Nem tudom, hogy Ramóna egyébként mennyire van barátságban a macskákkal - tudni kell annak, aki még nem fotózott macskát, hogy ezek nem könnyű helyzetek, mert rendkívül gyorsan reagálnak a környezetre, ráadásul a hangulataikat, szituációikat is egyik másodpercről a másikra változtatják meg. Tehát az első pillanatban még kedvesek és bújnak, és egy villanás alatt már vadásznak, vagy megkarmoltak. A játékban is, főleg a kölyök macskák gyorsan túl tudnak lépni a normalitás határain. Ezt a részét látom is itt a macskán, hogy ő tulajdonképpen még benne van egy játékos szituációban, de már a szemével, a fejével máshová figyel, úgyhogy a következő lépcsőben karmol egyet, aztán elugrik. Ritka eset, hogy ők ilyenkor visszakanyarodnának ahhoz a játékhoz, amiben voltak, mert valami már nagyon felkeltette a figyelmét. Egyetlen problémám van, és az a láb, ami boka szinten belóg, ami eléggé idétlen, tulajdonképpen a többi az kedves. Talán annyit lehetett volna csinálni, és ez még nem zavarta volna meg a szituációt, hogy nem ebből a szögből, hanem kicsit fentebbről exponálsz, akkor is jól látszana a szituáció, de akkor vagy bele tudod rendesen komponálni a lábakat, vagy jobban ki tudod talán metszeni a fő motívumot, ami téged érdekel. (hegyi)
értékelés: