2. Építészet, enteriőr

Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.

A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.

Nagyon finom ez a munka és függetlenül attól, amit a leiratban megadtál, erős üzeneteket hordoz. Persze, hogy hazatérés vagy elvágyódás, azt a szöveg nélkül nem biztos, hogy tudja a néződ, de őszinte leszek veled, ez mindegy is. Szépen kidolgozott, esztétikus munkát hoztál, köszönet érte. Remélem, a folytatásra nem kell újabb egy évet várni. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képi humort, gondolom, a vizes vb építkezését láthatjuk, de tulajdonképpen mindegy is, jó ez a pillanat. Azt te is tudod, hogy még jobb lenne, ha a daru kötelei nem vágnák el a kupolát, persze nem tudom, volt-e mód balra elmenned. (hegyi)
értékelés:

Mobilos panoráma.

Bevallom, nekem is. Utálom az átnevezgetéseket. Ha még egy pár lépéssel feljebbről fotózol, akkor a Metró legyezőszerű tetejénél vágható lenne a kép, és így jobban koncentrálhatnánk a kép belsejére. (hegyi)
értékelés:

Ha a kép jobb oldalán lévő oszlopig vágnál, lehagyva az ott megnyíló ablakot, izgalmasabb lenne a kép, mert így állandóan oda kell nézzek, hogy mikor lép be ott egy újabb szereplő. (hegyi)
értékelés:

Mivel tudom, hogy egy családi kirándulás enyhén szólva sem az optimális helyzete annak, hogy az ember a fotografálásra koncentráljon, mert ide kell menni, ott kell leülni, amott időre várnak és a többi, így ez a kép ebben az értelemben különösen fontos, mert semmi ilyen kapkodást, vagy kényszeredettséget nem hordoz. Kedvelem ezt a képet, nagyon szürreális, örülök, hogy megmutattad. (hegyi)
értékelés:

Nekem ez a kompozíció oldal irányban jobbra túl sok, alul pedig túl kevés, de azt is el tudnám képzelni, hogy jobbra még többet adj hozzá, viszont akkor oda kellene egy lila ruhás nő. (hegyi)
értékelés:

Saorge hangulatáról pár fotó. Alig lehet látni az embereket napközben (kivéve ha turista csoport érkezik), bár állandóan lakik itt kb 450 fő. Az első fotó a falu keleti bejárata felől, az utolsó a nyugati bejárata felé készült. Ezen a két helyen lehet bejönni településre. Autók kint a városon kívül, megközelíthetősége kb egynyomtávos szerpentinen :)

Tízképes sorozat, amiből az első hét kép az, ami izgalmas, ezek vannak egy hangulatban és formavilágban, tónusban tartva, az utolsó három nem tartozik ehhez hozzá. Az első hét képen pont az az jó, hogy izgalmas térjátékokat láthatunk, a látszóteresek közül Dobos Sándor jut eszembe, de felidézhetném akár Escher munkásságát is. Az első rész kapja a csillagokat. (hegyi)
értékelés:

A téli verziót sajnos a megfelelő körülmények esetén ismételnem kell, de addig is megmutatom. Nem jó helyre álltam vissza, megzavart a jobboldali fa, lentebb kellett volna mennem... Ezek a képek eredetileg a panorámák gyakorlása miatt készül. Apparátusom nincs hozzá, kézből készítem őket.

Izgalmasak ezek a téli-nyári képpárok, szeretném felhívni a figyelmet Nádas Péter körtefájára. Miért mondom ezt? Mert ez egy olyan projekt, amiből akár könyvet is lehet csinálni, de ennek a buktatója ott van, hogy megtalálod-e azokat a helyszíneket, nézőpontokat, hogy önmagukban is, egy képként is elég egyediek és érdekesek legyenek ahhoz, hogy működjenek. Másképp mondva, ha maga a kép helyszíne, amit találtál nem egyedi, és/vagy a nézőpont nem különleges, akkor ez is csak olyan, mint a bélyeggyűjtés, csak a bennfentesek tudják, hogy az egyik bélyeg miért lesz értékesebb a piacon, mint a másik. De azt mindenképpen nagyra értékelem, hogy olyan projektbe kezdtél, ami hónapokon is képes átívelni, úgyhogy nem szeretném elvenni ettől a kedvedet, csak ara szeretném felhívni a figyelmedet, hogy keresd az egyedit. (hegyi)
értékelés:

Teszek fel majd hamarosan egy összeállítást Saorge belsejéről is.

Ez egy szép tájkép, bevallom, sokat nem tudok hozzátenni, mivel nem voltam ott a helyszínen, ezért azt sem tudom megítélni, hogy lehetett volna-e olyan nézőpontot találni, ahol maga a város nem szorul ki ennyire a kép jobb szélére, mert így borul az egyensúly. El tudom képzelni, hogy ez a kép méteresbe nagyítva lakásdekoráció is lehetne, mert kellően sematikus, de annyira nem mozgatja meg a fantáziámat, hogy azt mondjam: ez egy három csillagos megoldás, de nagy az esélye, hogy a hiba az én készülékemben van. (hegyi)
értékelés:

Ebből egyedül az első kép érdemes arra, hogy megtartsd későbbre is, az egy jó ritmusú kép, a többi didaktikusan akar elmondani valamit, többször ismételve, úgy, mintha elmondanád nekem a sztorit és minden félmondat után rákérdeznél, hogy érted? érted? ugye érted? Értem hát, de sajna ennek a rovására a kompozíciók nem jók. Megvan az elsőn, a többinél már fel lehetett volna szabadítani magad a kötelező párhuzamoktól. Az első kép kapja a csillagot. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a ritmus. Nem mondom, hogy óriási dobás, nincsenek birkanyájak vagy átszaladó bicajosok, vagy bármi szokatlan, de amit vállal, azt teljesíti is a kép. Épített környezethez azért vékony kicsit, mert a bemutatáson kívül hiányzik belőle egyfajta állásfoglalás a fotós részéről. Az pedig ha nem líra a cél, fontos. (hegyi)
értékelés:

Két lépés a járdaszigetre, és a kép tökéletes lenne. Ugyanis a rendőrlámpa a szélen nem kell, és az se biztos, hogy kell, hogy balra az utcával új teret, új irányt nyiss, mert ez elviszi a figyelmet a hotelről. Az egyszerűsítés sokszor erénnyé válik egy képnél, a néző számára konkretizál, értelmez, ha amit csak lehet, a nem fontos dolgokból lehagyunk. Itt a hotel és az autók fényei kellene hogy domináljanak. (hegyi)
értékelés:

Fővám tér

A kompozíció tömegelhelyezése kiegyensúlyozott, ez jó és tetszik, de valami hiányzik nekem a képről, hogy a lépték érezhető legyen, és ez az ember jelenléte. No, ha valahol, itt lett volna értelme a hosszú expónak ahhoz, hogy egy alakot kiválasztva ő élesebben meglegyen, a többiek meg mosódjanak, tűnjenek el. (hegyi)
értékelés:

Megúszóskép. Gondolom senki nem gondolta, hogy akt torzót küldök.

Épített környezetnek elmegy a kép kis szódával, hiszen épp valami épül, bár a környezet hiánya miatt arra kéne fókuszálnom, amit az épületből látok, de az meg nem egyedi, akármi lehetne akárhol, szóval esztétikailag nem érzem, hogy megfogna, vagy hogy kapna valami plusz sztorit a dolog. A hetire persze áttételesen lehet torzó, de tudod mit? Nem. Mert az épület, amikor épül, nem torző, nem valami eleve félbehagyott, vagy akármi okból félbemaradt dolog, tehát még ha áttételes megfejtés, ami lehetne, akkor sem így és ez. Nekem. (hegyi)

Erről már kaptunk egy előző megoldást, akkor azt mondtam, hogy a horizontra érdemes odafigyelni. Annak örülök, hogy nem hagytad annyiban a dolgot, nagyjából el tudom fogadni, hogy megtaláltál most egy horizontot, talán egy két-három tizedfoknyi eltérés még mindig van az óramutató járásával ellentétes irányban, azon egy kicsit kellene forgatni, de nagyon örülök, hogy több teret adtál ebből az egészből. Jobban érzékelhető maga az épület és az egésznek a jellege. Ahogy látom, te itt lényegesen feljebb vagy a földszintnél, az egy érdekes kérdés lenne, hogy mi van itt a földszinten, hogyan mutatna ez esetleg lentről, nem biztos, hogy ez egy működőképes verzió, ezt most csak annak tudatában mondom, amit a képen látok, hogy valahogy kíváncsivá tett az a lenti rész. Ez egy két csillagos megoldás, mert egyrészt örülök annak, hogy újból megoldasz dolgokat, másrészt ennek az épületnek a tömegét, azt az optikai játékot, amit a tervező alkalmazott, azt jól meg tudod mutatni. (hegyi)
értékelés: