Nem tudom, hogy Ramóna egyébként mennyire van barátságban a macskákkal - tudni kell annak, aki még nem fotózott macskát, hogy ezek nem könnyű helyzetek, mert rendkívül gyorsan reagálnak a környezetre, ráadásul a hangulataikat, szituációikat is egyik másodpercről a másikra változtatják meg. Tehát az első pillanatban még kedvesek és bújnak, és egy villanás alatt már vadásznak, vagy megkarmoltak. A játékban is, főleg a kölyök macskák gyorsan túl tudnak lépni a normalitás határain. Ezt a részét látom is itt a macskán, hogy ő tulajdonképpen még benne van egy játékos szituációban, de már a szemével, a fejével máshová figyel, úgyhogy a következő lépcsőben karmol egyet, aztán elugrik. Ritka eset, hogy ők ilyenkor visszakanyarodnának ahhoz a játékhoz, amiben voltak, mert valami már nagyon felkeltette a figyelmét. Egyetlen problémám van, és az a láb, ami boka szinten belóg, ami eléggé idétlen, tulajdonképpen a többi az kedves. Talán annyit lehetett volna csinálni, és ez még nem zavarta volna meg a szituációt, hogy nem ebből a szögből, hanem kicsit fentebbről exponálsz, akkor is jól látszana a szituáció, de akkor vagy bele tudod rendesen komponálni a lábakat, vagy jobban ki tudod talán metszeni a fő motívumot, ami téged érdekel. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon erős grafikai üzenet. A grafikaságával nincsen bajom, a szürkét nem nagyon értem, hogy ez miért szürke, de még ezt is el tudom fogadni. Olyan egyébként, mint amik voltak ezek a műanyag katonák ettől az egész, tehát, van egy ilyen érzetem, hogy ő egy katonafiú, aki ejtőernyős, és éppen most ért földet. Persze, értem én, hogy ez valami szobor, meg azt is értem, hogy ez valami hinta, mégis, ebben a fajta tónusrendszerben ez nekem inkább egy műanyagkatona. Nincs ezzel semmi baj, és nagyon határozott a gondolatisága, úgyhogy ezt én abszolút jónak gondolom. A tömegelhelyezés az érdekes kérdés, én vagy egyik, vagy másik irányban mozdítottam volna, ha jobbra mozdítasz, akkor egy keveset, oda elég lenne egy fél ujjnyi, vagy, ha balra, akkor viszont elég rendesen mozdítottam volna, hogy kezdje el ő szinte kirúgni a képhatárt, tehát akkor két ujjnyit biztos, hogy vágtam volna, amit áttettem volna a másik oldalra. Ettől függetlenül tökéletesen rendben van, megvan rá a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes dolog ez, mert én nem hiszek a férfi és nő közötti barátságban, mert szerintem ott vagy haverság van, vagy szex, de ha akartok, akkor győzködhettek róla, hogy létezik. Ennek itt most egy lenyomatát kapjuk, elment a két fiatalember a ligetbe, a kutyákat elengedték, és azok most csinálnak valamit a háttérben, ők meg kifáradtak, és lefeküdtek. Ez a humoros része a dolognak. Ami a valós részt illeti, ez egy jó kép. Nem igazán jó megfejtés még, mert személytelen lett az egész attól, hogy sem nem vagytok egymásra figyelőek, sem nem vagytok eléggé befelé figyelőek, sem nem vagytok eléggé ránk, a környezetre figyelőek. Ennél egy picit valamilyen irányba jó lenne, ha elmozdulnál, mert valamire egyszer csak le kell tenni a voksomat. Vagy akkor foglalkozzatok egy kicsit jobban egymással, és akkor az egészben van húzás. Jó a két könyök találkozása, és ezt észrevettem, és ez fontos. A fejekkel van inkább probléma. Ahhoz a környezet nem eléggé statikus, hogy azt mondjam, hogy a csillagokat nézitek, mert valószínű nem is lehet látni. Ebben a szürke fátyolos időben valószínű, hogy bárányfelhők sem voltak. Lehet gondolkodni, meg úgy ellenni, de én azt mondom, hogy és mi van velünk, nézőkkel? Ezeket a kérdéseket tudom felvetni. Ezzel együtt erre én most adok 3 csillagot, mert az irány tetszik, hogy a barátságot nem csak egy bulinak fogjuk fel, hogy azért van barátom, hogy együtt ökörködjünk. Úgyhogy ezt köszönöm. A három csillag mellett azt mondom, hogy ha van kedved, erőd, akkor egy ismétlés nem ártana. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon izgalmas kép, és már az is, hogy egy rádióműsorhoz választották, azt igazolja, hogy valószínű, hogy hatással van a nézőre, tulajdonképpen az Andrews Sisternek a modernkori változata. Nekem ez tetszik, az őrület és a marháskodás is. Azt nem nagyon értem, hogy mi van a bal oldali hölgy szájában, hogy az a nyelve akar lenni, vagy egy chipset kapott be, vagy az mi a fene, erre nem jövök rá azóta, hogy a képet felraktad, és ez sajnos baj, mert azzal ott nem tudok mit kezdeni. Minden egyéb rendben van, az ott kivisz engem ebből az egészből. De olyan erősen kivisz, hogy kifejezetten zavar. Érdemes lenne ezen egy kicsit még molyolni. Nagyon megejtő a nekünk jobb oldali lánynak a mellkasa, és nagyon érdekesen van ez ott felvázolva, kicsit furcsán csatlakozik a ruha. De mondom, a ritmus jó. A leckemegoldásra ez egy tökéletesen rendben lévő ügy lenne, ugyanakkor e miatt a formai probléma miatt ez nekem 2 csillag. Azt még tegyük hozzá, hogy értékelem azt, hogy őket ilyen jól körbevágtad, és ide teszed a fehér háttérhez, de valószínű, hogy ez egy másik szituációból lett kivágva. Én azt mondom, hogy ez egy jó tanulmány lenne, de akkor tessék ezt már valahogy úgy megismételni, hogy ne kelljen ezt a körbeollózást megcsinálni. (hegyi)
értékelés:

Megemelem a sapkám ezért a performanszért, biztosan nem volt egyszerű ezt így végigcsinálni, és az üzenetét is felfedezni és érteni vélem. Zseniális ez a fürdőkád a faltól elmozdult szigetelésével, jó ez az ing a nyakkendővel. Amit nem igazán értek, az az, hogy miért innen van ez lefotózva? Ha egy kicsit elmozdítod a kamerát a lábad felé, tehát nagyjából arra, amerre a lefolyó van, akkor is megoldható ez a sztori úgy, hogy a fejből azért valamivel többet kapjunk, mert ha most megnézed, a fő hangsúly az ingen van, márpedig nem biztos, hogy az ing az, ami a fő üzenet lenne. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: amikor az ember négyszemközt van, akkor sok mindent megengedhet magának. Már pedig valószínű, hogy négyszemközt voltál ennél a képnél, hát célszerű azt a melltartót előbb levenni, és utána végigcsinálni ezt a sztorit, mert ha már innen van ez megoldva, akkor ne buktassuk már le az egészet, hogy ez egy szereplés, mert hitelesnek kell lenni az utolsó szögig, hogy így mondjam. Azt most nem mondom, hogy ismételd meg, mert nem kényszerítelek bele a kádba, bár remélem, hogy elég meleg volt a víz, és nem fáztál meg, de ha egy ötletet végiggondolunk, akkor érdemes azt előtte legyakorolni úgy, hogy nem teszel vizet a kádba, hanem csak beülsz ebben a szerelésben, és úgy készítesz tesztfotókat, és megnézed, hogy vajon azt mutatja-e, amit látni akarok. Ott fut nekem valahol kétfelé a sztori, hogy ha elhiszem a leiratot, hogy ez egy pénteki hazaérés a munkából, amikor az ember úgymond kiereszti magából a gőzt, az is egy üzenet, meg az is, amit a képen látok, hogy elég szuicid dolog, és a kettő azért nem teljesen ugyanaz. Tehát, ez az érfelvágás előtti szituáció, amikor beülünk a kádba, mást mond, mint amit a leiratból olvashatok, tehát, talán egy kicsit érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy valóban ebbe az irányba akartad-e ezt elmozdítani. Hogy ekkora kontrasztot akartál-e létrehozni, és itt most nem a vizuális, hanem a sztori kontrasztjára gondolok. Ettől függetlenül megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldás is megvan, és javaslom, hogy a benned lévő gondolatokat igenis valósítsd meg, ne vegye el a kedvedet az, hogy valami még nem pontos, mert hát, miért lenne az? Amíg nem gyakorolunk ki valamit, amíg nem szembesülünk vele, amíg nem válik belőlünk ki, addig nem nagyon tudjuk azt, hogy ez a valóságban hogyan fog szólni. (hegyi)
értékelés:    

Örülök a receptnek, örülök a képnek, elfogadom abszolút azt, ami ezzel történt. Még ez a zöld mintás tányér is tulajdonképpen belefér ebbe az egészbe, hiszen azt kell, hogy mondjam, hogy van akár kapcsolódás is ezekkel a kis növénykékkel. Szóval nagyon gusztusos az egész. Talán az élességgel van némi kérdőjel, mert én azért örülnék, ha a kép előtere lenne az éles, most valahová a muffin középvonala köré eshet az éles pont talán, erre érdemes odafigyelni, de egyébként a dolog rendben van, úgyhogy én megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, de kérek egy ígéretet Ramónától, hogy folytatja az ételfotó leckéket is, másrészt az első 10-12 leckében is megmutatja magát. (hegyi)
értékelés: