Belső udvar

Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)

Hozzászólások

1
Értékelem!

Nagyon szép foto. Sépek a fények a részletek, kompozíció. Nagyon jó megfogalmazva az íras. GRT!

0
Értékelem!
1
Értékelem!

Hu, ez nagyon tetszik. A leírás is, de a kép nagyon nagyon. Gyönyörűek a fények, a formák, köszi

Új hozzászólás