Többféle asszociációs vonalon tudunk elindulni a képet illetően, ebből az egyik lehet akár a bohócdoktoroké is, de hozhatnám ide példának Dóczy Feri egyik régebbi képét. Az biztos, hogy jelentése van annak, hogy nem csak egy átlagos normál sminket látunk, ezzel is megoldható lett volna a dolog, de valamiért az alkotó azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy itt egy vidám, a gyerekkort idéző irányt mutasson, és ennek a tagadását, ahogy ő fogalmaz a címben, kilépőjét. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy nagyon erős kép, egyetlen dolog van, amivel én biztos, hogy másképp dolgoztam volna, és ez a tekintet. Nem kötelezően kell belenézni a kamerába, csak ha eleve magát a tömeget jobbra komponálom, akkor lehet, hogy most lett volna értelme annak, hogy a tekintet ellenirányba nézzen, mert azzal, hogy ennyire kimozdulunk a ritmusból, nincs, ami visszahúzza most a tömeget a másik irányba, és a tekintet erre megfelelő lett volna. Még egy dolog, ami nekem kérdés, lehet, hogy ez a kép még többet mesélne akkor, ha ennek a rózsaszín topnak a pántja nem lenne rajta, de tulajdonképpen ez a színvilágba belefér. Jónak tartom azt az irányt, amit Ramóna elkezdett végigjárni, mert az önismeretnek, az önábrázolásnak fontos terepe az, hogy milyen szerepjátékokat állítunk be, és hogy azokat hogyan játszuk végig, és ez itt egy jó megoldás. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: