Kaptunk itt egy leiratot, gondolom, film is van hozzá, és én ezzel nem nagyon szeretnék foglalkozni, nem csak azért, mert ez nem az én világom, hanem azért is, mert nyilvánvalóan ez egy belső kapcsolódás lehet, ugyanakkor, amit itt képben látok másról szól, és arról a másról erősebben mesél, tehát azt gondolom, hogy kár lenne valaki mögé állni, vagy mögé bújni, és az ő üzenetét felhasználni ahhoz, hogy a magam üzenete is valamilyen rivaldafényt kaphasson. Működik ez önmagában is. Két dolgot szeretnék mondani ennél az ábrázolásnál. Látunk valamilyen ablakpárkányt, amiben ül a mi főszereplőnk, maga az alkotó. Ez egy tavaszi, vagy kora nyári helyzet lehet, és ebben várakozik valamire. Azt nem mondom, hogy unatkozik, hanem inkább valamilyen belső történetre figyel, napfürdőzik, és hát közben ez a belső történet átvette az irányítást. Azt gondolom, hogy ez mind rendben van, és stimmel is, és nagyon jó az az ellentétpár, ami a ruha, a fehér, a tisztaság, és a levert vakolatú házfal viszonyrendszerében létrejön. Ezt én nagyon jónak gondolom. A világítás nem teljesen tökéletes. Nyilvánvaló, hogy ezek a külső felvételek elég érdekes helyzeteket tudnak abban a tekintetben hozni, hogy nem mindig optimálisak a viszonyok, de azt gondolom, hogy a ruha nagyon szépen derít, ha hagyom, és el tudom fogadni azt, hogy beleülök és fürdőzöm a napban. Csak az a döntés nem 100%-osan egyértelmű, hogy a magam belső szomorúságát, melankóliáját szeretném megmutatni, vagy pedig az egész kompozícióval akarok dolgozni, netán a fényekkel akarok valamilyen üzenetet közölni, vagy ez a napfürdőzéses dolog a lényege. Most mindegyik egy kicsit jelen van, és a döntést neked kellene meghozni. Mondok még valamit, ezek főképp anatómiai kérdések lesznek. Fotográfia esetén jelentős döntés az, hogy milyen objektívet teszünk a gépre. A nagylátószögű objektívek erősen torzítják és nagyítják a hozzánk közelebb eső dolgokat, és kicsinyítik a tőlünk távol lévőeket, a normál, vagy 50-esnek nevezett objektív az, ami nagyjából a valóságot tudja ábrázolni, és ahogy haladunk a teleobjektívek felé, amiket porté objektívnek nevezünk, a térbeliség közti méretkülönbségek egyre kevésbé jelentkeznek. Mit jelent ez ennél a képnél? Ha ez egy teleobjektívvel készül, akkor lényegesen kevésbé lesz erős a láb, a kéz és a fej közti differencia. Ráadásul erre még rá is erősít a világítás. Tehát a két lábszár, a két alsó kar az, ami a leghatározottabban van jelen ezen a képen. Igen ám, de ez két viszonylag homogén felület, ráadásul most a két kézfej azáltal, hogy ilyen erősen csimpaszkodik a test többi részébe, nem tudnak az ujjak úgy megjelenni, hogy enyhítsék az alkar formáját. Nagyon vaskos, nagyon határozott lesz ez a közlés ezáltal. Ugyanez történik a lábnál, ráadásul van ott egy cipő, ami ezt az egészet, ezt az egyszerűséget, ezt a tisztaságot, ami nagyon jól ellenpontoz a házfallal, ezt gyengíti. Ott van egy divatcipő, és ez az egész valahogy nekem egy olyan ügy, ami a valóságosságát, a hitelességét csökkenti ennek az üzenetnek. Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a két kar miképp keresztezi egymást, hol kulcsolódik össze, és a kézfejeknek milyen szerepet adunk, talán egy kicsit enyhébb kulcsolódás is elég lenne. A cipőt levetettem volna, hogy lássam a lábat, és egy nagyon picit emeltem volna a fejen, hogy a szem alatt, vagy a szemgödörnél ne legyenek ilyen nagyon erősek az árnyékok, mert ez sem indokolt. Ettől még lehet a fej lebiccentve, de nem kell ennyire erősen lehorgasztani, és akkor az arc is más síkba kerül. Összefoglalva: ez a kép most, ebben a formában egy 2 csillagos leckemegoldás, de érdemes lenne, ha ez a helyszín még működik, elgondolkodni egy ismétlésen is. (hegyi)
értékelés:

Nagyon érdekes, hogy többedszeri megnézésre is azt érzem, hogy olyan ez a kép, mintha egy filmből lenne egy kiragadott képkocka. Nem tudom biztosan megmondani, hogy mi ennek az oka, lehet, hogy a világítás, lehet, hogy maga a képszerkesztés. Tónusban vannak problémáim a képpel. Három jól elkülöníthető részből áll ez a kép nekem. Az egyik a kép felső része, ami egy egész sötétben tartott, majdnem feketébe bukó rész, a második a középső rész, ami nagyjából szürketónusos rész, és van a képnek az alsó sávja, ami meg túl van világítva. És az, hogy 3 ilyen sáv jön létre, ez nem tesz ennek a képnek jót. Érdemes lenne az alsó és a felső sávot a középső felé elvinni és kiegyenlíteni ezt a dolgot, mert ha megnézed a kép felső és alsó részét, akkor óriási a különbség. Mindig a legvilágosabb rész az, amire az ember figyelme a leginkább odaszegeződik, és ez a legvilágosabb rész most a kép alsó része, a kar, a póló, talán egy kicsit a mellek vonala is - miközben portréról beszélünk, és így az arcra kellene, hogy figyeljünk. Tedd meg, hogy letakarod a kezeddel a mellet és a karokat, és egyből érvényes lesz az arcon az érzés, amit látunk. Ha elfogadod ezt az irányt, akkor azt mondom, hogy ezzel a képpel az a probléma, hogy miközben ez egy portré akar lenni, aközben inkább egy hangulatról beszél, és ez a hangulat abszolút átjön a képen, igen ám, csak nem lehet azt mondani a modellnek, hogy akkor te most csak egy eszköz vagy. A modell az mindig kolléga, vagyis egyenrangú a fotóssal, tehát ő segít ahhoz hozzá, hogy te a gondolataidat meg tudd fogalmazni. Nem mondhatjuk azt, hogy van egy érzésem, és ehhez te csak egy darab hús leszel. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert nem véletlen, hogy az első három leckével kell foglalkoznunk a bemutatkozásnál, ugyanis ezeket a legjobb saját magunkon begyakorolni, mert akkor nincs az a furcsa érzése az embernek, hogy csináltam valamit, és vajon mit szól hozzá a modell, hogyha ez nem teljesen százas. Magunkkal kapcsolatban talán jobban bírjuk a kritikát is. Ez a kép mindenféleképpen ismétlést kíván, de ezt az ismétlést visszautalnám az első 3 leckére. Ott kéne egy kicsit még dolgoznunk ahhoz, hogy megtaláld azt a stabilitást, azt a biztonságérzetet, amivel aztán a világítástechnikai problémákat már ki tudod küszöbölni. És itt most nagyon egyszerű a kérdés, valahonnan oldalról ömlött befelé a fény, de csak egy ajtórésen, vagy egy kis ablakon, és ez nagyjából odavetített a ruhára. A te döntésed, hogy melyik utat választod, az egyik út az lett volna, hogy a modellt mozgatod, és hogyha ő most egy kis széken ül, akkor kucorodjon le a földre, tehát valahogy belemozgatod őt ebbe a fénybe az arcával, ez az egyik megoldás. A másik pedig a takarás, hogy ennek a fénynek az útjába teszel egy kartonlapot, vagy bármilyen tárgyat, amit ott találsz, magába az ablakba oda beteszed, és ezzel máris létrehoztad azt, hogy kevesebb fény kerüljön az alsó régióra, hogy hangsúlyosabbá tudjon válni az arc. És van egy harmadik vonal, fogsz egy fehér lapot, tükröt, alufóliát, és az arcra ebből a fényből vissza lehetett volna verni, úgymond deríteni. Meg is történik ez érdekes módon pont a póló által, ha megfigyeled, az a fény, ami visszaverődik az arcra, az a pólóról jön. Bármelyiket is választod, mindegyik máshogy fog mesélni, de ez már a saját szabadságod, hogy melyiket gondolod hozzád közelebb állónak, viszont az biztos, hogy valamelyikkel kellett volna dolgozni ahhoz, hogy ez a portré működjön. (hegyi)

Én ezt egy nagyon jó 2. leckének gondolom, mégpedig azért, mert az egésznek van egy nagyon erős filmes irányultsága. Még azt is mondhatnám, hogy ebben a beállításban, így a sarokban fotózva, ezekkel a vádló szemekkel, ezzel a vádló tekintettel ez az egész nekem olyan hatású, hogy akár egy Jancsó filmnek egy werkfotója is lehetne. Nagyon rendben van a hangulat és a kompozíció is tökéletesen egyben van azáltal, hogy tartottad azt a ritmust, hogy magát a fejet kihoztad bal oldal felé, míg mivel a tekintet visszafelé néz, így a jobb oldalon egy leheletnyivel többet hagytál és ettől nagyon jó dinamikája lett ennek az egésznek. A tömegeket nagyon jól helyezted el. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon fontos Ramóna, hogy ne állj le ezzel a leckével! Jó lenne ebben még kapni tőled üzeneteket. Ebben a ritmusban, ebben a hangulati összhatásban el tudok képzelni egy egészalakos portrét is. Hiszen akár ezen a helyszínen, ahol ezt elkészítetted, ez egy megoldható dolog lenne. Tehát jó a ritmus, 3 csillag, köszönöm, de várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: