Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.
A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.
Hozzászólások
Aureliano
2024. 03. 26. - 09:55
Boch: -a szabályokat betartani, gondolni az egészségre, szűrésre menni, ezek sokaknak drága dolgok…
Török József
2024. 03. 25. - 20:15
A Civil Rádióban dr. Beer Miklóssal készített életinterjúhoz ezt a fotódat választottam…
Aureliano
2024. 03. 25. - 19:36
Erről esett szó: -yayy. modulált a zene -itt kivágtam előtte, hogy Kálmántól kaptam egy kis kerek…
Nagy Zoltán A.
2024. 03. 17. - 00:07
Kedves Noémi! Szeretném elkérni ezt a képet a 2024.03.18-i GórCső adás ajánlóképének. Ernst Lubits…
Aureliano
2024. 03. 13. - 07:54
Szia Zsolt, Köszi, hogy kölcsönvehetem az utolsó képet a 2024.03.25-i adásomhoz. Remisszió a címe.…