszerű üzenetté válik, főleg azzal, hogy itt a tónusok is roncsolva vannak, tehát mindez olyan, mint egy régi képeslapból, egy régi korból egyszer csak ez a vagány kisember ide bekukucskálna. Nagyon érdekes, és nagyon furcsa ez az egész dokumentatív jelleg. A 90-es évek, és az ezredforduló angol filmművészete az, ami eszembe jut nekem, mint párhuzam. Jó az irány, abszolút tetszik, meg is adom rá a három csillagot. Az az egyetlen problémám, hogy diktáljunk egy nagyobb ritmust, mert ha ilyen nagyok a kihagyások, akkor a lyukakat nehéz lesz betömni. Várom a munkákat, a kisebb számú leckékre is. (hegyi)
értékelés:
Ha oldalra fordítjuk, akár egy szívet is láthatunk, hát igen, ilyen a rovar szerelem.
Elmondja a megfejtést is Csongor, amit ő látott ebben - ha járunk különböző videomegosztó oldalakon, akkor láthatjuk, hogy az új elmebaj a hüvelyk és mutatóujjammal szívet formázó szignó, és ez ennek az egyik őskezdete az a rock koncerteken való V betűt formázó mutogatás volt, amit villázásnak is hívtak. Most a második hippi kort éli az emberek egy része, és most szeretetet kell mutatni mindenki iránt. Ebből engem a valóság érdekel, ahogy ezen a levélen a két szitakötő szerelmeskedik. Nagyon kedvelem a szitakötőket, nálunk is vannak, én ilyet még nem láttam, amit itt ők most csinálnak, majd fogok figyelni. Maga a gesztus abszolút rendben van. Ha többet vágnánk a kép bal oldalából, annál erősebben tudnánk fókuszálni arra, ami itt a valóságban történik. Talán a kép tetejéből is egy picit lehetne vágni. Ezek nem nagyon jól instruálható helyzetek, mert az embert ezt valahogy észreveszi, és örül neki, ha nem rebbennek szét ezek a kis lények. Tehát itt túl sok mindent nem lehet kezdeni azzal, hogy itt milyen tereptárgyak lógnak be, ez szerencse. A természetfotósok nem véletlenül olyan megszállottak, amilyenek, mert amikor terepen vannak, hiába a szép póz, lehet, hogy azt mondja, hogy de attól a formától, ami belóg a fölső résznél, már nem vállalja ezt a képet. Dehát mi nem természetfotós iskola vagyunk, csak van egy Természetfotó leckénk, de ennyit hadd tegyek hozzá, hogy itt a vágással valamennyire ez helyrehozható lenne. (hegyi)
értékelés:
A világ összes fájdalma az arcára van írva.
Érdekes értelmezése ez a leckének. Amikor én ezt a leckét kitaláltam, akkor arra gondoltam, hogy leletmentés, tárgyi emlékek mentéséről, felidézéséről szólhat ez a lecke leginkább. És lám, felülírja Csongor, mert itt látunk egy olyan szenvedéstörténetet, ami leirat nélkül is tökéletesen működik. És igen, nem árt megállnunk néha, és elgondolkodnunk azon, hogy mi, akik birtokoljuk ezt az egész rendszert, amit Földnek hívunk, mennyire törődünk azzal, hogy mi itt a több millióra tehető állatfajtából csak az egyik vagyunk, és mint vírus, élősködünk ennek a bolygónak a testén, miközben az összes többi nekünk kiszolgáltatott állat a mi kényünk-kedvére kerül állatkertbe, vagy bármilyen olyan helyzetbe, ami nem egy természetes viszony. Ez ennél a képnél is elég jól látszik. Nem tudok ehhez sokkal többet hozzátenni, három csillag megvan, de szeretném, ha ezzel a leckével még kicsit foglalkozna Csongor, miközben maga a megoldás is tetszik, hogy ebbe az irányba ment, de ahhoz, hogy azt mondjam, hogy a lecke megoldásra került, várnék még képeket. Annyit hozzáteszek, hogy a metszés, ami fent, jobb oldalt vágja a képet nem szerencsés, nem elég koncentrált. (hegyi)
értékelés:
Nem volt egyszerű lekövetni, egyfolytában mozgott, nagyon szorgos kis jószág...
Látok itt egy kis méhecskét, vagy darazsat. Nekem ez mindig is nehéz volt, hogy a darazsat a méhtől meg tudjam különböztetni, nézzétek el. Tehát itt látunk egy sárga-fekete csíkos rovart, és látjuk azt is, hogy ő dolgozik, szorgosan gyűjti a virágport. A botanikai ismereteim sem túl erősek, én nem tudom megmondani, hogy ez milyen virág, nagyon az orgonára hasonlít. Azért vagyok egy picit bizonytalan, mert nekünk is van a kertben orgona, én nála megszoktam a zöldet is, a leveleit, ezt itt most nem látom, tehát lehet, hogy ez valamilyen más típus. Az érzelmi megközelítése tökéletes a képnek, annak is nagyon örülök, hogy a mélységélességet ebben a formában választotta meg Csongor. Egyetlen egy kérdés van számomra, hogy vajon ez a cselekvéssornak a legjellegzetesebb pillanata-e. Én nem ismerem ezt az állatot, mert bevallom férfiasan, nálunk sok ilyen létezik, méhek, dongók, és mindenféle mások, de volt nem egy olyan találkozásom velük, amelyik balesettel végződött, tehát én annyira nem kedvelem őket, legfőképp azért nem, mert a mi kis háziállataink is volt, hogy konfliktushelyzetbe keveredtek velük, úgyhogy kerüljük őket. Lényeg, hogy én nem nagyon értek ezeknek az állatoknak a felépítéséhez, de talán, ha az óramutató járásával megegyezően elmozdultál volna, akkor lehet, hogy jobban látszik, hogy mit csinál. Most elég sokat kitakarnak belőle a virágnak a szirmai. Egyébként abszolút jól komponált kép. (hegyi)
értékelés:
Klassz meccs volt!
Igen, Csongor, körülbelül így kell riportot csinálni. Nem technikailag mondom ezt, hanem történetmesélés szempontjából. Érthető a sztori, az angolokkal vízilabdáztunk, lement egy meccs, és lealáztuk őket, és ez nagyon jó. Technikailag van problémám viszont. Az első képnél az, hogy ez az egész tömeg billen. Mondjuk ha én egy újságnál dolgozom, akkor én ezt a képet ebben a formában nehezen tudom az újságba berakni. Ha már csak egy kép is van, amivel nehezen tudok mit kezdeni, akkor keresek egy mást az ügynökségnél, aki ezt az egész sztorit úgy megcsinálta, hogy nincs benne technikailag hiba. A függőlegeseket, vízszinteseket célszerű tartani. Ez nagyjából igaz a második képre is, ez is ugyanarra dől. A harmadik kép rendben van, bár a hálóból adtam volna még egy kicsit, hogy értsük is, hogy mi lóg ott be, de ez a kép rendben van. Nem értek a vízilabdához, úgyhogy azt gondolom, hogy a következő is abszolút rendben lévő, itt, ha minden igaz, dobunk mindjárt egy gólt. A közönségről készült kép, mint hangulatkép tulajdonképpen rendben van, bár akkor kellett volna exponálni, amikor a közönség éppen örül. Most annyira nem feszült a figyelem, van, aki teljesen mással foglalkozik, a kisgyerek kér még egy szendvicset, a másik srác magyarázza a piros pólósnak, hogy „te, figyelj, utána elmentünk a csajjal, meghívtam őt egy pub-ba”, közben a szőke hajú lány a punk barátaival majszolja a szotyit, szóval millió-millió történet, és mind kicsit magával van elfoglalva. Valószínű, ha ez éppen egy góldobásnál van, akkor ezek egy emberként ugrálnak és üvöltenek. Ez szerencsésebb lett volna, ha így történik meg, de az ábrázolás maga rendben van. Az eredményjelző tábla is értelmes és értelmezhető, itt is dől az egész hanyatt, nem tudom miért. Utána, amikor a srácok lemennek a színről, ez teljesen rendben lévő kép, integetnek, örülnek, boldogok. Ezek apró hibák, amiket felsoroltam, a ferdeséggel kell tudni mit kezdeni. Megvan a három csillag, mert az, hogy a riport ennyire össze van szedve, tökéletesen rendben van. (hegyi)
értékelés:
Klassz idő volt!
Jó az üzenet, és jónak gondolom azt is, amit látok. Itt szemmel láthatóan egy fotós társaságot örökített meg az alkotó, én legalább három fényképezőgépet vélek fölfedezni. Érdekesek ezek a tükröződések. Annyit tennék hozzá, hogy ha már az orrba, mint formába belekezdtünk, akkor azt én befejeztem volna, nem vágtam volna az alján ennyire erősen el. Kedves gesztus, és jól mutatja a szereplők közti kapcsolatot is. Ezzel a kis kompozíciós megjegyzéssel megtűzdelve kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…