Poliéder

Én annak örülök, hogy elkezdesz a mozgással foglalkozni, ez fontos. Picit jöhetnél sűrűbben, hogy folyamatában tudjunk beszélni ezekről a dolgokról. Ugyanis az ötlet jó, meg a helyzet se rossz, picit steril, de ez belefér. Viszont a térrel máshogy kéne gazdálkodni, mert most nagyon kifutunk a szélre. És még valami. A végponton jó, ha a tárgy éles. Azt is kipróbálhatnád, hogy állványon a gép, fix és koncentrált a fényképzés és a fényforrás és a tárgy közé teszel egy olyasmit, mint egy ventillátorlapát, hogy szakaszosan kapjon megvilágítást, hogy így mit ad ki. Persze ez vakuval is megoldható, de annak lehet, hogy sok lenne ilyen pici tárgyon a fénye. Hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Újra itt, sziasztok! ;)

Nos, látom, volt vita, élesség, életlenség, stock vagy sem, én meg azt mondom, az ötlet jó. És ezen kell elindulni. Ami miatt nehezebb tárgyfotóként vagy reklámként nézni, az valóban az, hogy kicsi a mélységélesség, túl sok minden van, ami életlenben marad emiatt, és ez épp a tárgyiasságból viszi át valami érzelmi helyzetbe, viszont az meg azért nehézkes, mert maga az ötlet ha, akkor max a humor felől közelíthető. Tehát én, ha én vagyok aki csinálja, akkor feljebb megyek a blendével, hogy ne nagyon essen ki semmi az élességből. Ami a stockfotót illeti, ott belefér sok minden, mert a piac megveszi azt is, ami reklámként nem lenne technikailag elfogadható. Nem keverendő tehát a reklámmal a stock. A reklám keményebb világ, ott még a villa karcait is ki kell retusálni, semmi ilyesmi nem fér bele. Szóval én annak örülök, hogy Mó ugrott egy nagyot és előjött ezzel a képpel, remélem folytatja is. (hegyi)
értékelés: