A loccs az oké, és az nagyon szép, tényleg, ilyen koronaszerű az egész, és tényleg nagyon jó, de azért a loccshoz tegyük már azt hozzá, hogy ennél egy kicsit nagyobbat loccsan, mint amennyit te most hagysz a képből. És még egy dolog, van egy fénytani iránya ennek az egésznek, ami egy átlós irány, a jobb felső résznél vannak még meg a Nap fényének részei, de már a bal alsó résznél ebből alig kapunk meg valamit, és érdemes lett volna megtartani ezt az irányt úgy, hogy ez ne ilyen átlós, hanem egy fentről lefelé mozgó irány legyen, és úgy komponálni ezt az egészet majd ezzel a loccsanással. Mindeközben maga a víz hatása, és a víz ábrázolása tökéletes. Tehát a leckemegoldás tulajdonképpen meglenne, ha nem lenne ennyire szűk. Ezt a szűk érzetet az is adja, hogy a tükröződésből is valaminek még érdemes lenne jönnie. Hát, valahogy így, én ezt most 2 csillagra tudom értékelni. (hegyi)
értékelés:
Olyan ez, mint egy kollázs, mint egy kép a falon. Nagyon furcsa, hogy tényleg olyan, mintha valamilyen felületre ezek fel lennének ragasztva, és így hoztál volna létre egy képi világot. Azt nem tudom, hogy biztosan jó-e az, hogy ez ennyire saras. Van ennek értelme, csak most valahogy a két oldal között, mert hát, ugye, ez egy négybe vágott kép tulajdonképpen, és van egy nagyon jól elkülöníthető jobb és bal oldala, és létrehoztál egy alsó és egy felső régiót is a keresztben húzódó bottal. Szóval, ha azt nézem, hogy a jobb és a bal oldal között mi a helyzet, akkor én azt mondom, hogy keresem a tömegelhelyezésben a kiegyenlítődést, és ezt nem találom teljesen meg. Ez a zöld levél lenne az, ami erre hivatott volna, csak nagyjából ugyanoda van helyezve, mint ahova a barna, és ez most nekem tömegben húz egy kicsit el. Ha ez egy négyzetes kompozíció lenne, és többet kapnánk akár ugyanebben a struktúra rendszerben a kép bal oldalából, és a jobb oldal ugyanilyen maradna, akkor az már lehet, hogy helyrehúzná, akár csak az a kis fenyőágacska, de most valahogy ez nem történik meg. Ettől függetlenül ez egy jó irány, abszolút értékelem azt, hogy az évszakok nem mindig szépek, és nem mindig barátságosak, most valahogy ez a zöld nekem kiugrik. Ha lehet kérni, akkor azt mondom, hogy ne dobjuk félre ezt a képet, próbáljuk meg ezt már rendesen megcsinálni, úgy, hogy megtartod a színes világot, tehát nem fekete-fehérbe konvertálunk, hanem ebben a színvilágban hagyjuk az egészet, de meghagyjuk a sarat, meghagyjuk ezt a szürkés-fekete árnyalatot, és ebbe néhol benne hagyunk barnákat a levéllel, de a zöldet azt már nem, nekem az ebből abszolút kiugrik. Ráadásul, míg a barnánál ez a pusztuláshoz és az elmúláshoz nagyon illő környezet ez a saras vidék, a zöldnél inkább már a koszt hozza, a piszkosságot, és ez nem ugyanaz az élmény. Arra kellene törekedni, hogy megmaradjunk ebben a barna tónusban, és keressünk kompozíciókat. Ha lehet, akkor ezt én erre visszaadnám. (hegyi)
Többféle asszociációs vonalon tudunk elindulni a képet illetően, ebből az egyik lehet akár a bohócdoktoroké is, de hozhatnám ide példának Dóczy Feri egyik régebbi képét. Az biztos, hogy jelentése van annak, hogy nem csak egy átlagos normál sminket látunk, ezzel is megoldható lett volna a dolog, de valamiért az alkotó azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy itt egy vidám, a gyerekkort idéző irányt mutasson, és ennek a tagadását, ahogy ő fogalmaz a címben, kilépőjét. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy nagyon erős kép, egyetlen dolog van, amivel én biztos, hogy másképp dolgoztam volna, és ez a tekintet. Nem kötelezően kell belenézni a kamerába, csak ha eleve magát a tömeget jobbra komponálom, akkor lehet, hogy most lett volna értelme annak, hogy a tekintet ellenirányba nézzen, mert azzal, hogy ennyire kimozdulunk a ritmusból, nincs, ami visszahúzza most a tömeget a másik irányba, és a tekintet erre megfelelő lett volna. Még egy dolog, ami nekem kérdés, lehet, hogy ez a kép még többet mesélne akkor, ha ennek a rózsaszín topnak a pántja nem lenne rajta, de tulajdonképpen ez a színvilágba belefér. Jónak tartom azt az irányt, amit Ramóna elkezdett végigjárni, mert az önismeretnek, az önábrázolásnak fontos terepe az, hogy milyen szerepjátékokat állítunk be, és hogy azokat hogyan játszuk végig, és ez itt egy jó megoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Hát, itt kilóra minden megvan, csak annyira távol vagyunk, hogy ez az egész egy leíró jellegű képpé válik, nyaraltunk a nagyinál, és a gyerekek jókedvűen játszottak képeslap, amit aztán elküldünk haza. Ahhoz, hogy ez élménnyé válhasson, közelebb kell menni, bele kell helyezkedni, szóval nem lehet ezt ilyen távolról nézni. Persze, így biztos nem leszünk vizesek, meg ez az egész így kellően távol van ahhoz, hogy minket felkavarjon, vagy felzaklasson, de ehhez a képhez bizony az kéne, hogy benne legyünk ebben a sztoriban. Az ilyen gegeket, poénokat nem lehet öt méterről megoldani, ezt kell, hogy mondjam. (hegyi)
Nézem ezt a képet, és egy nagyon kedves üzenetet látok, egy életképet, és többedszeri megnézésre is van valami, amit szeretnék megfejteni, és ami miatt a kép mégsem azt mutatja, amit vegytisztán közölni szeretne. A téma ugye a barátság, és a barátságról sok mindent mondhatunk: összetartozás, egymás vállalása, egy vérből valók vagyunk, közös örömök, közös emlékek, nem sorolom én ezt itt most. A lényeg az, hogy erre van is utalás a szemekkel, és azzal, ahogy ezek a szemek ki lettek festve. Még azt is el tudom képzelni, mert hát, láttam már ilyet, hogy a csajok egymás szemét festegetik, és én azt mondom, hogy talán lehet, hogy itt lenne a megoldás. Ez most egy nagyon hirtelen jött ötlet, és nem is biztos, hogy ez működik, de mindenféleképpen hiányzik valamiféle közös tevékenység erről a képről. Igen, ott a szívószál, na, de hát, akkor azt mondom, hogy miért nem láthatjuk azt, hogy mondjuk, egy jegeskávét iszogat ez a két lány, vagy miért nem kapunk ebből akkor határozottabban többet? Én azt gondolom, hogy az még nem elég, hogy összedugjuk a fejünket, akárhogy is mosolyog a szemünk és a szánk, és minden nagyon szép, de valahogy hiányzik nekem ennek az egésznek a konkretizálása. Tehát, én most azt kérném Ramónától, hogy gondolkodjon el azon, hogy mik azok a pontok, amik a barátnőjével összekötik őt, hol vannak azok a cselekvések, amik közösek. Még egyszer mondom, hogy csak egy ötlet volt a részemről az egymás szemének kifestése, de biztos vagyok benne, hogy az érintésnek nagyon nagy szerepe van, és a barátság leckénél valahogy erre felé kellene elvinni a hangsúlyt. Amikor ezt a leckét kitaláltuk, nem gondoltuk azt, hogy ez ennyire nehéz lesz, már megoldás szempontjából, de mégis azt gondolom, hogy ha kiutat keresünk, vagy a megfejtés felé próbálunk elmozdulni, akkor arrafelé kell keresni a kulcsot, hogy mi az, ami minket összeköt. Ezt hiányolom most erről a képről, mert még egyszer mondom, hogy az, hogy összedugjuk a fejünket, az még kevés. Úgyhogy kérnék egy továbbgondolást, egy ismétlést, és várnám Ramóna válaszát. (hegyi)
Ásó, kapa, nagyharang... - ám néha, csak egy tényező áll rendelkezésünkre! :) Így volt ez ebben a szituációban is, tehát önkioldó hiányában nem én kattintottam el a gépet, de valaki azt mondta, ez még belefér! :)
Nem tudom, hogy ki volt az, aki azt mondta neked, hogy más kattintása is lehet a tied, mert az a más kattintása, ettől nem tudok eltekinteni. Én elfogadom azt, hogy ezt te akartad így, te voltál, aki beállt, és tényleg mindent beállítottál, és az a valaki, a segéd csak az exponáló gombot nyomta meg, de azért jobb lenne ez az egész, ha megtörténhetne úgy is, hogy ezt mind-mind te csinálod. Ha nincsen a gépen exponáló zsinór, akkor van időzítő, ha nincs időzítő sem, és exponáló zsinór sem, akkor meg lehet oldani a dolgokat tükröződésben, tehát, én azt gondolom, hogy azért erre a 3. leckére lehet úgy készülni, hogy ez megoldható legyen. Egyébként meg azt mondom, hogy amennyit én a mostani munkáidból láttam, talán érdemes lenne elgondolkodni majd azon, hogy egy olyan fényképezőgépet szerezz be, aminél ezek a technikai akadályok nem gátolnak, mert ez később is okozhat problémát. Most ezt elfogadom leckemegoldásnak azért, mert van egy bizalmam abban, amit írtál, hogy ezt így, és csak így, és te gondoltad így, ezt a részét elfogadom. Maga a gesztus rendben van, tehát, ezzel is egyetértek. Hogy miért pont egy harangformához bújik hozzá az ember lánya, ezt is lehetne akár elemezni, de lehet, hogy ez messze vinne, úgyhogy ezt a kaput én most nem nyitnám ki. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás azzal, hogy kérnék azért egy ismétlést erre a leckére, böcsületből! (hegyi)
értékelés:
Kedves Mó, én egy kicsit azt szeretném, ha az első három leckével - akármennyire is utálod -, de foglalkoznál még, mert fontosak a gesztusok, és fontosak a testkódok. Ugyanis ennél a képnél most azért kérdés, hogy ő most milyen szerepben van, hogy rúgta-e ezt a labdát, vagy éppen kivédeni akarja, merre mozog ez a labda, mert el tudom képzelni mind a két irányt, mert nem egyértelmű az utalás, legalábbis nekem nem. Ugyanakkor nem egészen a labdára néz a figuránk, ez is egy érdekes kérdést vet fel, hogy akkor ő most melyik szereplő, milyen sportot látunk, csak feltételezem, hogy focit, mert nem 100%-ig egyértelmű. Na, most ez mind-mind olyan kérdés, ami fontos. A humor kategóriába elmenne akkor, ha erősebb lenne az üzenete egy kicsit annak, hogy itt most milyen vicces helyzet történt, mert ez nekem inkább vicces. Lehet, hogy ez jellemzője ennek a sportnak, de én azért ezt nem annyira látom. Ez már a mozgásnak egy olyan fázisa, amiben már kevés a dinamika. Valószínű, hogy ő elesett, vagy túlgondolta ezt az egész mozgásfázist, és rontott valamit, miközben ott az érdekes pillanat, amikor ez megtörténik, nem utána, amikor már feleszmél, hogy hát itt hasra estem, mert annyira meg nem jellemző az arc, tehát akkor a fejjel kéne foglalkozni. Az jó, hogy rajta van a labda, azzal nincsen semmi bajom, csak valahogy most ez nekem nem olyan nagyon egyértelmű. A kompozíció jó, így 1 csillagot tudok erre adni, de az értelmezéssel van bajom. (hegyi)
értékelés:
Örülök ennek a képnek, mert megörökít egy eseményt, egy helyzetet, egy nem mindennapi, tulajdonképpen veszélyes helyzetet, de úgy, hogy ebben van esztétika, és ettől van egy nagyon erős ellentéte is ennek az egésznek, hogy rácsodálkozik az ember arra, hogy megtalálható a szépség a drámában is akár. Van ebben némi dacolás a helyzettel, az elemekkel, áll még a ház, nem vitte el a víz, szóval ez egy jó ritmusú kép, és egy szép történet. Talán annyit lehetett volna még ezen segíteni, hogy a víz tömegéből legalább másfélszer ennyit adunk, ugyanis akkor még egyértelműbb lenne az, hogy itt a vízről beszélünk, nem csak egy szép esti fotót akarunk készíteni, hanem a víz a téma. Ha a vízről beszélünk, akkor a vízen legyen a hangsúly, talán ez az, ami még pontosítható lenne. (hegyi)
értékelés:
Kiugrik a szívem a helyéről, és az aszfaltra pottyan,
Nem is értem, hogy hova siet ilyen gyorsan.
S míg távozását nézem, és szó nélkül állom,
Szertefoszlik sok - már hiába - rám várt álom...
Kicsi a feje, nagy az orra,
Ráncos az arca, kócos a haja.
Vékony a keze, nagy a hasa,
Csak a sört szereti, sok a baja.
Nem lát jól, nem izmos a válla,
Mindene ropog, főleg a háta.
Furcsa a feneke, szőrös a lába,
Az ülőkét sem hajtja soha hátra.
Elkezd beszélni, rám is mosolyog,
Érzem, valami megváltozhatott.
Aranyos a feje, szép nagy az orra,
Kedves az arca, túrni való a haja.
Édes a keze, cuki a hasa,
A sört szereti? Legyen ez a legnagyobb baja!
Nem lát. Na és? Jó puha a válla,
Ropogtatom, mindenem a háta.
A feneke... kerek... Férfias a lába,
Az ülőkét meg én sem hajtom soha hátra!
Örülök annak, hogy haladsz abban az irányban, ami a köztünk való mozgás és megmutatkozás iránya. Én egy vagány csajt ismertem meg benned, mindehhez képest meglep, hogy most valahová visszább léptünk. A keresztbe kulcsolt láb, a száj elé tartott bögre, a tekintet se ránk néz, van ebben valami riadt összehúzódzkodás, és nem tudom, hogy ez mitől van. Maga a forma, ami az asztal és a szék formája egy érdekes párhuzam, úgyhogy az nem rossz. Talán baloldalon és alul is lehetett volna még hagyni valamit ebből az egészből, legalább annyit, mint amennyi melletted van térben. A kérdés az, hogy ha ennyire szűkre vágtuk, akkor a felső régióban miért vagyunk ennyire lazák? Szóval, én most adok neked erre 1 csillagot, azzal, hogy a világítással sem vagyok nagyon kibékülve. Gondolom, ez egy vaku, és nagyon erős fénnyel nagyon kilapít, nem nagyon szépek a tónusai ettől. Nyilván nem voltam ott a helyszínen, hogy hogy lehetett volna ezt jobban, vagy másképp megoldani, azt sem tudom, hogy hogyan oldottad meg magát az expozíciót, hogyan tudtad kontrollálni, hogy ez a kép hogy készüljön el, de ez nagyjából 1 csillag. (hegyi)
értékelés:
Ismétlés.
Hát, ugye, én voltam az, aki azt kérte, hogy ebből a képből kerüljön ide egy tágabb verzió is. Ami a kép magasságát illeti, az tökéletesen rendben van nekem, örülök, hogy megjelent a szemöldök íve, fontos. Örülök neki, hogy a szemhéj alsó része is befejeződhet. Ahogy látom, azért ez egy másik pillanat. Annyiban szerencsésebb az előző kép, hogy ennél a képnél az orra egy furcsa árnyék vetődik a kontaktlencse által, és ez a másik képen nincsen. Miközben alul-felül ez a kép jobb, az orrnál lévő árnyék miatt meg nem. A körömnél azt javasoltam, hogy jó lenne, ha a körömből több maradna, most ez egy picit így sok, a köröm határáig le lehet vágni ezt, és akkor határozottabban van vége a képnek. Nem könnyű a helyzet, mert igazából meggyőztél arról, hogy ha ebből a kettőből kell választani, akkor hiába jobb ez alul, felül, meg több van a körömből, de mégis az előző kép az, ami rendben van, legalábbis, ami a fényeket és az árnyékokat illeti. De ha csak ezt a képet látom, akkor ezzel sincs különösebben bajom, az árnyékon kívül. Úgyhogy, mivel ezt megmutattad nekem, örülök, köszönöm, 1 csillagot mindenféleképpen kap, az előző kép ugye elvitte a leckemegoldást, meg a 3 csillagot, ez pedig a javítási szándék miatt kap 1 csillagot, amit szoktunk adni. Fontosnak ítélem azt, hogy erről beszélhessünk, hiszen én nem látom a teljes filmtekercset, csak azt az egyetlen kockát, amit beküldtök, ezért nem tudom megítélni, hogy milyen mozgások voltak még, és azt sem tudom megítélni, csak sejteni, hogy egy-egy mozgásfázis, vagy beállított jelenet vajon a csúcspontjánál lett-e lefényképezve. Most látom, hogy ha ezt a két képet kell összehasonlítanom, akkor akármennyire nem értek egyet a vágással, de maga a kompozíciós rend és a fények lehet, hogy az előzőnél erősebbek lettek, mint most ennél. (hegyi)
értékelés:
Szűklátókörűség ellen!
Hát, ez egy erős üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy picit szűkek vagyunk. A szem alatti résznél és a körömnél, vagyis a kép baloldalán és az alján kellene még nekem. Nagyon szép a szemöldök, az jól zárja mind fent, mind oldalt. Kicsit nekem túl van világítva a kép jobb oldala, abból akár utómunkával egy leheletnyit visszább lehetne venni, mert ott majdnem fehérre futunk ki. A szem alatt hiányzik nekem még, mert ott az a festéknyom nem ártana, ha meglenne, és a körmöt pedig azért mondom, mert pontosan az lenne az izgalmas, hogy az a vörös hogy tud dolgozni ezen a képen. Nem tudom, hogy ebből van-e még, vagy ez ennyire szűkre lett eleve komponálva, mert ha van még belőle, és ez utólag került vágásra, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit tágabban megnézni. Ettől függetlenül, amit mondok, az a jövőre nézvést igaz. Nagyon érzékletes a kép, azt azért nem mondom, hogy örömmel nézem, abban a tekintetben, hogy én is azok közé tartozom, akik valószínűleg nagyon nehezen tudnának a saját szemükbe nyúlkálni, de a gesztus teljesen rendben van, sőt, nagyon erős 1. lecke. Figyeljünk oda a kompozícióra! (hegyi)
értékelés:
Hát, tényleg elég bolondos. Ami nekem egy kicsit problémás az az, hogy most egyszerre vesztettük el az élességet, és egyszerre vesztettük el a tónusokat is. Én emelnék a kontraszton ahhoz, hogy vissza tudjuk hozni valamilyen irányban ezt az egészet, mert a kettő együtt (a tónusvesztés és az élesség elvesztése) azt adja, hogy ez egy rontott kép, miközben meg az ötlet abszolút jó. Szóval én arra kérnélek, hogy ezt tessék megismételni, egy olyan megoldással, ahol a fényekre jobban odafigyelsz, mert közben körben meg elég sok fényt kaptunk. Kérd kölcsön Évától a kistükrét, mert azzal a fénnyel lehetne játszani. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)
Majdnem tökéletesen egyetértek azzal, amit a képen látok, nagyon harsány, nagyon erős, nagyon energikus. Van ezen egy pici szürke fátyol, és ez nyilvánvalóan nem csak abból adódik, hogy milyen a megvilágítás, hiszen ezek a növények maguk sem mindig a tökéletesen legerősebb tónusban jelennek meg. Tehát, lehet, hogy ezen érdemes lenne egy kicsit módosítani kontrasztemeléssel. Ezzel azt is eléred, hogy a levélnek ezek a finom erezetei, ezek a finom kis struktúrák jobban kijönnek. És még egy dolog: van ott valami, hogy az most egy levél, vagy egy állatka, azt nem tudom, ami egy kicsit engem most zavar. És van egy függőleges oszlop, azt érdemes lett volna magával a növénnyel kitakarni. Ennyi a hozzáfűzésem, egyébként maga az ötlet jó. Úgyhogy nem tudom, hogy mennyire fellelhetőek ezek a virágok még, de ha nem nagy dolog, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy ismétlést csinálni. Érdemes akár más virággal, vagy más tárggyal megfigyelni, de a virág lenne a legjobb, hogy különböző fényviszonyok között megfogod, és forgatod a fényben, hogy az mit mutat. A nagyon lapos, szórt fény sem biztos, hogy mindig jó, mert nem adja ki a struktúrát, a nagyon kemény sem, mert az meg túl rajzosra fogja vinni az egészet, és szétkaszabolja. A kettő között van valahol az igazság. Egy kis alufóliával zseniálisan lehet dolgozni, visszatükrözni fényeket, tehát én azt kérném, hogy játssz ezzel egy kicsit, szeresd ezt a tárgyat, és játssz vele. Ezért adom vissza ismétlésre. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…