Mert ölelésre mindenkinek szüksége van!

A kép kétfajta megközelítéssel indít, az egyik az a háttér, egy nagyon intenzív színű drapéria-fényjáték, formákkal, varrott felületekkel, és ez nagyon jól kiemeli az emberi test formáit, ahol a két láb találkozása, ölelkezése, ahogy a két talp íve egymásba kapcsolódik, ez a furcsa, többszörösen ívelt S alak nagyon jól, szemléletesen mutat egy érzelmes üzenetet. Az önirónia is felfedezhető a leiratban, ami az öleléssel kapcsolatos, én úgy gondolom, hogy egy szikár alkotást látunk, de mégis átgondolt, és számomra az a meglepő inkább, hogy összesen egy hozzászólás érkezett rá. Talán a mai napon az elemzéseknél már többször felvetettem, és ez nekem továbbra is egy kérdéses történet, miközben láttam itt most olyan filmeket, kérdéseket, ahol a közösség kérdése nagyon is filozófikusan megfogalmazódik, hogy a valós, gyakorlati helyzetekben, amikor egy-egy olyan alkotással köszönnek a társak be ide, és olyan üzeneteket küldenek, amelyek fontos emberi történetek, akkor miért vagyunk ezekkel a képekkel szemérmesek vagy passzívak. És itt elsősorban az alkotóra gondolok, aki a közösségbe csatlakozva küldi az üzenetét, és szeretné megtalálni itt a helyét, miközben mások már hosszabb ideje jelen vannak – nyilván úgy érzik, hogy az időintervallumban ők már megtaláltak. Tehát én azt erősíteném, miközben ezt a képet én szeretem, hogy a talp kategóriára jól és vállalhatóan készíti el a munkáját, hogy mégiscsak nagyon jól érthetően ott van a magány gondolata, és a hozzászólásokat nézve mindaz, ami képi formában, jól érthetően jelen van, azzal tudunk a magány érzésén változtatni, amit az estiskola közösségi élménye is jelenthet – hogy kommunikálunk azokkal az emberekkel, akár hozzászólásokkal, akár beszélgetésekkel, és lelkesítjük őket a további munkákra. Márcsak azért is, mert nem tudhatjuk, hogy hol élnek ők, Tápiószecsőn, Baján, kis tanyán, városban, hol vannak egyedül. Szerintem ez egy háromdisznós kép, és én ezzel összekapcsolom a Kapcsolat című, szintén a 11. leckére érkezett alkotást, amit ennek a kísérleti munkának a következő fázisának értékelek, ezt is jónak tartom, és értékelem, hogy foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és itt még fokozottabban azt hiányolom, és nem elsősorban a képpel kapcsolatban, hogy ehhez egyáltalán nem érkezett hozzászólás, és bennem ezek a dolgok nagyon nagy bizonytalanságot hoznak létre, hogy csak ami nagyon látványos, sokkoló vagy izgalmas, az izgat bennünket, és akkor az is kérdéses a számomra, hogy minek beszélünk a képekről, vajon van-e értelme a képekről elemzéseket létrehozni, hiszen szerintem ezek nagyon jó munkák, és sokat segíthetnénk az alkotónak, ha a mi hozzászólásainkkal is őt vezetnénk a saját útján. Mindkét kép három disznó. (szőke)
értékelés: