8. Tárgy- és reklámfotó

nosztalgiám

Ez 13 éve volt ,azóta új ember lettem, és újrakezdem :) Egy darab hungarocellel próbáltam deríteni is.De semmi utómunka,legközelebb arra is rágyúrok...

Fess

Kerületünk. Nem a fotó a reklám, hanem fotó egy csodálatosan ijesztő reklámról.

Dekoráció részlet

Ez a kép egy étterem dekorációjából kiragadott részlet. Próbálom visszahozni azt amit a kihagyott idő alatt elvesztettem. Várom a kritikáitokat!

Újabb kísérlet az orchidea megszelidítésére

Ez az az orchidea, amely gyökérzetét világítgattam, de most nem lehet úgy fotózni. Nem igazán gondolom csendéletnek, egyrészt inkább dekor, és bár nem is tárgy, de most tekintsük annak, mert inkább egy esztétizáló bevilágítási feladatként gondolok rá.

Két tónusrend dolgozik egymás ellen. Az egyik a virágé, a másik a száré. ez utóbbi olyan kemény, hogy képhiba és nem képalkotó elem. Ha a szirmok így lebegnének enélkül a semmiben, annak volna értelme, de ez a szár ez nagyon kemény és elviszi a figyelmet. Ez a növény nem kemény, a formái gömbölyded formák, erre kell koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

Hóban, sárban

Az egyik kedvenc autó típusom :-) Carenar 135mm f/2.8-as manuális obival készítettem, ha jól emlékszem 8-as rekesszel.

Én is szeretem ezt az autót, és alapvetően jó is, hogy egy havas terepen van, mert kiemeli a háttér, de épp ezért vigyázni kell a tónusokra, mert a hó nagyon vissza tud verődni és emiatt lehet gond. Itt most olyan, mintha HDR lenne, jóllehet épp azért, mert a hóra állt a fénymérő és bebukhatott a tárgy, nem tudom. Hóban nehéz, de az a jó, ha tesztet csinálsz, mert hiába szokták mondani, hogy a tenyeredre mérj ilyenkor fényt, de gépe válogatja, mire hogy reagál. Az ilyen tanácsok inkább arra valók, amikor külső, hagyományos fénymérőt használ az ember és nem a gépbe építettet. Szóval a kép alapvetően jó, de a tárgy attól, hogy a tónusok rendbe lettek hozva, elveszített a térbeliségéből is. Kevesebb is elég lenne. (hegyi)
értékelés:

Óra

Ezt is átpakolom leckébe, nem értelek, miért nem oda töltöd. A kép alapjában jó lenne, de most nincs értelmezve, miért van kimozgatva ennyire a tárgy oldalra. Ha a háttérbe balra teszel egy csiszolt poharat whiskyvel, akkor oké lenne, de így nem annyira. És bátrabban a tónusokkal, éljen az az arany. (hegyi)
értékelés:

Pecsét

Két fontos megjegyzésem van. Az egyik, hogy az aranyat kihűti a kék, talán a zöldesebb árnyalat jobb lenne. A másik a fontosabb, hogy mi a lényeges a képen? A doboz? A gyűrű? Mert most a doboz kap extra figyelmet, a gyűrű csak mellékes ehhez képest. A teteje nem olyan fontos, hogy teljes terjedelmében legyen, elég részlet, vágva, és talán fentebbről, vagy a doboz alsó részét, amiben a gyűrű van, alátámasztva lehetne több figyelmet adni a főszereplőnek. De átteszem leckébe, mert az irány jó. (hegyi)
értékelés:

Sertésmájkrém

Egyik nap beugrott, hogy fotóznék olyan tárgyakat amiknek nem kell elmesélnem a történetét, mert mindenkinek megvan hozzá a sajátja. Ezt egy sorozatnak tervezem, de nem gondolkodom rajta éjjel nappal. Vannak még ilyen tárgyak, de nem akarom keresni őket a lakásban. Azt szeretném, ha ők találnának meg engem, mint ez a sertés májkrém amit a feleségem kapott a kórházban mikor terhesen feküdt bent. Hazahozta, hogy odaadja a kutyának. Egyből tudtam, hogy le kell fotóznom. Ennek a konzervnek története van, de neked is más és nekem is.

Próbálok segíteni, hogyan és mitől működhet egy koncepcionális sorozat. Írod, hogy nem akarod keresni, hanem találjanak a tárgyak rád. Ez majd később lehet így, de az elején biztosan nem. Ha megvan egy ötlet, mi érdekel, akkor körbe kell venned magad a tárgyakkal, kell vagy 10-15 ahhoz, hogy az ne vegye el a kedved, hogy várod, hogy jöjjenek, de a francnak se jönnek. Mert ez úgy működik, hogy amikor már benne vagy, a folyamat az, ami felnyitja a szemed és behúzza a tárgyakat, maguktól ez nem megy, ehhez a te szemed és ráhangolódásod kell. Másrészt azért is kell, hogy legyen pár összegyűjtve mindennek előtte, mert az segít abban is, hogy megadja azt a formát, hogy miképp mutatod meg ezeket, kiragadva egy steril helyzetbe, mint most, vagy kreálva valami szitut, elbújtatva több tárgy közé, hogy az egészed fogod meg, vagy csak részlettel dolgozol. Ha ez is megvan, akkor meg bele kell fogni és nem ereszteni, amíg nem érzed, hogy kész - ugyanis ha nincs egy ostorral a kezében csattogtató "főnök", azaz ha a magunk inspirációjára, szorgalmára vagyunk hagyva, akkor könnyen elengedünk valamit, és lehet, kár érte. én javaslom, hogy folytasd, mert az ötlet alapjában nem rossz, a hogyant meg ha van több tárgy, kiforogja. Így önmagában most erre nem adok csillagot, mert egy képből egy lehetséges koncepció nem ítélhető meg. (hegyi)

Trombitarészlet

Ez már jobb, mint az elődök, tetszik, hogy a geometriájával foglalkozol, absztrahálod a tárgyat. De van két probléma. Az egyik a háttérben lenn lévő valamiféle fényfolt, fénycsík, ami nem kellene oda. Nem része a trombitának. A másik a tömegelhelyezés. Balról kéne még annyi a karikánál, mint ami fenn jobbról van, mert ez így most balra húz. (hegyi)
értékelés:

Egész alakos trombitás fotókEgész alakos trombitás fotók

Különböző fényforrásokkal, de mindketten fényfestéssel készültek. Ennek a nehézsége számomra a tárgy stabilitásának megteremtése, és hogy fejben kell csinálni.

Ha fényfestéssel akarsz játszani, arra fix fényű kézi lámpa lesz a megoldásod, főleg ilyen kicsinek nevezhető, de bonyolult formákból álló tárgynál. Az egész tárgyat nem lehet teljesen fényfestéssel felépíteni, mert mindig fog maradni valamennyi, amit nem fedett le a fény, és így foltok alakulnak ki. Erre a megoldás az, ha kap egy alap fényt távolról a tárgy és utána kezded el díszíteni még különböző neked tetsző helyeken. Mind a két képnél az a problémám, hogy kimaradtak részek. És alapvetően azt a monitorkalibrálást meg kéne csinálni, mert rendre becsapod magad azzal, hogy alapvetően sötétebbek a képeid a kelleténél. Ne add fel, folytasd. (hegyi)

hangolódás

A képen gitár hangolókulcsok vannak. Egy elektromos gitáron cseréltem le a régi kulcsokat újakra és ahogy letettem azokat az íróasztalon lévő fehér papírra, annyira jól néztek ki ott egy kupacban, hogy gondoltam megörökítem. Fekete-fehérben pedig még jobban kijöttek az árnyékok, tükröződések is. Egyszerűen csak tetszett, és tetszik a mai napig ez a kép.

Ami erénye a képnek, hogy sikerült a tárgyak anyagszerűségét átadnod. Nem egyértelműen könnyű dolog ám a fémet jól megmutatni, csillog, beég, szóval ez szuper, fontos., hogy ez megvan. A kompozíció azért bajos, mert egyrészt úgy körbevágtad, mintha emlékkönyvbe készült volna és nem lenne elég hely beragasztani, legyen több levegő, tér. Másrészt ha már gitár, gondolom húr is van hozzá, játszd körbe a tárgyakat vele, legyen még valami, vagy a gitárból, a nyakból valami részlet, nem tudom, de kéne sztori, és kéne viszonyrendszer is. De ha maradunk a minimalista megoldásnál, tér akkor is kell. Mindig leírom, most neked is, hogy a klasszikus képarányokkal dolgozz egyelőre. Majd ha az már megy, oké, akkor lehet ha indokolt, keresni eltérő arányokat. 2:3 4:3, 1:1. (hegyi)
értékelés: