2. Építészet, enteriőr

Ezzel így kevésbé vagyok elégedett, a kompozíció nem győz meg. Lenn van az a létraszerű mittudoménmi, abból kéne több, fenn viszont simán vágnék, hiszen a kémény érthető, ami utána van, az már nem fontos. Nem tudom, hogy lehet-e ezt ismételni úgy, hogy az vedd figyelembe, hogy ami a képhatáron kívül van, az neked ott hozzá tud adni az élményhez, mi, a nézők viszont ebből semmit se látunk. (hegyi)

Zsófi, elmondom, mi a bajom a képpel, ami javarészt mondhatóan egyéni problémám, bár, fene tudja, majd eldöntöd. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha a 3:2 vagy a 4:3 képaránytól nagyon eltérő fotót látok, mindig az az érzésem, hogy a készítő nem tudott mit kezdeni a kompozícióval és ezért vágta körbe kisollóval az egészet. Nem voltam ott a helyszínen, nem tudom, mi volt, de szerintem bárhogy is volt, a földből és a falból is lehetett volna többet adni lenn és fenn. Vagy vágni oldalról. Miért kell ez az elnyújtott képarány? A másik, hogy ha jól látom, van egy ajtószerű áttörés, ami mögött is grafika van. Ez lehet izgalmas, de akkor ezt valahogy érzékeltetni kell azzal, hogy a teret szabdalod, és odakomponálsz valakit például a másik térbe. Persze, könnyű mondani, ha nem járt épp arra senki rajtad kívül. Ilyenkor jöhet jól az állvány és az időzítő, hogy át tudj oda szaladni, vagy egy barát, aki beáll neked oda valahogy. Szóval szívem szerint ezt úgy adnám vissza ismétlésre, hogy ezzel a térrel, mint egy színpaddal, kezdj valamit. Már ha megoldható. (hegyi)

A helyzet az, hogy ha ez pontosan van megfotózva, érdekes játék lehet a körhintával és az épülettel mögötte, de ehhez elsőként is középre kell állni, másrészt a felső végpontján kell a játékot fotózni. És hát igen, mondjuk 3 órával korábban. (hegyi)