Munkák | Page 4 | Látszótér

Szűrés

Mert ölelésre mindenkinek szüksége van!

A kép kétfajta megközelítéssel indít, az egyik az a háttér, egy nagyon intenzív színű drapéria-fényjáték, formákkal, varrott felületekkel, és ez nagyon jól kiemeli az emberi test formáit, ahol a két láb találkozása, ölelkezése, ahogy a két talp íve egymásba kapcsolódik, ez a furcsa, többszörösen ívelt S alak nagyon jól, szemléletesen mutat egy érzelmes üzenetet. Az önirónia is felfedezhető a leiratban, ami az öleléssel kapcsolatos, én úgy gondolom, hogy egy szikár alkotást látunk, de mégis átgondolt, és számomra az a meglepő inkább, hogy összesen egy hozzászólás érkezett rá. Talán a mai napon az elemzéseknél már többször felvetettem, és ez nekem továbbra is egy kérdéses történet, miközben láttam itt most olyan filmeket, kérdéseket, ahol a közösség kérdése nagyon is filozófikusan megfogalmazódik, hogy a valós, gyakorlati helyzetekben, amikor egy-egy olyan alkotással köszönnek a társak be ide, és olyan üzeneteket küldenek, amelyek fontos emberi történetek, akkor miért vagyunk ezekkel a képekkel szemérmesek vagy passzívak. És itt elsősorban az alkotóra gondolok, aki a közösségbe csatlakozva küldi az üzenetét, és szeretné megtalálni itt a helyét, miközben mások már hosszabb ideje jelen vannak – nyilván úgy érzik, hogy az időintervallumban ők már megtaláltak. Tehát én azt erősíteném, miközben ezt a képet én szeretem, hogy a talp kategóriára jól és vállalhatóan készíti el a munkáját, hogy mégiscsak nagyon jól érthetően ott van a magány gondolata, és a hozzászólásokat nézve mindaz, ami képi formában, jól érthetően jelen van, azzal tudunk a magány érzésén változtatni, amit az estiskola közösségi élménye is jelenthet – hogy kommunikálunk azokkal az emberekkel, akár hozzászólásokkal, akár beszélgetésekkel, és lelkesítjük őket a további munkákra. Márcsak azért is, mert nem tudhatjuk, hogy hol élnek ők, Tápiószecsőn, Baján, kis tanyán, városban, hol vannak egyedül. Szerintem ez egy háromdisznós kép, és én ezzel összekapcsolom a Kapcsolat című, szintén a 11. leckére érkezett alkotást, amit ennek a kísérleti munkának a következő fázisának értékelek, ezt is jónak tartom, és értékelem, hogy foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és itt még fokozottabban azt hiányolom, és nem elsősorban a képpel kapcsolatban, hogy ehhez egyáltalán nem érkezett hozzászólás, és bennem ezek a dolgok nagyon nagy bizonytalanságot hoznak létre, hogy csak ami nagyon látványos, sokkoló vagy izgalmas, az izgat bennünket, és akkor az is kérdéses a számomra, hogy minek beszélünk a képekről, vajon van-e értelme a képekről elemzéseket létrehozni, hiszen szerintem ezek nagyon jó munkák, és sokat segíthetnénk az alkotónak, ha a mi hozzászólásainkkal is őt vezetnénk a saját útján. Mindkét kép három disznó. (szőke)
értékelés:

Ahol az élet az úr
Így élünk mi emberek!

Két irány is jelen van a képen, egyrészt az épület pusztulása, romlása, az emberi jelenléttel, a múlttal való kapcsolat, másrészt a természet, ami mindezt birtokba veszi; lásd Thaiföld, Angkor Vat, ahol a dzsungelben ezek a gyönyörűszép épületek, ahogyan megjelennek, tehát ez rengetegszer fel van dolgozva a fotóművészetben is. Mégis azt mondom, hogy a képen nem eldöntött, hogy a bodzabokrok, amik körbefogják az épületet és újra visszaveszik a természetnek az ember alkotta absztrakciót, visszamorzsolják, ez a kép üzenete elsősorban; vagy az, hogy egy elhagyott, halott épület az emberi létezés nyomait mutatja, és ez a halott struktúra bemutatása a cél. A kettő között hezitál ez a munka, és mivel ez nincs eldöntve, ezért a kompozíció billen. Első ránézésre ezen az alkotáson az üres, tátongó szobába betekintő ablakrés az, ami a nézőt izgatja; de a kép nem így van komponálva, és ezek a bizonytalanságok azért jönnek létre, mert maga az alkotó sem tisztázta le magában, hogy a kép miről szóljon. Miközben a cím egyértelműen jelzi, hogy melyikről van szó. Itt, a kép tetején van egy képelem, egy növény, ami jelzi az ember által átalakított természet és a természet harca, ennek a prioritásnak a minősítése jelentkezik a címben; ahol az élet az úr, azaz ahol a természet az úr – de nem oda van ez a kép ritmizálva. (szőke)
értékelés:

Mert ölelésre szükségünk van!

Csongor szemlélete nagyon is érthető, jó, ahogyan erre a többszörös S alakú kapcsolódásra ami egy eltolt, elcsúsztatott lábbal érhető el, és a baloldali lábujj még rá is hajol a másikra, védelmezi – nagyon jó észrevétel. Igen, ez a magányról szól, az egyedüllétről, és ezek a lábak, talpak, a bőrfelületek ezt nagyon jól közvetítik – ahogyan a leirat is mondja, mert ölelésre szükségünk van. Ami a problémám, az az, hogy nem elsősorban a farmernadrág vagy a kardigánszerű anyag, ami a sötétjével kiemeli a talpakat, hanem a háttérben lévő ruhásszekrény, vagy laminált bútorlap vagy székláb, ami felsejlik a privát környezetből – ugyanis nem annyira hangsúlyos ez, mint amennyire lehetne, hogy mitől magányosak ezek a talpak, de nem is annyira sematikus, hogy kizárólag a talpakkal tudjunk foglalkozni. Tehát mivel fényfelületek jelennek meg a háttérben is, ezért zavarják azt, ami az előtérben van, plusz a láb legalsó felülete az furcsán vágódik, miközben jó lenne a sarkat is látni, hogy hogyan fejeződik be a talpak kapcsolódása. Én ezt visszaadnám ismétlésre, de adok rá két disznót. (szőke)
értékelés:

Jómagam
Hát, jelenleg ezt tudtam kihozni magamból egy fáradt nap után!

Két dolog, ami nekem fontos, az hogy a kép gondolom otthon, a nagyszobában készült, azt nem tudom eldönteni, hogy tükörből, vagy a gépet maga előtt elhelyezve készíthette ezt a képet – és azért is mondom a tükröt, mert valamilyen roncsolás vagy sérülés az ott látszik, a szakállnál meg több helyen is kis életlenségek vannak, porszemcse vagy foltocska. Viszont az egész kép tekintetében az a fehér folt az eléggé uralkodó, azt meg kellett volna nézni előbb. Nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy az a legjobb megoldás, hogy alsó gépállásból fényképezi magát a Csongor. Nagyon szigorúnak, fáradtnak tűnik ezen a képen, és nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a vél vele, hogy egy ilyen szobor vagy manifesztumszerű jelenség lenne. Ez az én szubjektív véleményem - így Szőke.
Én még azt mondom, hogy vonatkoztassunk el az arctól, és nézzük a formákat. Ugye vannak ezek a hasábformák a háttérben, balról növekvő méretűek, aztán a jobboldalon van egy ilyen trapézforma, és ebben a térben ezek adják a kép bázisát, és ebben a helyzetben egy ovális formaként jelenik meg az alkotó, és énszerintem ez egy jó meglátás, hogy ezekben a szögletes és kemény formákban helyezi el az arcot, és a megvilágítással ki is tudja emelni; bár ugyanabban a tónusban van az arc és a háttérben lévő fák vagy lambéria vörösese, és mégis a fény ki tudja ebből mozdítani az arcot, és ezt én a kép egyik erényének tartom. Kompozícióban a dolog rendben is lenne, itt szerintem csak a gesztussal van gond, úgyhogy én megadnám erre a Csongornak a két disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Jómagam
Pár hívószó: fa, bútor, faragás, Magyarország, Ireland, fű, bokor, virág, arcszőr, békesség, kereszt

Kedves Csongor, köszöntünk az estiskolán, mint új tanulónkat, nagyon örülünk, hogy regisztráltál hozzánk, és reméljük, hogy fogod majd ezután is készíteni a leckéket. Az első lecke, portré arc nélkül, és ebben a helyzetben egy jó üzenetet látunk abból a szempontból, hogy az alkotó saját tevékenysége közben, ami feltehetően fontos neki, szóval eközben próbálja meg magát ábrázolni. Azt azért mondom, hogy a megközelítés azért picit verbális ezzel a Celtic feliratú sapkával, miközben szerintem a faragás, a motívumvilága nem ezt hozza nekem, azaz itt van azért némi ellentét, és talán picit határozottabban kellett volna a kéz formáit megfigyelni, hogy miért pont így vannak vágva, és az eszköz maga, amivel farag az alkotó is vágva van, és mindemellett a kép jobb oldalán egy nagy üres felületünk van, ami nem lenne baj, ha a kompozíció ezt értelmezné, tehát ha ez a nagy tér kontextusba kerülne a motívummal. Magában a kompozícióban nincs igazán eldöntve az irány, hogy melyik motívum a fontosabb, ugye itt három meghatározó rész van; egyrészt a sapka a felirattal, a második a faragás, míg a harmadik a kéz, ami a faragást végzi. És jelen pillanatban mindháromnak van egy üzenetiránya, a sapka egy verbális üzenet, a kéz az arányai miatt kap hangsúlyt, a faragvány pedig önmaga egy határozott üzenet, egy termékenységszimbólum, ha jobban megnézzük. És ez nem mindegy, hogy nekem, mint nézőnek, hogy milyen úton indulnék el a képből, milyen kapcsolódásokat keresnék, és itt van a képi üzenet pontatlansága, hogy az alkotó maga nem döntötte el, hogy melyik üzenetet szerette volna hangsúlyozni, és a képen még egyénként szereplő üzeneti irányok egymást gyengítik. Feltehetően nem egy semleges szerszámot vett a kezébe, de magát a munka tárgyát nem mutatva mutatja saját magát – ami szintén egy vállalható helyzet lenne – hanem magát a faragványt is mutatja, tehát hangsúlyt akar tenni erre, és ezt mutatja a megvilágítás is; de ha az én üzenetem ez a szimbólumrendszer, a termékenységszimbólum, amit ez a faragvány képvisel, akkor ennek a viszonylatában kell a megvilágítással és a kompozícióval, azaz a többi tárgy elhelyezésével ezt a hangsúlyt, ezt a fókuszt erre az üzenetre helyezni. Ez most úgy érezzük, hogy nincs kellően megoldva, nincs megfelelően alárendelve a többi motívum ennek a fő szimbólumnak. De első leckére ezt jó megoldásnak tartom, két disznó. (szőke)
értékelés: