2. Építészet, enteriőr

SONY Center

Nos ennél a képnél nem tudom elmondani azt, amit az előzőnél, itt a helyzet tényszerűbb, és így kellene megtalálni azt a belső egyensúlyt, ami okán a kép nyújthat valamiféle esztétikai élményt, de bevallom, én ebben semmi ilyet nem látok. Nyilván a helyszínen ez fontos lehetett, de a képkivágás után a nézőnek maradt részlet nem működik. (hegyi)

Pesti tetőkép

Ezt értem, és ha ez izgat, akkor ezzel is az a helyzet, hogy valahogy ki kell ezt találni, hogy mitől lesz egyedi. Lehet, hogy hajnalban, lehet, hogy estefelé, lehet, hogy esőben, lehet, hogy viharban, dupla expóval, vagy bármi, de az biztos, hogy azt kell keresni, ami átviszi a realitásból valami más terepre. Mivel a formák adottak, így a fények lehetnek a segítők, szóval azt gondolom, hogy a városfotóban is az és akkor működik, amiben van valami speciális, valami gondolat, amiben te vagy a rendező és nem csak elfogadod a látványt, ami eléd tárult. Gondolni kell erről valamit, és azt utána megkeresni, hogy hogyan működik képileg. (hegyi)

Üzleti negyed, London, vasárnap délután

Azt hiszem, az lehet a gond, hogy az idő nem volt túl jó, emiatt lett ilyen komor az egész. Turistaként az ember nem nagyon gazdálkodik szabadon, ezért is készül ilyenkor sok kép, ami javarészt emlékkép, kevés állja ki az idő próbáját. A meglátás nem lenne rossz, de nem is annyira izgalmas a kontraszt formailag most, a fények, a tónusok problémája valamennyire korrigálható lehet, de emberek nélkül ez a kép nem működik, az emberek lehetnének azok, a történet, ami miatt ez beindulhatna. (hegyi)

Főváros ünneplőben

A Gellért hegy tetejéről az egész város látható. Ez az egyik fő célom volt amikor BP en voltam hogy a goldenhour ban csináljak egy képet amikor a nap meleg színei még karcolják az eget de a város már izzik az elektromosságtól. Számomra sikerült az elképzelés. :) Olcsó 4 ezer ft os állványommal a söröző részeg külföldi turisták kezein lábain át sűrű "sorry " keretein belül készítettem ezt a panoráma képet. Az állványom gyakorlatilag használhatatlan volt úgyhogy időzítővel fényképeztem. A leglágyabb fuvallat is bemozgatta a gépet mivel a tripodom nak nem volt hely hogy maximálisan kinyissam. Ebbe volt meló ebbe a képbe. Nekem ezekért a pillanatokért éri meg fotózni. :)

Itt is az arányokkal van problémám. Ez most oké, fekvő, de egyrészt ferde a horizont, másrészt most ez olyan filmes hatású képarány, ami idegen a fotóban. Lenn simán lehetne annyival több, hogy kijöjjön a 3:2-es arány. A másik a golden hour. Ez picit azon már túl van, sok a kék. Talán 5-10 perc, nem sok, ennyi lehet a difi. És még egy kérdés. sRGB-ben dolgozol? Mert ha igen, akkor ha van mód a gépeden, állítsd át adobe RGB-re és az utómunka során is tartsd meg ezt a színteret, menteni, ha photoshop, akkor save for web, és ott vedd ki a pipát az sRGB konverzióból. Ugyanis az sRGB egy nyomorult szegény színtér, kukába való volna, ha vennék a technikusok a fáradtságot végre, még a vacak katódsugaras monitorok idején és a web kezdetén volt ez egy kényszerű divat, hogy ebbe kellett konvertálni, de ezen már jócskán túl vagyunk, és emiatt lehet túlszaturált és természetellenes a vörös, a sárga, a narancs. (hegyi)
értékelés:

Buda vára

Buda. A nap mikor alvásnak indul mielőtt becsukná szemeit még álmosan ledobja aranyló köntösét világunkra. És felöltözteti ugyan abban az ékességben és ragyogásban. Mindent hirtelen arannyá és drágakővé változtat ez az erő. Hirtelen azt hihetjük hogy az örök valóságban vagyunk. Megáll az idő ilyenkor és megszűnik a tér. Mély levegőt veszel ami ugyan ezzel a langyos érintéssel tör utat magának a tüdőig és meg sem áll a szívig. Szívod magadban ezt az érzést és szemlélődsz. Az arany idővel rézzé, majd sárgarézzé fakul. Már tudod hogy ez csak káprázat volt. Az idő rabja vagy de hálás vagy hogy ha csak egy kis időre is átélheted azt a csodát ami az élet.

Kristóf, ami működik a melósoknál, az itt most túl sok, a színekre gondolok. Pontosabban, lehet teljesen átértelmezni a színteret, de annak kell valami indoka legyen, és akkor ezt határozottabban kell megtenni. Most ez így a színhiba határán mozog. A másik, hogy nem nagyon értem a ragaszkodásod az álló formátumhoz. Lenn is és fenn is felesleges ennyi tér. Ha mindenképpen ez a kivágás, akkor négyzetesben működhet, de állóban nekem ez nem jön be. (hegyi)

Belső udvar

Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)

Kezdjük ott, hogy jókat írsz. Nem minden köszön vissza a képen, de amit írsz, akár az is megfotózható lenne. Aztán meg, jó a kép is, alapvetően. A forma, amit megláttál, jól jön elő. De van pár problémám, amit majd legközelebb érdemes megfontolni, ha folytatod a melót ezzel. Két dolog, amit a helyszínen kell megoldani. Az egyik, hogy az arányok miatt a kamerának még lejjebb kell kerülnie, hogy a házból több legyen, mert most az ég dominál, holott a háznak kéne. Az ég csak egy dísz, szimbólum. A másik, hogy érdemes olyan időt választani, amikor azért némi felhőzet van. Vagy madár, vagy repülő, valami. És végül az utómunka, kevésbé kopogós és tónusaiban kiegyenlítettebb kéne legyen, nem HDR, isten ments, de a sötét részek nagyon feketébe kormolódnak most. Ettől még, a folytatás reményében kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Isten Háta Mögött

Szeretem ezt a képet nem tudom megmondani miért. Talán mert ilyennek képzelem a purgatórium várószobáját. Talán mert benne van az elmúlás . Talán mert egy olyan helyet találtam a világban ahol mindegy ki milyen autóval állt a parkolóba és mindegy milyen a cipőjének a márkája. De vajon elbújtunk Isten és az az angyalai mögé vagy beálltunk isten katonái közé ?

Kedvelem, hogy egy olyan nézőpontot mutatsz, ami eltér a szokványostól. Bár nem vagyok nagy barátja, de itt elfogadom az álló formát is, lehet, hogy a kupolából többet, az előtér padlójából kevesebbet adtam volna, de ezt ott a helyszínen lehet megítélni, innen, a fotelből csak egy tipp. (hegyi)
értékelés:

tornyok_2

Izgalmas a képed, legfőképp azért mert első pillanatban az ember nem tudja eldönteni, hogy most itt egy trükközésről van szó, és egy többszörös expozíciót látunk, vagy ez egy ilyen konstrukció, ennyire furcsán és érdekesen megoldva, a kábeleket és azok rögzítését tekintve valóban ilyen mértani helyzet jön létre. De lehet, hogy arról van szó, hogy több oszlopot fényképeztél le, és ezek egymás mögé sorjázva adják ki ezt a fajta ritmust. Ettől több időt töltök vele, tehát megragadja a figyelmemet, és ez jó, ez fontos egy fényképnél, úgyhogy ez megkapja a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

toronyok_1

Nikolas Schöffer alkotását láthatjuk a képen, Kalocsán található ez a szobor. Ez egy kinetikus szobor, aminek az a jellemzője, hogy a szél által mozgatott kis lapocskák különböző helyzeteket generálnak a megvilágítással, ha jól tudom, a hang is szerepet játszik, és így egy érdekes, tulajdonképpen a véletlenre is bízott mozgással kiegészített konstrukció jön létre. Schöffer ennek nagy mestere volt, és ez egy szép objektum. Én örülök annak, hogy a környezetből is kapunk, tehát ott a szocreál, ez a falusi helyzet. Aki kalocsai, mondja, hogy Kalocsa város, de hát ettől még a kinézet eléggé falusi, és izgalmas az, hogy itt megjelenik egy ilyen modern szobor. Aki kevésbé képzett művészileg azt is gondolhatja, hogy ez egy mobil átjátszótorony, de az az ő baja. Köszönöm szépen, hogy ezt megmutattad. Jól látszik, hogy mit kéne itt néznünk. Ami problematikus nekem az, hogy fekete-fehérben tartod ezt az egészet, mert itt, ha jól tudom, akkor a színeknek is van szerepe, és ezt az anyagszerűséget jó lenne érzékelni. De így, hogy fekete-fehér, így is megvan a három csillag, de jó lenne, ha elmondanád, hogy miért nem a színest hagytad meg. (hegyi)
értékelés:

lépcsőházi fény

Erről a képről nekem valami hiányzik. A fényt értem, bár nem vagyok teljesen biztos abban, hogy téged valóban az égbolt kékje izgatott föl, valószínű, hogy inkább az a fényjáték, ami a falon létrejött, de akkor miért nem az van megfotózva? Akkor ezt a sarkot kellett volna jobban elkapni. Ez az én megfigyelésem, hogy általában a lépcsőházakban rabszolgasorsra jutott valamilyen virágok is szoktak lenni, itt szokott lenni a növény-böri, ide szoktuk rakni azokat a virágokat, amit valahogy sikerült elcsesznünk a locsolással, vagy a száradással, és úgy vagyunk vele, hogy nem is túl szép, de azért kidobni nincs kedvünk, szóval a képről valami ilyesmi hiányzik, ami ezt a szocreált kicsit erősítené. Önmagában ez így nekem nem elég ahhoz, hogy izgalmas kép lehessen. (hegyi)

Lakosság

(mentés másként)

Balázs, az a helyzet, hogy én ezt a képet nem nagyon értem. Tudom, hogy divat, hogy csonkolt, töredezett világot ábrázolunk azzal, hogy csak a kép széleihez vannak belógva részek, és ebből majd a néző maga rakja össze azt, hogy mit lát. De ettől még, ha ennyire dekomponálunk, akkor is érzékeltetni kell valahogy azt, hogy mit akarunk ábrázolni, még egy ilyen szétesett világban is létre kell hozni súlypontokat. Most a súlypont abszolút a villanyvezetéken van. Tényleg ezt akartad előtérbe helyezni? Mert ha nem, akkor fentről másfél ujjnyit lehet vágni, pontosabban annyit lehetett volna mozdítani a fényképezőgépen, több kerül bele a házból, akkor már ez a kibillent világ értelmezhetőbb lenne. (hegyi)

Kertépített környezet

Fernhill Park & Gardens

Az a baj, Gábor, hogy tisztában vagyok vele, hogy te az utómunkát feleslegesnek tartod, mert azt hiszed, valamilyen fals gondolat alapján, hogy a kép már akkor kész van, amikor exponáltál. Senki fotós ezt neked nem támasztja alá, aki ilyet mondott, annak nyugodtan mondd azt, hogy én üzenem, hogy marhaságot beszél. Valamiért nem lehet téged az utómunkára rávenni. Ennek a képnek ott van az egyik problémája, hogy a mély tónusok, az árnyékos részek annyira sötétben vannak most, hogy nem lehet jól kivenni az egészet, és így inkább grafikai formává válik, mintsem felismerhető növényekké, nagyon kopogós. Lehet, hogy lenne olyan időpont, amikor másik irányból jön már a fény, és akkor lehet, hogy egy jobban megcsinálható kép lenne. Ha már így történt, akkor utómunkában ezen valamennyi finomítható. A másik, ami ennél is fontosabb probléma az a kompozíció. Túl sokat akarsz egy képen megmutatni. Meg akarod mutatni a majdnem kiszáradt magas fákat is, meg a kis tujákat is, meg a kis pompom virágokat is, amik a kép aljához szorultak, de így most az egésznek a közepe pont egy érdektelen rész lesz, maga a pázsit, ahogy megyünk bele a bokros részbe, minden szétesett. Gondolom én, a saját kertemből levonva a következtetést, hogy a kép egyébként értelmes növényekkel folytatódhatott még jobb oldalon, az lenne az izgalmas. Ennek a képnek a fele használhatatlan, méghozzá a bal oldali fele, nem érdekes. Azok a fák így, ebben a formában nem izgalmasak. Az lenne izgalmas, ami a kis növénykékkel létrejön, ez a tipikus angol kert. Akkor tessék ezt megmutatni. Ha eldöntöd fejben, hogy mire megy ki a fuvar, akkor azt kell exponálni, ez így, ebben a formában túl sok képi elemet tartalmaz, és így egyikre se jut kellő figyelem. Mivel ennyire el voltam késve az elemzéssel, azt mondom, hogy ha jövőre ugyanitt jársz, próbáld meg nekem szépen megcsinálni, megérné. (hegyi)

kényelmes köztéri ülőbútor

Azt nem tudom, hogy hol lehet ilyet találni, de ez az egyik legizgalmasabb kép az utóbbi időben, amit a Látszótéren láttam, bár ezt lehet, nehéz elmagyarázni. Ugyanis ami ebben a képben magával ragad, az az akció-reakció keresetlensége. Egy erős objekt van a képen, ami sokféle értelmezést ad és ehhez a kép többi része támogatólag szerepel, segíti azt, de nem túlzásba víve, élni hagyja a modellt, de mégis, több, mintha kiragadtuk volna ebből a valóságból és áttettük volna egy műterembe. Miközben joggal gondolhatjuk, hogy ez maga is egy műterem így, hiszen annyira túl van épp a realitáson, hogy beinduljon a képzelet, és ne csak egy szociofotót lássunk. jó lett, gratulálok. (hegyi)
értékelés: