Hangulatos képet küldtél, szerethető ez a magányos bicikli. Valakit hiányolok a kép bal oldaláról, valahol ott az utcasaroknál, aki kiegyensúlyozná a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:
Szürreális megfigyelés, mintha egy Ikea katalógus lenne, aztán mégsem, és az ember nem akarja elhinni, amit lát, mert ez a meghittség a fények által egészen más irány, mint a valóság nyomorúsága. Emiatt ez a kép erős közlés. Ami gyengít rajta, az a színtónus problémája. Benne hagytad ebben a fátyolos sárgásban. Ez könnyen korrigálható, meg is csináltam kábé, beteszem kommentbe. Ettől még ez három csillag, de figyelj oda az utómunkára. (hegyi)
értékelés:
Azért ezt a képet választottam hónap képének, mert pont erről szólt a január, a hidegről és kiszolgáltatottságról. Elemezni nagyon nem szeretném a képet, a témája a fontos számomra, és ezt teljesen jól szolgálja a kép, jó street fotó. (Bach Viktória)
Ez szép, Nyugodt. De jobbról annyit mindenképp vágnék, hogy az ég már ne kerüljön a sarkába bele, mert ettől ott kigyengül, kilukad a kompozíció. Benne van minden, amit a januárról, a télről érzek, gondolok, szerencsére a cukorszirup elmaradt, és ez dicséretes. (hegyi)
értékelés:
Két lépés a járdaszigetre, és a kép tökéletes lenne. Ugyanis a rendőrlámpa a szélen nem kell, és az se biztos, hogy kell, hogy balra az utcával új teret, új irányt nyiss, mert ez elviszi a figyelmet a hotelről. Az egyszerűsítés sokszor erénnyé válik egy képnél, a néző számára konkretizál, értelmez, ha amit csak lehet, a nem fontos dolgokból lehagyunk. Itt a hotel és az autók fényei kellene hogy domináljanak. (hegyi)
értékelés:
Ez egy igen szépen megoldott dolog, látod, itt amit a mozgással csinálsz, jól jön ki, szépek a tónusai is a víznek, a forma és a bemozdulás mértéke is tökéletes, úgyhogy ez három csillag. Úgy is, hogy nekem fenn kicsit kigyengül a dolog, mert a fák ott végig túl konkrétak maradtak, elviszik, megosztják a figyelmet. (hegyi)
értékelés:
Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)
Abban egészen biztos vagyok, hogy ott a helyszínen ez a kép, ez a helyzet teljesen mást mutatott, sokkal izgalmasabb lehetett rátalálni erre a növényre. Már amennyiben a gomba növény. De amit a kép most mutat, abban túl sok számomra a nem nagyon gusztusos elem, a koszosság, a formai rendezetlenség. A fotózáshoz nagyon sok türelem kell, hogy megtaláljuk azt az egyedit, ami esztétikus formában képes közvetíteni mindazt az érzést, ami aztán a nézőben lecsapódik. (hegyi)
Itt kifejezetten problémásnak érzem, hogy a főszereplő szinte nincs a képen. Abban lenne ráció, ha ő nyugalomban lenne, és a körülötte elsietől lennének bemozdulva, de most szinte nincs emberi nyom a képen. A baj bennem amiatt van, hogy ha ez csak úgy, semmi faksznival le lenne fotózva, akkor lehet, hogy egy jól komponált és érzelmes képet kapnánk, de ez így nem kideríthető. (hegyi)
Ez egy hangulatos kép, tulajdonképpen jól ki is van egyensúlyozva a sötét és világos formákkal, talán ami nekem idegen, az a 4:3-as arány, de el tudom persze fogadni így is, szóval mindenképpen három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:
Későn exponáltál. Oké, a bicajok is jól mutatnak, de a mozgás irányából arra következtetek, hogy a sétáltató elhaladhatott a lámpa alatt, és akkor ez a dolog ez jobban értelmezhető marad. Nyilván ez a dekomponálás ha nem ez a fényviszony, akár jót is tehetne a képnek, de így, hogy a lámpa fényköre ennyi, amennyi, így nem érvényesül ez a hatás. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az építő jellegű elemzéseket Zsolt! Sokat gondolkodtam rajtuk, egy-két kivétellel mindegyikkel egyetértek. Igyekszem majd odafigyelni ezekre. Még egyszer köszi!
Most már nem fogom újra elmondani azt, amit az előzőnél elmondtam, az expozíciós idő kérdéses, de tulajdonképpen a három képed közül ez a legbeszédesebb azokkal a ritmusokkal, amik itt létrejöttek, viszont zavar ez az esőre forduló szürkés hangulat. Ez engem rosszkedvűvé tesz és szerintem neked ez nem célod, úgyhogy én most azt mondom neked, hogy erre most adok kettő csillagot, mert nagyon értékelem azt, hogy kitartasz egy téma, egy feladat mellett, ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember begyakoroljon képi megoldásokat és ráadásul a mozgás fotografálása nem egyszerű dolog, még ha annak is tűnik. Hajrá tovább, várom az újabb képeket. (hegyi)
értékelés:
Most eltekintek attól, hogy a Mr. Pig Photo ott van, mint logó, beszéltünk erről, tudod a véleményemet, valószínűleg véletlenül maradt ott. Mielőtt nekifognék ahhoz, hogy magáról a mozgás élményéről szóljak, az előtt két dologról szeretnék még beszélni. Az egyik az, hogy megint szürkék vagyunk. Leírtad erről a véleményedet egy másik elemzésnél, de én ezt nem tudom elfogadni, hogy ettől lenne valami egyedi vagy ettől lenne kevésbé csinált hatás, hogy ne minden működjön tökéletesen, mert ennek a képen belül úgyis vagy megoldása másképp is, hogy ne menj bele abba az utcába, hogy minden karctűéles, és minden él tökéletesen kerekre van gömbölyítve, és minden szépen be van csomagolva, tehát működne ez anélkül is. Én most azt kérem, hogy próbálkozz még egy darabig azzal, hogy ettől a szürke tónustól ellépsz a normál tónusbeállításig. Hidd el megéri, hogyha egy kicsit kilépsz abból a komfortzónából, amit saját magadnak állítottál. A másik problémám, amiről beszélni szeretnék, az a kompozíció. Megint egy álló képet kapunk abban a szituációban, ahol ennek egy fekvő képnek kellene lennie. Ugyanis te egy mozgássort akarsz ábrázolni, nekem bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy templom, de ennek nagyon sok jelét nem kapom máshol, és azt is el kellene fogadnom, hogy ezek emberek, akik templomba járnak ki vagy be, de maga a mozgásnak az élményének több kellene oldalirányba. Tehát én egyrészt lényegesen távolabb mentem volna, nem muszáj benne lennie a toronyórának lánccal, haranggal, de valami az építészeti jellegből azért kéne, és fontos lenne, hogy ezt a mozgást tudjam követni a lépcsőn lefelé. A harmadik dolog a mozgás kapcsán, az nagyjából ugyanaz, mint az előző mozgós képednél, hogy az expozíciós idővel érdemes kísérletezni. Kérek egy ismétlést, mert maga az ötlet nagyon jó, és szeretném látni, hogy ezt hogyan tudod megfogni, hogyan tudod átadni ezt az élményt, ami a templomba ki- és bemenő ember áradat. Ha lehet, szerintem ez nem olyan nehéz, mert templomot azért lehet találni, akkor próbáld ki, hogy mi a helyzet. Először gyakorold le a záridőt, aztán keress egy olyan kompozíciós helyzetet, hogy minden kérdésre választ kapjak a képen belül. Szóval ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Ahogy látom, ott a ház sarkánál vannak alakok, akik elmozognak és ettől az egész egy ilyen lidércnyomásszerű hangulatot kaphatna, ha egy kicsit rövidebbet exponálsz, mert most ezzel az expozíciós idővel túlságosan hagytad kimozogni az alakokat a képből. Ha nem gyakorlott szem nézi, akkor nem nagyon érti, hogy ott most mi a franc van azokkal a koszokkal, így én most ezt visszaadnám, még gyakorold, hogy hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy jól mutatkozzanak meg ebben a mozgásnak a jellemző fázisai, érdemes esetleg egy nagyobb csoportot tartalmazó szituációt mutatni, és talán az sem mindegy, hogy hol készül el ez a kép, a helyszínen is érdemes elgondolkozni, hogy izgalmas legyen, és hogy jól lehessen érzékelni a mozgásnak az irányát, hogy honnan hová fognak mozogni. Ha több szereplő van, azok valószínűen fognak a mozgásukban differenciát képezni, tehát ebből kifolyólag lesz, aki elmosódottabbra sikerül, lesz olyan, aki határozottabban van jelen, ezt lehet, hogy érdemes gyakorolni, én azt mondom neked javaslatnak, hogy próbálj meg ismerősöket kérni erre, hogy az egyik az totyorásszon, a másik álljon egy helyben, a harmadik nagyobb tempóban mozogjon és akkor meglátod, hogy melyik mit ad ki, és melyik expozíciós idővel érdemes nekimenni ennek a feladatnak. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Mióta elkezdtem nagyon érdekel az éjszakai fotózás. Nagyon messze a jótól, de asszem ez a kép már talán vállalható. Fuji+Zeiss ISO 200, 15mp
Sajnálom azt a villanyoszlopot, aminek a tetejébe belevágtál, oda pont annyi kellene, mint ahogy a kép szélénél lévőnél még fönt fölfelé van mód, van hely, mert azt kellene itt is, hogy körbe tudja járni a fény, hogy ezt a csillagszóró hatást tudja adni. Szóval én örülnék neki, ha lenne még a tetejéből, annál is inkább, mert oké, a talapzatunk stabil, de annak, ami fönt történik, annak még több levegő kellene. Olvasom a leiratot és abban látom, hogy érdekel téged ez a témakör, szóval én csak javasolni tudom, hogy kísérletezz még, hogy felfedezzünk újabb problematikákat. Tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de addig jó, amíg elkövetünk hibákat, addig van mit megtanulnunk, addig ez a pálya nyitott, onnantól, hogy az ember már tud és bizonyosnak gondolja magát, onnantól kezdve kezd veszélyessé és csúszóssá válni ez a dolog, úgyhogy én annak örülök, ha születnek gyakorlások, szóval én most ide kérnék egy ismétlést. (hegyi)
A főzőverseny rész nekem ebből a képből nem jön ki, mert amit itt most látunk, az nekem inkább egy Matula bácsis hangulat, kicsaptuk a gyereket vidékre nyaralni és a nagyapa majd megtanítja őt gulyáslevest főzni, és a srácon meg látszik, hogy minden mással foglalkozna, elmenne inkább biciklizni. Érdekesen áll hozzá ehhez a helyzethez azzal, hogy zsebre van dugva a keze, kicsit ki is fordul a nagyapa világából. Szóval az most mindegy, hogy ez főzőverseny vagy sem, az üzenete nagyon erős arról, hogy ennek a két embernek milyen is a viszonya, a kommunikációjuk milyen irányban folyik. Ettől még lehet, hogy a következő pillanatban ez a fiatalember ránézett erre a bácsira, de most még úgy tűnik nekem, hogy van egy ember, aki adja az információt, és van egy másik, aki kevésbé akarja azt befogadni. Szóval jó ez a ritmus, ezzel abszolút egyet tudok érteni, ami egy kicsit furcsa és kilóg, lehet, hogy az utómunka miatt van így, nem tudom, az maga a kályhacső, ott fent a fánál teljesen furcsán jön ki, mintha rávakuztál volna, az egész olyan érdekesen dudorodik ki a képből, van egy 3D-s élmény. Ezt nem azért mondom, mert baj lenne, de én azért egy picit sötétebbre vettem volna, hanem csak a furcsasága az, amit megjegyzek, nem egy szokványos dolog. A másik kérdés az és nem tudom másképpen mondani, de azért is vagyunk itt a Látszótéren, hogy ilyenekről is beszéljünk, mert célszerű a dolgokat tisztába tenni exponáláskor, hogy ne legyenek kétséges helyzetek, ne maradjanak kétséges helyzetek, hogy mit csinál a bácsi a zsebében. Valószínű, hogy az egy kötényke akar lenni, de félreértésre ad okot, hogy vakaródzik vagy mit csinál, lehet, hogy érdemes lett volna várni, amíg ez tisztázódik. Nagyon fontos a fotográfiában, hogy milyen pillanatot merevítünk ki. Nem konkrétan ide tartozik, de jelentéssel bír és gyakorta találkozhattok vele a valóságban, a sajtófotóban szokták ezt használni két területen, az egyik a sportfotó, amikor valami idétlen pózban ott van a labda a játékos orra hegyén, vagy éppen bebandzsít a szerváláskor a pingpongozó, vagy az úszó torz fejet vág, minden pillanatból ki lehet metszeni egy ilyet, a sportfotósok előszeretettel csinálják ezt. Ide lehet tenni a természetfotósokat is, amikor úgymond humanoid érzelmekkel próbálnak felruházni állatokat és jaj de néz a mókus. A másik terep a politikáé, amikor úgy csinálunk az ellenfélből hülyét, hogy egy beszédszituációból pont olyan részt választunk, amikor el van ferdülve a szája vagy ki van nyitva túlságosan a szeme, vagy be van csukva, és ezt szövegkörnyezetbe elhelyezve direkt félremagyarázzuk, hogy a néző is röhögjön, jobb esetben vagy rosszabb esetben orientáljuk, hogy mit gondoljon az adott közszereplőről. Úgyhogy erre érdemes odafigyelni. Következő veszélyes terület az evés, amivel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy evés közben én nem szeretek embert fotózni és másnak sem ajánlom, mert igenis félreérthető lesz, ritka az a pillanat, amikor evés közben az ember nem grimaszolna furcsán. Szóval ott a bácsinak a kezével van valami baj, nem teljesen tisztázott ez a szituáció. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…