Belső udvar

Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)

Kezdjük ott, hogy jókat írsz. Nem minden köszön vissza a képen, de amit írsz, akár az is megfotózható lenne. Aztán meg, jó a kép is, alapvetően. A forma, amit megláttál, jól jön elő. De van pár problémám, amit majd legközelebb érdemes megfontolni, ha folytatod a melót ezzel. Két dolog, amit a helyszínen kell megoldani. Az egyik, hogy az arányok miatt a kamerának még lejjebb kell kerülnie, hogy a házból több legyen, mert most az ég dominál, holott a háznak kéne. Az ég csak egy dísz, szimbólum. A másik, hogy érdemes olyan időt választani, amikor azért némi felhőzet van. Vagy madár, vagy repülő, valami. És végül az utómunka, kevésbé kopogós és tónusaiban kiegyenlítettebb kéne legyen, nem HDR, isten ments, de a sötét részek nagyon feketébe kormolódnak most. Ettől még, a folytatás reményében kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés: