2. Építészet, enteriőr

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
…
következő ›
utolsó »

1/800, f3.8, iso160, 4,5 mm, kompakttal
Fények, formák, vonalak. Mások számára unalmas lehet? Engem megfogott.

(2015) januári séta rómában. Azt hiszem valami Nikon bridge-géppel készült.

Ezt a képet korábban feltöltöttem színesben. Kísérletként elkészítettem a fekete-fehér konverziót. Az eredmény nagyon tetszik, ezért osztom meg veletek.

Lyukasztás az egykori kémény kitörésnek és a mennyezetet, falakat behálózó csövek rajzolata. Megcsonkított épület és a használat itt maradt lenyomata.

Ezzel így kevésbé vagyok elégedett, a kompozíció nem győz meg. Lenn van az a létraszerű mittudoménmi, abból kéne több, fenn viszont simán vágnék, hiszen a kémény érthető, ami utána van, az már nem fontos. Nem tudom, hogy lehet-e ezt ismételni úgy, hogy az vedd figyelembe, hogy ami a képhatáron kívül van, az neked ott hozzá tud adni az élményhez, mi, a nézők viszont ebből semmit se látunk. (hegyi)

a padló és a csőalagút keretezése, a simított beton és a szennyeződések. Száraz falevél lágy és a befoglaló beton kontrasztja. Próbálkozás a kép három térnegyedre osztására.

István, örülök a próbálkozásnak, ahogy írod és annak is, hogy újra látlak, várom a munkáid továbbra is. A kompozíció tetszik. A tónusokkal van problémám, leginkább az, hogy a mélyebb tónusok már közel feketék maradnak, így a kép azon része, ahol sötét van, tényleg kivehetetlen és emiatt billen fel az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

Zsófi, elmondom, mi a bajom a képpel, ami javarészt mondhatóan egyéni problémám, bár, fene tudja, majd eldöntöd. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha a 3:2 vagy a 4:3 képaránytól nagyon eltérő fotót látok, mindig az az érzésem, hogy a készítő nem tudott mit kezdeni a kompozícióval és ezért vágta körbe kisollóval az egészet. Nem voltam ott a helyszínen, nem tudom, mi volt, de szerintem bárhogy is volt, a földből és a falból is lehetett volna többet adni lenn és fenn. Vagy vágni oldalról. Miért kell ez az elnyújtott képarány? A másik, hogy ha jól látom, van egy ajtószerű áttörés, ami mögött is grafika van. Ez lehet izgalmas, de akkor ezt valahogy érzékeltetni kell azzal, hogy a teret szabdalod, és odakomponálsz valakit például a másik térbe. Persze, könnyű mondani, ha nem járt épp arra senki rajtad kívül. Ilyenkor jöhet jól az állvány és az időzítő, hogy át tudj oda szaladni, vagy egy barát, aki beáll neked oda valahogy. Szóval szívem szerint ezt úgy adnám vissza ismétlésre, hogy ezzel a térrel, mint egy színpaddal, kezdj valamit. Már ha megoldható. (hegyi)

Nem a személyes kedvencem, mivel a város ezen része nagyon zsúfolt és tele van felesleges üzletekkel, ugyanakkor ez akkor sem hétköznapi. Szeretek úgy végigmenni rajta, hogy nem ezekre figyelek...

Szeretném érteni azt, amit a leiratban írsz, de ott abban némi ellentmondást érzek, hogy nem érdekelnek a reklámok és üzletek, mégis elég sok elég jelentős helyen szerepel a képeden. De maradjunk a fotónál. VAn egy vöröses beütése a képnek, ami lehet attól is, hogy nagyon hajnalban készült, de lehet fehéregyensúly kérdés is. A tónusrend az, amiben én módosítanék, mert most a mélyebb tónusoknál eléggé bebukik a kép. Nem HDR kell, mert az nagyon nem illene ide, de azért a mélyebb tónusokon lehetne valamennyit emelni. Nekem ez kellene ahhoz, hogy a kompozícióban megjelenő hangulat erősebb legyen és egyértelműbb. V-rom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Samsung galaxy s8al fotóztam.

A helyzet az, hogy ha ez pontosan van megfotózva, érdekes játék lehet a körhintával és az épülettel mögötte, de ehhez elsőként is középre kell állni, másrészt a felső végpontján kell a játékot fotózni. És hát igen, mondjuk 3 órával korábban. (hegyi)

Sokan látják,érzik retro helynek Budapestet, magyarok és külföldiek egyaránt. Én is egy elidegeníthetetlen romantikát látok a képen. A Duna az épületek és a hidak egyfajta romantikus városképet adnak.

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)

Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.

Egy hosszú és fárasztó nap után, amit az új szerzemény próbálgatásával töltöttem. A kék óra már rég óta a végét járta, mikor megpillantottam ezt az "Ódon Parázst" a téren.

„Meredő holdszem
Múlt romos hagyatéka
Dimenziók közt.” Csergő Tamás

Szépen futnak a vonalak, jó a ritmusa a képnek, a tőled megszokott minőséget kapjuk formában. Amivel bajom van, az a szürkeség, az a fád fátyol, ami az egészen rajta van. Lehet ez kontrasztosabb és világosabb, jót tenne neki a dinamika, hiszen a forma is erre utal. És Áron, akármi is van a karanténnal, ha lehet, várnám a képeid, talán épp most lenne itt az ideje annak, hogy kicsit befelé is dolgozz, magaddal, ami eddig a sok épületfotó mellett elmaradt. (hegyi)
értékelés: