Fojtogat belül egy elképzelt,
egy soha meg nem történt,
gondtalanul kacérkodó, szép,
mégis mélybe taszító érzet.
Kiengedném, de attól félek,
ehhez nem vagyok érett még,
megemészt majd és belém ég,
s ő lenne rajtam a bélyeg...
Én ezt egy nagyon jó 2. leckének gondolom, mégpedig azért, mert az egésznek van egy nagyon erős filmes irányultsága. Még azt is mondhatnám, hogy ebben a beállításban, így a sarokban fotózva, ezekkel a vádló szemekkel, ezzel a vádló tekintettel ez az egész nekem olyan hatású, hogy akár egy Jancsó filmnek egy werkfotója is lehetne. Nagyon rendben van a hangulat és a kompozíció is tökéletesen egyben van azáltal, hogy tartottad azt a ritmust, hogy magát a fejet kihoztad bal oldal felé, míg mivel a tekintet visszafelé néz, így a jobb oldalon egy leheletnyivel többet hagytál és ettől nagyon jó dinamikája lett ennek az egésznek. A tömegeket nagyon jól helyezted el. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon fontos Ramóna, hogy ne állj le ezzel a leckével! Jó lenne ebben még kapni tőled üzeneteket. Ebben a ritmusban, ebben a hangulati összhatásban el tudok képzelni egy egészalakos portrét is. Hiszen akár ezen a helyszínen, ahol ezt elkészítetted, ez egy megoldható dolog lenne. Tehát jó a ritmus, 3 csillag, köszönöm, de várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:
A félreértés megesik, a bocsánatkérés pedig teljesen szükségtelen! :) Örülök, hogy akkor így érthetővé vált a dolog! :)